Új Szó, 1982. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1982-02-04 / 29. szám, csütörtök
Többletkereső műszakiak KOMMENTÁLJUK Még az építőiparban kevésbé jártas emberek is lépten-nyomon tapasztalhatják, hogy az előregyártott épületelemek mind nagyobb térhódításának korát éljük. Amit azelőtt az építkezések területén úgyszólván tégláról téglára raktak össze, ahhoz napjainkban beépített falként vagy más szerelésre kész épületelemként érkezik az anyag. Mindezt csupán azért tartottam fontosnak elmondani, mert a múlt héten évzáró gyűlést tartott a Ház- elemgyárak Vezérigazgatóságán működő Csehszlovák Tudomá- nyos-Műszaki Társaság szervezete, s ezen az összejövetelen már az épületelemgyártás szakavatott ismerői vontak mérleget tavalyi tevékenységükről. Arról, hogy mindennapi teendőik mellett mennyire tudták kamatoztatni a szervezeti élet nyújtotta lehetőségeket maguk és a vezérigazgatóság hatáskörébe tartozó vállalatok javára. A beszámolóból, melyet Ernest Šimunek, a 120-tagú szervezet elnöke mondott el, mégsem a számszerű eredmények fölsorolását tartom fontosnak, hanem azt, hogy a lényegében öt csoportban (politikai, szakmai és nevelőmunka; műszaki-gazdasági propagá- ció és agitáció; ésszerűsítési és újítómozgalom; a műszaki és gazdasági ismeretek terjesztése; együttműködés és kooordinációs tevékenység) kifejtett munkájukat - néhány újszerűséggel gyarapítva - továbbra is a gazdasági vezetéssel szorosan együttműködve végzik. Ezért tudnak idejében reagálni a különböző jelenségekre, s a tagságot rugalmasan a többletkeresés útjára irányítják. Lényegében arról van szó, hogy közvetve ugyan, de mérhető eredmények maradjanak minden egyes Az Olomouci Hulladékanyag-gyűjtó Vállalat Regena üzemegysége hazánkban egyedüli amely a műanyag hulladék, az ún. lágyított PVC feldolgozásával foglalkozik. Évente 2800 tonna hulladékanyagot dolgoznak fel, ezzel a vállalat sokmillió koronát takarít meg a népgazdaságnak. A múlt év végén a Regena üzemben már a harmadik múanyagfeldol- gozó gépsort indították el. A képen: Josef Halouzka ezt a gépsort kezeli. (Vladislav Galgonek felvétele - ČTK) tag tevékenysége nyomán. így már túl kell lépni a munkaköri feladatok határait, és az alapszervezet „égisze“ alatt sem lehet megbújni. Ezt az alapelvet próbálja megerősíteni tevékenységük két új eleme is, mely a többletadás lehetőségét hordozza magában. A közeljövőben szocialista versenyt hirdetnek a legjobb szakmai cikk megírásáért. Ettől azt várják, hogy a szakemberek körében visszhangra talál és hasznos véleménycserével párosuló vitát eredményez. Tapasztalatait pedig rövidesen az épületelemgyártás gyakorlatában érvényesítik. Az első negyedév végéig kidolgozzák és életbe léptetik a maximális hatékonyság elvét, ami any- nyit jelent, hogy szervezetük munkájában meghatározóvá válik a befektetés megtérülésének követelménye. Tehát, minden tanulmányi kirándulás, előadás és más kiadásokkal járó rendezvény nyújtotta tapasztalatoknak a szervezet gazdasági eredményeiben kellene többletként lecsapódnia.- A Csehszlovák Tudományos- Műszaki Társaság szóban forgó szervezete pótolhatatlan szerepet tölt be az egész termelési-gazdasági egység tevékenységében. Mint a vitában is többször elhangzott: a szervezet a termelés meny- nyiségi, minőségi és hatékonysági feladatainak teljesítésében méltó útkereső partnere a gazdasági vezetésnek. Ahhoz, hogy a tagok minél jobban bekapcsolódjanak a műszaki fejlesztési megoldások keresésébe, megfelelő ösztönzési rendszert próbálnak életre hozni. Ezentúl tevékenységük elsődleges mércéje nem is annyira a lebonyolított rendezvények száma, hanem az előadások, vélemény- cserék stb. tapasztalataiból származó közvetlenül vagy közvetve kamatoztatható haszon lesz. így válik napjaink gazdasági problémákkal telített világában egy műszakiakat tömörítő társadalmi szervezet életének mozgató rugójává a gazdaságosság elve. J. MÉSZÁROS KÁROLY A MEGOLDÁS KERESÉSE A kommunisták év eleji taggyűlései igen nagy jelentőségűek hiszen céljuk az alapszervezetek elmúlt esztendei tevékenységének tárgyilagos értékelés és az új feladatok kitűzése. Ez a kettős cél tulajdonképpen nem választható el egymástól: az elkövetkező időszakban csak akkor tehetünk eleget maradéktalanul teendőinknek, ha figyelembe vesszük tapasztalatainkat, ha leszűrjük eddigi tanulságait és feltárjuk a tartalékokat. Ez a szándék jellemzi az eddig megtartott tanácskozásokat. Mindenekelőtt a tartalékok feltárása, vagyis a megoldás keresése. Ez érthető is, hisz az igények minden területen megnövekedtek, ma minden egyes párttagtól, s természetesen pártonkívülitöl is többet vár el társadalmunk, mint tegnap, tegnapelőtt. Ezt mindannyiunknak tudatosítania kell. S hogy a kommunisták tisztában is vannak vele, azt a januárban megtartott taggyűlések bizonyítják. A megnövekedett követelményekre sehol sem úgy reagálnak a pártalapszervezetek tagjai, hogy kibúvókat keresnek a feladatok teljesítése alól, hanem éppen ellenkezőleg: a megoldás lehetőségeit kutatják. Például a Martin-Vrútky-i Vasúti Gépjavító Vállalat zvoleni üzeme 1. párta lapszervezetének tagjai rámutattak arra, hogy ebben az esztendőben is 286 mozdonyt kell megjavítaniuk, de a pótalkatrész-rendelésüknek csak mintegy a felét kapják meg. Azt is hangsúlyozták, hogy az apró, jelentéktelennek tűnő alkatrészeket sem nélkülözhetik, ha tervüket hiánytalanul akarják teljesíteni. A 76 tagú pártalapszervezet hatáskörébe tartozó üzemrészlegen az ún. népszerűtlen intézkedésektől sem riadnak vissza, ha úgy látják, hogy veszélyben a feladatok teljesítése. Tavaly például az év folyamán váltottak le mestereket, mivel elégedetlenek voltak a munkájukkal, s ez később kedvezően hatott a tervteljesítésre. Sok szó esik az idei év eleji taggyűléseken az üzemanyagtakarékosságról is. Nem ok nélkül, hiszen mindenütt konkrét intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy a csökkentett üzemanyagnormával is el tudják végezni a feladatokat. Az eddig megtartott taggyűlések tanúsága szerint e téren is megtalálják a kommunisták a megoldást. S hogy mi a megoldás? Az természetesen munkahelyenként változik. A Gútai (Kolárovo) Egységes Földművesszövetkezet császtai részlegén például egyebek közt úgy érnek el jelentős üzemanyagmegtakarítást, hogy a traktorokat (amennyiben lehetséges) a helyszínen javítják. Vagyis ott, ahol éppen dolgozott az erőgép, amikor elromlott. Az Úrföldi (Slovenské Pole) Állami Gazdaság kommunistái többek között a kisteljesítményű tehergépkocsik kicserélésével nagyteljesítményúekre, az autók és traktorok műszaki állapotának javításával, az üzem- anyag-elosztás szigorúbb ellenőrzésével és az üzemanyag-takarékossági verseny fellendítésével kívánják elérni céljukat. Az idei év eleji taggyűléseket tehát (ezt minden túlzás néikül állíthatjuk) elsősorban a tartalékok feltárása, a bírálat és az önbírálat, valamint a megoldás keresése jellemzi. FÜLÖP IMRE AZ IDEOLÓGIAI HARC ÉS A TÁRSADALMI TUDOMÁNY A marxista-leninista társadalomtudomány konfrontációja a polgári társadalomtudománnyal mind intenzívebbé, átfogóbbá s ezáltal igényesebbé válik. Elválaszthatatlanul összefügg korunk világa fejlődésének problémáival, amelyeknek alapvető tartalma a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet. Az ideológiai harc súlypontját a munkásosztály és forradalmi élcsapata, marxista-leninista pártja vezető szerepe érvényesítésének elméleti, de egyidejűleg gyakorlati, politikai kérdései képezik abban a harcban, amelyet a dolgozó nép a békéért és a társadalmi haladásért folytat. Ide sorolhatók továbbá a társadalmi fejlődés legáltalánosabb törvényeinek és a fejlett szocialista társadalom építése során sajátos alkalmazásuknak kérdései, a valóban humánus életmód kialakításának növekvő jelentősége stb. Mind sürgetőbbekké válnak az olyan globális problémák is, amilyenek például a környezetvédelmi, a népességi, az energetikai és a nyersanyagproblémák, a világ élelmiszerellátásnak biztosítása, valamint a tudomány és a technika eredményeinek az emberiség javára történő felhasználása. Korunk burzsoá ideológiája s ennek keretében a különféle társadalomtudományi szakágak az emberiség ilyen objektív problémáira osztályszemszögből reagálnak. Tévesen, félrevezető módon tükrözik ezeket a problémákat, hozzájárulnak a tényleges helyzet elkendőzéséhez, közvetlenül vagy közvetve a tőkés társadalom védelmének szolgálatában állnak. Viszont nem téveszthetjük szem elől azt a tényt, hogy bizonyos információs bázisát képezik az uralkodó rétegek tevékenységének, amelynek célja megbirkózni korunk tőkés társadalma válságával. További feladatuk hozzájárulni a munkásosztály és az összes dolgozó gondolkodásmódja és cselekvése hatásos manipulációjához és elősegíteni integrálásukat a monopolista államkapitalizmus társadalmába. POZITÍV PROGRAM KIMUNKÁLÁSÁRA KÉPTELENEK A polgári társadalomtudományi elméletek fejlődése mindinkább tükrözi a monopolista imperialista társadalom kiúttalanságát. Mind kevesebb a pozitív koncepció, elmélyül a burzsoá ideológia borúlátása és védekező jellege. A kapitalizmus általános válsága a polgári társadalomtudományban mindinkább a burzsoá gondolkodás mód hagyományos alapelvei és az értékek bomlásaként nyilvánul meg, de egyben abban a törekvésben is, hogy kidolgozzák a válság leküzdését elősegítő új programokat. A burzsoá ideológiában döntő szerepe van azonban a ne- gációnak, elsősorban az antikom- munizmusnak. Ezt szolgálja a polgári társadalomtudományi diszciplínák túlnyomó többsége is. A polgári társadalomtudomány minden szakterületén megnyilvánul a reideologizálás, a világnézeti aktivitás. Ebben vezető szerepe van a burzsoá filozófiának, különféle iskolájának és iskolácskájá- nak. Elmúltak azok az idők, amikor a burzsoá filozófia képes volt megteremteni a világ, a társadalom és az egyén fejlődésének olyan nagy gondolati koncepcióit, amelyek hatást gyakorolhattak a dolgozó tömegek gondolkodás- módjára, hatékony ideológiai fegyverré válhattak a marxista-leninista világnézet és szüntelenül növekvő vonzereje elleni harcban. A burzsoá filozófia új alkotásai arról tanúskodnak, hogy képtelen egy valóban új, pozitív program kidolgozására. Többnyire különféle eklektikus tákolmányokról van szó, amelyeknek közös nevezője az antimarxizmus, az antikommu- nizmus. Ez jellemzi például a nemrég Franciaországban létrejött ún. új filozófiát. Az NSZK-ban a kormányzópárt politikájában érvényesül a neopo- zitivizmus, a „kritikai racionalizmus“ koncepciója, s emellett az ún. etikai szocializmus régi felújított etikai elméletei. A pluralizmust, a rengeteg iskolát és iskolácskát, mégpedig nemcsak a filozófiában, hanem számos további társadalomtudományban is, a burzsoá ideológusok hiába igyekeznek a kutatás szabadsága és az alkotó gondolatok kibontakozása példájának minősíteni. NEOKONZERVATIVIZMUS - ÚJ EKLEKTIKUS EGYVELEG Itt valóban nincs szó tényleges fejlődésről. Erre a legjobban az USA legbefolyásosabbá vált ideológiája, a neokonzervativizmus tanúskodik, amelyet a Reagan - kormányzat megkísérel alkalmazni mind a bel-, mind a külpolitikában. Nincs itt szó semmi újról, inkább visszatérésről, illetve a konzervativizmus, a liberalizmus és a pragmatizmus eklektikus egyvelegéről. A neokonzervatívok körében rábukkanunk a kommunizmus régi ideológiai ellenfelei például Daniel Bell, Seymoor, Martin Upset, Huntington, Podho- retz stb. nevére. Nézetük szerint az Egyesült Államok belpolitikájában feltétlenül le kell küzdeni mind a baloldali, mind a liberális és demokratikus gondolkodásmódot, mivel a hatásos kormányzás és a demokrácia összeegyeztethetetlen. Szerintük ugyanis minél nagyobb az országban a demokrácia, annál kevésbé lehet kormányozni. A külpolitikát illetően pedig a neokonzervatívok semmiképpen sem titkolják, hogy elutasítják a békés egymás mellett élés politikáját, a fegyverkezés ellenőrzését, az enyhülést és véleményük szerint a Szovjetunióval az „erő pozíciójából“ kell tárgyalni. Állításuk szerint ismét érvényesíteni kell a régi igazságot, miszerint az erővel szemben csakis erővel lehet szembeszállni, a terjeszkedés (s ezalatt a Szovjetunió politikáját értik) csak erővel gátolható meg. Úgy mondják, ha a Reagan- kormányzat változtatni kíván a jelenlegi kedvezőtlen erőviszonyokon, akkor először is növelni kell a katonai kiadásokat, hogy meggátolja a szovjet stratégiai fölény kivívását. A szerintük világuralomra hivatott amerikai nemzetnek meg kell akadályoznia mind a Szovjetuniót, mind a fejlődő országokat alapvető nemzetközi céljuk elérésében, vagyis - szerintük - az USA meggyengítésében. A neokonzervatívok tehát ismét felfrissítik a húszas évek régi gondolatait. Akkoriban arról írtak, hogy az amerikai kormányzat világviszonylatban a legjobb, Amerika a legszabadabb ország, s a gondviselés mindig a pártján állt. „Az amerikaiak csak egyszer váltak a háború veszteseivé, mégpedig akkor, amikor nemzetünk egyharmadát legyőzte további kétharmada“ - írta 1924-ben Andre Siegrie, majd hozzátette: „Az isten kiválasztott bennünket arra, hogy példánkkal megváltsuk és megtisztítsuk a világot. Ameny- nyiben a többi ország hajlandó lesz elfogadni vallásunkat, politikai alapelveinket, általában életmódunkat, akkor nem vitás, hogy nem sokára olyan boldogan és jólétben fog élni, mint mi“. A neokonzervatívok álelméleteikkel megkísérlik feltámasztani ezeket a régi és megvalósíthatatlan fikciókat, az „amerikai kizárólagosság“ koncepcióit, álmaikat „az amerikai évszázadról“, „az amerikaiak hivatottságáról megmenteni az emberiséget s megváltani a kommunizmustól“. Mindez túlságosan is emlékeztet a fasizmusra és a hitleristák törekvéseire, hogy „Európát megváltsák a kommunizmustól“. Nem véletlen, hogy egyes országokban ismét jelentkezik a neofasizmus és nem mindig ütközik megfelelő ellenállásba. A BURZSOÁ GONDOLKODÁSMÓD AMERIKANIZÁLÓDÁSA A burzsoá gondolkodásmód jellegzetes törekvése, a multinacionális monopóliumokkal és a burzsoá gondokodásmód amerikaniÚJSZÚ 4 1982. II. 4.
