Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1982-03-05 / 54. szám, péntek

Eredmények és gondok Befejeződtek a pártalapszerve­zetek januári-februári taggyűlései. •A tanácskozások a XVI. kongresz- szus programja teljesítésével kap­csolatosan zömmel a gazdaság- politika és a minőség, valamint a pártélet kérdéseire irányították a kommunisták figyelmét. A čapi Elektroporcelán üzem alapszervezetének taggyűlésén a vita igen élénk volt: tizenketten szóltak hozzá. Hangsúlyozták, hogy a pártalapszervezetnek töb­bet kell tennie a nehézségeket, kockázatot is vállaló gyártásveze­tők támogatásáért. Eddig ugyanis, ha a vezető óvakodott s elszalasz- totta a kínálkozó lehetőségeket nem vonták felelősségre. Ám gyakran elmarasztalták azokat, akik az üzem érdekében bátran kezdeményeztek, de elgondolá­suk nem járt sikerrel. A nyitrai (Nitra) Magasépítő Vállalat kommunistái az alapszer­vezeti pártbizottság jelentését bí­rálták tárgyszerűen, mely a gaz­dasági vezetők korábbi, év végi írásos, a terv teljesítéséről szóló beszámolóját minden felülbírálás nélkül, egyszerűen lemásolta. így az összegezésből kimaradt a ne­héz körülmények között dolgozó kollektívák munkájának érdemi méltatása. A taggyűlések a pártcsoportok munkáját is értékelték, hiszen - különösen a nagy létszámú alapszervezetekben - az alap­szervezet tevékenységének haté­konysága főként attól függ, ho­gyan teljesítik feladataikat a párt- csoportok. Az imelyi (Imeľ) Efsz pártbizottsága elismerte, hogy vaj­mi keveset tett az ágazati pártcso­portok megsegítéséért, munkájuk ellenőrzéséért. A szavak és tettek összhangja nálunk erkölcsi-politikai alapelv. Időnként más-más megfogalma­zásban, de pártunk sohasem szű­nik meg erre figyelmeztetni tagjait. Általában s többnyire a tanácsko­zásokon is, a tetteken volt a hang­súly. A Zselízi (Želiezovce) Vnb pártalapszervezetének taggyűlé­sén kijelentették: nem elég csak szavakban hirdetni, s akkor vállal­ni a párt politikáját, ha jól mennek a dolgok. A farnadi (Farná) szövetkezeti pártalapszervezet taggyűlésén - ahol a hnb, az iskolák, a szolgál­tató üzemek kommunistái is sza­vazati joggal rendelkeznek - meg­állapították, hogy a helyi nemzeti bizottság munkájára az előzékeny és a gyors ügyintézés a jellemző. A párttagok sokat tettek a falu szépítéséért, fejlesztéséért: ennek eredményeként jött létre a nyugdí­jasok „napközi otthona“, ahol a munkában elfáradt idősebb em­berek szórakozhatnak, pihenhet­nek és tisztálkodhatnak. A kötelességekről, a felelősség- vállalásról, a tömegpolitikai és az eszmei-nevelő munka kérdéseiről, az önbírálatról és a negatív társa­dalmi jelenségek bírálatáról, az el­vi elkötelezettségről egyaránt szó esett az értékelő taggyűléseken, reálisan mérlegelték a lehetősé­geket és kijelölték az új feladato­kat SZOMBATH AMBRUS KOMMENTÁLJUK ORVOSI TANÁCSADÓ — —— A cukorbaj kutatása napjainkban Európa és Észak-Amerika or­szágaiban a lakosságnak körülbe­lül 3 százaléka cukorbeteg. Ennek ellenére a közvélemény jóval ke­vesebbet tud a cukorbaj kutatásá­ról, mint a rákkutatásról, vagy az infarktussal kapcsolatos új kutatá­si eredményekről, hiszen a cukor­betegek megfelelő kezelés segít­ségével majdnem normális élet­módot folytathatnak és nincsenek életveszélyben. A cukorbaj - diabetes mellitus- okait azonban még ma sem ismerjük pontosan, ezért nem tud­juk megelőzni, sem kigyógyítani, csak kezelni. Igaz, hogy a hatvan évvel ezelőtt felfedezett inzulin eddig több mint 20 millió ember életét mentette meg, de ugyanak­kor lehetővé tette a betegség gén­jeinek továbbvitelét az egymást követő generációkba. Az is igaz, hogy a diabetes legismertebb tü­nete - a magas vércukorszint- gyorsan és viszonylag egysze­rűen megszüntethető inzulinnal, egyes esetekben szájon át beve­hető gyógyszerekkel és megfelelő étrenddel, de ez a kezelés sok esetben nem gátolja meg a beteg­ség késői szövődményeinek a ki­fejlődését. A diabetes ugyanis jól ismert tünetei mellett alattomosan és máig még nem tisztázott mó­don megtámadja a kis átmérőjű ereket, aminek következtében romlik az érintett szervek vér- és oxigénellátása. A következmé­nyek csak évek múltán jelentkez­nek, veseelégtelenség, végtagel­halás, vakság és más súlyos káro­sodások formájában. A cukorbajjal foglalkozó kutató­munka három fő iránya természe­tesen a fentebb vázolt problémák­kal kapcsolatos. Ezek az irányok a következők: 1/ A diabetes mellitus okainak tisztázása és ennek alapján a be­tegség hatékony megelőzésének a kidolgozása. 2/ Megfelelő vizsgálati és terá­piás módszerek kidolgozása a di­abetes szövődményeinek korai felismerése és gyógyítása cél­jából. 3/ A diabetes kigyógyítása az inzulint termelő sejtek átültetésé­vel vagy mesterséges inzulinada­golók beültetésével. Általánosan ismert, hogy a cu­korbajt az inzulin hiánya okozza, de ez a tétel nem egészen pontos. A figyelmes laikus megfigyelő is észreveheti, hogy a diabetes lefo­lyása az egyes esetekben nagyon különböző. Egyes cukorbetegek fiatal koruk óta naponkénti inzu­lininjekcióra és szigorú diétára kényszerülnek, míg mások (ezek rendszerint elhízott, idősebb em­berek) cukoranyagcseréjüket tab­letták (Dirastan, Orabet) szedésé­vel és fogyasztó étrenddel is egyensúlyban tudják tartani. Sokáig azt hitték, hogy ugyan­annak a betegségnek súlyosabb és könnyebb formájáról van szó, de az elmúlt két évtized vizsgálatai kiderítették, hogy a diabetes melli­tus tünetei mögött (legalább) két különböző betegség rejlik, külön­böző kiváltó okokkal. A súlyosabb forma nemzetközi­leg használt angol elnevezése ju­venile onset diabetes (JOD), ami magyarul fiatalkorban kezdődő cukorbajt jelent. Ezeknél a bete­geknél az inzulint termelő B sejtek teljesen elpusztultak, ezért vérük­ben gyakorlatilag nincsen inzulin. A másik típusú cukorbetegség­ben (maturity onset diabetes, MOD; felnőttkorban kezdődő cu­korbaj) a betegek vérében elegen­dő mennyiségű inzulin van. A cu­koranyagcsere zavara ezekben az esetekben rendszerint elhízással jár együtt és ismeretes, hogy a kö­vér emberek szövetei nem reagál­nak kellőképpen az inzulinra. A cukorbaj mindkét formája öröklődik. A felnőttkori diabetes esetében viszonylag egyszerűen magyarázható az öröklésmenet: akinek a családjában ilyen típusú cukorbetegség fordul elő, és ön­maga sem képes a testsúlyát egyensúlyban tartani, az számít­hat rá, hogy 40-50 éves korára a diabetológiai szakrendelés ven­dége lesz. A másik típusú cukorbaj öröklő­désének szabályai sok fejtörést okoztak a diabetológusoknak és a genetikusoknak egyaránt. Csak a legújabb kutatások derítették fel, hogy ebben az esetben nem a be­tegség öröklődik, hanem az inzu­lint termelő B sejtek hajlama auto­immun károsodásra. Autoimmun betegségekben (ilyen pl. a heveny vesegyulladás) a szervezet véde­kező erői tévesen a tulajdon szö­vetei ellen fordulnak. Az autoim­mun reakciót kiváltó ok a fiatalkori diabetes esetében valószínűleg valamilyen vírusfertőzés. Ezek az emberek mindaddig teljesen egészségesek, amíg egy látszólag ártalmatlan vírusos betegség el nem indítja szervezetükben a pusztító folyamatot. A fertőzés után néhány héttel vagy hónappal azonban megjelennek a cukorbaj első tünetei. Ha ez az elmélet a további vizsgálatok folyamán helytállónak bizonyul, és sikerül meghatározni a kiváltó vírusok típusát, remény van arra, hogy a diabetesre hajla­mos egyéneket védőoltással meg- védjük a betegség kitörésétől. DR. RÁCZ OLIVÉR Csak ésszerűen Értelmes ember ma már aligha vitatja, hogy gazdaságunk adott helyzetében minden nyers-, alapanyaggal, energiával, de mással is, igen jól kell gazdálkodnunk. A gyakran hangoz­tatott érvek ugyanis meggyőzően tanúsítják, hogy csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. S az is mind világosabb, hogy ez esetben távolról sincs szó valamiféle, pillanatnyi szükség diktálta, kérészéletű kampányról. A taka­rékosság olyan követelmény lett, amely nemcsak ma és holnap érvényes, hanem hosszú távon. Sőt, az igazság az, hogy e tekintetben a nagyobb következetesség állandó társadalmi érdek, amelynek elhanyagolása törvényszerűen megnyilvánul nemcsak az ipar, az építőipar, a mezőgazdaság és egyéb ágazatok teljesítő- és versenyképességén, hanem a nemzeti jövedelem és következésképpen életszínvonalunk alakulásán is. Persze ennek felismerése csak az első - bár fontos - lépés abban a folyamatban, amelynek során nagyon nehéz felada­toknak kell nekigyürköznünk. Nevezetesen annak, hogy viszonylag kisebb anyag- és energiaráfordítással is lépést tartsunk a követelményekkel. A tervfeladatok, az igények, és a szükségletek ugyanis, ha az eddiginél szerényebben is, de mégiscsak, évről évre növekednek. Fából vaskarika - mondhatná valaki annak hallatán, hogy bizony sokhelyütt többet és főleg jobbat kell produkálni abból, amiből a közelmúlthoz képest nem áll majd rendelke­zésünkre több, hanem ugyanannyi, avagy akár kevesebb is. Pedig - egyes kivételektől eltekintve - ez nem megoldhatat­lan feladat. Csak két alapvető előfeltétel teljesítését követeli meg. Az egyik, hogy minden munkahelyen az eddiginél még körültekintőbben és határozottabban feltárjuk a jobb anyag- és energiagazdálkodás lehetőségeit, divatos szóval élve tartalékait és erélyesebben induljunk rohamra mindennemű pazarlás ellen. S aki jól körülnéz munkahelyén, annak a figyelmét nyilván nem kerülheti el, hogy bizony ebben és abban a tekintetben sem tettünk meg még távolról sem minden tölünk telhetőt. S a másik előfeltétele annak, hogy jó gazdákká váljunk, felkarolni a lakosság, a dolgozók kezde­ményezését, bírálatát, javaslatait és ötleteit. A takarékosság - modhatjuk így is - korparancs lett. De hozzá kell tennünk: az sem mindegy, miképp takarékosko­dunk. Ezt a szót tulajdonképpen csak az „ésszerűen“ foga­lommal párosítva szabadna használni. Elvitathatatlan ugyan, hogy vannak szélsőséges helyzetek, amikor szinte minden mástól eltekintve kell ezzel vagy azzal gondosabban bán­nunk, ezt vagy azt jobban beosztanunk, mert a szükség törvényt bont. Általában azonban előrelátóan, megfontoltan, célszerűen kell takarékoskodnunk. Különben ugyanis előfor­dulhat, hogy amit nyertünk a réven, azt elveszítjük a vámon. Nem egy példát felhozhatnánk az ilyen „takarékosságra“ is. Hadd említsünk meg egyet közülük. Ezen a télen sok gondot okozott a szokatlanul nagy havazás. Többek között a közúti forgalomban is. S ugyanakkor az utak rendjéért felelő köztisztasági üzemek üzemanyag limitjét ugyanolyan arányban csökkentették - takarékosság címén -, mint olyan szervezetekét, amelyeknél ez nem járt, járhatott annyira kedvezőtlen következményekkel. A sokhelyütt megakadt közúti személy- és teherszállítás ugyanis jóval nagyobb károkat okozott, mint amilyen értéke a megtakarított üzem­anyagnak lett volna. Csak lett volna, mert a járművek kiszaba­dítására ez az üzemanyag is többé-kevésbé „ráment“. Ebből és más példákból is le kell vonnunk a tanulságot. Azt, hogy a takarékoskodás okos és felette szükséges követelményét sem szabad nem differenciáltan, hűbeleba- lázs módra érvényesíteni. Nem minden áron, nem szemellen- zöen, hanem ésszerűen kell takarékoskodnunk. GÁLY IVÁN NAPJAINK SZOCIÁLDEMOKRÁCIÁJA Az SZKP XXVI. kongresszusa az ideológiáról és politikáról A Munka Érdemrenddel kitüntetett Bratislavai Kertészeti és Üdülési Szolgáltató Vállalat jól felkészült a nemzetközi nőnap idei ünnepségeire. Bár a hideg idő és a kevés napsütés januárban és februárban kedvezőt­lenül hatott a szegfű növekedésére, a következő napokban a bratislavai virágüzletekben lesz elegendő vágott és cserepes virág. A képen: Jana Barteková (baloldalt) Alžbeta Mehesová, és Jana Bartošová gerberát vág. (Drahotín šulla felvétele - ČSTK) Az SZKP XXVI. kongresszusá­nak anyagai számos olyan tézist tartalmaznak, amelyeknek a jelen­kori szociáldemokrata mozgalom ideológiájának és politikájának vizsgálata szempontjából óriási az elméleti-módszertani és gyakorlati jelentősége. Támogatják a szoci­áldemokraták politikájában meg­nyilvánuló pozitív, realisztikus vo­násokat, és bírálnak mindent, ami gátolja azt a harcot, amelyet a kommunisták és a szociálde­mokraták folytatnak az imperializ­mus agresszív politikája ellen, a demokráciáért és a szociális haladásért. A kutatóktól ez megkí­vánja a szociáldemokrácián belül végbemenő politikai és ideológiai folyamatok egyre mélyrehatóbb é^ sokoldalúbb elemzését. Napjaink szociáldemokráciájá­nak jelentős politikai súlya van. Többet tehetnek a népek létérde­keinek védelméért, de elsősorban a béke megszilárdításáért, a nem­zetközi helyzet javulásáért, hang­zott el a szovjet kommunisták ta­nácskozásán. A kongresszusi dokumentumok világosan jellemzik azokat a lehe­tőségeket, amelyekkel a szociál­demokrácia rendelkezik napjaink legfontosabb kérdéseinek megol­dása terén. Ezek közül a kérdések közül a kongresszus a békéért és a de­mokráciáért vívott harc kérdéseit emelte ki. Aktívan támogatni fo­gunk minden olyan lépést, amely a béke és a demokrácia számára hasznos, mondotta Leonyid Brezsnyev. A háborús veszély el­hárítására és a béke megszilárdí­tására irányuló törekvéseinkben nagyon fontosnak tartjuk a jelenle­gi bonyolult nemzetközi helyzet­ben az együttműködést a szociál­demokratákkal, a szakszerveze­tekkel, az egyházi körökkel és a demokratikus, békeszerető erőkkel. Az aktivitás fellendülése Mint ismeretes, a hetvenes években a szociáldemokraták ak­tivizálódtak a demokrácia védel­mére, a fasizmus és az újfasizmus veszélye ellen. A kapitalista és a szocialista országok együttmű­ködése, a leszerelés és az enyhü­lés kérdésében a szociáldemokra­ták eléggé pozitív álláspontra he­lyezkedtek. A szociáldemokrata vezetők támogatták a helsinki eu­rópai biztonsági és együttműködé­si értekezlet összehívásának gon­dolatát, és a találkozón kormány­főkként vettek részt. Síkraszálltak a SALT-II. szerződés elfogadásá­ért, a fegyverzetcsökkentési tár­gyalások mielőbbi sikeres befeje­zéséért stb. Az SZKP Központi Bizottságának beszámolója rámu­tatott, hogy az utóbbi időben meg­szilárdult az SZKP és a többi de­mokratikus erő együttműködése. Például állandóan bővültek kap­csolataink Finnország, Belgium, Svédország, Japán, Spanyolor­szág és más országok szocialista és szociáldemokrata pártjaival, el­sősorban a háborús veszély elleni harc kérdéseivel kapcsolatban. Nagy jelentőségűek kapcsolataink a Szocialista Internacionálé veze­tőségével, részvételünk a Szocia­lista Internacionálé leszerelési konferenciáján, kapcsolataink a szervezett leszerelési konzulta­tív tanácsával, valamint az, hogy e munkacsoport tagjait fogadta az SZKP Központi Bizottsága. Már az SZKP XXV. kongresz- szusa után számos szociáldemok­rata párti képviselő pozitívan érté­kelte a szovjet kommunisták új békekezdeményezéseit. A brit Munkáspárt különhatározatban tá­mogatta e javaslatokat. Willy Brandt, az SPD elnöke megje­gyezte: a Leonyid Brezsnyev be­számolóját követő visszhang megcáfolja azok álláspontját, akik az elmúlt hónapokban szüntelenül azt állították, hogy a Kelet és a Nyugat közötti fegyverkezési verseny újabb fordulója elkerülhe­tetlen. Az álláspontok ellentmondásosak és következetlenek Az SZKP Központi Bizottságá­nak beszámolója ugyanakkor rá­ÚJSZÚ 4 1982. III. 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom