Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1982-03-18 / 65. szám, csütörtök

„Nem lep meg a váratlan látogató“ Amikor a telefonban azt kérdeztem Németh Károly- tól, a Pozsonypüspöki (Po­dunajské Biskupice) Ma­gyar Tanítási Nyelvű Alap­iskola igazgatójától, mikor kereshetem fel, azt felelte, akár most, azonnal is. Min­ket nem lep meg a váratlan látogató, mondta, nálunk akkor sem veszti el a fejét senki, ha szakfelügyelő jön hozzánk. Néhány órával később az irodájában így folytatta.- Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de nálunk valóban min­den rendben van. Iskolánk jól kar­bantartott, a fegyelmet, a tisztasá­got tekintve a járásban az elsők között vagyunk, s ezt a szakfelü­gyelet is kiemeli. Az összes (tizen­hat) pedagógusnak megvan a kel­lő szakképesítése s valamennyien a saját szakjukat tanítják. Nagyon jó neve van pionírszervezetünk­nek s ezt nemcsak kitüntetések sora jelzi, hanem az is, hogy tanu­lóink minden rendezvényen ott vannak és eredményesen szere­pelnek. Megemlítem azt is, hogy tavaly tizenötezer korona értékű hulladékot gyűjtöttek, tűzvédelmi csapatunk pedig országos vi­szonylatban mindig az első három helyezett között van.- És a tanulók előmenetele?- Szerencsére e téren sincse­nek különösebb gondjaink, hiszen iskolánk tanulmányi eredménye kellő színvonalon van. Pedagógu­saink igényesek és szigorúak, nagy akarattal tanítanak, tehát az oktató-nevelő munka igazán jó ke­zekben van. Végzős növendéke­ink felkészültsége - dicsekvés nélkül mondhatom - alapos, s ezt az is tanúsítja, hogy aki tőlünk jelentkezik gimnáziumba vagy szakközépiskolába, később pedig főiskolára, azt nemcsak felveszik, hanem ott meg is állja a helyét. Aki meg szakmunkás lett, az is továbbképezte magát. Az iskola fennállásának harminc éve alatt egész sor jónevű orvos, vegyész és gépészmérnök, gyógyszerész, bölcsész és tanár sajatította el nálunk az alapismereteket. Egy­kori tanulóink segítik is az iskolát. Például összeszerelték az eszter­gapadot, berendezték a laborató­riumot, egy másik pedig a fejhall­gatókat szerelte föl a nyelvi kabi­netben.- Ezek szerint a nyelvtanítás korszerű feltételek között folyik.- Sajnos, a nyelvi kabinet a régi iskolaépületben van, amelyet most renoválnak, ezért a berende­zést nélkülöznünk kell. A szlovák és az orosz nyelv tanítása azon­ban így is megfelelő és természe­tesen nem feledkezünk meg az anyanyelv ápolásáról sem. Isko­lánk kétszázhúsz tanulója közül az idén is többen részt vesznek a vers- és prózamondók verse­nyén, valamint a Puskin emlékver­senyen. A humán tantárgyak mel­lett persze nem hanyagoljuk el a természettudományi tantárgyak tanítását sem; tanulóink eljutnak a matematikai és fizikai olimpiára, s elektrotechnikai és famegmun­káló szakkört is alakítottunk szá­mukra. Nem szeretném kihagyni a sportkör tevékenységét sem, hi­szen egy iskola életében ez is fontos. A tanulók pályaválasztásáról Mandli Imréné igazgatóhelyettes­sel folytatjuk a beszélgetést.- Ebben a tanévben negyven- három tanuló hagyja el az iskolát. Közülük nyolcán gimnáziumba, ketten egészségügyi szakközépis­kolába, ketten középfokú távközlé­si szakmunkásképzőbe jelentkez­tek, egy fiú katonai középiskolába, egy pedig elektrotechnikai szakkö­zépiskolába kérte felvételét. A vég­zősök 67,4 százaléka, tehát huszon­kilenc fiatal szakmát fog tanulni. A lányok többsége a kereskede­lem és a szolgáltatások terén sze­retne érvényesülni. Látom, keve- selli a továbbtanulók számát. Va­lóban, többen is jelentkezhettek volna, de sok szülő még mindig csak az anyagi szempontokat lát­ja, tehát arra törekszik, hogy gyer­meke mielőbb pénzt keressen. Vannak aztán olyanok is, akik azért nem akarnak gimnáziumba menni, mert attól tartanak, ha nem jutnak be főiskolára, szakma nél­kül maradnak. Idén csupán azért nem bíztattunk több tanulót, mert nem akartuk, hogy esetleg olya­nok is továbbtanuljanak, akik az­tán nem állnák meg a helyüket. EGY ÉVTIZED IRODALMI TÜKRE A Literárni mésíčník 10. számáról A Cseh írószövetség havi fóru­ma nemrég ünnepelte tízéves fennállását. E jubileum döntően meghatározza a folyóirat 10. szá­mának tartalmát is. Vallanak a lap­ról - a lapban - a szerkesztők, a lap hazai és külföldi munkatár­sai, barátai.Oldŕich Rafaj főszer­kesztő Iránytű és kapocs című bevezető tanulmányában elemzi az eltelt tíz esztendőt, a folyóirat 1972. októberi indulásától napja­inkig. Az LM (Literárni mésíčník) Könyve című rovatban amelyben a cseh irodalom legfontosabb - mondhatnánk alapvető - műveit mutatják be, Milan Zeman ismer­teti A párt és az irodalom című tanulmánykötetet, amely 1981- ben jelent meg a Československý spisovate! gondozásában, s amelyben többek között olyan szerzők tanulmányaival találkoz­hatunk, mint Ladislav Štoll, Járo­mira Nejedlá, Jiŕí Täufer, Víťezs- lav Blahynka és mások. Figyelmet érdemel Adolf Bra- nald riportja, melyben hazánk egyik legnagyobb és legjelentő­sebb üzemének, a prágai ČKD- nek a történetét dolgozta fel az 1871-es megalakulástól napja­inkig. A kortárs szlovák irodalomból című rovatot 1975-ben indította a folyóirat. Mint azt Oldŕich Rafaj is megállapítja bevezető cikkében, azóta a szlovák irodalom szinte minden jelentős alkotója fórumot kapott a rovatban, hogy találkoz­hasson a cseh olvasóval. A mos­tani számban Ľubomír Feldek: Van Stiphaut című regényének egy részlete, Michal Otčenáš há­rom verse és Ivan Sulik Jegyzetek a kortárs szlovák regényről című tanulmánya olvasható cseh fordí­tásban. Az LM Vendége rovat az egyik legjelentősebb fóruma a lapban a külföldi irodalmakkal (Elsősor­ban a szocialista országok irodal­mával) való kapcsolatteremtés­nek. A rovatban eddig már igen jelentős számú neves irodalmárt mutattak be. A magyar írók közül ez idáig például Garai Gábor, Mol­dova György és Jókai Anna mutat­kozott be a lapban. A mostani szám „vendége“ Gustave Flau­bert. A száz éve elhunyt és 160 éve született író munkásságát, il­letve műveinek csehországi vissz­hangját Vladimír Brett elemzi. A Dokumentumok rovat az első számtól kezdődően megtalálható a lapban. Most Dokumentumok a harmincas évek marxista kritiká­jához címen Jaromír Dvorák adja közre (rövid tanulmány kíséreté­ben) Oldŕich Stibornak 1938-ban Bedŕich Václavekhez írt levelét, amelyben Stibor a Szocialista írók Blokkján belül kialakult viszo­nyokra reagál, s amelyből már nagyon is kiérezhető az elkövet­kező időszak, a nácizmus mind nagyobb térhódításának veszélye a művészeti élet berkeiben is. Részben a hazai irodalomban való széttekintés, részben a szo­cialista országok irodalmára való kitekintés szükségessége révén jött létre a Panoráma rovat. Ebben a rovatban olvashatjuk most Vera Adlová: Mítosz a mai irodalomban című írását egy ilyen témájú - Finn­országban tartott - nemzetközi értekezlet kapcsán, s ebben a ro­vatban közli a lap Zelk Zoltán halálhírét is, életművének - Szán­tó György általi - rövid méltatásá­val. MH aláírással ismertetést is olvashatunk e rovatban a Kortárs 1980/7-12-es számairól is. NÉMETH GYULA- És milyenek az új oktatási tervezet bevezetésével kapcsola­tos tapasztalataik?- Véleményünk szerint' a gyere­kek logikosabban gondolkodnak, mint korábban, ugyanakkor aktí­vabbak és bátrabbak is. Még_ a gyöngébb képességűeket is ak­tivizálni lehet, a pedagógusnak nagyobb a lehetősége az osztá­lyon belüli differenciálásra. A tanu­lók kedvvel dolgoznak, érdekli őket, amit csinálnak, s bármennyi­re meglepő, még a matematikát is szeretik, sőt a korábbi évekhez képest jobbak az érdemjegyeik is. Tudom, viszonylagos az összeha­sonlítás, de tény, hogy az új okta­tási tervezet szerint tanuló gyere­kek ismeretei gazdagabbak, sok­rétűbbek, mint régen. A pedagó­gusoknak - főleg a felső tagoza­ton tanítóknak - még kevés a gya­korlatuk és mintha nehezebben barátkoznának az új módszerek­kel, jobban ragaszkodnak a be- idegződött formákhoz, vagy az is­mereteket nem tudják játékosan átadni. De erről többet tud monda­ni a módszertani tantárgybizottság vezetője, őt kérdezze meg. Németh Károlyné harminckét éve tanít alsó tagozaton, s azok közé tartozik, akik elsők között kezdtek oktatni az új tervezet sze­rint. Az ő irányításával rendszere­sen értekeznek az alsó tagozatos pedagógusok, megbeszélik ta­pasztalataikat.- Csupán annyit tennék hozzá az elmondottakhoz, hogy minden pedagógus előnyére válik, ha vé­gigviszi az osztályt, tehát az első­től a negyedikig tanítja a gyereke­ket, mert így látja az összefüggé­seket, tud mire építeni. A tervezet egyik pozitívuma, hogy megszün­tette a magolást és az önállóságot olyannyira előtérbe helyezte, hogy a gyerekek arra kényszerülnek, segédkönyveket is lapozzanak. Nagy segítségükre van az Ablak­zsiráf, később pedig az Értelmező szótár. Persze fennáll a veszély, hogy a tananyag igényessége miatt a gyengébb képességű ta­nulók lassabban haladnak és a pedagógusnak többet kell velük foglalkoznia. Ezért szükséges len­ne, hogy a szakemberek kijelöljék a tantárgyak törzsanyagát, azt, amit minden tanulónak feltétlenül tudnia kell és a kiegészítő anya­got, amelyet csak a jobb tanulóktól kérnének számon. Fontosnak tartom elmondani azt is, milyen nagy szerepük lehet a „nyitott óráknak“. Ezek a bemu­tató tanítási órák a szülők jelenlé­tében zajlanak hogy láthassák, milyen is valójában az új tervezet, hogy nem is olyan ördöngös, mint ahogyan azt sokan hiszik, s meg­győződhessenek gyermekeik va­lós tudásáról. Legutóbb ilyen nyi­tott órát matematikából tartottam az első osztályban, s a szülőknek annyira tetszett, hogy kérték, mie­lőbb olvasásból is legyen ilyen óra. Sajnálatos viszont, hogy a szakemberek nem minden eset­ben tudatosították, az új módszer­hez új segédeszközök szüksége­sek, s ezért hiányos az alapvető segédeszközkészletünk. Nélkü­löznünk kell például az összegtáb­lázatot, az ábécéstáblát és többet is sorolhatnék még. S mert pótol­hatatlanok, saját magunknak kell elkészítenünk. És a Magyaror­szágról behozott Olvasni tanulok című tankönyv esetében még en­nél is rosszabb a helyzet, hiszen a hozzá tartozó szókártyákat mind a mai napig nem kaptuk meg. Bizonyára eltelik még néhány év, amíg minden kicsiszolódik és az új tervezet teljesen sínre kerül TÖLGYESSY MÁRIA Vietnami író kitüntetése Nguyen Dinh Thi prózaíró, költő, drámaíró, a Vietnami írószövetség el­nöke nemrégiben elnyerte a Mirzo Tur- sun Zade dijat, amelyet ,,a népek nem­zeti függetlenségéhez való hozzájáru­lásért“ ítélnek oda művészeknek. Az író már kamaszkorában részt vett a vi­etnami nép felszabadító harcaiban, a gyarmatosítók elnyomásának idején illegálisan terjesztette verseit, amelye­ket ma már a vietnami nép forradalmi folklórjaként tartanak számon Egy, a közelmúltban adott nyilatkozatában Nguyen Dinh Thi beszélt írói indulá­sáról, s kijelentette, hogy írásai sikerét igazságtartalmuk, humanizmusuk és harcos hazafiságuk szavatolja. (U) Reggelek GYEREKEK - CSÖNGETÉS ELŐTT Negyed hét volt. A hideg, nyir­kos, barátságtalan utcán járókelők igyekeztek fázósan, behúzott nyakkal a megálló felé. Kábán, rosszkedvűen kezdtem törölgetni a kocsi bepárásodott ablakát. Hir­telen gyerekhang riasztott fel.- Segítsek? - állt elém egy hat­éves forma kisfiú. Hátán jókora iskolatáskát cipelt, orrát pirosra csípte a hideg, kora reggeli le­vegő.- Hogy kerülsz te ide? - csodál­koztam.- A szomszéd házból jövök, is­kolába megyek - mondta a gyerek. *- Ilyenkor? Negyed hétkor? Dani - így hívták kis barátomat- elmondta, hogy szülei gyárban dolgoznak. Apjának ötkor, anyjá­nak hatkor kell elindulnia, ha nem akarnak elkésni. A tanév első nap­jaiban édesanyja indulás előtt fel­ébresztette Danit s lelkére kötötte, hogy öltözzön fel rendesen és menjen el az iskolába. Miután anyja távozott, Dani engedett a fi­nom, meleg ágy csábításának és „öt percre“ visszabújt a paplan alá. Természetesen elkésett az iskolából. Ezután új módszerrel próbálkoztak. Édesanyja beállítot­ta a csörgőórát fél hétre. Az óra alá tányér került, a tányérba kanál. Dani az éktelen csörömpölés elle­nére, mélyen aludt, gyakran nyolc óráig is. Harmadik kísérletként az éb­resztésbe bevonták az egyik szomszédot. Feladata az volt, hogy fél hétkor csöngessen be Daniékhoz és addig zörgessen új­ra és újra, míg a kisfiú ki nem nyitja az ajtót. De a szomszéd is csak gyarló ember. Többször megvárta ugyan, míg Dani nagy nehezen felkelt, de mikor maga is késésben volt, egyet csöngetett és rohant tovább. A gyerek újból el­aludt, s persze el is késett. Ezután megszületett a megol­dás: hatkor, anyjával együtt eljön otthonról. Háromnegyed órát sé­tálgat - az iskola mellettük van. Hétkor aztán bemegy az iskolába.- Nem vagy fáradt? - kér­deztem.- Most még nem. Csak az első óráru leszek nagyon álmos- mondta, köszönt és indult az iskola felé. Ha esik az eső, ezen a lakótele­pen nehéz közlekedni. Térdig já­runk a sárban. Néhány helyen már elkészültek az utak, de az iskola környékén még nem. Hosszú szá­rú gumicsizmát húzunk hát, felnőt­tek és gyerekek. Ez a lábbeli nem túl elegáns, de igen hasznos. Egyik reggel fél nyolc körül Zsó­fi lányomat vittem az iskola melletti bölcsődébe. Éjjel esett, lépni is alig tudtam. Előttünk egy mama tartott gyerekével az iskola felé. A gyerekek csinosak voltak, de öltözetük nem illett a környezet­hez. Fehér (i) irhabunda, félcipő. Jól láttam, a mama egyre idege­sebben utasítgatta a lányokat ho­vá lépjenek, hogy ne legyenek sárosak. Már az iskola előtt tör­tént, hogy a nagyobbik, negyedi­kes forma kislány hirtelen meg­csúszott, elesett. A fehér irhabun­da csupa sár lett. Az anya magá­ból kikelve, vadul ütni kezdte a gyereket, rángatta, cibálta, köz­ben szitkozódott. A testvér eköz­ben zavartan nézelődött. Kisebb csődület is támadt körülöttük.- Mit csinál azzal a gyerekkél? Ilyen állapotban menjen be a sze­rencsétlen az iskolába? - szólt oda valaki.- Semmi közük hozzá, hogy mit csinálok a saját gyerekemmel! - ordította válaszul az asszony. A gyerek már sírt, segítséget kérőn tekintett jobbra-balra. A ki­csi meg, kihasználva, hogy anyja egy pillanatra másra figyel“, kitépte magát a kezei közül és berohant az iskolába. Testvére utána. Bentről kihallatszott az utcára a csengetés. Megkezdődött az el­ső óra. Panka és Ádám - jól ismerem őket - negyed nyolckor indulnak otthonról. Panka mintagyerek. Okos, higgadt, jó tanuló, harmadi­kos. Ádám hároméves, nagycso­portos, bölcsődés. Reggelente, mivel szüleik öt óra után indulnak munkába, Panka viszi őt a bölcső­débe Minden nap. Felöltözteti kis- öccsét, reggelit ad neki, majd együtt indulnak megküzdeni a sár­ral. Panka általában kocsiban tolja Ádámot a bölcsődéig. Időnként elakad Átemeli a kocsit a pocso­lyákon veszekedik Ádámmal, hogy ne szálljon ki. Hátán az isko­latáskával, a bölcsődében levet­kőzteti, holmiját gondosan össze­hajtogatja, beteszi a szekrénybe Mikor mindezzel elkészül, véget ér a reggeli műszak, mehet az isko­lába. Egyik reggel azonban elhagyta Pankát felnőtt magabiztossága. Eleinte minden rendben ment. Felöltöztette Ádámot, és annak rendje-módja szerint vitte a böl­csődébe. Ott átvették tőle a gon­dozónők. Panka már indult volna, amikor a fiatal gondozónő utána szólt:- Baj van Panka! Ádám lázas, nem maradhat itt.- Nekem iskolába kell mennem, én vagyok a hetes! - kiáltotta magából kikelve Panka és sírva kirohant. A kislánynak szerencséje volt. Tanítónője nemcsak azzal törő­dött, hogy mit tudnak a tanítvá­nyai, hanem azt is megfigyelte, ki milyen idegállapotban, hangulat­ban érkezik az iskolába. Kérdez­gette a kisírt szemű kislányt, míg meg nem tudta, mi történt. A szülők és a tanítónő aztán megbeszélték, hogyan lehetne másképp szervezni a család reg­geleit. Találtak egy nénit a szom­szédos házban, aki vállalta, hogy Adámot elviszi a bölcsődébe. S Panka végre felszabadultan me­het iskolába.- Olyan fáradt néhány gyere­kem reggelente, hogy szívem sze­rint megágyaznék nekik az osztály sarkában - hallottam nemrégiben tanítónő ismerősömtől. Erre az iskolában nincs lehető­ség Nekünk, szülőknek azonban meg kell oldanunk, hogy gyerme­keink reggel nyolc órától fegyel­mezettek, okosak, érdeklődők le­hessenek az iskolában. Nehéz, de nem lehetetlen feladat. KULCSÁR ILDIKÓ ÚJ SZÓ 6 1982. III. 18. Gyökeres György felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom