Új Szó, 1982. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1982-02-11 / 35. szám, csütörtök

ÚJ szú 3 1982. II. 11. A Szovjetunió a béke megszilárdítását tartja szem előtt MAROKKÓ ÉS A POLISARIO KÖZVETLEN TÁRGYALÁSAIRA VAN SZÜKSÉG Nairobiban befejeződött az AESZ-bizottság tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról) pen kapjuk: a NATO-nak - mint ismeretes - jelenleg 986, európai objektumokra irányuló közepes hatótávolságú nukleáris eszköze van. A Szovjetunió 975 ilyen egy­séggel rendelkezik. Az amerikai terv végrehajtása azt jelentené, hogy a NATO közepes hatótávol­ságú nukleáris fegyvereinek szá­ma egyáltalán nem csökkenne, míg ugyanezen eszközök száma a Szovjetunió európai területén több mint a felével lenne kisebb. A NATO ezáltal a közepes hatótá­volságú nukleáris fegyverhordo­zók tekintetében több, mint két­szeres, a nukleáris töltetek számát illetően háromszoros fölényre ten­ne szert. A Szovjetuniónak lényegében így teszik fel a kérdést: vagy egyoldalúan lemond azokról a kö­zepes hatótávolságú rakétáiról, amelyek az USA megfelelő euró­pai előretolt nukleáris eszközei­nek, valamint az amerikai szövet­ségesek nukleáris fegyverzetének az ellensúlyozásaként vannak rendszerbe állítva (ugyanakkor azokról is le kell mondania, ame­lyek a Szovjetunió ázsiai területén az ország keleti és déli térségei­nek védelmét szolgálják), vagy az Egyesült Államok a NATO már meglevő eszközei mellett Nyugat- Európában további, mintegy 600 új nukleáris közepes hatótávolsá­gú rakétáját helyezi el (ebben az esetben a NATO a közepes ható- távolságú nukleáris fegyverhordo­zók számát illetően 50 százalé­kos, és az ezekkel az eszközökkel célba juttatható töltetek számát te­kintve mintegy kétszeres fölényre tenne szert). Nyilvánvalóan arról van szó, hogy az amerikai fél meg akarja bontani a közepes hatótávolsá­gú nukleáris fegyverek terén a NATO és a Szovjetunió között Európában kialakult hozzávető­leges erőegyensúlyt, s ezáltal a saját javára változtatná meg a globális stratégiai erőviszonyo­kat is. A Szovjetuniótól épp az egyoldalú leszerelést követeli a nyugaton és keleten egyre nö­vekvő katonai veszéllyel szem­ben. Ez szinte abszurd álláspont! Washingtonban gyakran han­goztatják, hogy az az amerikai állásfoglalás, amely a NATO „pót­fegyverkezési“ tervéről való le­mondásért cserébe a szojvet kö­zepes hatótávolságú rakéták megsemmisítését feltételezi, a megoldás egyszerű és könnyen elérhető változata. Az Egyesült Ál­lamok előretolt európai nukleáris eszközeinek, valamint Nagy-Bri- tannia és Franciaország nukleáris fegyverzetének bevonása a meg­vitatott kérdések körébe állítólag csak bonyolítaná az ügyet. Felmerül azonban a kérdés, mi­ért áldozná fel a Szovjetunió saját biztonságának érdekeit egy kép­zelt és Washingtonnak annyira megfelelő megoldás „egyszerű­sége“ kedvéért? Vajon figyelmen kívül hagyhatja-e a Szovjetunió az európai katonai stratégiai helyzet értékelése közben azt a több mint 700, nukleáris fegyvereket hor­dozni képes amerikai gépet, ame­lyek a Szovjetuniót és szövetsé­geseit veszélyeztetik? S vajon fi­gyelmen kívül hagyhatja-e Francia- ország és Nagy-Britannia több mint 250, nukleáris fegyvereket hordozó repülőgépét? Hisz ezek a fegyverek nem papírjátékok. Nyíltan beismerik, hogy a Szovjet­unió objektumaira és szövetsége­seinek teürleteire irányulnak, és több mint 3000 nukleáris töltetet juttathatnak célba, ami 1,5-szer több, mint amennyit a velük szem­ben álló szovjet közepes hatótá­volságú eszközök hordozhatnak. A valóban egyenlő korlátozások meghatározása végett és azért, hogy egyik fél biztonságának jo­gos érdekei se korlátozódjanak, a hasonlóan veszélyes közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek egész komplexumát figyelembe kell venni és nemcsak a straté­giai egyenlet egyes önkényesen kiragadott elemeit. Nagy-Britannia és Franciaor­szág esetében nem arról van szó, hogy részt vegyenek a tárgyaláso­kon, vagy megállapodást írjanak alá, ha azt nem óhajtják, nyilván­való, azonban hogy az ebbe a ka­tegóriába tartozó fegyvereiket a NATO fegyverzetének részeként kell értelmezni. A fentiekből kitűnik, hogy az amerikai fél álláspontja, amely tel­jesen figyelmen kívül hagyja eze­ket a természetes és a szovjet fél számára létfontosságú érveket, egyáltalán nem vezet haladáshoz a tárgyalásokon. Washington igazi tervei, úgy tűnik, abban rejlenek, hogy a másik fél számára elfogad­hatatlan javaslatok előterjesztésé­vel akadály gördüljön a tárgyalá­sok elé, hogy aztán a Szovjetuniót tegyék felelőssé a tárgyalások eredménytelenségéért. Nehezen szabadulhatunk meg attól a benyomástól, miszerint Washington arra szeretné ki­használni a genfi tárgyalásokat, hogy megnyugtassa az USA ve­szélyes katonai tervei ellen tilta­kozó nyugat-európai országok közvéleményét, s azután - ami­kor már a tárgyalásokat szándé­kosan kilátástalan helyzetbe so­dorná - ezzel igazolná a mintegy 600 új amerikai közepes hatótá­volságú nukleáris rakéta nyugat­európai elhelyezését. Úgy tűnik, épp ezért volt szükség a „nullavál­tozat“ néven folytatott propa- ganda-showra. Lényegében nem titok, miért tervezi Washington az új rakéták elhelyezését Európában. Az USA militarista doktrínái anyagi bázisá­nak a kiépítésére irányuló erőfe­szítésekről van szó. A Pentagon­ban azzal számolnak, hogy az új amerikai rakéták nyugat-európai elhelyezése az Egyesült Államok­nak biztosítaná azt a katonai fö­lényt, amelyet nem sikerült elérnie a stratégiai fegyverek korlátozásá­ról folytatott tárgyalásokon. A Pentagon a közepes hatótá­volságú rakéták európai elhe­lyezésében látja a Szovjetunió elleni első csapás potenciáljá­nak a kialakításához vezető egyik utat, miközben azzal szá­mol, hogy a nukleáris háború ebben az esetben Európára kor­látozódna. E tervek aljasságából és bűnös voltából nem von le semmit irreali­tásuk Az, amilyen gőgösen veszi semmibe Washington az euró­pai, nemzetek létérdekeit, és Nyu- gat-Európát agresszív politikájá­nak túszává változtatja, jogos fel­háborodást kelt. Annyit jelentene ez, hogy az európai közepes hatótá­volságú nukleáris rakéták korláto­zásának problémája megoldhatat­lan? Nem, nem ezt jelenti. A tár­gyalásokon való előrehaladás biz­tosítására szüntelenül figyelembe kell venni az egyenlőség és az egyenlő biztonság bevált elvét, le kell mondani a másik fél kárát célzó egyoldalú előnyök megszer­zésére tett kísérletekről, objekti­ven kell értékelni a dolgokat, és figyelembe kell venni a stratégiai helyzetet meghatározó valameny- nyi tényezőt. A Szovjetunió a tárgyalásokon épp ehhez tartja magát. Amint azt Leonyid Brezsnyev már korábban kijelentette, és a Szocialista Internacionálé képvi­selőivel folytatott megbeszélésén újból megerősítette, a Szovjetunió kész megállapodni egy valóban „nullaváltozatban“ - olyanban, amely nem valamelyik fél egyolda­lú leszerelését jelentené, hanem amelynek keretében mindkét fél teljes mértékben lemondana az európai objektumokra irányuló kö­zepes hatótávolságú nukleáris fegyverek minden fajtájáról. Amennyiben a NATO-országok ezzel a megoldással egyetértené- nek, az valóban az európai és a világbéke érdekeit szolgálná. Ha a Nyugat nem hajlandó egy ilyen radikális megoldásra, a Szovjet­unió javasolja: hajtsanak végre nagyarányú - több mint három­szoros - fokozatos csökkentést a két fél közötti egyensúly fenntar­tása mellett a csökkentés vala­mennyi szakaszában. A Szovjetunió, hogy ösztönzést adjon a genfi tárgyalásoknak, ja­vasolta: olyan közös dokumentum mielőbbi kidolgozására összpon­tosítsák az erőfeszítéseket, amely a megkötendő megállapodás kö­vetkező elemeit határozná meg: 1. Az egyenlőség és az egyenlő biztonság elveinek megfelelően a szerződésnek számításba kell vennie és ki kell terjednie minden közepes ható- távolságú nukleáris fegyverzet­re, azokra, amelyeknek hatósu­gara 1000 kilométer vagy annál több, s amelyek Európa terüle­tén, illetve a környező tengere­ken vannak elhelyezve, vagy európai felhasználásra szol­gálnak. 2. Az említett eszközök szint­jének maximális csökkentése érdekében a szerződésnek elő kell irányoznia azt, hogy a jelen­legi (a NATO-nál és a Szovjet­uniónál egyaránt mintegy 1000 egységet jelentő) szintről 1990 végéig 300 egységre csökkentik azokat, közbeeső célként 1985 végére 600 egységre. 3. A feleknek jogukban áll, hogy maguk határozzák meg a csökkentésre kerülő fegyver­zet összetételét, s a megállapí­tott, csökkentett kereten belül saját megítélésüknek megfele­lően hajtsák végre a fegyverzet cseréjét és korszerűsítését, en­nek keretét külön állapítják majd meg. 4. A fegyverzet csökkentésé­nek fő eszköze a közepes ható- távolságú eszközök megsem­misítése lesz, ez azonban nem zárja ki, hogy a fegyverzet egy részét egy megállapítandó hatá­ron túlra vonják ki. 5. Kidolgozzák azokat a hatá­rozatokat, amelyek biztosítják, hogy a tervezett szerződésben vállalt kötelezettségek teljesíté­sét megfelelően ellenőrizzék: a tárgyalások idejére a felek tar­tózkodnak attól, hogy új köze­pes hatótávolságú nukleáris fegyverzetet telepítsenek Euró­pa körzeteibe, a felek mind mennyiségi, mind minőségi té­ren befagyasztják ebben a kör­zetben jelenleg már meglevő kö­zepes hatótávolságú fegyverze­tüket. Ha mielőbb megállapodás szü­letne a fenti elvi kérdésekről, az a szerződés további előkészítése szempontjából megbízható tám­pontokat jelentene, és a tárgyalá­soknak céltudatos és konkrét jelle­get biztosítana. A Szovjetunió a szerződés megkötésének megkönnyítésére törekedve kijelentette, hogy abban az esetben, ha a másik fél egyet­ért a közepes hatótávolságú nuk­leáris eszközöknek a tárgyalások idejére vonatkozó moratóriumá­val, a szovjet fél hajlandó lenne jóakaratát tanúsítani egyoldalúan, és csökkentené európai területén elhelyezett közepes hatótávolsá­gú fegyvereinek bizonyos részét. Valamennyi fenti kérdésre most az Egyesült Államoknak kellene válaszolnia. Az európai nukleáris fegyverek korlátozásáról folyó tárgyalások fontos szakaszhoz érkeztek: vagy folytatódnak a meddő viták, és az amerikai fél továbbra is olyan ja­vaslatokat terjeszt elő, amelyek tudatosan gátolják a szerződés megkötését, vagy sikerül az egyenlőség és az egyenlő bizton­ság elvével összhangban a tár­gyalásokat konstruktív mederbe terelni, amihez a szovjet fél ra­gaszkodik, s amire gyakorlati ja­vaslatai irányulnak. Nem engedhető meg, hogy az ilyen fontos kérdésről folytatott tár­gyalások csupán a nyugat-európai nukleáris fegyverzet fokozására irányuló terveket leplezzék azzal a céllal, hogy az európai és a nem­zetközi biztonság kárára bomoljon meg a jelenlegi katonai erőegyen­súly. Az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének és a Szovjet­unió Minisztertanácsának a Leo­nyid Brezsnyev NSZK-beli látoga­tásának eredményeiről szóló do­kumentuma megállapítja: „Az eu­rópai nukleáris fegyverek kérdése nemcsak e földrész jövőjének és az itt élő százmilliók sorsának, hanem a világbéke sorsának a kérdése. A Szovjetunió a tárgya­lóasztal mellett olyan megoldást szorgalmaz, amely nem korlátoz­ná senki biztonságát, és amely csökkentené az európai katonai konfrontáció szintjét.“ (ČSTK) - Nairobiban befejező­dött az Afrikai Egységszervezet különleges bizottságának ülése, melynek napirendjén a nyugat- szaharai népszavazás megtartása szerepelt. A résztvevők megálla­podtak abban, hogy Daniel Arap Moi kenyai elnök, az AESZ elnöke a napokban konzultációkat kezd a konfliktusban érdekelt felekkel azzal a céllal, hogy Nyugat-Sza­(ČSTK) - Mubarak egyiptomi elnök washingtoni látogatásáról való visszatérése után Kairóban kijelentette, hogy a jövőben az Egyesült Államok lesz Egyiptom kizárólagos fegyverszállítója. Hoz­záfűzte, hogy mostani washingtoni útja során megállapodott Reagan elnökkel abban, hogy az Egyesült Államok meggyorsítja Egyiptomba (ČSTK) - Eredménytelenül ért véget Washingtonban a Közös Pi­ac és az Egyesült Államok képvi­selőinek kétnapos tanácskozása a kereskedelmi politika területén tapasztalható vitás kérdésekről. A két fél csak abban állapodott meg, nem kívánja, hogy Nyugat- Európa és az USA között „keres­kedelmi háború“ robbanjon ki. (ČSTK) - A Guatemalai Forra­dalmi Nemzeti Egység (URNG), amelyet az elmúlt napokban a Lucas Garcia tábornok di ktatúrá- ja ellen harcoló négy legnagyobb guátemalai szervezet hozott létre, Havannában közzétett nyilatkoza­ta rámutat: a jelenlegi rendszer megdöntésének és a forradalmi, hazafias, népi és demokratikus kormány megalakításának alap- feltétele egy széles hazafias nem­zeti egységfront létrehozása. Az új szervezet a megalakítan­dó kormány elsőrendű feladatá­nak tartja a megtorlások meg­szüntetését, a békés, nyugodt élet biztosítását és a lakosság alapve­tő szükségleteinek kielégítését. Szovjet felszólalás Gcnfben (ČSTK) - A leszerelési bizott­ság genfi ülésén Viktor Iszraeljan szovjet küldöttségvezető hangsú­lyozta, hogy a bizottságnak a leg­fontosabb feladatra, a lázas fegy­verkezés korlátozására kell össz­pontosítania, továbbá arra, hogy objektiven ítélje meg a leszerelési tárgyalásokon mutatkozó nehéz­ségeket, és áthidalásukra töre­kedjen. Ha a bizottságban sikerül előrehaladást elérni a lázas fegy­verkezés korlátozásában konkrét területeken, akkor ez jelentős mértékben hozzájárulna az embe­riség alapvető problémájának, az atomháború veszélyének az elhá­rításához. harában létrejöjjön a tűzszünet, majd ezt követően sor kerülhes­sen a referendumra. Mohamed Abdái Aziz, a Poli- sario főtitkára az ülés végén meg­erősítette szervezetének azt az álláspontját, hogy a tényleges ren­dezés lehetetlen a Marokkó és a Polisario Front közötti közvetlen tárgyalások megkezdése nélkül. irányuló fegyverexportját. Az erre vonatkozó megállapodás értelmé­ben már májusban leszállítják az F—16-os típusú repülőgépeket. Mubarak megerősítette, megálla­podás született arról is, hogy Wa­shington 900 millióról 1,3 milliárd dollárra emeli az Egyiptomnak szánt katonai segítséget. Az Egyesült Államok és a Kö­zös Piac képviselői sajtókonferen­ciájukon annak a reményüknek adtak hangot, hogy a „közös cé­loknak“ köszönhetően a jövőben tárgyalások útján sikerül rendezni a nézeteltéréseket. A vitás kérdé­seket az Általános Vám- és Ke­reskedelmi Szerződés szervei elé terjesztették megvitatásra. A nyilatkozat ugyancsak megálla­pítja, hogy a Guatemalában ese­dékes választások célja a jelenlegi rendszer fenntartása. A PORTUGÁL KP A KORMÁNY LEMONDÁSÁT KÖVETELI (ČSTK) - A Portugál Kommu­nista Párt továbbra is követeli a kormány lemondását, a parla­ment feloszlatását és az idő előtti parlamenti választások kiírását - mondotta Alvaro Cunhal, a PKP főtitkára a portugál televízió­ban elhangzott beszédében. Az alkotmány felülvizsgálására tett reakciós tervek az államcsínykí­sérlettel egyenlőek. A portugál kommunisták támogatják a febru­ár 12-re tervezett általános sztráj­kot. Ulánbátor Ülést tartott az MNFP KB (ČSTK) - Ulánbátorban kedden ülést tartott a Mongol Népi Forra­dalmi Párt Központi Bizottsága. A plénum megvitatta a Mongol Népköztársaság mezőgazdaságá­nak továbbfejlesztésével kapcso­latos feladatokat. A tanácskozáson felszólalt Jumzsagijn Cendenbal, az MNFP KB főtitkára, a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnöke. Az USA lesz Egyiptom kizárólagos fegyverszállítója? Reagan amerikai elnök ígéretei ellenére az Egyesült Államokban az utóbbi hónapokban a munkanélküliek száma emelkedő tendenciát mutatott. A Reagan-kormány hatalomra lépésekor 7 millió körül volt a munkanélküliek száma, míg jelenleg ez a szám eléri a 8,9 milliót. Felvételünkön egy pittsburgi munkaközvetítő iroda látható ÍČSTK-repro) USA - Közös Piac tárgyalások MEGÁLLAPODÁS NEM SZÜLETETT A Guatemalai Forradalmi Nemzeti Egység nyilatkozata

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom