Új Szó, 1982. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1982-02-24 / 46. szám, szerda
A tudomány és a mezőgazdasági gyakorlat kapcsolata A CSKP KB 4. ülése hangsúlyozta szocialista mezőgazdaságunk további fejlesztésének jelentőségét, és konkretizálta az élelmiszer- termelés halaszthatatlan feladatait. Az ülés megállapította, hogy a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumban a termelés fejlesztésének és hatékonysága növelésének adottak a lehetőségei. Gyorsabban haladhatunk előre, ha a tudományt a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelés minden szakaszán szorosabban összekapcsoljuk a gyakorlattal, ha alkalmazzuk az egész irányítási rendszerben, a gazdasági szabályozók érvényesítésében, a Jutalmazási rendszerben és a tudományos tervezésben. Olyan eszközök alkalmazásáról van szó tehát, amelyek jelentős mértékben elősegíthetik a növénytermesztés és az állattenyésztés arányos fejlődését, a szükséges szerkezeti változások létrejöttét az állati eredetű termékek felvásárlásában. KOMMENTÁLJUK A bevált módszerekkel A jó gazda a múltban is azon törte fejét, hogy milyen módon etesse fel a lehető leggazdaságosabban a takarmányt. A kisebb súlyú sertések adagját konyhahulladékkal, kukorica és más növény között termett tökkel, takarmányrépával egészítette ki. Főtt burgonyán növekedtek a süldők és csak a vágás előtt kaptak leforrázott darát, szemes kukoricát. Az etetési technika tökéletesítésének jelentőségét hangsúlyozta Josef Nágr szövetségi mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter is nemrég közzétett cikkében. Felhívta a mezőgazdasági dolgozók figyelmét, rendszeresen ellenőrizzék a takarmány gazdaságos felhasználására hozott intézkedések, határozatok megtartását. Véleménye szerint ahol megfelelőek a technológiai feltételek, a sertések hizlalásához szükséges drága abraktakarmány 25 százalékát pótolhatják a mezőgazdasági üzemek tömegtakarmánnyal. Olcsóbban és kevesebb szemes takarmány félhasználásával állíthatják elő a sertéshúst. A párt és állami szervek intézkedései és határozatai, valamint javaslatai alapján az abraktakarmányt pazarló száraz etetési módszer után a már említett régi bevált módszereket felhasználva a Zvolenská Slatina-i, a Nemesócsai (Ze- mianská Olča) Efsz-ben és más mezőgazdasági üzemekben a sertéseket már nedves etetési módszerrel hizlalják. Az értékelések szerint az állatok nagyon gazdaságosan értékesítik az ily módon adagolt szemes és tömegtakarmányt, és gyorsan gyarapodnak. Az említett mezőgazdasági üzemek vezetői már megtették az első intézkedéseket arra, hogy az előző két ötéves tervidőszakban túlságosan megnövekedett állatállományt milyen módon tartsák el. Egyrészt a sertésállomány számának csökkentésével és a szarvasmarha-állomány növelésével szabályozzák az állatállomány szerkezetét, másrészt lehetőségeket teremtenek a tömegtakarmányok, a különböző, még elég sok tápanyagot tartalmazó élelmiszeripari melléktermékek feletetésére. Kis ráfordítási költséggel alakítják át a berendezéseket a nedves etetési technológiára. Lehetővé teszik, hogy a sertések vályújába kerülhessen a főtt burgonya, a cukorrépaszelet, a fűfélékből készített takarmánypogácsa és az élelmiszerhulladékokból készült takarmánypép. Sokan meggyőződtek róla, hogy ez a gazdaságos sertéshústermelés útja, amelyen a 7. ötéves tervidőszakban még tovább kell haladni, mert a gabonatermesztésre alkalmas földterület csökkenése és a behozatali lehetőségek romlása miatt nincs lehetőség több szemes takarmány termelésére illetve beszerzésére. A mezőgazdasági üzemek dolgozói tapasztalataik alapján keresik az újabb lehetőségeket a még gazdaságosabb takarmányozási technika kialakítására. Közben figyelik azt is, hogy melyik állat mennyire hasznosítja a takarmányt. Egyre jobban érvényesítik a gyakorlatban, hogy a jó termelöképes- ségú állat több és jobb minőségű takarmányt kapjon, a kis hasznosságúakat pedig a lehető legrövidebb időn belül kiselejtezik, hogy fölöslegesen ne fogyasszák a takarmányt. Ez is a takarmánymegtakarítás, a gazdaságos termelés egyik útja. BALLA JÓZSEF A Slovair dolgozói új idényt kezdtek ezekben a napokban. Tavaly összesen 5 289 449 hektárnyi mezőgazdasági földterületre szórtak műtrágyát illetve növényvédő szert, s az idén 3,6 százalékkal növelik ezt a területet. Felvételünk a nyitrai (Nitra) Agrokomplex 650 hektáros határában készült, Kolíňanyban. (Felvétel: ČSTK - Amand Absolón) Országos takarékossági versenyek A mezőgazdasági-ipari komplexum és a mezőgazdaság tervezésének tökéletesítését célzó szabályok elfogadásával a termelőigazdasági gyakorlat részére hatékonyabb gazdasági szabályozókat és ösztönzőket határoztak meg. Ezek lehetővé teszik, hogy az új, tudományosan indokolt, haladó fejlődési irányzatok gyorsabban érvényesülhessenek az egész mezőgazdasági-élelmiszeripari termelésben. A mezőgazdasági tudománynak a gyakorlatban való érvényesülését értékelve megállapíthatjuk, hogy a tudományos-műszaki bázis és a mezőgazdasági termelés között már hagyományosan jó az együttműködés. A tudománynak köszönhetően főleg az utóbbi évtizedben növekedtek jelentős mértékben a gabonatermesztési eredmények, terjedtek el szélesebb körben a hústermelés iparszerű formái, s ugyanez vonatkoztatható a tojás és egyéb mezőgazdasági termék termelésére is. Noha az említett termelési területeken a tudomány hozzájárulása a kiváló eredmények eléréséhez vitathatatlan, továbbra is az igazsághoz tartozik, hogy a tudomány gyakorlati érvényesülése a mező- gazdasági termelésben és az élelmiszeriparban nem teljes és rendszeres, és nem érvényesül a tudomány az irányítás minden szakaszán sem. A komplex megközelítés már önmagában túllépi a mezőgazdaság tudományos-kutatási bázisának keretét, mert olyan ágazatokat is érint, amelyek a mezőgazdaság részére szükséges technikát, vegyi és egyéb eszközöket szállítanak, szükséges szolgáltatásokat nyújtanak, s ezzel 60-70 százalékkal részesednek a végső eredmény elérésében. Ezért szükséges, hogy a jövőben még szorosabbra fűzzük a tudományos-kutatási bázis és a mező- gazdasági termelés fejlesztésében részesedő többi ágazat kapcsolatát. Különösen a Szlovák Tudományos Akadémia és a Csehszlovák Tudományos Akadémia alapkutatását, valamint az ágazati tudományos-kísérleti bázis munkáját kell e szempontból is eredményesebben fejleszteni. Szocialista mezőgazdaságunknak a növénytermesztésben és az állattenyésztésben elért eredményei, sikerei világosan bizonyítják, hogy a kapcsolódó ágazatok, az ágazati intézmények, a főiskolák tevékenységének optimális összpontosítása és koordinálása, valamint a Szovjetunióval és a többi KGST-országgal való együttműködés elmélyítése ezen a téren jelentős eredményekhez juttatja az egész társadalmat. Nem új gondok A mezőgazdaság fejlődésében megnyilvánuló aránytalanságok ugyanakkor azt bizonyítják, hogy a mezőgazdasági tudomány, kutatás és fejlesztés még nagyon sokkal adósa a gyakorlatnak. Ez megnyilvánul többek között a kukoricatermesztés komplex gépesítésével kapcsolatos kérdések megoldatlanságában, és ugyanez a gond a hüvelyesek, a cukorrépa, a burgonya, a tömegtakarmányok és az állandó fűfélék termesztésében is. A állattenyésztés terén megoldásra váró kérdés a szarvasmarha és a juh termelőképességének további növelése, a takarmány ésszerűbb felhasználása és több más feladat. Ismert nehézségekről van szó, amelyekről a CSKP KB határozatai egyértelműen szólnak. Három tudományos-műszaki kérdéscsoportba tömöríthetnénk ezeket, mégpedig az állattenyésztés további intenzi- fikálásának és ésszerűsítésének tárgykörébe, a fehérjeprogram komplex megoldására, valamint a növénytermesztés mennyiségi és minőségi fejlesztésével kapcsolatos feladatokra. E kulcsfontosságú feladatok teljesítése során mindenekelőtt az állattenyésztés szükségleteinek kielégítését kell a szem elótt tartani. Ha a takarmányok termelésében és fogyasztásában kedvezőbb mérleget sikerülne elérnünk, akkor jelentős mértékben tehermentesíthetnénk társadalmunkat a takarmányfélék és -adalékok kapitalista piacon történő vásárlásától. A szükséges minőségű, mennyiségű és választékú takarmány termesztése megköveteli, hogy olyan biológiai, mechanikus és szervezési beavatkozásokat végezzünk a mezőgazdasági termelésben, amelyekben lecsapódnak a tudomány mai ismeretei. Tehát a tudomány segítségével kell hozzájárulnunk a lehetőségeknek megfelelően az eredmények növeléséhez. Az egészében véve jó eredmények ellenére egyértelműen nagyobb céltudatosságra van szükség, főleg a hazai technológiai gépsorok gyártásában, illetve fejlesztésében; mindenekelőtt a kukoricatermesztési gépekre gondolok, amelyek alkalmazására a nyugat-szlovákiai kerületben kiváló feltételek vannak. A tudomány és a kutatás fejlesztését a mezőgazdasági technika és technológia vonatkozásában azonban nem csupán műszaki, hanem gazdasági-szervezési szempontok szerint is meg kell ítélni. Gazdasági-szervezési szempontból főleg a munkatermelékenység növelésére, az anyag- és energiamegtakarítás fokozására kell összpontosítani. Kiemelt feladat A termőföld védelme és termő- képességének növelése különös figyelmet igényel, illetve érdemel. A termőföld alapvető termelőeszköz és az is marad, és a legértékesebb természeti kincsünk is egyúttal. Amint a termőföld-alap védelme során megnyilvánul, hogy mennyire hatékonyak törvényhozási intézkedéseink, úgy a termőföld védelmének minősége és a talaj termőképességének növelése jelzi, hogy mennyivel járul hozzá a tudomány az élelmezési kérdések megoldásához. Ugyanakkor szükséges megemlíteni, hogy a termőföld kihasználásában megmutatkozik, mennyire ésszerű a tudományos-műszaki információk, ismeretek alkalmazása. Az ilyen lehetőségek kihasználásának kiváló példája az, hogy a Szovjetunióban és Magyarországon alkalmazzák néhány növény termesztésében az iparszerű termelési rendszereket. Ezekben az esetekben a tudományos isme- - retek, a szervezési intézkedések, valamint az anyagi és erkölcsi ösztönzők együttes alkalmazásáról van szó a termesztési-termelési rendszer egészében, főleg olyan termények esetében, amelyek termesztésében eddig nem értek el kívánt fejlődési ütemet. A meglevő tudományos-műszaki ismeretek hatékonyabb alkalmazásának szükségessége, valamint a termőföld védelmének és termőképessége növelésének hatékonyabbá tétele a tudományt nagy feladatok elé állítja. A tudományos ismeretek a mezőgazda- ság-irányításba való átvitelét kell hatékonyabbá tenni a jobb eredmények érdekében. Egyetlen esetben sem engedhetjük meg, hogy az értékes tudományos ismeretekben felhalmozódott társadalmi értékek a főiskolák, vagy a tudományos munkahelyek könyvtáraiban süllyedjenek el. Minden esetben keresztül kell vinni, hogy a hasznosítható tudományos ismeretek helyet kapjanak az előrejelzések és a tervek rendszerében. Joggal várhatjuk el, hogy a gazdasági tudományok megfelelő időelőnnyel tájékoztassanak, és figyelmeztessenek a mezőgaz- dasági-élelmiszeripari komplexum irányításának gyenge láncszemeire, és szükség van ezeknek az ismereteknek a céltudatosabb kihasználására is. Nem titok, hogy az objektív tényezőkön kívül nagyon sok volt a szubjektív tényező is azok között, amelyek a mező- gazdasági termelés nehézségeit okozták. A tudománynak korábban fel kellett volna ismernie, hogy milyen hatással lesznek a mezőgazdasági termelésre a külső gazdasági és politikai tényezők, miközben keresnie kellett volna azokat a megoldási módokat, amelyek segítségével megelőzehettük volna a nehézségek elmélyülését. Elsősorban a belső gátló tényezők, így a szubjektív tényezők érvényesülésének csökkentésére gondolunk. Ma már jól tudjuk, hogy ha nem állítjuk le a termőföld-alap csökkenésének folyamatát, ha nem hozunk konkrét intézkedéseket a műtrágya ésszerű alkalmazására, a talaj termőképességének növelésére, a termőföld és a talajvíz védelmére, a rétek és legelők hatékony hasznosítására, a tudományos ismeretek gyakorlati alkalmazására, akkor mezőgazdaságunk - és nem csupán mezőgazdaságunk (!) - olyan helyzetben találhatja magát, amelyből nagyon nehéz lenne kiutat találni. A tudományos dolgozók feladata A tudományos ismeretek gyakorlati érvényesítéséért folytatott küzdelemben nagy szerep hárul a mezőgazdasági és az állatorvosi főiskolákra. Sikeres munkájukhoz jó feltétel, hogy terjedelmes tudományos-kutató bázissal, valamint a tudományos-pedagógiai dolgozók szellemi potenciáljával rendelkeznek, az iskolákból kikerülő szakemberek pedig a gyakorlatban játszhatnak fontos szerepet a tudományos ismeretek alkalmazásában. Azt is jelenti ez egyúttal, hogy javítani kell a mezőgazdasági főiskolák pedagógiai, tudományos-kutató és a tudományos ismereteket alkalmazó tavékenysé- gét. Az eddigi kedvező tapasztalatok meggyőzően bizonyítják, hogy állandóan kapcsolatban kell lennie a főiskoláknak volt hallgatóikkal. A kapcsolatfenntartásra a posztgraduális tanulmányi formákon kívül a kutatásban és az alkalmazásban dolgozók köréből alkotott csoportokban is kiváló alkalom nyílik. A tudományos-műszaki haladás gyakorlati érvényesüléséről a mezőgazdaságban nem utolsósorban az dönt, hogy kiegyensúlyozott lesz-e a szakember-ellátás a tudományban és a gyakorlatban. A mezőgazdasági mérnök csak úgy szerezhet érvényt ésszerűsítési törekvéseinek, ha igénybe veszi a technikusok, a mesterek és a munkások segítségét egyaránt. Gondolni kell erre most is, mert a tapasztalt földművesek, mezőgazdasági dolgozók ezrei vonulnak napjainkban nyugdíjba, akik élettapasztalatukkal, a mezőgazdasághoz való vonzalmukkal nagyon sokat tettek mezőgazdaságunk fejlődéséért. Szükséges, hogy a CSKP XV. és XVI. kongresszusán hangoztatott minőségi követelmény érvényesüljön a szakkáder-nevelési folyamatban is. Az emberekben, műveltségükben és képzettségükben, s abban, hogy miként teljesítik termelési feladataikat - nagyon sok lehetőség rejlik. Kihasználhatók ezek a lehetőségek a tudományos és műszaki ismeretek gyarapításában, ezek gyakorlati alkalmazásában, valamint a lakosság élelmezési szükségleteinek kielégítésében. Dr. MICHAL KOVÁČ, professzor, a Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskola rektora A hatékonyabb műszaki és gazdasági fejlődés érdekében az idén is számos országos versenyt szerveznek. A versenyeket a szövetségi minisztériumok, a nemzeti minisztériumok, valamint az illetékes szakszervezeti szövetségek központi bizottságai hirdetik meg. A versenybe vállalatok és a különböző aikotó kollektívák egyaránt benevezhetnek. Az országos versenyek közül talán a legismertebb a fém-, a nyersanyag- és anyagmegtakarításra irányuló versenymozgalom, amelynek köszönhetően az utóbbi kilenc év alatt elért megtakarítás összege közel 3 milliárd koronát tett ki. Az utóbbi években nagyra értékelték többek között a vítkovicei kohómű bratislavai tervező részlegének szakembereit, akik az épülő bratislavai vasútiközúti híd acélszerkezetének egyedi megoldásával értek el jelentős anyagmegtakarítást. Az idén immár tizedszer hirdették meg ezt a nagyszabású versenymozgalmat, amelynek keretében húsz díjat osztanak ki. A bírálóbizottság élén Václav Landou mérnök áll majd, s a bizottság több szempontot vesz majd figyelembe a benevezett újítások, javaslatok elbírálásakor. Figyelembe veszik többek között, hogy milyen hatással lesz a környezetre, a munka- biztonságra és a termék különböző funkciójára. Azt is tekintetbe veszik, hogy az új megoldás milyen gyorsan vezethető be a gyakorlatba. A szóban forgó verseny hagyományos követői közé tartoznak a Kelet-szlovákiai Vasmű újítói, akik a kilenc év alatt hétszer az első tíz helyezett között voltak. Hasonló jelentőségű a tüzelőanyag- és energiamegtakarításra irányuló verseny is, amelynek jelentőségét nem kell különösebben hangsúlyozni. (ra)
