Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1982-03-29 / 74. szám, hétfő
ÚJ szú 3 1982. III. 29. ÉSSZERŰ KOCKÁZTATÁS A korszerű népgazdaság egyre nélkülözhetetlenebb és egyre sokoldalúbban alkalmazott eszközei a hidraulikus berendezések. A hidraulikus erőátvitel lényege az, hogy a hajtógép - a motor - energiáját közvetítő folyadék energiatartalmának változtatásával hatást gyakorol a munkagépre. A technika úttörői már jó ideje felfedezték, hogy folyadéknyomás kialakítása, illetve az ilyen nyomás szabályozása és rövid távolságra történő elosztása viszonylag könnyű feladat, és tömlők, illetve egyszerű szerelékek beiktatásával könnyen megoldható. A hidraulikus rendszereket különösen eredményesen kezdték néhány évtizede alkalmazni, a nehéz tehergépkocsiknál szervoberendezéseket építettek be. A sebességfokozatok kapcsolásához szükséges kézi erőt a kapcsolókarral vezérelt dugattyú útján lényegesen csökkenthetjük. Az építőipari gépeknél is ez a helyzet, így a kotrógépek szerkezete, kezelésének módja az utóbbi 2-3 évtized folyamán teljesen megváltozott, egyszerűbbé vált, teljesítményük pedig összehasonlíthatatlanul megnövekedett. A legnagyobb változásokra e téren az 50-es és a 60-as évek fordulóján került sor. Hazánk ipara is széles körben alkalmazni kezdte a hidraulikus berendezéseket, és nem utolsósorban ennek köszönhető, hogy például a Tatra, illetve a Škoda-LIAZ tehergépkocsik, illetve a hazai földgépek gyártását magas, a világpiacon is elismert színvonalra sikerült emelnünk. A folyadékban keletkezett nyomás forrása a szivattyú, amely szintén jelentős fejlődésen ment keresztül, és végül a fogaskerékszivattyúk bizonyultak a legelőnyösebbnek A termelés összpontosításával Hazánkban a prágai Techno- metra vállalat szakosodott hidraulikus berendezések gyártására A fejlődés azonban annyira felgyorsult, és az igények annyira megnövekedtek, hogy további vállalatok is hozzáfogtak fogaskerékszivattyúk gyártásához. A gyártó vállalatok kiválasztása elsősorban a szabad kapacitás szerint történt, így a termelés összehangolása nem volt éppen eszményi. A 70-es évek közepén már több tucatnyi vállalat foglalkozott ilyen berendezések gyártásával, így kb. 80 különféle típus került forgalomba. Az erők szétforgácsoltsága és egyes üzemekben a kisszériás termelés nem járult hozzá a hatékonyság megfelelő mértékű javulásához, és a termelés ilyen szervezésével felerészben sem tudtuk kielégíteni a hazai igényeket. Az alapvető részegységek - pl. a fogaskerékszivattyúk - hiánya miatt a hidraulika további fejlődésének lehetőségei is korlátozódtak. Hét esztendővel ezelőtt döntés született, hogy a Velešíni Délcsehországi Gépgyárban is megkezdik az ilyen szivattyúk gyártását. A termelési koncepció kidolgozói azt is kifejezésre juttatták, hogy a jövőben ez a nagyvállalat válik a fogaskerék-szivattyúk kizárólagos előállítójává, mert csak a termelés összpontosításával és a terméklista kitisztításával elégíthetők ki teljesen a népgazdaság igényei. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy rövidesen egyetlen gyárban háromszor annyit kell e termékből előállítani, mint 1975-ben az összes termelő üzemben. A koncepció értelmében nagyobb beruházások és létszámemelés nélkül kellett a velešínieknek szavatolniuk a hazai igények világszínvonalú termékekkel való kielégítését. Az unifikáció előnyei A terméklista kitisztítása azzal vette kezdetét, hogy 1976-ban elhatározták: a vállalat műszakijai kifejlesztik a szükséges fogaske- rék-szivattyúk unifikált „családját“, hogy ezzel helyettesíteni tudják az előzőleg kialakult és túlburjánzott választékot. Az új termékcsalád alapját a tervek szerint három alaptípus néhány változata jelenti Az aggregátorokat műszaki szempontból úgy oldották meg, hogy azok minél kevesebb alkatrészből álljanak, és hogy ezeket nagy teljesítményű célgépeken lehessen nagy sorozatban gyártani A három alaptípus alkatrészeinek kombinációjával összesen 35 különféle nagyságú, nyomású és teljesítményű szivattyút lehet majd összeszerelni, így a gyár lényegében az összes igény kielégítésére képessé válik. Nem könnyű feladatról van szó, hiszen - egyebek között - az is gondot okoz, hogy a fogaskerékszivattyúkat felhasználó gépgyáraknak úgy kell előkészíteniük a termelés módosítását, hogy valamennyi egyszerre térjen át az új termékcsalád tagjainak alkalmazására. Alapos meggondolás után úgy döntöttek az érdekeltek, hogy erre 1984-ben kerül sor. Ez lényegében azt jelentette, hogy még további 8 évnek kell eltelnie hiánygazdálkodásban. Feltették ezért a kérdést a délcsehországi gépgyártók: vajon nem lehetne ezt lerövidíteni? Hiszen a hiányt pótolni kell, mégpedig kapitalista országokból származó importtal. Új módszerekkel is lehet A vállalat vezetése végül is módosította a határidőt. Az eredeti ütemterv értelmében 4 évet szántak a gyártmányfejlesztésre, majd ezt követően kezdték volna meg a gyártás előkészítését, amely szintén 4 évet vett volna igénybe. Mindez az „új módszerekkel is lehet“ jelszó jegyében ment végbe, és - nem minden eredmény nélkül. A gépszerkesztők 1976- ban már előterjesztették az előzetes dokumentációt, amelynek lapjairól az illetékesek már „leolvashatták“, hogy milyenek lesznek az új szivattyúk. A technológusok ebből kiindulva kidolgozhatták a termelés technológiai tervét, és megrendelhették a (nagyobbrészt külföldi) célgépeket. A tudósítás ezzel be is fejeződhetne Mi azonban ehelyett meglátogattuk a gépszerkesztőket, arra kérve őket, mondjanak véleményt. Természetes, hogy ez ellen tiltakoztak, hiszen egy magára valamit is adó műszaki nem szívesen mond véleményt arról, amiről nincs száz százalékban meggyőződve. Fennáll a kockázata annak, hogy az eredeti gondolatot nem lehet megvalósítani, hogy az helytelennek bizonyul, és módosítani kell. Meglátogattuk Ladislav Rouha mérnököt is, a műszaki fejlesztési igazgatóhelyettest a következő kérdéssel.- Mi a véleménye, Rouha elvtárs, a kockázatról?- Már mások is feltették néhányszor ezt a kérdést. Úgy vélem, hogy más dolog a kockázat, és egészen más dolog a hazárd. Az utóbbit tilosnak, erkölcstelennek tartom, az egészséges kockázatvállalást azonban szükségesnek A gépszerkesztőkkel együtt nagy kollektívában, erőink összefogásával kerestük a lehető legjobb megoldást, amely szavatolja, hogy az eredeti koncepciót nem kell lényegesen megváltoztatni. A kérdést a pártszervezettel és a szakszervezettel együttt alaposan megvitattuk, és az alkotó munkába a dolgozók széles rétegeit is bevontuk. Végül is megszületett a döntés, az átállást már 1981 -ben végrehajtjuk. Ezzel - alapos megfontolás után - a vezérigazgatóság is egyetértett.- Nyilván azt is figyelembe vették, hogy milyen esetleges veszteségekkel kell számolniuk?- Igen, de nemcsak erről volt szó, hanem a kapcsolódó termelés folyamatosságának szavatolásáról is. A célgépek vásárlásához és az üzem átépítéséhez csak akkor fogtunk hozzá, amikor már pontosan kiszámítottuk, hogy problémák esetén milyen rendkívüli eszközök igénybe vételével (és természetesen a termelési költségek növekedésével) tudjuk szavatolni a zavartalan termelést. Kiszámítottuk, hogy az esetleges veszteségek mindenképpen kisebbek lesznek az átállás társadalmi hasznánál- Véleménye szerint máshol is alkalmazható e módszer?- A mi módszerünk nem általánosan alkalmazható recept. Tény azonban, hogy talán elgondolkodásra késztet azzal kapcsolatban, érdemes-e ragaszkodni a kitaposott ösvényekhez.- önöket senki se kényszerítette kockázatvállalásra...- Formálisan senki. De ha az ember körülnéz a világban, ha szemügyre veszi, hogy mennyire megnövekedtek az igények, egyértelművé válik, hogy szükség van szemléletváltoztatásra. Napjainkban, 1982 márciusában már javában folyik a vállalatnál a termelés A dél-csehországi gépgyártók teljesen kielégítik az ország igényeit, és már az export lehetőségei iránt is érdeklődnek. Pedig néhány évvel ezelőtt még 90 millió korona értékű fogaskerék-szivattyút importáltunk évente. MILAN ADAMEK Észak-Szlovákia legnagyobb zöldségtermesztője a žilinai járásban levő Kotešovái Efsz. A szövetkezet svederniki kertészetének dolgozói ezekben a napokban 400 000 zeller palántát saját földjeiken ültetnek el, további 200 000-et és 50 000 paprikapalántát más mezőgazdasági vállalatoknak és a kiskertészeknek szállítanak. A képen: Anna Bubňiková a paprikapalántákat rakja át. (Vladimir Gabčo felv. ČSTK) Előzetes jelentések szerint tavaly a Szovjetunióban 1330 milliárd kilowattóra elektromos energiát termeltek. Ennek körülbelül 6 százalékát atomerőművek állították elő. Huszonhét energetikai blokkjuk több mint 15 ezer megawatt és 1985-ig 24-25 ezer megawattal emelkedik a teljesítményük. Ma 17 atomerőművet építenek a Szovjetunióban. Csökkent a kereslet a kőolajtermékek iránt az NSZK-ban A kapitalista gazdaság stagnálása és a kőolaj emelkedő ára következtében 12 százalékkal csökkent az NSZK-ban a kőolajtermékek iránti kereslet. Tavaly a benzinnél 5,7 százalék, a köny- nyű fűtőolajnál 14,1, a nehéz fűtőolajnál pedig 23,4 százalékos csökkenést jegyeztek fel, mint 1980-ban. Újabb kőolajlelőhelyek Afganisztánban Afganisztán északi részén több mint 12 millió tonna kőolaj van a föld alatt. A geológiai jelentések alapján megállapították, hogy az ország nyugati és déli részén is gazdag lelőhelyek találhatók. Afganisztán évi kőolajtermelése jelenleg 15-30 ezer tonna, ám a hosszú lejáratú tervek szerint az ország évi termelése néhány év múlva eléri az 500 ezer tonnát. Ezzel egyidejűleg kőolajfinomító üzemek épülnek az országban. Dinamikusan fejlődik a bolgár vegyipar Bulgária vegyipara, amely az elmúlt huszonöt év alatt a harminckilencszeresére nőtt, az ország nemzeti jövedelmének egyötödét biztosítja. A világ hetven országában ismerik a bolgár vegyipar termékeit, s ezek közül is a káliszóda, a műtrágya és a gyógyszerészeti termékek a leghíresebbek. A dinamikus fejlődést a KGST-országokkal való együttműködés tette lehetővé. Bulgáriában az ipari berendezések 80 százalékát szovjet segítséggel helyezték üzembe, s a nyersanyagok túlnyomó részét a Szovjetuniótól kapja az ország. A 8 ötéves tervidőszak idején (1981 -1985) Csehszlovákiával, Magyarországgal és az NDK-val is szorosabb lesz Bulgária együttműködése a vegyipar terén. (HÍZ) Változatlan gondok - igényesebb feladatok Szlovákia fővárosa szemünk láttára terebélyesedik az ország második legnagyobb városává. Bratislava építéséből a legtöbb feladat az itteni magasépítő vállalat dolgozóira jut, s ezért nem csoda, ha munkájuk eredményei iránt sokan érdeklődnek. Január 1 -tői a vállalat szervezé- sileg az újonnan létrehozott Bratislavai Építőipari Üzemek konszern része, ezért közvetlenül az SZSZK Építőipari Minisztériumából kapta idei tervfeladatait, amelyek magasabbak a tavalyinál Például az idén ötszázzal több, azaz 4324 lakást kell befejezniük, s a járulékos létesítmények építésére szánt munka terjedelme 10 millió koronával haladja meg a tavalyi szintet. A nehéz szerkezetek szerelésének befejeztével jelentős növekedés várható a kettes üzem által végzett „szóló“ járulékos létesítmények építésében. A műszaki ellátottság feladatainak megoldása azért lett igényesebb számukra, mert alvállalkozóik száma feltételezhetően a tavalyiaknak a felére csökkent. A panelházak javításán 20 millió korona értékű munka vár rájuk, viszont mindeddig pénzfedezet nélkül. A járulékos létesítmények építésében szám szerint 37 objektumot kellene befejezniük, köztük három alapiskolát, valamint 4 óvodát és bölcsődét. Tavalyról öt létesítmény maradt befejezetlenül. Az év első hónapjában 28 millió korona volt a vállalat lemaradása Januárban azonban 20 éjszaka építkezéseiken a hőmérséklet mínusz tíz fok alá süllyedt. Ez a valóság. Ugyanúgy valóság a terv is, amely függetlenül az időjárási viszonyoktól előirányozza, hogy szemptember végére fejezzék be a lakások szerelését, s azután maradjon idő a vakolásra és többi szakmunkára. Csak így küszöbölhető ki a szokásos év végi hajrá, idegeskedés, befejezetlen és rossz minőségű munka, s az így felszökkenő magasabb termelési költségek. A feladatok időarányos teljesítésére intézkedéseket, a lakások szerelésében mutatkozó lemaradások felszámolására ütemtervet fogadtak el. A vállalat vezetői céljutalmat írtak ki a januári kiesés pótlására. Ezzel próbálják fokozni a dolgozók munkakezdeményezését, mindazokat jutalmazni (a határidőre összeszerelt lakások másnapján), akik munkájuk során a technológia menetét és a minőséget is betartották, ilyen lehetőség mutatkozik a vakolás és a lakások belső szerelése terén is. Szeptember végéig a szerelésre még a szombatokat is ki kell használni. Nagy előnyt jelentene a vállalatnak, ha sikerülne „összehozni“ négy olyan szerelő kollektívát, melyek napi normája két lakás lenne. Kétműszakos üzemelésre számítanak és a szerelők munkája szombatokon is folytatódna A Bratislavai Magasépítő Vállalatnál hasonló gondokkal küszködnek mint tavaly, de vállalják igényes feladataikat, hogy teljesítésükkel Bratislava rohamos fejlődését szolgálják. JOZEF ŠURAN Petržalka Lúky lakónegyedének látképe (A szerző felvétele) Atomerőművek a Szovjetunióban
