Új Szó, 1982. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1982-02-24 / 46. szám, szerda

„Az ember politikai elkötelezettségét leghűbben munkája tükrözi“ A címmondat összegezése an­nak a beszélgetésnek, amelyet a minap a Bodollói (Budulov) Efsz Makranci (Mokrance) részlegének három kommunista dolgozójával, Hodosi István gépesítővei, Moh- nyánszky Gyula udvarvezetóvel és Suver Imre műhelyvezetővel, a gépjavítókból, traktorosokból és növénytermesztőkből álló, tizen­hat tagú pártalapszervezet elnö­kével folytattam. Mielőtt a makranci gazdasági udvarba mentem, az efsz központi irodaházában néhány „útbaigazí­tó“ véleményt kaptam, s azokból az derült ki, hogy Suverék sem olyan emberek, akik csak bólinta­nak a feladatra - amikor kapják, vagy akkor, amikor a konkrét mun­káról, a feladat megvalósításáról van szó hanem azt kellő módon megbeszélik, megvitatják egymás között, s ha úgy látják, a tetteken a sor, nekigyűrkőznek és nem hát­rálnak meg a legnehezebb mun­kától sem.- Fiatal gárda vagyunk, az át­lagéletkor alapszervezetünkben harminchárom év körüli - kezdte a „bemutatkozást“ a műhelyveze­tő pártelnök röviddel azután, hogy megérkezett a környék mezőgaz­dasági üzemeiben tett „alkatrész­felhajtó“, kevés sikert hozó körút­járól. - Habár alapszervezetünk szervezeti életével nincs baj, s a kommunisták munkája, visel­kedése és erkölcsi-politikai maga­tartása is jó, nem vagyok teljesen elégedett az itteni gazdasági eredményekkel. S nemcsak én, mások sem igen. Mi a gyűléseken, meg a mindennapi munka során elég sokat elemezzük eredménye­inket, latolgatjuk a lehetőségeket, de valahogy mindig ott kötünk ki, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés fejlődése nem kis mértékben függ a gépesítéstől. Függ, de sajnos a gépesítésben még igen sok a hiányosság, no meg a teendő sem kevés.- Például?- Például az alkatrészellátás Hodosi István sincs olyan szinten, amilyet a ter­melés mennyiség, minőség és korszerűség tekintetében megkö­vetel a mai mezőgazdaságtól. Történetesen most sem tudjuk fo­lyamatosan végezni a gabona- kombájnok javítását, mert sok a hiányzó alkatrész, pedig igénye­inket a Agrotechnika mezőgazda- sági gépszolgálattal idejében tu­dattuk. Vagy itt van a traktorok javítása. Ha a szükséges és műhe­lyeinkben elkészíthetetlen alkatré­szekből mi is kaphatnánk, akkor sok esetben egy-egy traktor, erő­gép javítása ezrekkel, vagy akái tízezrekkel olcsóbb lenne, mint így, amikor filléres alkatrészek hi­ányában kénytelenek vagyunk másokkal javíttatni. Meg aztán ilyenkor a gép ide-oda szállítása is pénzbe kerül. Ugyanakkor - gon­dolom - a népgazdaság szem­pontjából az is sokkal előnyösebb lenne, ha a mostanában - kény­szermegoldásból ugyan - de igen elterjedt kisüzemi gépgyártást a gyár, illetve a gyárak folytatnák tovább, persze kellő szakértelem­mel és kellő minőségben, mert vegyük csak a Sady pri Košiciach-i Suver Imre Mohnyánszky Gyula Efsz-ben készült szalmarakodót, vagy szalmalehúzót. Az elképze­lés nem rossz, ám a kivitelezés nemcsak drága, hanem - amint arról a nyári munkák során meg­győződhettünk - eléggé szaksze­rűtlen is. S hogy e sokszor megvitatott kérdéssel kapcsolatban mi a véle­ménye a másik két beszélgető- társnak? íme: Mohnyánszky Gyula: - Én azt hiszem, hogy a mezőgazdasági üzemek a társadalomnak jóval na­gyobb hasznot tudnának hozni, ha gépjavítóik nemcsak az eszterga­pad, vagy a marógép mellett tölte­nék egész évben a munkaidejü­ket, illetve annak javát, hanem azalatt inkább az állattenyésztés és a növénytermesztés gépjeinek és műszaki berendezéseinek rendszeres karbantartását végez­nék - mert azért ott is akadna tennivalójuk Hodosi István: - Hogy a terme­lésben előre léphessünk, ahhoz az említetteken kívül szövetkeze­tünkben talán a gépállomány jobb kihasználására és növelésére is szükség lenne. Ha ugyanis a járás „jól menő“ mezőgazdasági üze­meit nézzük, kiderül, hogy azok­ban egy bizonyos szántóterületre több gép jut, mint nálunk. Az két­ségtelen, hogy szövetkezetünk és bármelyik más mezőgazdasági üzem gépparkja ma jóval gazda­gabb, mint évekkel ezelőtt, de ha például a takarmánybegyújtéshez tökéletesebb gépek állnának ren­delkezésünkre, ha vehetnénk és lenne elegendő közép-szántó és tarlóhántó ekénk, akkor az idény­munkákat is ügyesebben és job­ban elvégezhetnénk. Ma viszont még gyakran előfordul - főleg ha az időjárás is közbeszól -, hogy az egyik munkát be sem fejezzük és már sürget a többi. Persze, ez abból is adódik, hogy sokféle nö­vény - így például a zöldségen, a gabonaféléken és a takarmány­féléken kívül - egyebek között napraforgó és étbabtermesztéssel is foglalkozunk. A széles skálájú növénytermesztés pedig egész évben rengeteg gépi-műszaki be­avatkozást igényel. A beszélgetés során többek kö- zött az is kiderült, hogy a helyi pártszervezet kommunistái és a többi dolgozók a megoldásra váró feladatok elvégzését nem­csak másoktól várják, hanem ők is igyekeznek tenni ennek érdeké­ben, méghozzá szavakkal és tet­tekkel is. Szavakkal a pártgyülé- seken és a munkaértekezleteken, tettekkel pedig a műhely szerelő­padjain, a traktorok kormánykere­kénél és a mezőn dolgozó többi gépnél - napsütésben, esőben, munkanapon és munkával töltött ünnepnapokon, szerelőkulccsal, kalapáccsal és olajos kézzel. Mind­ezt úgy, hogy természetesnek veszik szavaik és tetteik azonos- sáaát. GAZDAG JÓZSEF JÓ ISKOLA VOLT Egy szemtanú emlékei a munkásosztály győzelmének izgalmas napjairól Jindŕich Sládek, a ČKD prágai Mozdonygyárának szerelője, a szerelőrészleg pártszervezeté­nek 56 éves elnöke. Pályafutását a mai ČKD-ben, az akkori Cseh- Morva Gépgyárban 1942-ben kezdte. Édesapja, az egykori moz­donyvezető kívánságára tanulta ki ott a gépjavítást és szerelést. A szemtanú így emlékszik a dicső februári eseményekre:- Ha felidézem a harmincnégy év előtti élményeimet - mondja nem hagyhatom figyelmen kívül a velük összefüggő előzményeket sem. Jól emlékszem még a meg­szállás időszakára, a védtelen la­kosságot, gyermekeket és nőket gyilkoló nácik garázdálkodására, a gyárak és kórházak bombázásá­ra. Esztelen pusztításukat a haza­fiak nem nézhették tétlenül. A csehszlovák rádió felhívására- 1945. május 5-én - Jindŕich Sládek is fegyvert fogott. A többi­ekkel együtt barikádokat emelt, ápolta a sebesülteket mindaddig, amíg - május 9-én - az örömuj­jongással fogadott szovjet tankok véget vetettek a megszállók elleni harcnak. A gyárat számos találat érte. A romeltakarítás, a felújítási mun­ka, valamint az anyag- és géphi­ánnyal kapcsolatos bonyodalmak kiküszöbölése évekig eltartott. A termelést a gyárban csak foko­zatosan kezdhették meg. A nehéz­ségeket tetézte az ipar államosí­tása ellen tiltakozó, a párt tevé­kenységét megakadályozni igyek­vő burzsoázia, amely képtelen volt beletörődni a megváltoztathatat- lanba. Napirenden voltak a népi demokratikus rendszer elleni, és a kétéves terv teljesítésének meg­hiúsítására törekvő támadások. Ebben a feszült légkörben tar­tották meg gyűlésüket 1948. feb­ruár 17-én a prágai üzemek kom­munistái a vysočanyi Népházban. A CSKP KB titkára - rávilágítva a tényekre - a politikai fordulatra törekvő reakció kísérleteinek a megakadályozására szólította fel őket. Az akkoriban 22 éves Jindŕich Sládek még nem volt tagja a párt­nak, csak az édesapjától tudja, hogy azon a gyűlésen vitatták meg az üzemi tanácsok és a szakszer­vezetek kongresszusának előké­születeit, és hagyták jóvá a foga­natosításra váró intézkedéseket. Elhatározták a kongresszus összehívását, amely február 22- én egyhangúlag juttatta kifejezésre a munkások álláspontját, megmu­tatta a bonyolult helyzetből a kive­zető utat. Határozatban mondták ki, hogy ragaszkodnak eredeti kö­vetelésükhöz, amely szerint a kor­mányból önként kilépett, s ezzel kormányválságot előidéző, mi­niszterek oda többé nem térhet­nek vissza.- Noha a kongresszuson nem vehettem részt, arra a szakszer­vezeti gyűlésre jól emlékszem, amelyen másnap Zdenék Fierlin- ger jelenlétében megválasztottuk a kongresszusi küldötteket- mondja. - Beszédében Fierliger Tárgyilagosan felmérték munkájukat ÚJ szú 1982. II. 24. A búcsi (Búč) helyi pártalap­szervezet a napokban tartotta meg taggyűlését. Bernáth András, az alapszervezet elnöke beszá­molójában elemezte s objektívan értékelte a pártalapszervezet munkáját és egyben megjelölte a főbb feladatokat. Szólt a pártta­gok aktivitásáról, a propagandate­vékenységről és a tömegszerve­zetek munkájáról. A gyűlések lég­köre jó; a párttagok bírálóan mu­tatnak rá a hiányossáaokra £<=;*­revételeikkel, javaslataikkal^ hoz: zájárulnak a feladatok sikeres tel­jesítéséhez. A beszámoló kitért a párttagok létszámának növelésére és a párt­munka színvonalának javítására is. 1981 -ben három tagjelöltet vet­tek fel. A pártelnök részletesen elemezte a pártoktatás eredmé­nyét. Az 1980-81-es pártoktatási évet 29 párttag és 10 pártonkívüli végezte el. A pártcsoportok tevékenysége a múlt évhez viszonyítva nem so­kat javult, gyűléseiket nem tartják rendszeresen, csak alkalomszerű­en, a nyugdíjasok pártcsoportja az egyedüli, amely rendszeres mun­kát végez. A pártbizottságnak a jö­vőben nagyobb segítséget kell nyújtania a pártcsoportoknak - mondta a pártelnök. Az agitációs és propaganda- munka szakaszán tavaly jó ered­ményeket értek el. Különös figyel­met szenteltek a fontos történelmi események és évfordulók, így pár­tunk megalakulása 60. évforduló­jának méltó megünneplésére. Az agitációs és propagandamunkát rendszeresen értékelik a pártbi­zottsági és a tagsági gyűléseken. Továbbra is elsőrendű feladatként jelölték meg a tömegpolitikai és népművelő munka javítását. E cél­ból minden tömegszervezethez beosztottak egy párttagot, aki fele­lős a szervezet munkájáért. A nemzeti bizottság a község­fejlesztési tervet a múlt évben lé­nyegében teljesítette. Folytatták az iskola építését, amelyet az idén adnak át rendeltetésének. Folyta­tódott a hnb épületének építése is, itt a tervezett 500 000 korona he­lyett csupán 392 000 koronát me­rítettek ki. Próbafúrást végeztek megfelelő ivóvízforrás biztosításá­ra, az eredmény kedvezőtlen, mert a vízmennyiség kevés, s nem lehet rákötni a község ivóvízháló­zatát. Továbbra is keresni kell a megfelelő vízforrást. Megelégedéssel szólt a beszá­moló a pedagógusok oktató-neve­lő munkájáról, bár a tanulók felké­szítése mostoha körülmények kö­zött történik, mégis jó eredménye­ket érnek el. Szólt a beszámoló a szövetke­zet gazdasági eredményeiről is. Az 1981-es év a gabonafélék ter­mesztésének nem kedvezett, ki­véve a kukoricát, melyből átlago­san 6,1 tonna hozamot értek el hektáronként, ami a komáromi (Komárno) járás legjobb ered­ménye. A speciális csoportok közül a legjobb eredményt a gyümölcsé- szeti csoport érte el. A tervezett 42 vagon gyümölcs helyett 109,5 va­gon termett. Ez rekordtermés volt, a közepes évi termésnek mintegy háromszorosa. A kertészet terve 25 vagon zöldség volt, a valóságban 21 va­gont értek el. Ez a csoport már jó ideje nem teljesíti tervét, munkae­rőgondokkal küzd. A tejtermelésben igen jó ered­ményeket értek elt 198 ezer literrel több tejet adtak el a tervezettnél. Az egy tehénre eső tej hozam 4325 liter. Marhahúsból 17,9 ton­na eladását tervezték, a valóság­ban 19,8 tonnát adtak el. A sertés- tenyésztés viszont már több éve komoly gondot okoz a szövetke­zetnek. A beszámolót élénk vita követ­te. A felszólalók nyíltan bírálták az egyes munkaszakszokon tapasz­talható laza munkafegyelmet, szorgalmazták, hogy a vezetők nagyobb figyelmet fordítsanak a munka minőségének ellenőrzé­sére. Sok szó esett az értékek védelméről, a munkakezdemé­nyezés kibontakoztatásáról. Min­denki egyetértett abban, hogy a termelésben céltudatosabban kell kihasználni a tudomány és a technika vívmányait. MARKÓ EMIL elvtárs élesen bírálta a reakciót, azokat, akik a szocializmus vív­mányai ellen harcolva, az új alkot­mánytörvény jóváhagyásának megakadályozására törekedtek. A viharos gyűlés résztvevői - há­romezernél is többen voltak - elí­télték a nemzeti szocialisták politi­káját és határozatba foglalták a munkások követelményeit. Ezekben a válságos napokban a kommunisták közül sokan éjsza­kára sem hagyták el a gyárat. Naponta többször is tartottak röp- gyűléseket, amelyeken a vállalati szakszervezeti bizottság elnöke, Bedŕich Kozelka a CSKP KB ta­nácskozásairól tájékoztatta őket és a párt utasításait tolmácsolta.- A kormányválság a reakciós miniszterek lemondásával, február 20-án érte el tetőpontját - folytatja emlékezését Jindŕich Sládek. - Az üzemek kommunista küldöttei ezen a napon a Népházban este nyolc órakor találkoztak Dolanský és Krosnáŕ elvtársakkal, hogy megismerkedve a KB Elnökségé­nek határozatával, azt másnap reggel az üzemek dolgozóival is közöljék. A kommunisták tettrekészségé- ről tanúskodik, hogy a legmegbíz­hatóbb és a legöntudatosabb munkásokból aznap éjszaka a ČKD-ben is megalakult a népi milícia, amelynek tagjaként Slá­dek elvtárs is részt vett az Óvárosi téren február 21-én megtartott népgyűlésen. Kevés volt ugyan a fegyver - de azért jutott vala­mennyiünknek - mondja. - Állan­dóan készültségben voltunk, hogy szükség esetén oda mehessünk, ahol baj van, és visszaverjük az ellenség támadását. Időközben természetesen tanácskoztunk. Egyik gyűlésünkről például, a töb­bi munkással együtt táviratot küld­tünk Klement Gottwald miniszter- elnöknek, amelyben hűségünkről biztosítottuk és követeltük, hogy a lemondott miniszterek távozása után egészítse ki a kormányt a de­mokratikus rendszerrel egyetértő, a kormányprogramot megvalósí­tani hajlandó miniszterekkel. Ha­sonló táviratot intéztünk Beneš köztársasági elnökhöz is.- Az Óvárosi téren a munkások egysége és a párt iránti hűsége mellett tüntettünk, a reakció táma­dásainak visszaverésére irányuló szilárd elhatározásunkról tettünk tanúbizonyságot. Tisztában vol­tunk ugyanis azzal, hogy szá­munkra ez az egyetlen járható út. Emlékezetes nap volt február 24-e, az általános sztrájk napja is. Délután a ČKD dolgozói a tömeg­gel ismét az Óvárosi térre tartot­tak, ahol Klement Gottwald a Kinský-palota erkélyéről jelen­tette be a munkásosztály burzsoá­zia felett aratott győzelmét. - Még mindig magam előtt látom a meg­könnyebbülten fellélegző embere­ket. Százezrek lelkes ünneplésé­től volt hangos a történelmi időket látott tér. Az értékes műemlék falai szinte megremegtek a véget nem­érő ovációtól. Nem csoda, hogy ezek a boldog órák kitörülhetetle- nül élnek emlékezetemben - vallja a szemtanú, majd igy folytatja.- Este mindannyian - az üze­mek munkásai a népi milícia tagja­ival együtt - felvonultunk Prága utcáin. Tüntetésünkről csak a ké­ső éjszakai órákban tértünk vissza munkahelyünkre. Jól emlékszem rá, másnap - egy pénteki napon - a gyárban is rendet teremtet­tünk. Viharos szakszervezeti gyű­lésünket követően megtisztítottuk az üzemet az oda nem való ele­mektől. Kiűztük az árulókat, az annyi bajt okozó nemzeti szocia­listákat, közöttük az üzemi szak- szervezeti bizottság elnökét és a reakciós tisztviselőket, akik nem voltak hajlandók beletörődni vere­ségükbe. Itt elhallgat, mélyet sóhajt, majd így folytatja:- Jó iskola volt számunkra az az időszak, sok megpróbáltatás­ban volt részünk, de sokat is tanul­tunk az akkori eseményekből. Ezek természetes következmé­nyeként az üzemi pártbizottság fo­kozatosan erősödött, majd az 1948. évi májusi választások al­kalmával a Csehek és a Szlová­kok Nemzeti Frontja győzelmének is tanúi lehettünk. KARDOS MÁRTA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom