Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1982-03-18 / 65. szám, csütörtök

ÚJ szú 5 1982. III. 18. Hatékonyabb munkával közös céljaink eléréséért EREDMÉNYEK PROBLÉMÁK TAPASZTALATOK JAVASLATOK TAPASZTALATOK Indokolatlan különbségek SOK FÜGG AZ IRÁNYÍTÁSTÓL • MOZGÓSÍTÓ TERVEKKEL, NAGYOBB FELELŐSSÉG­GEL • HATÉKONYABB TÖMEGPOLITIKAI MUNKÁT A FIATAL PÁRTTAGOK NEVELÉSE Gyakran hangoztatják, hogy az érsekújvári (Nové Zámky) járás az ország egyik éléskamrája. Kedve­zőek a feltételek mind a növény- termesztéshez, mind az állatte­nyésztéshez, s nem utolsósorban az élelmiszeripar fejlesztéséhez is. De ez a kérdésnek csak az egyik oldala, a döntő az, hogyan használják ki ezt az adottságot mezőgazdasági üzemeink a kitű­zött feladatok teljesítésében Tud­ják-e csökkenteni a nehezebb gazdasági feltételek hatását a ter­mékek előállításánál. Ezzel kapcsolatban pozitívum­ként említhetem, hogy a XV. párt- kongresszust követő években, fő­leg a CSKP KB 13. ülése után egész sor olyan módszert vezet­tek be a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban, mellyel já­rásunkban sikeresen oldjuk meg a problémákat. Gazdaságaink el­ső lépése az volt, hogy hozzáfog­tak a mezei trágyatelepek építésé­hez, így már 1979-ben a szántó­földek 25,5, a múlt évben pedig a 27 százalékára jutott istállótrá­gya. A tápanyag pótlására az 1979-1981-es években - tiszta hatóanyagban számolva - 310 ki­logramm műtrágyát juttattak a ta­lajba hektáronként. Ennék kö­szönhetően a mezőgazdasági ter­melés volumene az értékelt idő­szakban - a bonyolultabb feltéte­lek ellenére a hatodik ötéves terv­időszak első három évéhez viszo­nyítva 428 millió 274 ezer koroná­val növekedett. Járásunk mezőgazdaságának fejlődése és eredményei azonban szerényebbek annál, amit elérhet­tünk volna. Ez főként a gazdálko­dásban tapasztalható fogyatékos­ságokra vezethető vissza. Évek óta probléma, hogy a gazdálkodás hatékonyságában, a termőföld ki­használásában az azonos adott­ságú üzemek között is indokolatla­nul nagyok a különbségek. Jóllehet mezőgazdasági üze­meink 1980-ban gabonából 5,39 tonnás rekordtermést takarítottak be hektáronként, ehhez viszonyít­va a hozam tavaly 1,71 tonnával csökkent. A járás kedvező termé­szeti adottságait figyelembe véve a népgazdasági terv a múlt évben 5,12 tonna átlagterméssel szá­molt, ám csak 4,04 tonnát sikerült elérnünk, ami annyit jelent, hogy a szomszédos járások jóval túl­szárnyalták eredményeinket. A hibákat abban látom, hogy a szövetkezetek és az állami gaz­daságok - melyek a szántóterület 61,5 százalékán gabonát és kuko­ricát termelnek - az agrotechnika alapvető követelményeit sem tud­ják betartani. A múlt évben például búza után 4188 hektáron, tavaszi árpa után 6351 -en, kukorica után pedig 3185 hektáron ismét búzát vetettek -, ez kedvezőtlenül befo­lyásolta a hektárhozamok alakulá­sát. Szemes kukoricából 4,33 ton­na átlagtermést értünk el, lehető­ségeink határán alul teljesítettük a tervet. Ám ezen a téren is nagy a különbség a járásban. Hasonló feltételek mellett a koltai szövetke­zet 57 mázsát, a csúziak (Dubník) viszont 41 mázsa termést takarí­tottak be kukoricából hektáron­ként. Másik eset: Garamkövesden (Kamenica n/Hronom) májusi morzsolásban számolva 57 má­zsát adott a kukorica, a Párkányi (Štúrovo) Állami Gazdaságban vi­szont 43-at, Bényben (Bíňa) pedig csak 38 mázsa átlagtermést hord­tak a magtárba. Hasonlóak az el­térések az ipari- és a kapásnövé­nyek, valamint a tömegtakarmá­nyok termesztésében is. Hogy csak egy példát említsek, a ga- ramkövesdi szövetkezetben cu­korrépából 47,31 tonnás, a bényi- ben már csak 21 tonnás átlagter­mést takarítottak be. Miután járá­sunkban felszántották a réteket és a legelőket, mezőgazdasági üze­meinknek a tápanyag-utánpótlást pillangós és más takarmányfélék­ből kell pótolni. Erre viszonyaink között legalkalmasabbak az éve­lőtakarmányok, a köztesvetemé- nyek és a silókukorica. A növénytermesztésben mutat­kozó lemaradást az állattenyész­tés szerény eredményei csak részben ellensúlyozzák, hiszen az egy tehénre jutó 3342 literes átla­gos évi tejhozammal a nyugat­szlovákiai kerületben a sereghaj­tók között vagyunk. Csökkenő irányzatot mutat a húsmarhák és a hízósertések vágósúlya is, mely részben a takarmánykeverékek egyre szűkebb adagolásával is magyarázható. De az állatte­nyésztés jövedelmezőségét a fia­tal szakmunkások hiánya, a mű­szaki berendezések nem kielégítő színvonala, a rossz munkafeltéte­lek, néhány helyen az irányítás és a munkaszervezés hiányosságai egyaránt gátolják. A sertéstenyésztésben az állo­mányt tavaly a korlátozott erőta­karmányforrások miatt 163 411-re csökkentettük, s bár időközben 5000 elválasztott malac vásárlá­sával gyarapították a létszámot, aligha tudjuk teljesíteni tervünket. Ezért sürgető követelmény, hogy belterjesítsük a hízósertések te­nyésztését, rendszeresítsük és ja­vítsuk a takarmánykeverékek ada­golását. A járási pártbizottság 1979 feb­ruárjában fontos dokumentumban rögzítette az állattenyésztés fej­lesztésének távlati tervét, s ebben az első helyen említette a tehénál­lomány fajtaösszetételének javítá­sát. A dokumentumban foglalt fel­adatok részarányos tennivalóit mezőgazdasági üzemeink teljesí­tették, 64 615 darabra növelték a szarvasmarha-állomány létszá­mát. Az a célunk, hogy járásunk­ban 1990-ben 100 hektárra szá­mítva 71-re növekedjen a szar­vasmarhák, 28-ra a fejőstehenek száma. Mezőgazdaságunk fejlesztésé­nek sokoldalú kérdéseivel, a ga­bonaprogram és az önellátás problémáival a járási pártbizottság legutóbbi februári ülése is mélyre­hatóan foglalkozott. Egyértelmű volt a megállapítás: terveink telje­sítése megköveteli, hogy pártalap- szervezeteink és a mezőgazda­ság kommunistái segítsék a helyi erőforrások feltárását, hasznosítá­sát, fokozzák a dolgozók aktivitá­sát. Irányítsák és szervezzék, el­lenőrizzék a CSKP KB 5. ülése határozataiból eredő feladatok végrehajtását. A sereghajtó szövetkezetek, ál­lami gazdaságok gyenge eredmé­nyeinek az volt az egyik oka, hogy az alapszervezetek lebecsülték a nevelő és szervező politikai munka fontosságát, a gazdaságok kommunista tisztségviselői nem tartottak szoros kapcsolatot a dol­gozókkal. Az élenjáró közös gaz­daságok példái igazolhatják, hogy tartós eredményeket csakis igé­nyes pártmunkával, irányítással, változatos, új módszerekkel lehet elérni. FRANTIŠEK REMIÁŠ, az SZLKP Érsekújvári (Nové Zámky) Járási Bizottságának titkára Sokéves tapasztalat alapján a Hlohoveci Acélhuzalgyár párt- alapszervezetei olyan, főleg fiatal dolgozókkal gyarapítják soraikat’ akiknek magatartása, helytállása példamutató és elvszerűen képe­sek teljesíteni a párttagsággal járó kötelezettségeket. Alapszerveze­teink a tagfelvételi munkát azzal kezdik, hogy megnézik: területü­kön kik azok, akik egy-két év alatt eljuthatnak a pártba való belépé­sig. A kiválasztott dolgozókkal el­beszélgetnek, s megbíznak né­hány idősebb párttagot, hogy tö­rődjenek nevelésükkel, szilárdít­sák politikai meggyőződésüket. Általában e párttagok közül kerül ki később az ajánlók egyike, de nagy segítséget kapunk e téren a SZISZ kommunistáitól is. Vállalatunk 7 nagy létszámú - 40-60 fős - alapszervezetében 362 párttag dolgozik. A tagság csaknem 60 százalékát azok a munkásfiatalok alkotják, akiket a legutóbbi tíz év folyamán vettünk fel a pártba. A felvétel után az ügyet nem tartottuk lezártnak, tu­datosítottuk, hogy a tagjelöltek csak rendszeres nevelés útján válhatnak kommunistává. A tagjelöltek politikai képzésére tanfolyamokat szervezünk. Azt a célt tűztük magunk elé, hogy a fiatalokkal megismertessük a párt alapszabályzatát, a mun­kásmozgalom harcait, gazdaság- politikánk időszerű tennivalóit. Ki­emelten foglalkoztunk több elméle­ti és gyakorlati témakörrel: a párt szervezeti felépítésének alapelvé­vel, a demokratikus centralizmus­sal, a munkáshatalom lényegével és funkcióival, valamint a párt­munka gyakorlati kérdéseivel. A nevelés fontos részét képezi tovább, hogy az alapszervezetek pártmegbízatásokkal látják el a tagjelölteket. A kapott feladatok teljesítése érezhetően megnövelte munkahelyi és politikai aktivitásu­kat. Ugyanakkor nem mondunk le arról a tervünkről sem, hogy éven­te egy-egy alkalommal összehív­juk a tagjelölteket és a fiatal párt­tagokat. Ezeken a találkozásokon vállalatunk gazdasági és időszerű eszmei, társadalmi kérdéseiről be­szélgetünk velük, és ezek végre­hajtásához kérjük cselekvő rész­vételüket. Másrészről javaslatokat tesznek arra is, hogy miképpen tehetnénk hatékonyabbá az alap­szervezeti pártmunkát, hogyan növelhetnénk a párt vezető szere­pének érvényesítését. Természetesen többségében pozitív véleményekkel találko­zunk. Őszintének és tárgyilagos­nak tartják a találkozásokon és a taggyűléseken kialakult vitákat. Ennek tudata önbizalmat ad nekik, s egyben növeli felelősségtudatu­kat. Elmondták azt is, hogy a párt­hoz való tartozásuk révén feltétle­nül többnek érzik magukat. Egyéb tekintetben viszont nem kerültek előnyösebb helyzetbe, s ezt is po­zitívan értékelik, hiszen nem vala­mi előjog keresése vonzotta őket a pártba, örvendetes jelenség, hogy a fiatal párttagok a nehézsé­gek, fogyatékosságok feltárásán túl a megoldásra, a továbbhaladás lehetőségeire is követésre méltó javaslatot tesznek. így is részt vesznek a kollektív döntés ki­alakításában, a cselekvési egység szilárdításában. \ A párt sorainak és összetételé­nek javítására irányuló igyekeze­tünket a múlt évben is a folyama­tosság és a tervszerűség jelle­mezte. Alapszervezeteink az érté­kelt időszakban 17 tagjelölttel gya­rapították létszámukat, munkásfi­atalokból 15-öt vettek fel a pártba. A nevelés munkájában erősödött a pártcsoportok és az alapszerve­zetek szerepe, tökéletesebbé vált az új párttagokkal való foglalko­zás, növekedett a tagság politikai és szakmai tudásának színvonala is. Mindezek kedvezően hatnak a munkánkra, vállalatunk népgaz­dasági tervének teljesítésére. Ezt a tényt emelték ki tanácskozásai­kon pártalapszervezeteink februá­ri értékelő taggyűlései is. Határo­zottan valljuk és követjük a XVI. kongresszus dokumentumaiban megfogalmazott irányvonalat, mely szerint a párttagoknak min­den területen példát kell mutatni­uk. Minket, kommunistákat semmi más nem különböztethet meg a többi dolgozótól, mint a nagyobb felelősségtudat, a munkaszeretet és az áldozatvállalás. JOZEF JELUŠ, a hlohoveci Acélhuzalgyár üzemi pártbizottságának elnöke Nagy az összefogás ereje Csaknem öt éve tevékenykedik eredményesen a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Városi Művelődési Ház. A korszerű kulturális intéz­ménynek ötszáz férőhelyes színházterme, 314 férőhelyes moziterme, számos klubhelyisége van, és itt működik a járási könyvtár is. A művelő­dési otthonban 14 művészeti és 12 szakkör tevékenykedik. A legered­ményesebben működő művészeti körök közé tartozik a Bartók Béla Vegyeskar, a 40 tagú leánykórus és a 80 tagú gyermekkórus. A képen a művelődési otthon korszerű épülete látható. (Magda Borodáčová felvétele - ČSTK) A nyitrai (Nitra) Plastika Vállalat- húszéves fennállása során- pártalapszervezetei mindig tel­jes erőfeszítéssel segítették a ter­melési feladatok megoldását. A két évtized legnagyobb erőpró­báját mégis a múlt év jelentette. Január elején, alighogy munkához láttunk, az üzem központi áramel­osztó-berendezésében keletke­zett súlyos hiba miatt a termelés csaknem három héten keresztül szünetelt a gyárban. Több mint 20 millió koronás kiesés keletkezett az árutermelésben. Január végén sikerült elhárítani az üzemzavart, s megkezdődhe­tett újra a munka az üzemcsarno­kokban. A gépsoroknál, az anyag- szállításnál és a karbantartó cso­portoknál dolgozó kommunisták eközben a kiesés pótlására buzdí­tották munkatársaikat. Türelmes, felvilágosító munká­juk nem maradt eredménytelen. A dolgozók jelentős többsége há­rom hónapon keresztül minden szabad szombaton nagy igyeke­zettel, helytállással vett részt a ter­melésben. A közös összefogás eredményeképpen nemcsak a le­maradást sikerült pótolniuk, ha­nem az előírt árutermelési tervet is hiánytalanul teljesítették. Vállalatunknak a terv szerint az idén 862 millió korona értékű árut kell termelnie, s tovább kell bővíte­nünk gyártmányaink választékát is. Céljainkról a pártalapszerveze­tek és a szakszervezet kommunis­tái előzetesen tájékoztatták a kol­lektívákat. Ez hatásosnak bizo­nyult, mert minden gyárrészlegen új elgondolásokkal, kezdeménye­zésekkel gazdagították az eredeti tervet, megszületett dolgozóink egységes, becsületes munkára alapozott szocialista kötelezett­ségvállalása. A felajánlásaik érté­ke félmillió korona, ilyen értékű gyártmánnyal bővítik a belkeres­kedelmi árualapot. Ezenkívül az ésszerű gazdálkodással 950 ezer korona értékű energiát takarítottak meg népgazdaságunknak. A köte­lezettségvállalások értéke jóval meghaladja a 8 millió koronát. Gyárunk politikai és gazdasági vezetői nemcsak a népgazdasági feladatok teljesítésére ösztönöz­nek, hanem a munkafeltételek ja­vításával párhuzamosan a dolgo­zók szociális igényeinek kielégíté­séről is messzemenően gondos­kodnak. Ez idáig 191 vállalati, 163 szövetkezeti és 34 állami lakást juttattunk munkásainknak. Mind­ezen túl 11 millió koronát juttattunk dolgozóinknak a családi lakások építésére. Üzemi étkezdénkben csaknem ezer dolgozó jut naponta meleg ételhez. A chrenovái 1. számú lakótelepen létesített üzemi óvo­dában 40-el bővítettük a férőhe­lyek számát. A városi nemzeti bi­zottsággal karöltve az év első felé­ben 155 gyermek elhelyezésére alkalmas bölcsődét adunk át ren­deltetésének. A törzsgárdatagok, s a fiatal szakmunkások nagyon értékelik az üzemtől kapott segítséget, igaz, nincs panasz a munkájukra sem. Ezzel magyarázható, hogy fellendült az újítómozgalom. A szocialista munkabrigádok és az ésszerűsítők népes csoportjának munkája nyomán javult a gyárt­mányfejlesztés és a termelésben jelentkező problémákat is sikerült idejében megoldani. Műszaki­gazdasági dolgozóinknak, a szak­munkásoknak köszönhető, hogy a termékfelújítás összhangban áll a népgazdaság követelményeivel, s magas szinten elégíti ki a piaci igényeket, jóval 60 százalék fölé emelkedett az első osztályba so­rolt termékek aránya. * Persze, gondjaink is vannak, nálunk sem megy minden tökéle­tesen. Gondot okoz egyebek kö­zött a fólia, a műanyagcsövek és a plasztikus anyagok gyártásának szervezése, a gyár gépi berende­zésének menetközben való felújí­tása. Bizonyos gyártmányok minő­ségével is baj van. Sok még a tenni­való a munkafegyelem javításá­ban, a munkaszervezésben, a műszakszám növelésében, a má­sodlagos anyagok újrahasznosítá­sában. E gondok megoldásáért a jövő­ben az eddigieknél is többet kell tenniük a pártalapszervezeteknek, ezzel jelentősen megkönnyítenék a gazdasági vezetők munkáját. Vonatkozik ez a pártonkívüli mes­terekre, szakmunkásokra is, akik eddig is felelősségteljesen igye­keztek teljesíteni munkaköri köte­lességeiket. IVAN DOBROTKA az üzemi pártbizottság elnöke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom