Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1982-03-29 / 74. szám, hétfő

A Madách kiadó a elmúlt év­ben, vagyis 1981-ben hu­szonkilenc eredeti magyar művet adott ki. Eddig ez volt a legjobb számszerű eredmény, mert példá­ul 1976-ban és 1978-ban huszon­öt, 1979-ben húsz, 1980-ban hu­szonnyolc volt a megjelent eredeti magyar művek száma. Az említett huszonkilenc mű közül szépirodal­mi jellegű tizenöt (hét verseskötet és nyolc próza ) volt. Az ifjúsági irodalmat, illetve gyermekirodai­mat négy mű képviseli, a többi tíz megoszlik az ismeretterjesztő iro­dalom és az irodalomtudomány, illetve kritika, valamint a művé­szettel foglalkozó irodalom közt. A megjelent művek nagy részét már ismertette a sajtó. Itt csak ros - 1982-ben a Főnix Füzetek sorozatban lát majd napvilágot Helyet kaptak ezenkívül az idei tervben az idősebb és a közép- nemzedékhez tartozó, valamint a fiatal prózaírók új művei (Egri Viktor: Rendbontók, Rácz Olivér: A Rogozsán kocsma, Duba Gyula örvénylő idő, Grendel Lajos: Ga­leri). A Műhely cimü válogatás ezúttal is ízelítőt ad a készülő művekből, illetőleg bemutatja egyes írók könyvként még nem tervezett írásait. Az 1982-ben megjelenő nem szépirodalmi jellegű művek száma kilenc. Ezek közt ott találjuk a Naptárt és a népszerű szakács- könyvet, melyek természetesen nagy példányszámban fogytak el A kiadó új vállalkozása A cseh­szlovákiai magyar irodalom válo­gatott bibliográfiája I. kötetének kiadása. Gágyor József gyermek- játék- és mondókagyüjteménye- a Megy a gyűrű vándorútra- a kiadónak ebben a műfajban eddig egyedülálló kiadványa Az irodalomtudomány, kritika, esszé témakörben átdolgozott és bővített új kiadásban (CSMÍ soro­zatban) jelentetjük meg Csanda Sándor Első nemzedék című iro­dalomtörténetét Folytatjuk Fábry Madách-mérleg összefoglalásul szeretném meg­említeni, hogy 1981-ben folytattuk a CSMÍ - a Csehszlovákiai Ma­gyar írók - sorozatot, melynek az a rendeltetése, hogy közreadjuk az első köztársaság magyar iro­dalmának jelentős müveit, vala­mint a felszabadulás utáni hazai magyar irodalom alkotóinak egy- egy jelentős müvét. Ebben a soro­zatban 1981 -ben négy könyvet je­lentettünk meg: a Családi krónika című prózai antológiát és Neu­bauer Pál Jóslat című regényét, to­vábbá két verseskötetet (Ozsvald Árpád: Oszlopfő, Zs. Nagy Lajos: Cudar elégia). Új sorozatunk, a Főnix Füzetek az induló írók bemutatását szol­gálja Az elmúlt évben három Fő­nix Füzet jelent meg, ebből kettő költőt, egy pedig prózaírót mutat be (Barak László: Sancho Panza szomorú, Bettes István: Bohócok áldozása, Cúth János: Lélekha­rang) Jelentősnek tartja a kiadó a nem szépirodalmi jellegű művek kiadását is. Az ide sorolható tíz tétel rendkívül változatos: hagyo­mányőrző és hagyományápoló jel­legű műveken kívül társadalomtu­dományi, történelmi és irodalmi tanulmányok, művészeti album, lexikon és naptár található köztük Ezeket a műveket legalább fel­sorolnám. Az Út (1931-36), A ma­gyar irodalmi hagyományok szlo­vákiai lexikona, Naptár' 82, Püs­pöki Nagy Péter: Boldogfa, Új Min­denes Gyűjtemény, Martin-Ta­kács: Mátyusföldi népi táncok, Lö- rincz Gyula: Ez a háború, Koncsol László: ívek és pályák, Zalabai Zsigmond. Tűnődés a trópusokon, Tóth László: Vita és vallomás. Az ifjúsági és gyermekirodaimat két prózai írás és két verseskötet képviseli a kiadó 81 -es termésé­ben: Gyimesi György vadászköny­ve (Megzabolázott szenvedély) és Kováps Magda meséi (A csoda­gombóc), valamint Koncsol László és Kulcsár Ferenc szépen illuszt­rált gyermekversei (Színmuzsika fényvarázs; Dióhintó). Az 1982-es kiadói terv megkö­zelítőleg azonos számú kiadvány­nyal számol. Huszonhét a terve­zett eredeti magyar művek száma, s ezek hasonlóképpen több téma­kör között oszlanak meg A szépirodalmi művek száma ezúttal tizenhat, ebből a verseskö­teteké hat. A hat verseskötet közül kettő válogatás és a CSMÍ soro­zatban jelenik meg (Bábi Tibor Keresek valakit, Gál Sándor: Új Atlantisz). Az új verseskötetek kö­zül kiemelhetjük Tőzsér Árpád kö­tetét, melynek címe Adalékok a nyolcadik színhez. A Főnix Fü­zetek sorozatában Finta László Pogány passió című kötete jelenik meg A CSMÍ sorozatban 1982-ben többek között Ordódy Katalin Nemzedékek és Szenes Piroska Csiilag a homlokán című regényét jelenteti meg a kiadó. Elsökönyves prózaíró Vajkai Miklós, akinek el­beszéléskötete - A másnapos vá­zoltán összegyűjtött írásainak, ki­adását, 82-ben esedékes a III kötet Turczel Lajos Hiányzó feje­zetek című tanulmánykötete az el­ső köztársaságbeli magyar iroda­lom „hiányzó fejezeteit“ tárgyalja Szénássy Zoltán Jókai nyomában című könyve Jókai hagyományo­kat dolgoz fel. Fonod Zoltán Azo­nosítások című tanulmánykötete elsősorban a csehszlovákiai ma­gyar irodalom fejlődéstörténetével foglalkozik Az ifjúsági irodalmat a 82-es kiadói tervben két mű - egy próza- és egy verseskötet - képviseli: Szombathy Viktor nagy sikert ara­tott vármondáinak új kiadása, a Száll a rege várról várra, és Tóth Elemér gyermekversei. Az 1983-as terv egyenlőre hu­szonkilenc eredeti magyar művet tartalmaz. Ebből a szépirodalmi művek száma tizenhárom (hét verseskötet, hat prózai mű). A nem szépirodalmi jellegű müvek választéka 1983-ban is elég gaz­dag lesz. A tizenkét mű között olyan fontos alapművek kaptak helyet, mint amilyen a Csehszlo­vákiai Magyar Irodalmi Lexikon és A csehszlovákiai magyar irodalom válogatott bibliográfiája. A z irodalomtudományok és a nyelvtudományok témakö­rébe vágó művek közt ott találjuk majd Fábry Zoltán összegyűjtött írásainak IV. kötetét, Duba Gyula esszéit, Szeberényi Zoltán irodal­mi tanulmányait, Zalabai Zsig­mond Arcok és arsok című irodal­mi portréit Új bővített kiadásban fog megjelenni - ezúttal a CSMÍ sorozatban - Turczel Lajos alap­vető fontosságú műve, a Két kor mezsgyéjén. Jakab István újabb nyelvművelő kötettel jelentkezik. MAYER JUDIT KALAUZ A NÉPMŰVÉSZET MEGISMERÉSÉHEZ JEGYZETEK DOMANOVSZKY GYÖRGY KÖNYVÉRŐL Vannak könyvek, amelyek ala­posan megdolgoztatják-gondol- koztatják a recenzenst Probléma- felvetéseik szerteágazó láncola­tát, tudományos oknyomozásukat, eredményeiket (azok jelentősé­gét!) kell lényegretörően három gépelt oldalra sűríteni. Ez nem is olyan egyszerű egy olyan kiad­ványnál, mint Domanovszky György: A magyar nép díszítőmű­vészete című munkája. Ha tarta- lomjegyzékszerüen akarnók fölso­rolni, mi mindenre terjedt ki a szer­ző figyelme témája feldolgozása során, bizony alaposan túllépnénk a fent emlegetett íratlan terjedelmi szabályt. Hozzávetőlegesen száz esz­tendő alatt - a népművészet „föl­fedezése“ óta - könyvtárnyi publi­káció látott napvilágot a témáról. Ennek a hatalmas mennyiségnek természetesen minőségi eredmé­nyei is vannak: fokozatosan töké­letesedett tudásunk a népművé­szetről. Ám az mégsem mondha­tó, hogy ismereteink lezártak, vitás kérdésektől mentesek lennének Itt van mindjárt az elnevezés kérdése. Viski Károly jó fél évszá­zada rátapintott a lényegre azzal, hogy a népművészetnek egy tá- gabb és egy szükebb értelmezé­sét adta meg. Az előbbi eszerint magába foglalná a népi díszítő- művészetet éppúgy mint a népköl­tészetet, -zenét, -táncot stb., az utóbbi viszont csak a „tárgyakon jelentkező művészetet“ jelentené, amit aztán a világosabb megkü­lönböztetés kedvéért népi díszítő- művészetnek nevez, s Doma­novszky is átveszi tőle (lásd mun­kája címét!). Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem túl sza­batos meghatározás ez sem. A népművészet körébe sorolható tárgyak ugyanis nemcsak díszít­ményeik, de egyszerűen formájuk révén is értékelhetőek. Ilyen szempontból a „népi díszítőművé­szet" kifejezés majdnem annyira félrevezető mint a megszokottabb „népművészet“. Valamikor az általános iskolá­ban úgy „világították meg“ ne­künk a népköltészet lényegét, hogy elmagyarázták, miképpen „születik a népdal". Eszerint a fa­lusi legény kiállván a kapuba elrik­kantja magát, mondjuk: „Túlsó so­ron esik az eső / Ne menj arra, babám, eleső!“ amit a szomszéd meghallva így folytat/hat/: „Sáros lesz a picike cipód / Megver majd a régi szeretőd!“ Ez az agyondi- daktizált fölfogása a „száll az ének szájrul-szájra “ Arany János-i elképzelésnek, fontos tanulság­gal szolgálhat, még mindig azt hisszük, hogy a népművészeti al­kotásokat valóban a (személyte­len) NÉP készítette. A nemzetközi folklórtudomány „egyéniségkutatásként“ ismeri azt az Ortutay Gyula által elindí­tott, sajátos szempontú vizsgálati módszert, amely - főleg a népme­sék viszonylatában - az általános „népin“ túl az egyéniséget keres­te a népköltészeti alkotásokban E kutatások nyomán kiderült, hogy az egyénnek sokkal nagyobb sze­repe van egy-egy népköltészeti alkotás létrehozásában, mint azt korábban gondolták. Érvényes ez persze nemcsak a népköltészetre, de abba beleilleszkedő újat tudtak népművészetre is, bár ez utóbbit ilyen szempontból jóval később kezdték el vizsgálni. „Egy-egy közösségen belül ke­vés volt a parasztalkotók száma, azoké, akik a hagyományok teljes ismeretére épülő, abból kiinduló, de abba beleilleszkedő újat tudtak létrehozni. A hangsúly az újon van, tehát nem a még meglevők másolásáról van szó“ - olvashat­juk a szóbanforgó kötetben is. Ma­ga az „istenadta nép“ ezek sze­rint jórészt passzív ,,jóváhagyó“ (vagy elutasító) szerepet játszik a művészi alkotófolyamatban, míg a ,,népművészek“ - saját egyéni­ségüket nem föladva! - hozzák létre műveiket. Ebből adódik aztán a szerző egyik - bár szerintem vitatható - szempontja a népmű­vészet lényegének a meghatáro­zásához: e fogalomkörbe az tarto­zik, „ami a nép ízlésének megfe­lelően készült.“ Tanulságos jelenségre mutat rá akkor is, amikor megjegyzi, hogy „a legkevesebb mesterségbeli és hagyomány előírta korlátozással a faragópásztor dolgozik“. Ha ala­posabban megvizsgáljuk a dolgot, egyáltalán nem tűnik ez véletlen­nek. A pásztorember ugyanis a zárt faluközösségek szigorú szokásrendjével szabályozott tár­sadalmának legfeljebb a peremén élt. Élete jó részét emberi közös­ségektől távol, az állatok mellett, a legelőkön töltötte. Szabad volt. A faluban érvényes normák csak részben vonatkoztak rá, tárgyait saját használatra, saját elképzelé­sei alapján faragta - talán ebből fakad a kötetlenebb, szabadabb látás- és ábrázolásmód. Végezetül még egy elgondol­koztató jelenséget említenék meg (amit Domanovszky mint kérdést fölvet ugyan, de a válaszadás szö­vevényeibe már nem bonyolódik bele); mégpedig azt, hogy míg egyes’területekről pompás nép­művészeti „termékek“ maradtak ránk, addig más, talán még tága­sabb vidékek teljesen hiányoznak erről a képzeletbeli elterjedési tér­képről. Ha erre tudnék magyará­zatot, akkor még tán elfogadható lenne a három oldal fölötti terjede­lem is. De így. (Akadémiai Kia­dó, 1981) LISZKA JÓZSEF ÚJ KÖNYVEK Koncsol László: SZÍNMUZSIKA, FÉNYVARÁZS Az ismert csehszlovákiai ma­gyar kritikus és esszé író ezúttal gyermekversekkel lepi meg olva­sóit A zenei ihletésű versekben a formai és gondolati tisztaság, a természet életének pontos leírá­sa, a bennünket körülvefó környe­zet évszakonkénti változása jelen­ti az élményt. Ha e könyv olvasói­nak korát szabad meghatározni, akkor ezt a kötetet a világ konkrét, meghatározott jelenségeit már a fogalmak elvontságában is értő, átérző felsőtagozatos alapiskolá­soknak ajánljuk Cselényi László: JELEN ÉS TÖRTÉNELEM Cselényi László három műfajból komponálta új kötetét. Riportjai és esszéi legnagyobb, tartós élmé­nyeit ölelik fel: Dél-Szlovákia tájai­tól - a gömöri szülőföldtől, a Bod­rogköztől az árvíz sújtotta Csalló­köztől - Párizson és irodalmi ka­landozásokon át ívelnek az ismét hazai témájú, személyes hangú megemlékezésekig, vallomásokig Lendületes stílusú prózája bizo­nyítja, hogy Cselényi mindig kö­zösségi célok és értékek mellett emel szót. A középpontba helyezett cím­adó vers („mítosz“) bonyolultabb formában, egyidejűleg, de jól felis­merhetően szólaltatja meg a kötet fő motívumait, ez a kompozíció ugyanis a prózai írásokból épült Néhány héttel ezelőtt a buda­pesti Móra Ferenc könyvkiadónál egy szép kivitelezésű, magyar és csehszlovák fényképészek művé­szi fotóival gazdagon illusztrált könyv látott napvilágot. Szerzője, Komorník Ferenc, a Népszabad­ság állandó prágai tudósítója. Könyvének címe: Ahoj, Csehszlo­vákia! Itt említjük meg, hogy Ko­morník Ferenc 1974-ben, a Kos­suth kiadónál már megjelentetett egy ismeretterjesztő könyvet Csehszlovákiáról, s ezenkívül szerzője a Képes Földrajz sorozat Szovjetunióról szóló kötetének Néhány éve Távolodó jurták cím­mel egy mongóliai riportkönyve is megjelent. Mivel is köszönti Komorník Ferenc ifjú olvasóközönségét Prá­gából? A bevezető két fejezet tu­lajdonképpen tömör történelmi, •földrajzi és kulturális áttekintés Csehszlovákiáról, illetve Prágáról Megkapó az a könnyedség, amellyel a szerző szól a gyermek­olvasóhoz az ország őstörténeté­Ahoj, Csehszlovákia! ről, IV. Károly koráról, vagy a hu­szitizmus forradalmasító hatásá­ról, Komenskýról, Karel Havlíček Borovskýról, Bedŕich Smetanáról, Karel Čapekrôl, Jaroslav Hašekról és a csehszlovák történelem nem­zeti hőséről, Julius Fučíkról, az ősi városokról, a csehországi és szlo­vákiai tájakról. Prága kapcsán a nagyszerű történelmi és kulturális emlékekre, az Aranycsinálók utcájára hívja fel az olvasó figyelmét, de elkalauzol­ja őket a Csehszlovák Gyermekek Házába, a Kampa szigetre, a Let- nái téren sárkányokat és repülő- modelleket eregető gyerekek közé is. A Spejbl és Hurvínek című fejezetben a szerző kirándulást tesz a cseh színháztörténetnek e sajátos tartományába. Közben szinte mindent elmond Josef Skú­pa és Miloš Kirschner művészeté­ről, bábjaik diadalútjáról Bizonyá­ra sok gyermek kíváncsiságát fel­csigázza a prágai Technika Házá­ban látható, „már nyugdíjba vo­nult“ közlekedési eszközök kap­csán elmondott történeteivel. A Karlovy Vary-ról írt fejezetben nemcsak arra hívja fel a figyelmet, hogy a város keletkezéséről szóló legendát Arany János, a magyar verses epika legjelentősebb kép­viselője beleszőtte a Toldi szerel­me című eposzába, de arra is, hogy járt ebben a fürdővárosban Marx Károly és még sok-sok ne­vezetes személyiség. Könyvében több helyen utal a csehszlovák -magyar kapcsolatok emlékeire A mosti gótikus templom meg­mentéséről szólva, kitér az 1930- as bányászsztrájkra, de bemutatja a mai, nyomort már nem ismerő, modern életkörülmények közt fej­lődő új arculatú Mostot is. Nový Bor, Železný Brod, Kamenický Še- nov üveggyáraiban, vagy a gott- waldovi Svit Cipőgyárban nem­csak a gyártás fortélyait ismerteti; az újságíró szemével láttatja mun­kásosztályunk életének történelmi változásait is. A gyermek- és felnőtt olvasó számára egyformán élvezetesek a Szlovákia természeti szépsége­it, városait, csodálatos tájait, a Tátrai Nemzeti Parkot bemutató fejezetek. A szerző célja az volt, hogy hazájában felkeltse az érdeklő­dést az északi szomszéd iránt. Komorník Ferenc könyve a Cseh­szlovákiáról szóló magyar útiköny­vek, városkalauzok és riportkönyv- vek (pl. Szombathy Viktor, Firon András könyvei) sorát gazdagítja A pontos újságírói megfigyelések­ről és átfogó ismeretekről tanús­kodó, hazánk múltját, jelenét be­mutató, ezzel együtt a jövőt is szolgáló könyv megírása és kia­dása értékes hozzájárulás ahhoz, hogy népeink még jobban megis­merjék egymást SOMOGYI MÁTYÁS ÚJ szú 4 1982. III. 29.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom