Új Szó, 1982. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1982-02-05 / 30. szám, péntek

•ŕfMuafíaKsik Legjobb védekezés a megelőzés KOMMENTÁLJUK Az elmúlt évben a rimaszombati (Rimavská Sobotp) járásban össze­sen 74 tűzeset fordult elő, az anyagi kár összesen meghaladta a 913 ezer koronát. S ami ennél is szembetűnőbb: a korábbi esztendőkhöz viszonyítva tavaly hússzal több tűzeset volt, s négyszáz koronával nagyobb veszteség érte a társadalmat. Az elmúlt két évtized statisztiká­jából azonban kitűnik, hogy nem az 1981-es esztendő volt rendhagyó, hanem a korábbi, hiszen évenként általában hetven-nyolcvan tűzesetet tart nyilván a krónika. Hogy az elmúlt esztendőben mi okozta a tűzesetek többségét, er­ről Ondrejcsák Nándor főhad­naggyal, a Járási Tűzrendészeti Felügyelőség vizsgálócsoportjá­nak vezetőjével beszélgettünk.- A rendelkezésünkre álló vizs­gálati anyagok alapján elmondha­tom, hogy járásunkban elsősorban az emberi fegyelmezetlenség és hanyagság okozza a tűzesetek, s a nyomukban keletkezett anyagi károk nagyrészét. Az állami szek­tort sújtó 18 tűzeset nagy része az elmúlt esztendőben is elkerülhető lett volna, a tűzvédelmi előírások megtartásával. A nemtörődömség egyik jelleg­zetes példája a nagytöréki (Veiké Teriakovce) tűzeset, amikor elé­gett a helyi földművesszövetkezet legnagyobb szénatárolója, s mint­egy 91 ezer koronás kár érte a gazdaságot, de talán még ennél is több, hiszen a jó minőségű szál­lás takarmány hiányát napjaink­ban aligha tudják pótolni. Mint megállapítottuk, a szellőz­tető berendezés motorját egy ká­belra fektették, s ennek következ­tében három fázis helyett csak kettő működött. Természetesen a biztosíték nem bírta el üzemelte­tését. A szövetkezet vezetői ahe­lyett, hogy szakemberrel vizsgál­tatták volna meg a műszaki hiba okát, laikusra bízták a gyakori biz­tosítékcserét, s végül leégett az egész szénakészlet. Még markánsabb példája a bű­nös hanyagságnak a Tornaijai (Šafárikovo) Mezőgazdasági Ter­mékfelvásárló és Ellátó Vállalat által üzemeltetett gabonaszárító­ban keletkezett tűzeset. A kiszol­gáló személyzet tagjai felügyelet nélkül hagyták a gépet, italozni mentek a közeli vendéglőbe. A ko­rábban hiba nélkül működő szárí­tóban időközben azonban meg­szorult a nagy nedvességtartalmú termény, és begyulladt. A szárító­munkások ezalatt gondtalanul szórakoztak, s nem ők, hanem az utcai járókelők jelentették az ese­tet a tűzoltóságnak. A nagy forgal­mú városi strand vendégei ugyan­is már déli egy órától érezték az egyre erősebb „pörköltkávé illa­tot“, s csak három óra körül derült fény a szokatlan jelenség okára. Az emberek - sajnos - nem­csak munkahelyeiken, hanem sa­ját otthonaikban is figyelmetlenek. A rimaszombati Družstevná utca egyik első emeleti lakását bérlő lakó ittas állapotban tért haza. Égő cigarettájától lángra kapott az asz­talterítő, majd az egész berende­zés. A lakóépületben és berende­zésében 140 ezer korona kár ke­letkezett, s bizony veszélyeztette a ház többi lakójának vagyonát és életét is. Általában hogyan próbálják megelőzni a tűzeseteket, s melyik évszak jelenti tűzvédelmi szem­pontból a legkritikusabb idő­szakot?- A kérdés második felére vála­szolok először - mondotta a tűzoltó­tiszt hiszen tűzvédelmi szem­pontból minden évszaknak meg­vannak a maga veszélyei. Most éppen a fűtési idény közepénél tartunk, s ilyenkor bizony nagy veszélyt jelentenek a kályhákból kipattanó szikrák, kihulló parázs éppúgy, mint más fűtőtestek meg­hibásodása, rövidzárlat, a kémé­nyek elhanyagolt állapota, vagy A Szövetkezeti Földművesek Cseh Szövetségének egyik közked­velt üdülője már harmadik éve fogadja a vendégeket a Šumavá- ban. Januárban a mezőgazdasági szaktanintézetek tanulói élvez­ték a tél örömeit, februártól a szövetkezeti tagok pihenhetnek a szép környezetben. Sok kicsi sokra megy... Tartja a régi közmondás, amely különösen megszívlelendő az energiatakarékosság terén. Közis­mert tény, hogy az energiaszük­ségletünk egy részét behozatalból fedezzük, amiért valutával fize­tünk. Az üzemekben országszerte központilag szabályozzák a villanyáram fogyasztását. Ám a háztartásokban, a hivatalokban és a közvilágításban is lehet és kell takarékoskodni, annál is in­kább, mivel az összfogyasztás egyharmadát a nem termelő szfé­rában használjuk fel. Ennek 20 százalékát - vagyis évente átlag­ban családonként több mint 1574 kilowattórát - a háztartások fo­gyasztása teszi ki. Európában a fogyasztást illetően az elsők kö­zött vagyunk, de erre nem lehe­tünk büszkék. A szakemberek szerint a háztartások évi fogyasz­tását egynegyedével lehetne csökkenteni, ami 6,5 millió tonna barnaszén megtakarítását tenné lehetővé. Gyakran hallhatjuk, hogy egy vagy két égővel nem érdemes ta­karékoskodni. így vélekednek nem egy munkahelyen is. Pedig egy 100 kilowattos égő tíz óra alatt annyi villanyáramot fogyaszt, amennyivel egy mosógépben ki­moshatunk egy kiló ruhát, két óra hosszat vasalhatunk, vagy 30 liter vizet 40 fokra felmelegíthetünk, illetve három személy ebédjét megfőzhetjük. Tehát takarékos­kodni érdemes, nem is a költség miatt, hanem a népgazdaság ér­deke szempontjából. Tudatosítani kell, hogy csakis addig lehet az energiával spórolni, amíg van mi­ből. Ez nem frázis, hanem napja­ink követelménye, társadalmi ér­dek. Erre gondoljunk akkor, ami­kor otthon vagy a munkahelyen villanyt gyújtunk. (németh) a házi füstölők nem mindig üzem­biztos állapota. Ilyen esetek for­dultak elő a közelmúltban Rima- bányán (Rimavská Baňa), ahol egy idős nyugdíjas a kályhából kihulló hamuval együtt a parazsat is a szemétdombra öntötte. Az élénk szél következtében fel lob­bant a tűz, hamarosan átterjedt a közeli fa és széntárolóra, s még szerencse, hogy aránylag gyorsan közbe tudott avatkozni a tűzol­tóság. Tornaiján a kályhából kipattanó szikrától meggyulladt egy karosz- szék, ettől pedig szinte a két szo­ba egész berendezése. A tüzeset által keletkezett anyagi kár értéke 70-80 ezer koronára tehető. Még jóformán be se fejeződik a fűtési idény, amikor megkezdő­dik a tavaszi nagytakarítás, s ilyenkor szokás szerint a lakóhá­zak és a hétvégi házak környékén az emberek mindent elégetnek. A tűz a száraz füvön keresztül a szél segítségével gyakran tovább terjed, ami különösen er­dei nk szempontjából lehet igen veszélyes. Az elmúlt esztendőben öt erdőtüzet okozott a gondatlan­ság, s több hektáron pusztultak el a facsemeték, az anyagi kár érté­ke meghaladja a 44 ezer koronát. A nyári hónapokban a széna és a szalmabegyűjtés, illetve az el­raktározás okoz sok gondot. A gyakran nedves állapotban összehordott takarmányt az elő­írások szerint gyakran kellene ellen­őrizni, s egy bizonyos hőfok ese­tén széjjel kellene bontani a kazla­kat. Ellenőrző tevékenységünk so­rán azt tapasztaljuk, hogy a méré­seket nem végzik rendszeresen, s még inkább idegenkednek a kazlak megbontásától, a takar­mány újraszárításától. Ellenőrző tevékenységünk so­rán a tűzvédelmi előírások meg nem tartására, megszegésére fel­hívjuk az illetékesek figyelmét. Sajnos, gyakran még a vezetők sem tulajdonítanak kellő figyelmet a jó szándékú figyelmeztetésnek. Sokszor csak a súlyos következ­ményekkel járó tűzesetek döbben­tik rá az embereket felelősségük­re.- h. a ­BÁNJA A SAJÁT PÉNZTÁRCÁJA IS! Környezetünk és így egyúttal egészségünk védelmére folyamatosan nemcsak jelentős anyagi esközöket fordítunk, hanem az ezzel kapcsolatos jogszabályok megtartására is gondosabban ügyelünk. Ennek kedvező hatása elvitathatat­lan. Nem egy vonatkozásban javult a helyzet vagy legalább útját álltuk további rosszabbodásának. A másik oldalon azonban szinte lépten-nyomon megállapítható, hogy a jövőt is okkal féltő és óvó szándékaink kerékkötői nemcsak a kor­látozott anyagi, kapacitásbeli és egyéb lehetőségek, hanem - eléggé gyakran - a környezeti viszonyokért is felelős intézmények, szervezetek vezetőinek és egyéb dolgozóinak szubjektív, vagyis elkerülhető mulasztásai. Figyelmeztető körülmény, hogy Szlovákia levegőjét évente hozzávetőleg egy és negyed millió tonna egészségre ártalmas anyag szennyezi s mintegy hatezer az olyan - nagyobbrészt mező­gazdasági - szervezet, amely folyóinkat, a talajvizet és esetenként az ivóvíz-készleteket is szennyezi és mérgezi. A jó szándékú figyelmeztetés, sőt a higiénikusok kötelező megállapításai és utasításai is - csak ezekből 1980-ban nem kevesebbet mint harmincezret adtak ki - részben süket fülekre találnak. Ilyenkor nincs más lehetőség, mint szigo­rúbb intézkedésekhez folyamodni. A közhiedelemmel ellen­tétben, az sem megy nálunk fehér holló számba. Az említett évben például a higiénikusok 146 esetben javasoltak olyan komoly lépést, amilyen a környezet védelme érdekében termelési és egyéb létesítmények építésének, illetve üzeme­lésének a leállítása. A nemzeti bizottságok 95 esetben az ilyen előterjesztésnek helyt is adtak. A bírságolás is gyakoribb és jóval szigorúbb mint a múlt­ban volt. A környezetvédelmi jogszabályok megsértéséért kirótt bírságok szintje már eléri a több százezer koronát is és ezt egyetlen üzem vezetői sem vehetik félvállról. A levegő szennyezéséért például a sellyei (Šaľa) Duslo félmillió, a Jasenica folyó vizének elszennyezéséért a Banská Štiav- nica-i Ércbányák 150 ezer, mérgező anyagok nyilvános szeméttelepen való tárolásáért pedig a prakovcei Nehézgép­ipari Üzem százezer korona bírságot fizetett 1980-ban a különböző felügyelő szervek által kivetett bírságok összege megközelítette a húszmillió koronát. Hiányosságnak tekinthető joggal az, hogy a komoly sza­bálysértésekért egyelőre még túlságosan ritkán és enyhén büntetjük azokat, akik személy szerint is felelnek értük. Ezek a bírságok nagyjából száz koronától kivételesen kétezer koronáig terjednek. E tekintetben a nagyobb szigor és következetesség feltétlenül indokolt. Annál is inkább, mivel a gyakorlat meggyőzően tanúsítja, hogy az ilyen intézkedé­sek - bár viszonylag nem nagy összegekről van szó - érzéke­nyebben és jobban hatnak. Itt ugyanis nem egy bizonyos üzem, annak kollektívája s áttételesen a társadalom a kár­valló fél, hanem a kötelességeit elhanyagoló egyén, akinek nyilván nem mindegy, hogy mennyivel lesz fizetéskor véko­nyabb a borítékja. Az persze nem vitás, hogy még drákói rendszabályokkal sem egyenlíthetnénk ki ezekkel a bírságokkal a közösségi károkat, amelyek ennél jóval nagyobbak, nem is beszélve arról, hogy egészségi állapotunk romlása nem mérhető csak anyagiakkal. Az azonban kétségtelen, hogy a környezetvé­delmi törvények minden törvényes eszközzel történő, az eddiginél erélyesebb megtartatása jelentősen javíthat a rózsásnak aligha mondható helyzeten. GÁLY IVÁN ORVOSI TANÁCSADÓ A fekélybetegségröl A gyomor, illetve a nyombél nyálkahártyáján keletkező, a mélybe (gyomorfalba) terjedő szövethiányt fekélynek (ulcusnak) nevezzük. Keletkezési helye sze­rint gyomorfekélyt és nyombél fe­kélyt különböztetünk meg. Fekélybetegségnek a krónikus fekélytől szenvedők betegségét nevezzük, melyre a fekély javulá­sa, begyógyulása, újramegjelené­se, rosszabbodása és ismét javu­lása a jellemző. Előfordulása a fér­fiaknál gyakoribb mint a nőknél. A gyomorfal mirigyei gyomorned­vet termelnek (sósav, pepsin), amely az emésztést szolgálja. A gyomor-, és nyombélfal nyálka­hártyája nagyon érzékeny, sérülé­keny, és bizonyos tényezők közre- játszásával a sósav hatására a nyálkahártyán kisebb-nagyobb mélyülő és terjedő defektus (fe­kély) jön létre, mely ránézésre ha­sonlít a bőrön, vagy a szájüreg nyálkahártyáján megjelenő fe­kélyre. Az okozati tényezőket két cso­portra osztjuk: az egyik csoportba tartoznak az ún. agresszív ténye­zők, melyek károsítják a nyálka­hártyát (pl. gyomorsavtúltengés, a védőnyák mennyiségének csök­kenése, a nyálkahártya elégtelen vérellátása, stresszhatások és az öröklődési hajlam). A második csoportba tartoznak a nyálkahár­tyát védő, ellenállóképességét nö­velő tényezők: megfelelő sósav és nyák termelése, megfelelő vérel­látás. Ezeknek a tényezőknek az egyensúlyaN a feltétele annak, hogy fekély ne keletkezzék. Ha az agresszív tényezők bizonyos ha­táron túl erősödnek, vagy a defen­zív tényezők gyengülnek, ulcus keletkezik. A gyomor fekélye gyakoribb a 40-60 évesek táborában. A fáj­dalom evés után 1/2-2 órávalje- lentkezik (telődési fájdalom) mint tompa nyomás a köldök felett, kö­zepén. Á beteg étvágytalan, mert az étel elfogyasztása után fájdal­mai vannak, így inkább nem eszik. Emiatt gyorsan fogy, a szervezet gyengül, a fekély mélyül, terjed. Az első ízben jelentkező fekély intenzív kezeléssel gyorsan és tö­kéletesen gyógyul, helyén heg ke­letkezik. Tudni kell, hogy bár a fáj­dalom megszűnt, nem biztos, hogy a fekély eltűnt. A nyombél fekélye kisebb terje­delmű és felületesebb mint a gyo­moré, a kiváltott fájdalom azonban sokkal erősebb: görcsös, éles és főképp éhgyomorra jelentkezik. A beteg a fájdalmat a jobb bordaív alatt, a köldöktől jobbra érzi. Mind­két esetben a panaszok leggyak­rabban tavasszal és ősszel jelent­keznek (szezonbetegség). A gyomorfekély mint betegség már a régmúltban is ismeretes volt, azonban felismerésében az orvos csak a beteg panaszaira támaszkodott, semmilyen, a diag­nosztikát könnyítő eljárást nem is­mert az orvostudomány. A 19. század második felében kezdték bevezetni a gyomornedvek kivizs­gálását, ami nagyon fontos infor­mációkat nyújt a gyomor állapotá­ról. A gyomorszondázást még napjainkban is alapvető kivizsgá­lásnak tartjuk. Még többet mond a gyomorfal érintettségéről a röntgenvizsgálat. Ez abból áll, hogy a beteggel meg­itatott báriumpép kitölti a gyomor­üreget és a nyombelet, és termé­szetesen magát a fekélyfészket is, s az telődési többletként jelentke­zik a röntgenképen. Korunk legtökéletesebb diag­nosztikai módszere az ún. gastro- fibroskopia, vagyis a gyomor tük­rözése vékony, fonaloptikai mű­szerrel. Az orvos az optikán ke­resztül betekinthet a felső béltrak­tus üregeibe, élethűen látja - szí­nesen - a gyomor és nyombél nyálkahártyáját, annak kóros el­változásait. Olyan fekélyeket is ki­mutat, melyek röntgenvizsgálattal nem láthatók, és alkalmas a gyó­gyulás folyamatának megítélésére is. Miért veszélyes a gyomorfe­kély? Azért, mert komoly szövődmé­nyei fejlődhetnek ki, pl. a fekélyből való vérzés, ami minden esetben életveszélyes. A gyomor nyálka­hártyájának gazdag a vérellátása, gyakran megtörténik tehát, hogy a fekély egy kisebb-nagyobb ütőér közelében keletkezik, és fejlődése folytán „megnyitja“ az eret, mely azonnal vérezni kezd. Ez rosszul- léttel, hányingerrel és a meg­emésztett, kávézacc-szerú vér ürí­tésével jár. Még aznap, esetleg másnap jelentkezik a szurokfekete széklet (a megemésztett vérrel sö­tétre festett, kulimászszerű széklet). Nagyon veszélyes szövődmény a gyomorfal átlyukadása, amikor a gyomorfekély átfúrja a gyomor­falat. Ez hirtelen éles, gyorsan fokozódó késszúrásszerű fájda­lommal jelentkezik. Gyógyítható-e, esetleg meg­előzhető-e a gyomorfekély? Erről a kővetkező tanácsadónkban szá­molunk be. DR. VARGA TILDA ÚJ SZÚ 4 1982. II. 5. NAGY ÁRA VAN A HANYAGSÁGNAK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom