Új Szó, 1982. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1982-02-11 / 35. szám, csütörtök
Előtérben a szakközépiskolák PÁLYAVÁLASZTÁSRÓL A ROZSNYÓI ALAPISKOLÁBAN Az alapiskolákban fokozatosan bevezetett új oktatási tervezet lehetővé, sőt szükségessé is teszi, hogy a nyolcadikosok egy része is pályát válasszon anélkül, hogy elvégezné a kilencedik osztályt, s valamelyik középiskolában tanuljon tovább, (gy az utóbbi években a pályát választó kilencedikesek száma nyolcadikosokkal is gyarapszik, s a korábbi évekhez képest lényegesen többen fejezik be az alapiskolát. A kérdés: hová továbbb? Ez gondot okoz a szülőnek, pedagógusnak, tanulónak, pszichológusnak, középiskoláknak és üzemeknek egyaránt. Hogy a tizennégy, tizenöt éves fiatalok hogyan készülnek az életre, nemcsak az iskolák és a szülők problémája. A pályaválasztás társadalmi ügy, tehát a felnőtteknek sem mindegy, hogy az utánuk következő nemzedékek milyen fel- készültséggel, veszik át a stafétabotot. Az alapiskolából kikerülő tanulók sorsáról, lehetőségeikről, pályaválasztási gondjaikról érdeklődtünk a Rozsnyói (Rožňava) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában. Az udvari falak friss vakolata és a folyosók festéke sem tudja eltüntetni az öreg épület fölött elfutott hosszú időt. Zsúfoltság jellemző az iskolára, ezért bizony minden zugot ki kell használni a tanításra. 435 diák szerzi meg itt az alapokat. Az irodában György Béla igazgatóval beszélgetünk.- Ebben az évben ötvenkét tanuló kerül ki az iskolánkból - mondja. - Helyes irányításuk, a képességüknek, adottságuknak megfelelő pályaválasztás minden évben visszatérő gond. Nehézséggel, de egyben örömmel is jár ez a munka. A felvételi vizsgák eredményein mérhetjük le munkánkat. A tőlünk elkerült tanulók sorsát figyelemmel kísérjük. A tanulmányaik során elért eredményeikből esetleges kudarcaikból is tanulunk, hiszen ezek figyelmeztetnek bennünket arra, hogy oktató-nevelő munkánkban mire kell több gondot, nagyobb figyelmet fordítanunk. Ebben a tanévben is a továbbtanuló lányok főképpen az egészségügyi és a közgazda- sági szakközépiskolák iránt érdeklődnek. Nagyon sokan jelentkeznek elárusítónőnek. A fiúk nagy része gépipari és elektrotechnikai szakközépiskolába pályázik. Sajnos a gimnázium iránt a legkisebb az érdeklődés. Ennek fő okát abban látjuk, hogy a szülők azt szeretnék, ha az érettségi bizonyítvánnyal együtt gyermekük valamilyen szakképzettséget is szerezne. A főiskolai felvétel bizonytalan, a gimnázium érettségi bizonyítvánnyal pedig nem szereznek szakmai képesítést. A szakmunkásképzőkbe jelentkezők érdeklődési köre a meghatározott tervek szerint oszlik meg. Bányásznak hárman, a mezőgazdaságba négyen, építőipari szakmákra kilencen jelentkeznek, egy tanulónk pedig katonai szakközépiskolába jelentkezett. Dobránszky Zoltán igazgatóhelyettes, az iskola pályaválasztási felelőse:- A pályaválasztó tizennégy- tizenöt éves fiatalok nem ismerik és nem is ismerhetik a választott pálya, szakma apró részleteit. Sok esetben csak a felszínt látják. A mi feladatunk, hogy már ötödik osztálytól kezdve fokozatosan minél több szakmával ismertessük meg őket, bővítsük ismereteiket, s így könnyebbé tegyük számukra a ké7 alán ha figyelnénk egymásra, ha megtisztelnénk egymást a türelmes érdeklődéssel - könnyebben élnénk. Talán. Mert mintha erről feledkeznénk meg legelőbb: egymásról. Az egymás iránti figyelemről. Roppant magabiztosnak mutatkozunk, holott valójában ugyancsak bizonytalanok vagyunk, s ezt leplezendő Talán türelmetlenek és udvariatlanok. Szóval: tapintatlanok. így szólunk egymáshoz, türelmetlen, udvariatlan, sót, tapintatlan alapállásban, s e fosztó- képzős állapotban szüntelenül megsértjük egymást. A sérült nyilvánvalóan érzékenyebb. Okkal, ok nélkül, védekezóbb és támadóbb is persze. Sértünk és sérülünk, sebesülünk és sebeket osztunk, s a körből nehéz kitörni. S a következmények? Elégedetlenség - nem önmagunkkal szemben persze-, hanem a másikkal, a többiekkel, a világgal. Kedvetlen ingerültség, növekvő agresszivitás. így élünk, így viselkedünk felnőttként. Nem mindannyian és nem mindig, de gyakran, de általában. És ezt a mintát kínáljuk odébb, az utánunk következőknek a villamoson, a cipóboltban, a boltokban, az utcán és otthon. Igen, otthon is, mondjuk a vacsoraasztal körül. Még ott is, és akkor is, amikor az oldódás, a lazítás percei következnének, amikor a szí- nek-ízek-illatok, az este arra szólít könnyedén és nyugtatón: állj meg, ne védekezz és ne támadj, figyelj! Nem kell, hogy mindig s feltétlenül igazad legyen, engedd meg magadnak és másnak is a tévedést. Szükségünk van a tévedés jogára. Hallgasd meg a másikat, figyelmesen. S ha nehezen kezdi a szót, segítsd beszélni, de csak óvatosan, meg ne reb- bentsd. Válaszolni sem kell mindenre. Mire való a szüntelen harcias készenlét, az énkezdetű mondatok sora, hogy én így akarom vagy úgy, hogy én ezt tenném vagy azt, én így gondolom, kívánom, követelem. Erre semmi szükség, hiszen most nem én, hanem ó van soron, s nem kíván mást, mint a jószándékú jelenlétet, az odaforduló figyelmet. Ezt kellene megtanulni és bőségesen megajándékozni vele egymást. Este és reggel és mindig. A villamosmegállóban ketten állnak. Nagy és erős az apa, a kisfiú kék szemű és nagyon kicsi. Az óvodából tartanak hazafelé. A gyerek mesél. Felnéz a nagy, erős apjára, de az ott fent, a megközelíthetetlen felnőtt magasságokban valahová messzire néz, alighanem a villamost várja. A gyerek hangosabban mesél, de az apa nem hallja. A főnökére gondol talán, vagy arra, hogy még mit kell vennie, mielőtt hazamegy. A gyerek megfogja apja kezét, rángatja, körmeit belemélyeszti tenyerébe. - Ne rángass - mondja az apa és lerázza magáról a gyereket. A kicsi rendíthetetlenül néz fölfelé, keresi apja tekintetét, s most már ordítva, s egyet- egyet toppantva folytatja a magáét. Nem kíván többet, csak a másik jelenlétét, az odafigyelést. Mit meg nem tenne azért, hogy megszerezze. De az megfosztja jelenlététől a kicsit, s a gyerek, hiába áll mellette nagy, erős apja, egyedül marad a figyelmetlenség rengetegében. A ma még követelődző hangoskodás lassanként elhalkul, a nyílt közlékenység becsukódik, és a kialakuló csöndben fokról fokra a gyerek is megtanulja az én-kezdetű mondatokat. Később, felnőve, ezeket adja majd tovább, ó is sért majd, ó is türelmetlen, figyelmetlen és tapintatlan lesz. Elkerülhetnénk talán. S ott kellenne elkezdeni, a villamos- megállóban. BÉKÉS LÍVIA pességeiknek megfelelő pályaválasztást. Ebben nagy segítségünkre lehetnek az ipari és mezőgazdasági üzemek. Ezen a téren jó példát mutat a járási építőipari vállalat. Saját autóbuszukat bocsátják az iskola rendelkezésére, szakemberekről gondoskodnak, akik részletesen és szemléletesen bemutatják vállalatuk minden részlegét, s a különböző szakmákat. A gyerekek kipróbálhatják az egyszerűbb szerszámokat, figyelemmel kísérhetik a munkafolyamatokat. Jó volna, ha a járás többi üzeme is követné példájukat. A helyes pályaválasztásban nagy segítséget nyújthatnak az eredményesen működő szakkörök is. Fecsó Pál Gyermeki óhaj A bratislavai Népművelési Intézet új kiadványáról öt hazai zeneszerző nyolc gyermekeknek írt kórusműve szerepel abban a kiadványban, melyet a bratislavai Népművelési Intézet jelentetett meg. A Gyermeki óhaj című - kötetnek, de még füzetnek sem nevezhető - egy szál borítóba burkolt partitúracsokor szerény külsejével fontos lesz nemzetiségi iskoláink kórusai számára. Az 1979-ben kiírt gyermekkari művek pályázatának győztes darabjait bizonyára sok karvezető pedagógus örömmel fogadja majd. A közreadott müvek közös jellemzője, hogy dallamanyagukban és megzenésített szövegeikben szorosan kapcsolódnak Dél- Szlovákia tájaihoz illetve a hazai magyar gyermeklírához. Szíjjártó Jenő három zoborvi- déki népdalfeldolgozással Dénes György verseire írt A négy évszak című szvittel és Csontos Vilmos Gyermeki óhaj című versére írt kétszólamú kórusművel szerepel benne. Alfréd Zemanovský Volt-e olyan juhász és Három magyar tréfás népdal című háromszólamú gyermekkarra írt a capella művei mellett, Szakái Gábor, Simkó Tibor verseire írt egyszólamú darabját, Dobi Géza Kék színű egerek című háromszólamú kórusművét és Zsákovics László Pitypang-ká- nonját találjuk a kiadványban. Gyermekkórusaink esetenként oly sokszor bírált egyhangú repertoárját remélhetőleg mindenütt gazdagítja majd a nyolc gyermekkari mű. Már előre örülünk annak, hogy a következő érsekújvári (Nové Zámky) Csengő Énekszó országos versenyen is hallhatjuk őket. A kiadvány minden járási népkönyvtárban illetve népművelési központban hozzáférhető és kölcsönözhető. d-n HIVATÁS ÉS KÜLDETES JÚLIUS PÁNTIK HATVANÉVES Száz évvel ezelőtt a színész egyetlen otthona a színpad volt. A rádió, a film, a televízió évtizedekkel később hihetetlen mértékben gazdagították a színművészet lehetőségeit, és ezzel egyidőben új feladatokat is kínáltak a színészeknek. Július Pántik a szlovák film és a rádiózás első időszakának végén kezdte pályafutását. Akkor még nem létezett a televízió, ennek ellenére országosan ismertté vált. A színészt művészetének formajegyei jellemzik, vagyis azok az árnyalatok, amelyeket alakításaiban legtöbbet használ. Pántik annak ellenére, hogy kiválóan játsz- sza a világ drámairodalmának nagy szerepeit, játéka mégis elsősorban egyfajta nemzeti stílust hordoz, s mint ilyen művész él a köztudatban. Játékának húszharminc évvel ezelőtti civil megnyilvánulásaitól művészete fejlődésének görbéje is ilyen módon emelkedett mai állapotába. Számtalanszor hallhatjuk őt a rádióban, láthatjuk vibráló arcjátékát a televízióban vagy a mozivásznon. Ó mégis az a színész, aki létezésének értelmét a színpadban látja, ahol alkotásainak döntő többségét világrahozza. Színpadi szerepeinek felsorolása kitöltené az írás kereteit, ezért sem szabad összetéveszteni a színész portréját szerepeinek jegyzékével. Ennek ellenére meg kell említeni Shakespeare Szent- ivánéji álom-jának Lysanderét, a felejthetetlen Othellót, vagy az alibista Cribbs-t Bukovčan Fata- morgána-jában. Mindegyik szerepbe egyéni töltetet visz, amit nem olvashat ki a szövegkönyvből, sem a rendezők instrukcióiból. A színházzal először a Banská Štiavnica-i Gimnázium műkedvelő együttesében került kapcsolatba, majd később a bratislavai Színművészeti Főiskolán. Minden művészet alapszabályait, nyelvtanát meg lehet tanulni, tapasztalatokat maga az élet kínál, de azt a többletet amit a színész szerepének adhat, nem lehet sem megtanulni, sem ellesni. Ezeket a dolgokat minden esetben az ember személyiségének ereje diktálja.- Az ember erejének nem feltétlenül meghatározója az életkor. A lelkierőt fokozhatják a még meg nem valósított ideálok, az el nem ért célok, amelyeket az élet, a világ állít az emberek elé - vallja a hatvanéves Július Pántik. Bizonyára sokan emlékeznek még a Félbeszakadt ének című szlovák-grúz film általa megformált tanítójára, vagy a Havasok menyasszonya és az Ocsovai pasztorálé szerepeire. Legmaradandóbban ezekkel írta be nevét a szlovák filmgyártás aranykönyvébe. Persze népszerűségének csúcsaira a televízió juttatta; már 1956-ban az első közvetítés idején is láthatták a nézők.- Minden új fokozatosan tör utat magának, és a tévékamera sem volt kivétel. Bevallom, kezdetben kemény- fejűen nem vettem róla tudomást és úgy játszottam mintha nem létezne. Csak fokozatosan lett barátságos partnerem, olyan, akiről sokat kellett gondolkodnom: Mit lehet előtte elkendőzni, mit lehet felfedni? Fokozatosan elvezetett ahhoz a felismeréshez, ami nemcsak a tévére érvényes. Út az igazsághoz csak az ember mélyén keresztül vezet, és szemébe csak akkor nézhetek, ha emögött érték van: ész és érzelem - vallja a színész, aki hatvanévesen visszatekinteni is tud.- A színész kiválása egy kicsit sorsszerű is. Játszunk valakinek, mindig van aki igényt tart munkánkra, de ennek során Fortuna nem mindig szolgálja játékstílusunkat; színészi meggyőződésünket, így nem véletlenül szomjazom az antik szerzők darabjaira, vagy Shakespeare, Moliere, Csehov világára. Néha olyan pillanatok is jönnek, amikor nem tudom mihez fogjak előbb, mibe kapaszkodjak és miről mondjak le, mert annyi a kínálkozó lehetőség. Szerencsére hatvanévesen is elmondhatom, hogy asztalomat még mindig körülülik az emberek. Remélem mindig beszélhetek majd fiatalokkal, idősebbekkel. Nem, nem szeretném túlértékelni önmagamat, de remélem, hogy nem zárult be végleg az ajtó azok előtt a nagy szerepek előtt, amelyek minden színészgeneráció számára megmászandó hegyeket jelentettek a világ drámairodalmában. Gyakran megtörténik, hogy az ember csak a hegy lábáig ér, és érzi, tovább már nem mehet, fogytán az ereje, nem érheti el a csúcsot. De már az útrakelés bátorságában is ott rejtőzik a szándék, amely az emberi géniusz nagyságának teljes megismerésére vezérel. MIROSLAV BARANOVI Č Minőségi változások: CSEMADOK járási konferencia a tőketerebesi járásban Az elmúlt hét végén Királyhelmecen (Kráľovský Chlmec) a Városi Művelődési Központban tartotta meg XXIV. konferenciáját a CSEMADOK tőketerebesi (Trebišov) járási bizottsága. A bodrogközi és az Ung- vidéki magyar nemzetiségű dolgozók kulturális szövetségének e jelentős tanácskozásán részt vett az SZLKP tőketerebesi járási bizottságának küldöttsége, amelyet Štefan Andrejčík ideológiai titkár vezetett. Ott voltak a CSEMADOK KB képviselői is. A CSEMADOK tőketerebesi járási bizottságának, illetve az 50 alapszervezetbe tömörült 4750 CSEMADOK-tagnak az utóbbi két évben végzett munkájáról Ripcsu Rudolf titkár terjesztett elő elemző beszámolót. Az értékelt időszakban a járási bizottság és a helyi szervezetek közötti kapcsolat tökéletesítésével, az öntevékeny kulturális munka iránti igény felkeltésével és nem utolsósorban az ehhez szükséges feltételek megteremtésével sikerült elérni, hogy a nemzetiségi kultúra ápolásában ebben a járásban is minőségi változás történt. A tőketerebesi járásban jelenleg 71 magyar amatőr művészeti csoport működik, s közülük nem egy már országos hírnévre is szert tett. A királyhelmeci színjátszók például tavaly és azelőtt is 3. helyezést értek el az országos színjátszó fesztiválon. A zétényi gyermekszínjátszók, a helyi és a bolyi ifjúsági kisszín- padok pedig Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda), a Du namenti Tavaszon arattak nagy sikert. A Bodrogközi táncegyüttes 1978- ban a zselízi Országos Népművészeti Fesztiválon lett nívódíjas és a színvonalat továbbra is igyekeznek tartani, örvendetes, hogy két évvel ezelőtt Nagykaposon is alakítottak egy tánccsoportot, nem beszélve arról, hogy ebben a városban egy jól működő énekkar és tartalmas előadásokat, vitaesteket szervező közművelődési klub is működik. A járás szellemi életének formálásához a királyhelmeci Vox Humana Irodalmi Színpad, a bodrogközi amatőr képzőművészek klubja, a Magyar Tanítók Járási Énekkara is jelentős mértékben hozzájárult. A jelzett eredmények mellett természetesen megoldásra váró problémák is akadnak az alapszervezetekben. Vannak falvak például, ahol a CSEMADOK helyi szervezete még mindig nem dolgozik rendszeresen. A CSEMADOK járási bizottságának újonnan választott vezetősége a járási párt- és állami szervekkel együtt a jövőben ezért fokozottabb figyelemmel fogja feltárni ennek az okait, kiindulva abból a követelményből, hogy a szocialista embertípus kialakításáért mindannyian felelősek vagyunk. SZASZÁK GYÖRGY ÚJ szú 6 1982. II. 11.
