Új Szó, 1982. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1982-02-04 / 29. szám, csütörtök
ÚJ szú 3 1982. II. 4. Korunk legfontosabb feladata a háborús veszély elhárítása Leonyid Brezsnyev fogadta a Szocialista Internacionálé képviselőit (ČSTK) - Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke Moszkvában tegnap fogadta a Szocialista Internacionálé leszerelési kérdésekkel foglalkozó konzultatív tanácsának képviselőit. A találkozón részt vett Kalevi Sorsa, a Szocialista Internacionálé alelnöke, a konzultatív tanács elnöke, a Finn Szociáldemokrata Párt elnöke, Walter Hacker, a konzultatív tanács titkára, az Osztrák Szocialista Párt nemzetközi kérdésekkel foglalkozó titkára, valamint S. Ta- gucsi, a Japán Demokratikus Szocialista Párt központi végrehajtó bizottsága külpolitikai bizottságának tagja. Szovjet részről a találkozón jelen volt Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a KB titkára, Andrej Alekszandrov, az SZKP KB főtitkárának tanácsadója, valamint Vitalij Saposnyikov, az SZKP KB külügyi osztályának helyettes vezetője. Leonyid Brezsnyev a találkozón felhívta a figyelmet azokra a veszélyes következményekre, amelyekkel a béke szempontjából a NATO, mindenekelőtt az Egyesült Államok jelenlegi politikája járhat. A második világháború után még sosem volt ilyen komoly a helyzet - mondotta Brezsnyev. Ami a Szovjetuniót és a szovjet vezetést illeti, szilárd meggyőződésünk, hogy amennyiben bármely állam az atomháború lehetőségéből és abból indul ki politikájában, hogy ezt a háborút megnyerheti, értelmetlenül, felelőtlenül és kalandor módon az emberiség sorsával játszik. Korunk legfontosabb feladata a háborús veszély elhárítása. A Szovjetunió külpolitikai erőfeszítései erre irányulnak - szögezte le az SZKP KB főtikára. A diplomácia nem a problémák kölcsönös összekötését, hanem felbontását követeli - jelentette ki Brezsnyev. Jelen korunk válsághelyzeteinek és vitás problémáinak csomóját nem lehet semmiféle karddal átvágni. Az egyetlen út a türelmes és konstruktív tárgyalások útja, olyan tárgyalásoké, amelyek a fegyverek csökkentéséhez, majd felszámolásához vezetnek. Az európai nukleáris fegyverek korlátozásáról Genfben folyó szovjet-amerikai tárgyalásokkal kapcsolatban Leonyid Brezsnyev megjegyezte, hogy a tárgyalások kezdeti szakasza bizonyos kétségeket kelt, mivel az amerikai fél nyilvánvalóan vonakodik a kölcsönösen elfogadható megállapodás alapjainak keresésétől. Az ún. „nullamegoldás“, amelyet Washington javasol és amely azzal számol, hogy a Szovjetunió egyoldalúan felszámolná valamennyi közepes hatótávolságú rakétáját, semmiképp sem nevezhető komoly indítványnak. A NATO 1979 decemberi döntése és a „Reagan-terv“ egyaránt ellentmond az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének. Céljuk a jelenlegi katonai erő- egyensúly megbontása Európában és globális méretekben, mégpedig a Szovjetunió és szövetségesei kárára. Thatcher, a showsztár Christopher Price munkáspárti képviselő a brit parlament keddi vitájában megkérdezte Margaret Thatcher miniszterelnöktől, hogy nem lépne-e fel egy esetleges tévéprogramban, amelynek ,,Salvador maradjon Salvador“ vagy,, Törökország maradjon Törökország“ cime lenne. A képviselő ezzel arra utalt, hogy a brit kormányfő készségesen vállalt szerepet a ,,Len- gyelroszág maradjon Lengyel- ország“ elnevezésű amerikai provokatív tévéshowban, amelyet maga Reagan elnök hozott össze. Thatcher asszony személyes részvétele ebben az ízléstelen lengyelellenes provokációban a brit haladó közvélemény körében visszatetszést váltott ki. Több lap és a brit televízió is ilyen hangnemben kommentálta a showt. Sokan úgy vélik, hogy jobb lenne, ha a Lengyelország miatt aggódó brit kormány a hárommillió munkanélkülire és a brit hadsereg észak-írországi önkényére való tekintettel inkább a saját háza előtt sepre- getne. (ČSTK) A Szovjetunió ezzel szemben kész már most megállapodni arról, hogy mindkét fél - a Kelet és a Nyugat is - teljesen lemond az európai objektumokra irányuló közepes hatótávolságú fegyverek minden fajtájáról. Azonban még tovább mehetünk: megállapodhatunk arról is, hogy Európát teljesen megszabadítjuk a nukleáris fegyverektől, közepes hatótávolságúaktól ugyanúgy, mint a taktikaiaktól. Ez lenne a valódi „nullaváltozat“. A Szovjetunió erre bármikor hajlandó. Amennyiben a NATO tagállamai egyetértenek ezzel a valóban nullaváltozattal, akkor az európai - és lehet, hogy a világbéke is rendkívül szilárd alapon fog állni. Amennyiben a Nyugat egyelőre nem hajlandó a radikális megoldásra - mondotta Brezsnyev egyetértünk azzal, hogy kezdetben a két fél közepes hatótávolságú nukleáris fegyvereinek csökkentéséről állapodjunk meg, mégpedig igen nagyarányú - többszáz egységet magában foglaló - csökkentéséről. Lehetséges lenne például, hogy 1990-ig mindkét oldalon egyharmadára csökkentsük a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverzet mennyiségét, mégpedig szakaszosan: a következő években a felek fegyverzetét hozzávetőleg egyharmadával lehetne csökkenteni, s ezt követően a csökkentést folytatni. Eközben természetesen a NATO-államok és a Szovjetunió közepes hatótávolságú fegyvereinek száma minden szakaszban hasonló maradna. Ugyancsak jól ismert, missze- rint a Szovjetunió a megállapodás megkönnyítésére törekedve javasolta, hogy a tárgyalások idejére mennyiségileg és minőségileg egyaránt fagyasszák be mindkét fél európai közepes hatótávolságú fegyvereit. Ugyanakkor már e moratórium során hajlandók voltunk egyoldalúan csökkenteni a Szovjetunió európai területén levő közepes hatótávolságú fegyvereink egy részét. Ez röviden a mi álláspontunk az európai objektumokra irányuló atomfegyverek «korlátozásának kérdésében. Készek vagyunk ezt bármikor megfelelő megállapodás keretében vagy a felek általános elvi nyilatkozatának formájában megvalósítani, és tovább reménykedünk az Egyesült Államok pozitív reagálásában. Nem lenne kisebb jelentőségű, ha a Szovjetunió és az USA megállapodást kötne egy további fontos probléma: a stratégiai fegyverek korlátozásának kérdésében is. Az ameikai kormány időről-időre kijelenti, hogy állítólag érdekelt a hadászati fegyverek radikális csökkentésében. Valójában azonban Washington semmit sem tesz ezért, és különböző mesterkélt indokokra hivatkozva még a tárgyalások felújítását is elutasítja. A Szovjetunió elvi irányvonala, amelyet az SZKP XXVI. kongresz- szusa tűzött ki, a béke szilárd védelmén alapul. A Szovjetunió a jövőben is teljesíteni fogja a kongresszuson jóváhagyott békeprogramot, és újabb konkrét javaslatokat tesz a háborús veszély csökkentésére, a béke megszilárdítására és az enyhülés elmélyítésére - hangsúlyozta Leonyid Brezsnyev. Az SZKP a Szocialista Interna- cionáléval, valamint az igen befolyásos társadalmi és politikai erőt képviselő tagjaival létesített kapcsolataiban következetesen kívánja megvalósítani az SZKP XXVI. kongresszusán megerősített irányvonalat. Ez a párbeszéd és az együttműködés irányvonala. Az enyhülés megőrzéséért és megszilárdításáért folytatott harcban megvalósuló együttműködés bővítésében nagy tartalékaink vannak. A legfontosabb globális probléma ma az, hogy megszabadítsuk a világot a nukleáris katasztrófa veszélyétől, ami megköveteli, hogy minden különbség és ellentét ellenére megtaláljuk a közös nyelvet és főleg a közös megoldást - mondotta Leonyid Brezsnyev. Kalevi Sorsa megköszönte Leonyid Brezsnyevnek, hogy részletesen kifejtette a Szovjetunió álláspontját a jelenlegi nemzetközi helyzet legidőszerűbb problémáiról. Hangsúlyozta, milyen jelentősége van Leonyid Brezsnyev személyes hozzájárulásának az enyhüléshez és a leszereléshez. Kalevi Sorsa megállapította, hogy röviddel a Szocialista Internacionálé munkabizottságának 1979-es moszkvai látogatása után kedvezőtlen fordulat állt be a nemzetközi események alakulásában. A Szocialista Internacionálé és a benne tömörülő pártok nemegyszer adtak hangot aggodalmuknak ezen események miatt, de szilárd elhatározásukat is kifejezték, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a párbeszéd folytatására az enyhüléssel és a leszereléssel kapcsolatban. A jelenlegi nemzetközi helyzetben a féktelen fegyverkezési verseny fokozódása a legnagyobb veszély azemberiség számára - hangsúlyozta Kalevi Sorsa. A Szocialista Internacionálé irodája tavaly szeptemberben határozatot hagyott jóvá a leszerelésről, amelyet a konzultatív tanács dolgozott ki. 1981 decemberében a Szocialista Internacionáló elnöksége felhívással fordult valamennyi érintett félhez, hogy a lengyelországi válságot ne használják ki a további enyhülésre és a fegyverkezés ellenőrzésére irányuló erőfeszítések meggyengítésére. A Szocialista Internacionálé irodája a fokozatos leszereléshez vezető gyakorlati lépésekre tett konkrét javaslatok közül a legfontosabbnak tartja a SALT-tárgyalások felújítását, az európai közepes hatótávolságú nukleáris erők hatékony csökkentését, a neutronbomba betiltását, az európai leszerelési konferencia összehívását, az atommentes övezetek kialakítását és a nemzetközi fegyverkereskedelem korlátozását - mondotta végezetül Kalevi Sorsa. A megbeszélés baráti és konstruktív légkörben zajlott le. Bírósági eljárás Reagan minisztere ellen (ČSTK) - A New York-i szövetségi bíróság megkezdte Raymond Donovan munkaügyi miniszter ügyének kivizsgálását. Do- novant azzal vádolják, hogy korábban, amikor egy építkezési társaság igazgató tanácsának alelnöke volt, törvénytelen pénzügyi machinációkba és egyéb tisztességtelen ügyekbe keveredett. Az első tanú - a szakszervezeti szövetseg pénztárosa, aki a mafii ával fenntartott kapcsolatairól ismert - megerősítette, hogy a Rea- gan-kormány minisztere lefizette a szakszervezeti vezetőket, hogy „tartsák pórázon“ a munkásokat, és előzzék meg a lehetséges sztrájkokat. A tanú szerint Donovan 1977-ben jelen volt egy kétezer dolláros „jutalom“ kifizetésekor. Érvényét nem vesztette el Ma húsz éve - 1962. február 4- én - Havanna főterén mintegy másfél millió kubai hatalmas nagygyűlésen fejezte ki egyetértését az ún. II. havannai deklarációval. Mi előzte meg a latin-amerikai antiimperialista harc programját tartalmazó dokumentum jóváhagyását? Amint azt Fidel Castro, a Kubai KP KB első titkára, állam- és kormányfő a párt 1975-ben megtartott I. kongresszusán mondotta -, „amikor az Egyesült Államok rájött, hogy a forradalom nem hátrál meg, nem enged a nyomásnak, gazdasági jellegű támadások sorozatát indította meg. Az USA nem vette át Kubától a szerződésben meghatározott cukormennyiséget, hanem más Amerika-barát latin-amerikai kormányoktól vásárolt cukrot. Ez a lépés Kuba gazdasági megsemmisítésével volt egyenlő.“ 1959-ben tehát az Egyesült Államok felmondta a kubai cukor szállítására vonatkozó szerződéseket, s az azt követő évben megszakította diplomáciai kapcsolatait is Kubával. John Kennedy elnök elrendelte az amerikai árucikkek kubai exportjának korlátozását. 1962 februárjában a washingtoni kormány teljes embargót rendelt el a Kubával folytatott kereskedelemre. Az Egyesült Államoknak azonban ez sem volt elég, és kihasználva a nyugati félteke Amerikától való függőségét, az Amerikai Államok Szervezetének Santiago de Chile-i (1959) és San José-i (1960) konferenciáján elérte: a térség államai se vásároljanak cukrot Kubától. 1962-ben ugyancsak amerikai nyomásra zárták ki Kubát az AÁSZ-ból. Ezzel a lépéssel érték el tetőpontjukat a Kuba gazdasági elszigetelésére tett amerikai erőfeszítések. A kubai forradalmi kormány kezdeményezésére azonban rövidesen konferenciát tartottak Havannában a latin-amerikai népek képviselői. A konferencia egyértelműen foglalt állást az amerikai imperializmus ellen, és politikai, erkölcsi támogatásáról biztosította a kubai forradalmi kormányt. Havannában a Forradalom terén 1962. február 4-én tartott nagygyűlésen Fidel Castro olvasta fel a II. havannai deklarációt. „Latin-Ameri ka számos országában a forradalom ma szükség- szerű“ - állapítja meg a dokumentum. „Ez olyan tény, amelyet senki sem befolyásolhat, mivel a kizsákmányolás embertelen feltételei, továbbá a néptömegek forradalmi tudatának növekedése, az imperializmus világméretű válsága és a népek fokozódó függetlenségi harca határozza meg. Azok az események, amelyek ma az egész kontinenst megrázzák, az a nyugtalanság, amelyben ez a kontinens él, mindez a forradalom jele“ - hangsúlyozza a deklaráció. Azok a dokumentumok, amelyek az igazságon és a valós helyzeten alapulnak, sosem évülnek el. A II. havannai deklaráció is mindmáig érvényes. Ezt tanúsítja az a része is, amely megállapítja: „Az amerikai imperializmus azzal akarja megakadályozni a forradalmat, hogy hadat üzen népeinknek... Az Egyesült Államok beavatkozása a latin-amerikai országok belügyeibe mind nyíltabb... A latin-amerikai államokban levő amerikai katonai missziók mind fokozatosabb kémtevékenységet folytatnak, és szoros kapcsolatuk van a CIA-val...“ Úgy tűnik, mintha csak tegnap hagyták volna jóvá a II. havannai deklarációt. Az amerikai imperializmus tovább fenyegeti a térség országait, folytatja agresszív politikáját. Ma már nemcsak Kuba ellen, hanem a karib-tenqeri térség és Latin-Amerika más országai ellen is. 1962-ben a támadások egyetlen célpontja Kuba volt, ma Nicaragua, Grenada, Salvador és más országok is szembetalálkoznak az amerikai fenyegetéssel. De amint azt Kuba, Nicaragua és Grenada példája mutatja, az amerikai imperializmus minden erőfeszítése ellenére Latin-Amerikában egyre nagyobb teret nyer a forradalmi harc. (ČSTK) Szovjet és csehszlovák felszólalás Genfben (ČSTK) - Mint már közöltük, kedden negyven ország képviselőjének részvételével megkezdődött a genfi leszerelési bizottság ülésszaka. A tanácskozás megnyitóján közzé tették Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár üzenetét. A főtitkár a „konfrontációs irányvonal további elhatalmasítása helyett mielőbbi megbízható és érdembeli haladást“ sürget a fegyverzetek csökkentése és a leszerelés terén. A világszervezet főtitkára üdvözölte az európai közepes hatótávolságú nukleáris rakéták korlátozásáról kezdett szovjet-amerikai megbeszéléseket s egyúttal kifejezte reményét, hogy hamarosan megkezdődnek a stratégiai nukleáris fegyverek csökkentéséről is a tárgyalások a két nagyhatalom között. A megnyitót követő vitában felszólalt Viktor Iszraeljan, a szovjet küldöttség vezetője, aki kiemelte. halaszthatatlanul szükség van az emberiség létét fenyegető neutronfegyver kifejlesztésének és gyártásának betiltására. A szovjet képviselő felszólította a bizottság tagjait: kezdjék meg a tárgyalásokat annak a szerződésnek a megkötéséről, amely betiltaná, hogy bármilyen fegyvert tároljanak a világűrben. Inga Thorsson, Svédország képviselője az európai biztonsággal kapcsolatos kérdéseket érintve bírálta az amerikai szárnyasrakéták nyugat-európai telepítésének tervét, valamint a ,,rugalmas reagálás“ NATO-koncepciót, ami a nukleáris fegyver elsőként történő alkalmazásának lehetőségére épül. Jan Strúčka csehszlovák képviselő a leszerelést célzó átfogó program kidolgozásának szentelte beszédét és kifejtette a szocialista országok erre vonatkozó egyeztetett álláspontját. NINCS REMÉNY az iráni-amerikai kapcsolatok normalizálására Velajati nyilatkozata (ČSTK) - Velajati iráni külügyminiszter kijelentése szerint nincs remény az amerikai-iráni kapcsolatok normalizálására, mivel ez iránt az Egyesült Államok nem tanúsít egy szemernyi jóakaratot sem. Az iráni külügyminiszter az ENSZ-központban nyilatkozott az AP hírügynökségnek. Hozzáfűzte, hogy az USA nem teljesíti hiánytalanul azt az algíri megállapodást, amely egy évvel ezelőtt a Teheránban fogva tartott amerikai nagykövetségi dolgozók elbocsátásakor jött létre. Washington a mai napig visszautasítja mintegy 32 milliárd dollár visszatérítését Iránnak, pedig erre az említett szerződésben ígéretet tett. Velajati az iráni-iraki fegyveres konfliktussal kapcsolatban megerősítette azt a korábbi iráni álláspontot, hogy a helyzet rendezésének alapfeltétele az iraki csapatok kivonása az elfoglalt iráni területekről és az okozott anyagi károk megtérítése. Sajátos „demokrácia“ (ČSTK) - Az USA-beli Virgínia állam képviselői visszautasították annak az alkotmányfüggeléknek az elfogadását, amely a szövetségi államban biztosítaná a nők és a férfiak egyenjogúságát. Az AP hírügynökség számolt be a sajátosan amerikai módra értelmezett demokrácia e szemléletes példájáról. Az AP hozzáfűzte, hogy az utóbbi hetekben Georgia, Illinois és Oklahoma parlamentjei is visszautasították ugyanezt a javaslatot.
