Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1982-03-27 / 73. szám, szombat
ÚJ szú 3 1982. III. 27. Ľudovít Pezlár beszéde Lengyelország TOVÁBB ENYHÍTIK A SZÜKSÉGÁLLAPOT RENDELKEZÉSEIT (ČSTK) - Varsóban tegnap folytatta tanácskozását a lengyel szejm. Az ülésen részt vett Wojciech Jaruzelski és Henryk Jablonski. A képviselők folytatták a vitát a lengyel mezőgazdaság jelenlegi helyzetéről szóló tájékoztatásról, valamint a mezőgazdaságra vonatkozó törvényjavaslatokról. A szejm ugyancsak megvitatta az alkotmány módosítására tett javaslatokat, amelyek az új bírósági intézmények megalakítására vonatkoznak. A csütörtöki tanácskozáson Jozef Czyrek külpolitikai beszámolója után a felszólalók határozottan elítélték az USA és néhány nyugati ország beavatkozását a lengyel belügyekbe, valamint a reakciós erőknek a világban kialakult erőviszonyok megbontására irányuló erőfeszítéseit. A szejm határozatot fogadott el, amelyben megerősíti a lengyel külpolitika fő alapelveinek helyességét. A varsói lapok tegnap közölték, hogy március 29-étől Lengyelországban tovább enyhítik a szükségállapot néhány renIRÁN-IRAK Ellentmondó hírek a kiújult harcokról (ČSTK) - Az iraki -iráni front déli szakaszáról, ahol már hat napja heves harcok folynak, ellentmondó jelentések érkeznek a halottak és a sebesültek számáról. Az iraki fegyveres erők főparancsnokságának nyilatkozata szerint az elmúlt öt nap során Folytatódik a Biztonsági Tanács ülése Nicaragua bármikor előzetes feltételek nélkül kész tárgyalni az USA-val delkezését. Egyebek között felújítják a telefonösszeköttetést az egyes vajdaságok között, valamint a vállalatok és intézmények nemzetközi telefonösszeköttetését, amennyiben ezt kérvényezik az illetékes vajdasági hatóságnál. A Bielsko-Biala-i vajdasági bíróság Patricjusz Kosmowskit, a „Szolidaritás“ alsó-beszkideki területi vezetőségének elnökét a szükségállapot idején végrehajtott konspirativ tevékenységéért és tiltakozó akciók szervezéséért hatévi szabadságvesztésre ítélte, s további három évre megfosztotta állampolgári jogainak gyakorlásától. Jerzy Jachnik, akinél Kos- mowski bújkált, egyéves börtön- büntetést kapott. Sztrájk Belgiumban (ČSTK) - A belga szakszervezetek felhívására tegnap 24-órás általános sztrájkra került sor, tiltakozásul a kormány szociális és gazdaságpolitikája ellen. Az ország életét megbénító sztrájkkal a dolgozók a bérek befagyasztása és a fokozódó munkanélküliség ellen tiltakoztak. Dezful körzetében közel 16 ezer iráni és 500 iraki katona vesztette életét. Ezzel szemben az ÍRNA iráni hírügynökség 12 000 megölt iraki katonáról, több ezer sebesültről és fogolyról számol be. Az iráni fél veszteségeiről nem tesz említést. (Folytatás az 1. oldalról) El kell mélyíteni az ideológiai munka egész rendszerének eszmei jellegét, mégpedig úgy, hogy lényegesen elősegítse az új gazdasági gondolkodásért, a munka minőségének javításáért és hatékonyságának növeléséért folytatott küzdelmet. Úgy tűnik, hogy egyes irányító dolgozók nem látják a lényeget a XVI. pártkongresszus határozataiban, azt, hogy alapvető fordulatot kell elérni e stratégiai feladat megvalósításában. Éppen erre a mozzanatra kell felhívni ideológiai dolgozóink figyelmét, akik között az újságírók fontos helyet foglalnak el. Azt persze nem állíthatjuk, hogy nálunk keveset beszélnek vagy írnak az intenzifiká- lásról, az ésszerűsítésről, a tudományos és technikai ismeretek érvényesítéséről vagy a takarékosságról. Néha talán még többet is, mint kellene. A sikert azonban a reális eredmények, nem a szavak döntik el. Nem szabad félnünk attól, hogy nyíltan szembenézzünk az igazsággal; ha nem érünk el reális eredményeket a minőség javításában és a hatékonyság növelésében, akkor a propagandista, vagy az újságíró munkája sem minősíthető hatékonynak. Az ideológiai munka átalakításának célja egyebek között mindazon tényezők kibontakoztatása, amelyek a XVI. pártkongresszuson kitűzött program megvalósításának sikeréről határoznak. Nem elegendő, hogy az emberek megértsék azokat a feladatokat, amelyek megvalósítását megkezdtük és arra várjanak, hogy valaki más oldja meg őket. Azt kell elérnünk, hogy minden egyén, munkás, földműves, mérnök, kutató, nevelő, minden kollektíva tisztán lássa helyét ebben a nagy, valóban történelmi küzdelemben, legyen elég akarata a nehézségek leküzdésére, a kezdeményezés kifejtésére és aktivitásának kibontakozására. A gyakorlat teljes mértékben alátámasztotta, hogy a fejlett szocialista társadalom építésének folyamatában egyre nő a nevelés jelentősége, amelynek során a szocialista ember személyisége formálódik. Kevésbé tudatosítjuk azonban, hogy nem elég propagálni az eszméket, hanem mélyen be kell vésni az emberek tudatába, úgy, hogy cselekvési normáikká váljanak, hogy megnyilvánuljanak gyakorlati tevékenységükben. Ha pozitív fordulatot akarunk elérni a gazdasági életben, előbb fordulatot kell elérnünk az emberek gondolkodásában és cselekvésében, mert csak így következhetnek be változások a társadalmi életben. Ez azt jelenti, hogy kemény harcot kell vívnunk a megrögzöttség, az elkényelmesedés, a rutinszerűség és más visszásságok ellen az egyének és a kollektívák körében egyaránt. Az egyénnek és a társadalom egészének élete sohasem volt és nem lesz nehézségektől mentes. Ott, ahol hiányzik az akaraterő és az aktivitás e nehézségek leküzdésére, az eszmei-nevelő munka formálissá válik. Ezért az ideológiai és a politikai nevelő munka legfontosabb feladata, hogy határozott küzdelmet folytassunk a formalizmus ellen, amely nemcsak elértékteleníti az alkotó energiát, az erőfeszítéseket és a tudást, hanem gyakran az eddigi munka eredményeit is felőrli. A gazdasági kérdések a társadalom figyelmének homlokterében állnak. Ez törvényszerű, mivel a gazdasági életben zajlik le a CSKP XVI. kongresszusán elfogadott program megvalósításáért vívott döntő harc. A gazdasági propagandának és agitációnak egyre nagyobb szerepe van a szerkesztőségi kollektívák munkájában. A sajtó, a rádió és a televízió sokat tett a termelési feladatok magyarázásáért és növeli hozzájárulását e feladatok megvalósításához. Sajátos módszereivel részt vesz a szocialista munkaverseny propagálásában és szervezésében, előmozdítja a tudományos ismeretek gyakorlati felhasználását. Érdemeket szerzett számos visszásság és fogyatékosság megszüntetésében a reszortok szintjén és közvetlenül az üzemekben. Az újságírói munkának erre a területére is vonatkozik, hogy ami tegnap elegendő volt, az ma már kevés, s holnap még kevesebb. Mindenekelőtt azt kell elérnünk, hogy a gazdasági propaganda és agitáció az irányító munka oszthatatlan részévé váljon. Ezen a téren mindeddig sok a fogyatékosság Sok irányító dolgozó még nem értette meg a termelési és nevelési feladatok szoros kapcsolatát, nem veszi észre azt a gyakorlat által alátámasztott igazságot, hogy az emberi tudat egyre fontosabb gazdasági tényező. Elvárjuk, hogy az újságírók határozottan elősegítsék a gazdasági nevelés és propaganda ilyen lebecsülésének megszűnését. A szerkesztőségi kollektívák által kifejtett gazdasági propagandával szemben támasztott igények ugyanolyan ütemben növekednek, amennyire változnak és bonyolultabbá válnak gazdasági fejlődésünk feltételei. A szerkesztőségekre ebből az a feladat hárul, hogy újraértékeljék alkalmazott újságírói módszereiket, s gazdasági propagandájukkal reagáljanak a társadalmi szükségletekre. A szocialista sajtó nyíltan ír azokról a nehézségekről és fogyatékosságokról, amelyekkel meg kell birkózni. Fontos, hogy minden cikk, minden adás megmutassa a helyzet megoldásának útját, a fogyatékosságok felszámolásának mikéntjét. E nélkül az újságíró több kárt okozhat, mint hasznot. Persze, mindez nagy hozzáértést és szoros kapcsolatot kíván meg a gazdasági gyakorlattal. A gazdasági publicisztikának az eddiginél nagyobb mértékben kell konkrét tettekre ösztönöznie, mindenekelőtt a pozitív példa módszerével, a tapasztalatok terjesztésével. Ezen a téren is még mindig sok a kihasználatlan lehetőség. Gyakran elég annyi, hogy jobban körültekintsenek, szilárdítsák kapcsolatukat a munkahellyel és fokozzák együttműködésüket a levelezőkkel és tudósítókkal. Hatékonyabbá kell tenni a szerkesztőségek együttműködését a központi intézményekkel, a reszortokkal, a tudományos kutató és a termelő szervezetekkel, hogy az újságírók megkapják a kellő információt munkájukhoz. E téren már javulás mutatkozik, de sajnos az is előfordul, hogy a reszortok, vállalatok, üzemek és különféle intézmények vezető dolgozói akadályozzák az újságírókat abban, hogy hozzájussanak a szükséges információhoz. Ezzel nemcsak a sajtótörvényt sértik meg, hanem ez a párt politikájával is ellentétes cselekedet. Néhány elvtársnak nem maga a visszásság okoz fejfájást, hanem az, hogy a nyilvánosság előtt szellőztetik. Hangsúlyoznunk kell, hogy a bírálat elnyomása megengedhetetlen, ellentétes a párt és a szocialista állam politikájával. Ha nincs bírálat és önbírálat, akkor stagnálás kezdődik s visszásságok ütik fel a fejüket. Egyúttal azonban ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a bírálat konkrét, tárgyszerű és építő jellegű legyen. Nem igaz, hogy a fogyatékosságok pellengérre állítása csökkenti a vezető dolgozók tekintélyét, ellenkezőleg a bírálathoz és önbírálathoz való viszonyú lásában mutatkoznak meg a művezető, az igazgató vagy a miniszter erkölcsi tulajdonságai, valamint eszmei fejlettsége és politikai érettsége. Az intenzív gazdasági fejlesztésre való áttérés elkerülhetetlenül konfliktusokat idéz elő az emberi kapcsolatokban. Ezek nem fölösleges, erőltetett konfliktusok, hanem olyanok, amelyek az új szempontok és munkamódszerek érvényesítéséből adódnak. Ma is érvényes, hogy az új dolog a régivel, az elavulttal vívott harcban születik. A visszahúzó erő rendkívül nagy, gyakran tovább növeli a személyi vagy a helyi érdek, illetve elavult szokás és elképzelés. Példáért nem kell messzire mennünk. Az érdemek elvének érvényesítése sok ember személyes érdekeit érinti, és konfliktusokhoz vezethet a kollektívákon belül. A lógósok és a selejttermelók ellen vívott határozott küzdelem nélkül a kollektívák csak egy helyben topognak. Hiszen egyetlen felelőtlen személy leronthatja sok lelkiismeretes dolgozó munkaeredményeít. A termék minőségéről dönthet az az alkatrész, amelyet egy ilyen ember készített. Egy másik példaként említhetjük a munkafegyelem szilárdításáért folytatott küzdelmet. A sajtó, a rádió és a televízió dolgozóitól elvárjuk, hogy kellő merészséggel támogassák azokat, akik nem kerülik meg mindenáron az ilyen konfliktusokat, hanem a társadalmi haladás érdekeit tartják szem előtt. Ezzel kapcsolatban szükséges szólni az ún. ,,jó emberekről“, akik csaknem minden munkahelyen megtalálhatók. Gondosan elkerülik a konfliktusokat, a felelősséget másra hárítják, mindenkivel szemben megértőnek látszanak, de az igazságot csak az illető háta mögött mondják meg „Jóságuk“ árt a társadalomnak, mindannyiunknak. Ezek az emberek néha népszerűek, de közkedveltségük sokba kerül nekünk. A jelenlegi feltételek között, amikor egyrészt igényesebbekké válnak az országépító feladatok, másrészt nemzetközi síkon éleződik az ideológiai harc, növekszik a kulturális rovatok szerkesztőinek és a kulturális folyóiratok dolgozóinak felelőssége. Nem titok, hogy ellenségeink éppen ezen a területen támadnak. Nem alaptalanul hiszik, hogy ha az ideológiai felforgatást kulturális köntösbe öltöztetik, akkor az emberek számára elfogadhatóbbá teszik. Megállapíthatjuk, hogy kultúrpolitikai újságíróink sikerrel teljesítik feladataikat, és lényegében bebizonyították: szembe tudnak szállni azokkal a kísérletekkel, hogy a kulturális sajtóra valamilyen „ellenzéki“ szerepet erőszakoljanak. Jelentősen hozzájárultak azokhoz a sikerekhez, amelyeket az utóbbi években kulturális életünk elért. Bevezették a vezércikket a kulturális folyóiratoknál, s e cikkek politikai szerepe egyre nő. Fontos feladat, hogy elmélyüljön a lapok kulturális rovatainak, a rádió és a televízió kulturális rovatainak eszmei jellege. Bizonyos aggodalomra ad okot egyes irodalmi művek bírálatainak alacsony színvonala. Az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani a magyar és az ukrán nemzetiségű dolgozók kulturális fejlődésére. Sajnos, a napilapok és a folyóiratok alig szentelnek figyelmet a magyarul és az ukránul író szerzők müveinek, pedig ezt megérdemelnék. Ezt a fogyatékosságot határozottan fel kell számolni. A jelenlegi időszakban az imperializmus legreakciósabb erőinek, főként az Egyesült Államok kormányának agresszív politikája következtében a nemzetközi feszültség éleződik. Sajtónk, rádiónk és televíziónk érdemdús munkát végzett az imperializmus céljainak és törekvéseinek leleplezése terén. De itt is vannak tartalékok. Még mindig kevés az olyan tájékoztató és elemző anyag, amely meggyőzően rámutat arra, mekkora veszélyt jelent az imperializmus az egész emberiségre. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az ideológiai csatát gyakran az nyeri meg, aki elsőként rögzíti az emberek tudatában az események értelmezésének saját változatát. Az imperializmus és az anti- kommunizmus elleni harc aktív és offenzív tevékenységet követel meg a sajtótól, a rádiótól és a televíziótól. Tényekkel és érvekkel alátámasztott vezércikkekre, kommentárokra van szükség. Az élet megtanított bennünket arra, hogy az antikommunista propaganda kihasználja ideológiai munkánk hibáit. Az Októberi Forradalom 65. és a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója újságíróinknak alkalmat ad arra, hogy kiemeljék az első szocialista állam történelmi sikereit, méltassák hazánk felszabadításában vállalt szerepét, a szocializmus építéséhez nyújtott segítséget és hatévtizedes következetes harcát az eltérő társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése lenini elveinek következetes megvalósításáért. Beszédének végén Pezlár elvtárs szólt a Szlovákiai Újságírók Szövetségének feladatairól és sok munkasikert kívánt a kongresszus résztvevőinek. (ČSTK) - A nicaraguai irányító tanács koordinátora az ENSZ székházában sajtóértekezletet tartott. Daniel Ortega hangsúlyozta, hogy Nicaragua bármikor és bárhol kész tárgyalni az Egyesült Államokkal. Rámutatott, hogy a Biztonsági Tanács rendkívüli ülésén részt vevő nicaraguai küldöttség kész találkozni Reagan elnökkel, vagy Haig külügyminiszterrel. Nicaragua bármiféle előzetes feltételek nélkül is tárgyalóasztalhoz ül, azonban a megbeszéléseknek jóval nagyobb reményük lehetne a sikerre, ha az USA világosan kijelentené: lemond a Nicaragua és a térség elleni politikai agresszióról - mondotta Ortega. A nicaraguai vezető annak a véleményének adott hangot, hogy az Amerikai Államok Szervezete nem képes megoldani a közép-amerikai helyzetet, mivel Az Egyesült Államok által Kö- zép-Amerikában szorgalmazott megoldás - a kompromittált katonai rezsimek lecserélése „demokratikus választások“ útján - nem újdonság. Salvadorban is ilyen „kiigazításra“ készülnek, ám a vasárnapi szavazással kapcsolatban több kérdés merül fel, amelyek - bár nyilvánvaló színjátékról van szó - tovább rontják a „választások“ hitelét. Egyrészt arról van szó, hogy a hazafiak az ország területének csaknem egynegyedét ellenőrzik, s ide aligha jutnak el az urnák. További ,,értékrontó“ a jelöltek profilja: a legesélyesebbként számon tartott Robert D’Aubuissonról köztudott, hogy személyesen is részt vett Oscar Arnulfo Romero érsek meggyilkolásában, s állítólag ő a Manó Blanco (Fehér Kéz), a leghírhedtebb halálbrigád feje. Nyilvánvaló tehát, hogy győzelme esetén nem demokratikus rendszert garantálna. A jelenlegi katonai-kereszténydemokrata junta törekvésében az is lesújtó tény, hogy azok közül az országok közül, amelyeket felkértek arra, legyenek jelen megfigyelőként a „választásokon“, csak az USA, Nagy-Britannia és néhány reakciós latin-amerikai rezsim fogadta el a meghívást. túlzottan Washington befolyása alatt áll. Managua ezért kérte a Biztonsági Tanács összehívását. A BT vitájában csütörtök este Daniel Ortega után további küldöttek szólaltak fel. Raul Roa kubai képviselő az el nem kötelezettek nevében fejezte ki aggodalmát a közép-amerikai feszültség fokozódása miatt. A Biztonsági Tanács tegnap délután zárt ajtók mögött tárgyalt. Somozista ellenforradalmi bandák újabb fegyveres provokációt hajtottak végre Nicaragua Hondu- rassal határos területén. A mana- guai külügyminisztérium ezzel kapcsolatos nyilatkozata megállapítja, hogy a banditák a hondurasi hadsereg katonáinak támogatásával két helyen támadták meg a határ menti őrhelyeket. A népi hadsereg visszaverte a támadást. Fontos (talán döntő) körülmény, hogy a hadsereg ideges, mégpedig a partizánokkal szembeni sikertelensége miatt. A hirek szerint a katonák szeretnének megszabadulni polgári szövetségeseiktől. Guatemala árnyéka is rávetődik Salvadorra, s nem kizárt, hogy egy- Washington által jóváhagyott- belső puccsra itt is sor kerül. Ebben az esetben még a kétes értékű választások is végképp elvesztik jelentőségüket Ez az új recept viszont úgyszintén nem segít a súlyos társadalmi és gazdasági gondokon (pap-) Szabad, demokratikus „választások“ (A Rudé právo karikatúrája) JEGYZET Salvadori „receptek“