Új Szó, 1982. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1982-02-11 / 35. szám, csütörtök
Növekvő felelősséggel a mezőgazdaságban és az élelmezésügyben ÚJ SZÚ 5 1982. II. 11. ÍRTA: JOSEF NÁGR, A CSSZSZK MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTERE Mezőgazdaságunk hosszú távú stratégiai irányvonala az élelmiszertermelésben az önellátás növelése. A CSKP XVI. kongresszusának határozata is leszögezi, hogy a fokozódó élemiszerfogyasz- tási igények csak úgy elégíthetők ki, ha a termelésben erőteljesebben támaszkodunk a hazai erőforrások hasznosítására, nem pedig a behozatalra, amint az a 6. ötéves tervidőszakban is történt. Ez az irányvonal teljes mértékben lecsapódik az állami gazdasági tervben is. A 7. ötéves tervidőszakban a mezőgazdasági termelés 7-10 százalékos növekedésével számolunk, ami elsősorban a növény- termesztés gyorsabb ütemű fejlesztésével érhető el. Az, hogy az állattenyésztés fejlődésének növekedési üteme nagy mértékben függ a takarmánybázistól, sok tényt von maga után. Mindenekelőtt azt, hogy növekszik valameny- nyi mezőgazdasági és élelmiszer- ipari vállalat felelőssége a mező- gazdasági nyersanyagok és az élelmiszerek termelése jelenlegi színvonalának megtartásáért, illetve fejlesztéséért, mégpedig a termelés intenzív fejlesztése, minőségének javítása és hatékonyságának növelése útján, miközben minden nyersanyagot és alkalmas termelési erőforrást a lehető legjobban hasznosítanak. Az idei terv abból a követelményből indul ki, hogy a lehető leggyorsabb ütemben fel kell számolni az állattenyésztés és a növénytermesztés színvonala közötti különbséget. Ez a kulcsa az egész mezőgazdasági termelés dinamikus fejlődése felújításának, annak, hogy csökkentsük az időjárási hatásoktól való függőségét. A növénytermesztés stabilitásának és teljesítőképessége növelésének alapja mindenekelőtt az, hogy állandó figyelmet fordítanak a talaj termőképessége növelésére és kihasználására, ez pedig szorosan kapcsolódik a jó minőségű takarmányok termesztésének belterje- sítéséhez. Az állattenyésztés és a takarmánytermesztés szerkezetének minden mezőgazdasági vállalatnál szavatolnia kell, hogy az egyes takarmánynövények hozam- ingadozásait más takarmányokkal ellensúlyozhatják. A mezőgazdaság tervszerű irányítási rendszerének új alapelvei a 7. ötéves tervidőszak elkövetkező esztendeiben lehetőséget nyújtanak a nehézségek megoldására, enyhítésére. A mezőgazdasági vállalatok jelenlegi nagysága és a vállalatok közötti kooperáció lehetővé teszi az adott feltételek kihasználását számos olyan tényező megerősítésére, amely elősegíti a takarmánytermesztési ingadozások csökkentését; többek között a melioráció fejlesztésével, a gyöngébb terméshozamú rétek és legelők javításával, további agrotechnikai vállalatok létesítésével, ezek szolgáltatásainak bővítésével, legelőgazdaságok kiépítésével stb. Ésszerűbben hasznosítsuk a szemes takarmányt A takarmányozás egész rendszerében érvényesülnie kell annak a törekvésnek, hogy a takarmányféléket a maximális mértékben hasznosítjuk a gazdasági állatok takarmányozásában, rendszeres gondot fordítunk a takarmányozási technika tökéletesítésére, valamint a takarmányozási rend megtartásának következetes ellenőrzésére. Az idei terv értelmében a bruttó mezőgazdasági termelést 3,2 százalékkal növeljük, s ezt elsősorban a növénytermesztés eredményeinek javításával kell elérni. Az állattenyésztés növekedési ütemét ugyanakkor a vágósertés- és a vágóbaromfi-tenyésztéshez szükséges takarmányforrás határozza meg, amelynek volumene kisebb a tavalyi szintnél. Éppen ezért sok múlik azon, hogy miként hasznosítjuk a rendelkezésre álló szemes takarmányt és a többi takarmányozási lehetőséget, amely- lyel részben pótolható a kiesés és amellyel hozzájárulhatnak az idei tervfeladatok teljesítéséhez minden vállalatnál. A növénytermesztésben alapvető feladat továbbra is a 11 millió tonna gabona termelése, ami 9,3 százalékkal több a 6. ötéves tervidőszakban elért éves átlagnál. E feladat teljesítéséhez országos viszonylatban átlagosan 4,16 tonnás hektárhozamot kellene elérni. Ez ugyan túlságosan nagy hozamnak tűnik, de nem elérhetetlen, hiszen az elmúlt ötéves tervidőszakban már két ízben megközelítettük. A gabona- és takarmánytermesztés , Az utóbbi években nagyon sokszor képezi vita tárgyát a szemesek termesztésének részaránya a növénytermesztés szerkezetében. Éppen ezért szükséges ismételten hangsúlyozni, hogy a mi feltételeink közepette főleg a gabonafélékre vonatkoznak a kiváló genetikai lehetőségek, amelyeket eddig nem hasznosítunk teljes mértékben. A genetikai tulajdonságoknak köszönhetően érhettünk el a többi terményhez viszonyítva gabonafélékből az utóbbi években kiemelkedő hozamnövekedést, és a gabonahozamok stabilizálódása is ezeknek köszönhető. A gabona az állattenyésztés fejlesztésének rendkívül fontos intenzív tényezője, és nem csupán a sertéstenyésztésben, hanem a többi gazdasági állat takarmányozására szánt takarmánykeverékek készítésében is. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy nem használjuk ki teljes mértékben a lehetőségeket és a tartalékokat, nem gondoskodunk arról, hogy a vetésforgóban megfelelő legyen a tömegtakarmányok részaránya, s így túlságosan nagy területen termesztjük a gabonát, és nincs mód az optimális vetésforgó kialakítására. Ezt tetézik az eddigi nem megfelelő adminisztratív gyakorlatból eredő fogyatékosságok, amelyek kedvezőtlenül hatottak a tervezésre, a feladatok lebontására. Éppen ezért meg kell teremteni a gabonafélék optimális szintű termesztésének a feltételeit, tovább kell növelnünk a hektárhozamokat, és fokozatosan el kell érnünk, hogy stabilizáljuk az állattenyésztést. Ennek módja az, hogy határozottabb cselekvésre van szükség a növénytermesztés intenzifi- kálásában, főleg a takarmányfélék termesztése során. Csak úgy érhetünk el jobb eredményt ezen a téren, ha tökéletesítjük a takarmányszerkezetet, ha növeljük a másodvetemények vetésterületét, és további területeket használunk ki gabonafélék termesztésére. A tudományos ismeretek színvonala, agronómusaink képzettsége, és számos külföldi tapasztalat biztosíték arra, hogy a növény- termesztés szerkezetét a társadalmi szükségleteknek megfelelően tudjuk alakítani. E célnak az elérése minden mezőgazdasági vállalatnál becsületbeli kérdéssé kellene hogy váljon, és annak a bizonyítékává, hogy a vezető dolgozók szakmai felkészültsége magas színvonalú. Noha tavaly szénaértékben számítva takarmányfélékből a 6. ötéves tervidőszakban elért átlagnál 3 százalékkal többet sikerült termelnünk, a jövőben nem elégedhetünk meg ezzel a színvonallal. Az idei terv értelmében ezért - szénaértékben számítva - 14,6 millió tonna tömegtakarmányt kell termesztenünk, ami 6,5 százalékkal több, mint a tavaly termesztett mennyiség. A megoldásra váró problémák és nehézségek ellenére ez reális feladatnak tűnik. Megbízható alap Az állattenyésztésben az egész társadalom segítségével fokozatosan kiépítettük a nagyüzemi termelés anyagi-műszaki alapját, elsősorban a sertés- és a baromfitenyésztésben, és jelentős részben a szarvasmarha-tenyésztésben is. A XV. és a XVI. kongresszus közötti időszakban a mezőgazdasági termelés számos területén sikeres fejlődésnek lehettünk a tanúi. Sikerült továbbfejlesztenünk, a törzs- állomány genetikai alapját, termelőképességét, javítanunk egészségi állapotát. Felszámoltuk a tuberkulózist és a brucelózist, mégpedig a világon elsőként. Az utóbbi két ötéves tervidőszakban 800 000 állattal növeltük a szarvasmarha-állományt, több mint 2,5 millióval a sertések számát, és 13 millióval növekedett a baromfiállomány. A hetvenes években a vágóállattenyésztésben (baromfi nélkül) csaknem öt százalékos évközi növekedést értünk el, a vágósertéstenyésztésben ez a növekedés 7,7 százalékos volt. Évenként 10,9 százalékkal növekedett a felvásárolt vágóbaromfi mennyisége, a felvásárolt tej és tojás mennyisége pedig 4 százalékkal. A 6. ötéves tervidőszakban azonban takarmányszükségletünk kielégítésében csak 85 százalékban voltunk önellátóak. A 7. ötéves tervidőszakba állat- tenyésztésünk jó biológiai alappal lépett. Ez a bázis tavaly lehetővé tette, hogy - a tej kivételével - állattenyésztési termékekből túlteljesítsük árutermelési feladatainkat. A vágóállat-felvásárlási tervet élősúlyban számolva tavaly 25 292 tonnával, a baromfi-felvá- sárlási tervet pedig 8252 tonnával teljesítettük túl. Az idén a szarvas- marha-állomány megtartásával és a sertésállomány mérsékelt csökkentésével számolunk. Ezt a kisebb gabonatermés tette indokolttá. A takarmánygazdálkodásban kialakult helyzet áthidalása érdekében az állattenyésztésben - főleg a sertéstenyésztés vonatkozásában - hatékony intézkedéseket foganatosítottak, amelyeknek fokozatosan érvényt szereznek, és amelyek az irányító szervek figyelmének a központjában állanak. A tömegtakarmányok és a kapás takarmányok döntő szerepe A mezőgazdasági vállalatok és az egyes dolgozók különösen fontos feladata a rendelkezésre álló összes takarmányforrás tökéletes kihasználása, beleértve a kevésbé értékes takarmányok nemesítésének bevált formáit, valamint a szarvasmarha irányított takarmányozási rendszerének az elterjesztését az erre a célra létesített járási központok segítségével, a takarmánygazdálkodás kötelező alapelveinek megtartása mellett. A gabonatermelés jelenlegi, s a jövőben növekvő szintje nem teszi lehetővé, hogy a sertéshizlalás alapját minden termelési feltételek között a koncentrált takarmánykeverékek képezzék, amelyek döntő hányada szemes terményekből készül. Ezért, ahol csak lehet, arra kell törekedni, hogy a sertések takarmányadagjában is nagyobb mértékben érvényesüljenek a tömegtakarmányok, az évelő takarmánynövények, különösen a kocák és a kocasüldők takarmányozásában. Ezáltal az abraktakarmányoknak körülbelül a 25 százaléka takarítható meg ezekben a tenyésztési kategóriákban. A sertéshizlalásban még mindig elég sok olyan nagyhizlalda üzemel, címelyeket kisebb méretű technológiai átalakítással alkalmassá lehet tenni a nedves takarmányozásra, amivel 5-10 százalékos megtakarítás érhető el a takarmánykeverékek fogyasztásában, elsősorban kapás takarmányokkal helyettesítve ezeket. A szarvasmarha-tenyésztés szakaszán elsősorban a tömegtakarmányok minőségének a javításával érhetünk el jelentős abrakta- karmány-megtakarításokat. Ezért következetesen felül kell vizsgálni minden mezőgazdasági üzemben a takarmányok előkészítésének és a takarmányozási technológiának eddigi formáit, s teljes mértékben ki kell használni a kollektívák és az egyének ösztönzésének hatékony formáit a tervezett feladatok megfelelő irányban való teljesítésére és túlteljesítésére. Annak érdekében, hogy a hústermelés szakaszán minél hatékonyabban érvényesüljön minden kilogramm felhasznált takarmány, lényegesen nagyobb gondot kell fordítani az állatorvosi megelőző gondoskodásra. A sertésistállók kihasználtságának a csökkentését ezért elsősorban a higiéniai feltételek alapvető javítására, az állat- állomány egészségi állapotának javítására, s ezzel összefüggésben az elhullási veszteségek csökkentésére kell felhasználni. Elsősorban a felnőtt állatok, főleg a tehenek és a kocák elhullását kell megakadályozni, de a fiatalabb állatoknál is határozott javulást kell elérni ezen a szakaszon. Ehhez az állatorvosi szolgáltatás és a mezőgazdasági vállalatok lehetőségei szempontjából adva vannak a feltételek. Javítani kell azonban a megelőző tevékenység színvonalát, s a növendékek hizlalásra történő kiválasztásánál idejében ki kell selejtezni a beteg egyedeket. Az eredmények javításához jobb együttműködésre kell törekedni a húsipar és a mezőgazdasági vállalatok között. A hús a legértékesebb élelmiszer Az élelmiszeriparban számos intézkedésre van szükség a hús takarékosabb és célszerűbb feldolgozása érdekében. A fogyasztói kínálat javítására növelni kell a porciózott és csomagolt hús részarányát, éspedig 1980-tól 1985-ig számítva körülbelül 50 százalékkal, ezen belül a speciálisan előkészített hús mennyiségét háromszorosára. Ezen a szakaszon már az idén is jelentős haladást érünk el. Lényeges mértékben növekszik továbbá az olyan húskészítmények választéka, amelyekben jobban hasznosulnak az alapanyagok, s a kisebb kalória- értékű, diétás jellegű készítmények részaránya 15 százalékra növekszik. Olyan technológiai eljárások bevezetése van folyamatban, amelyek jobban és hatékonyabban kihasználják a nyersanyagokat, s elősegítik a gyártmányfejlesztés feladatainak teljesítését. Mindez összhangban van az élelmiszerek tápértékének javítására, s a fogyasztói igények jobb kielégítésére irányuló törekvésekkel. Az intézkedések megvalósításához azonban a szükséges műszaki és szervezési feltételeket is meg kell teremteni. A nyersanyagok tökéletesebb értékesítése azonban a társadalmi hatékonyság szempontjából is kifizetődik. A hús a legértékesebb és a legdrágább élelmiszer. Ezt az is bizonyítja, hogy az utóbbi tíz év alatt a takarmánygabona behozatali ára kétszeresére, az olajos magvaké háromszorosára, a szó- japogácsa ára több mint 110 százalékkal, az állati lisztek ára pedig több mint 170 százalékkal növekedett. A takarmánygabona termelésében bekövetkezett tavalyi hiány pótlása például a takarmánypogácsák és az állati lisztek tervezett behozatalával együtt körülbelül 38 százalékkal nagyobb értéket képviselne, mint amennyit a múlt évben a cukor, a komló, a maláta, a sör és az összes többi mezőgazdasági termék kiviteléért kaptunk. Az ilyen terjedelmű behozatal fedezését ezért vagy más termékek kivitelével kellene biztosítani, vagy pedig hitelekre vásárolni, ami azonban gazdasági szempontból elfogadhatatlan megoldás lenne. A jövő ezért új, minőségileg sokkal igényesebb feladatok elé állítja a mezőgazdaságot, az élelmiszeripart, valamint az élelmiszerek termelésében együttműködő más ágazatokat. Ezért meg kell változtatni a mezőgazdaság és az élelmiszerek termelését biztosító népgazdasági komplexum irányításának egész eddigi felfogását. Elsősorban következetesebben, több koncepcióval és aktívabban kell bevezetni és alkalmazni a bevált nagyüzemi termelései rendszereket, s kihasználni a hazai és a külföldi tudományos kutatási eredményeket és gyakorlati tapasztalatokat az élelmiszerek intenzívebb és hatékonyabb termelésére. Amilyen mértékben sikerült teljesíteni a 7. ötéves tervidőszakban a mezőgazdasági és élelmi- szeripari komplexum igényes feladatait, úgy tudjuk majd fejleszteni a közélelmezés színvonalát is. A múlt év végén a Petrová Ves-i Aranykalász Efsz-ben 996 férőhelyes borjúnevelde-telepet adtak át, ahol 12 tagú kollektívára bízták az állatok ellátását. A felvételen Viera Mikičová ellenőrzi az automata berendezést. (Felvétel: ČSTK- BI. Palkovič)
