Új Szó, 1982. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1982-02-23 / 45. szám, kedd
Az SZKP KB határozata a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulójáról ÚJ SZÚ 3 1982. II. 23. AZ ELSŐ SZOCIALISTA ÁLLAM A NAGY OKTÓBER GYŐZELMÉNEK EREDMÉNYE (ČSTK) - Mint már lapunk tegnapi számában közöltük, a TASZSZ szovjet hírügynökség szombaton közzétette az SZKP KB határozatát a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának 60. évfordulójáról. A határozat többek között megállapítja: A Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója jelentős esemény a szovjet nép életében, az SZKP lenini nemzetiségi politikája győzelmének és a szocializmus történelmi vívmányainak bizonyítéka. E dicső évfordulókor a Szovjetunió úgy áll az egész világ előtt, mint az egyenjogú köztársaságok összetartó családja, amelyek közösen építik a kommunizmust. Társadalmunk társadalompolitikai és eszmei egysége megbonthatatlan. A szovjet nép szorosan felzárkózik kommunista pártja s annak központi bizottsága köré, melynek élén Leonyid Brezsnyev, a nagy Lenin művének hű folytatója áll. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének létrejötte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének eredménye. Október széttépte a társadalmi és nemzetiségi elnyomás bilincseit, és önálló történelmi alkotó tevékenységre késztette országunk valamennyi nemzetét. A munkásosztály hatalomra jutása és a termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele szilárd alapot hozott létre valamennyi nemzet és nemzetiség szabad fejlődéséhez, szoros egységükhöz és barátságukhoz. A Szovjetunió megalakulása Lenin eszméinek és a nemzetiségi politika lenini elveinek megtestesülése volt. Lenin az újkor tudományos elemzése alapján alkotó módon és sokoldalúan fejlesztette Marx és Engels nézeteit a nemzetiségi kérdést illetően. A nemzetiségi kérdés megoldásának módját a pro- letáriátusnak a politikai hatalom megszerzéséért, az új, kizsákmányolás nélküli társadalom létrehozásáért folytatott osztályharcában látta. Lenin politikai és szervezési géniusza és fáradhatatlan munkája egységbe kovácsolta a kommunisták szervezetének harci erejét, a proletariátus forradalmi energiáját és a nemzetiségek olthatatlan vágyát az egyenlőség és a szabadság után. Az eszmék, melyeket kidolgozott, megvalósultak. A történelem nem ismer olyan országot, amely ily rövid idő alatt annyit tett volna a nemzetek és nemzetiségek sokoldalú fejlesztéséért, mint a Szovjetunió, valamennyi nemzet szocialista hazája. Egységük az iparosítás, a mező- gazdaság kollektivizálása és a kulturális forradalom időszakában, valamint a szocializmus felépítéséért vívott harcban acéloso- dott és szilárdult meg. A Nagy Honvédő Háború nehéz éveiben a testvéri nemzetek váll váll mellett indultak a haza védelmére, megnyilvánult tömeges hősiességük és törhetetlen akaratuk a győzelemre, legyőzték a fasiszta megszállókat, és megmentették a világ nemzeteit a rabságtól és a romlástól. A gazdaság háború utáni újjáépítésében az egész nép felejthetetlen hősiessége nyilvánult meg. • A szovjet haza nemzetei saját tapasztalatukból győződhettek meg róla, hogy egységük megsokszorozza erejüket, és felgyorsítja társadalmi-gazdasági fejlődésüket. Kialakult a népek új történelmi közössége - a szovjet nép. A tény, hogy hazánk a társadal- mi-gazdasági fejlődés új határkövéhez ért, lehetővé teszi a pártnak és a népnek, hogy a kommunizmus anyagi és műszaki bázisa kiépítésének mind nagyobb és bonyolultabb feladatait teljesítse éppúgy, mint a dolgozók életszínvonala és kulturális színvonala további emelésében, a társadalmi és nemzetiségi kapcsolatok fejlesztésében, a szocialista államiság és demokrácia tökéletesítésében és az új ember nevelésében. A fejlett szocialista társadalomban mind erőteljesebben nyilvánul meg az SZKP és a szovjet állam szociális politikájának össznépi jellege. Ez a politika olyan, valamennyi nemzet és nemzetiség számára fontos kérdések megoldására irányul, mint a dolgozók életszínvonalának, műveltségének és kulturális színvonalának emelése, munka- és pihenési feltételeik javítása, a lakásépítés fejlesztése, a társadalombiztosítás rendszerének, az egészségügyi gondoskodásnak, a szolgáltatásoknak és a környezetvédelemnek a tökéletesítése. A hetvenes években megvalósult az ország történelmében az emberek életszínvonala emelésének legszélesebb programja. Közel kétszer annyit áldoztak rá, mint az előző évtizedekben. Az egy lakosra jutó reáljövedelem közel 50 százalékkal nőtt. Egész történelmi korszakot jelent az, amit a szocializmus ért el a társadalmi-gazdasági fejlődésben és az emberek élete anyagi és kulturális színvonalának emelésében. A kollektivizmus és az elvtársi- asság légköre, valamennyi nemzet és nemzetiség egysége és barátsága, az erkölcsileg egészséges társadalom, a valódi demokrácia és a társadalmi optimizmus, a szocialista erkölcstől való elhajlások meg nem tűrése alkotják a szovjet életforma alapvető vonásait. Az a nagy humanizmus, amely a nemzetek közti kapcsolatokban hazánkban tartósan érvényesül, különösen plasztikus képet alkot, ha figyelembe vesszük a nemzetiségi ellentétek kiéleződését a kapitalista országokban és a nacionalizmus, a sovinizmus és a faji megkülönböztetés megnyilvánulásait ezekben az országokban. A Szovjetunió alkotmánya rögzíti a nemzetek közti állandó közeledést, hozzájárul a sok nemzetiségű állam szövetségi elemei további megszilárdításához, és szervesen összekapcsolja a szocialista föderalizmust a demokratikus centralizmussal. A párt ezt megbízható garanciának tartja a lokálpatriotizmus és a nemzeti korlátozottság megnyilvánulásaival szemben, valamint a nemzetek és nemzetiségek sajátos érdekeivel kapcsolatos lenéző állásponttal szemben. A Szovjetunió alkotmányában és a szövetségi és autonóm köztársaságok alkotmányaiban is koncentráltan kifejezésre jutottak azok az alapvető változások, amelyekre a szovjet társadalom gazdasági, szociális és kulturális életében került sor, és kifejezésre jut államunk mély demokratizmusa is. Ezek az alkotmányok rögzítik a szocialista életforma meghatározó alapjait, amelyek egységesek valamennyi nemzet és nemzetiség számára. A Szovjetunió tapasztalatai bebizonyították, hogy minél jobban fejlesztik a szocialista demokráciát, minél demokratikusabb az ország élete, annál nagyobb valamennyi nemzet és nemzetiség dolgozóinak kölcsönös, önkéntes közeledése egymáshoz. A szocialista demokrácia megbízhatóan védelmezi a társadalmi és nemzeti érdekeket és a dolgozók jogait, ellentétben a burzsoá demokráciával, amely csak formálisan deklarálja a nemzetek egyenjogúságát. A demokratizmus és a szocializmus elképzelhetetlen az erős és tekintélyes államhatalom nélkül, amely élvezi az emberek teljes bizalmát. A szovjet állam olyan hatalom, amelyet maguk a dolgozók hoztak létre és valósítanak meg, amely kifejezi és védelmezi alapvető érdekeiket. A fejlett szocializmus feltételei között mindinkább nő az SZKP kormányzó, irányító és szervező szerepe a Szovjetunió nemzetei és nemzetiségei fejlődésében, testvéri szövetségük megerősítésében. A nemzetek közti kapcsolatok marxista-leni- nista elveken alapuló helyes pártirányítása a soknemzetiségű szocialista társadalom haladásának állandó feltétele. Mint Lenin is mondotta, a kommunisták mindig is a nemzeteknek a valóban demokratikus, valóban internacionalista alapon való fokozatos és mind teljesebb közeledésének hívei voltak, és ma is ezt vallják. Az osztály nélküli társadalom létrehozása jelentős határkő e törvényszerű folyamat további fejlődésében, amelyet a marxista-leni- nista tudomány fedezett fel. Semmi sem olyan idegen a kommunista ideológiától, mint az adott objektív folyamat sürgetése vagy akadályozása. Itt az a feladat, hogy teret adjanak e folyamat természetes fejlődésének az önkéntesség, az egyenlőség és a nemzetek közti testvéri együttműködés alapiján. Országunkban tiszteletben tartják minden ember nemzeti érzését, nemzeti büszkeségét - állapította meg az SZKP KB beszámolója a XXVI. kongresszuson. Az SZKP mindig is harcolt és a jövőben is határozottan harcolni fog a szocializmus számára oly idegen jelenségek ellen, mint a sovinizmus vagy a nacionalizmus, mindennemű szélsőséges nacionalista megnyilvánulás ellen, legyen az például az antiszemitizmus vagy a cionizmus. A párt egész tevékenységével és célra törő ideológiai munkájával a szovjet hazafiasság és a szocialista internacionalizmus szellemében az egységes nagy szovjet hazához való tartozás feletti büszkeségre neveli a dolgozókat. Internacionalistának lenni azt jelenti - hangsúlyozta Lenin -, hogy az ember nemcsak saját nemzetére gondol, hanem föléje helyezi mindenki érdekeit. A párt arra törekszik, hogy minden szovjet ember világosan megértse: az internacionalista kötelesség teljesítése ma a gyakorlatban mindenekelőtt azt jelenti, hogy az egyén lelkiismeretes kezdeményező és alkotó munkát folytat mindenki javára, sokoldalúan emeli a munka hatékonyságát és minőségét; aktívan részt vesz az össznépi feladatok teljesítésében, a Szovjetunió és a szocialista világközösség gazdasági és védelmi potenciálja további megszilárdításában. A Szovjetunió létrejöttének és sikeres fejlődésének nemzetközi jelentősége van, fontos történelmi határvonal a haladó emberiség évszázados küzdelmében a nemzetek közti egyenjogúságért és barátságért, a világ forradalmi megújhodásáért. Az élet megerősítette Lenin jóslatát, hogy az új társadalmi rendszer következtében az eddigiektől teljes mértékben eltérő nemzetközi kapcsolatok alakulnak ki, amelyek mentesek a diszkriminációtól, a hegemonista törekvésektől és az alárendeltségtől, azoktól a vonásoktól, melyek a kapitalista világot jellemzik. Ezekre a kapcsolatokra példaként szolgálnak a testvéri szocialista országok. A szocialista közösségben valósulnak meg legteljesebben azok az államok közti kapcsolatok, amelyek a szocializmus lényegére jellemzőek. Ez a közösség a nemzetközi kapcsolatok új szocialista típusát képviseli szuverén, egyenjogú államok között, melyeket az alapvető érdekek és célok azonossága, a marxista-leninista ideológia, az elvtársi szolidaritás, a kölcsönös segítségnyújtás és a sokoldalú együttműködés köt össze. A szocialista közösség országainak élő lelke és irányító ereje kommunista és munkáspártjaik. A tapasztalatok arról győznek meg bennünket, hogy a marxizmus-leninizmus és a szocialista internacionalizmus alapelveihez való hűség, a testvérországok szoros együttműködése minden téren lehetővé teszi, hogy helyesen kapcsolják össze a szocialista országok általános és nemzeti érdekeit, lehetővé teszi a fejlődés folyamán kialakuló ellentétek és nehézségek sikeres megoldását és a meggyőző előrehaladást minden egyes ország és az egész szocialista közösség esetében. Ezt a célt szolgálja megbízhatóan a Kölcsönös Gazdasági Segítségnyújtás Tanácsa és a Varsói Szerződés. A szocialista országok vitathatatlan sikereket értek el az új társadalom építésében. Ezzel együtt a világszocializmus nemzetközi tapasztalatai bizonyítják Lenin állítását, hogy a szocializmushoz vezető út nehéz lesz. Számolni kell azzal, hogy az új rendszer fejlődése az imperializmus állandó gazdasági, politikai, katonai és ideológiai nyomása mellett valósul meg. Ott, ahol az imperializmus felforgató tevékenységéhez csatlakoznak a belpolitika hibái és tévedései, létrejön az idegen, szocialistaellenes erők tevékenységének a táptalaja. A gyakorlat bizonyítja, milyen fontos, hogy a kormányzó kommunista párt törődjön a tömegekkel való kapcsolat megerősítésével, hogy kiegyensúlyozott realista politikát folytasson, internacionalista szellemben nevelje a dolgozókat, időben és határozottan szálljon szembe a szocializmus ellenségeivel, szilárdítsa szolidaritását a testvérállamokkal. A szocialista világközösség állandóan fejlődik. Folytatódik a testvéri országok közeledésének folyamata. Ez a folyamat figyelembe veszi a nemzeti és történelmi sajátosságokat, ami az egyes országok társadalmi élete formáinak sokrétűségében nyilvánul meg. Mind szorosabb kölcsönös együttműködésük a békéért és a nemzetek biztonságáért folytatott harcban. Tökéletesedik kétoldalú és sokoldalú együttműködésük gazdasági, ideológiai, tudományos és kulturális téren. Hosz- szú lejáratú célprogramok alapján mélyül gazdasági integrációjuk. Az élet tűzte ki a testvéri országok elé azt a feladatot, hogy a tervek egyeztetését egészítse ki gazdaságpolitikájuk összehangolásával. Az SZKP következetesen szorgalmazza a szocialista közösség szol idaritásának megszi lárd ítását a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalmak valamennyi erőivel. A Párt XXVI. kongresszusa hangsúlyozta, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egysége és tekintélye növekedésének szilárd tényezője a kommunistáknak a békéért, az imperializmus agresszív politikája ellen, az imperializmus által szított lázas fegyverkezés ellen folytatott következetes harca, mivel ez a fegyverkezés nukleáris katasztrófával fenyegeti az emberiséget. A marxizmus-leninizmus tanításával felfegyverzett kommunisták állandóan harcolnak országaik munkásosztálya és dolgozóik érdekeiért, a demokráciáért, a békéért és a szocializmusért. Fejlődik a Szovjetunió együttműködése Ázsia, Afrika és Latin- Amerika nemzeti felszabadító mozgalmával, a felszabadult országokkal, amelyek az imperializmus ellen, nemzeti függetlenségük megerősítéséért és a társadalmi haladásért harcolnak. A Szovjetunió határozottan kiáll a gyarmatosítás maradványainak felszámolásáért, harcol az újgyarmatosítás és a fajüldözés ellen, a gazdasági és a politikai diktátum és az egyenlőtlenség ellen. Következetesen támogatja az el nem kötelezettek mozgalmának imperialistaellenes hagyományait, a gyakorlatban segíti a fejlődő országokat a nemzetközi gazdasági kapcsolatok demokratikus alapon való átépítéséért folytatott harcukban. A fiatal országok - elsősorban azok, amelyek a szocialista orientációt választották - élénken érdeklődnek a soknemzetiségű állam felépítésében szerzett szovjet tapasztalatok iránt, a Szovjetunió nemzeteinek a szocializmushoz vezető útja iránt, anélkül, hogy megvalósították volna a kapitalista fejlődés stádiumát. Az úton, amelyet a Nagy Október nyitott meg, a Szovjetunió nemzeteivel együtt ma együtt haladnak Európa, Ázsia, Afrika és Latin-Amerika különböző országai embereinek százmilliói. Nincs és nem lehet olyan, a szocializmushoz vezető út, amely nélkülözné a marxizmus-leninizmus által felfedezett és a Szovjetunió tapasztalatai által megerősített általános törvényszerűségeket. Ezen az úton nem lehet sikeresen haladni minden ország nemzeti sajátosságainak sokoldalú tiszteletben tartása nélkül. A nemzetközi helyzet kiéleződésének feltételei között, amire az imperializmus, mindenekelőtt az USA imperializmusa következtében került sor, az emberiség sorsa szempontjából elsőrendű jelentőségű a lenini békestratégia aktív megvalósítása, melyet pártunk és államunk védelmez. Az SZKP XXVI. kongresszusán kitűzött békeprogram a nyolcvanas évekre és a békeprogram kiegészítése Leonyid Brezsnyev új kezdeményező javaslataival megmutatja a háborús veszély csökkentésének, a további enyhülés lehetőségének és a különböző társadalmi rendszerű államok közti széles körű együttműködés fejlesztésének reális és konstruktív módszereit. A szovjet állam politikája hatékonyan ellensúlyozza az imperializmus agresszív köreinek erőfeszítéseit, hogy a világra erőszakolják a fegyverkezési verseny újabb fordulóját, állandóan kiélezzék a nemzetközi helyzetet, aláássák a kölcsönösen előnyös nemzetközi kapcsolatok alapjait. Ez a politika mélyen humánus, nyílt és demokratikus jellegű, megfelel a Szovjetunió nemzetei, a testvéri szocialista országok és az egész békeszerető emberiség érdekeinek. A Szovjetunió és a szocialista közösség országainak békeszere- tö politikája egyúttal az agresszív imperialista törekvésekkel való szembeszállás politikája is, szembeszállás azokkal a törekvésekkel, amelyekkel a jelenlegi pekingi vezetés szovjetellenes politikája szövetkezik. A szocialista közösség rendelkezik mindazzal, amire szüksége van történelmi vívmányai megvédéséhez. A Szovjetunió senkire sem kényszeríti rá a társadalmi rendszer valamilyen sablonjait vagy „modelljeit“, amelyek figyelmen kívül hagynák az egyes országok sajátosságait. Növekvő mértékben befolyásolja a történelem folyását létének puszta tényével, a társadalmi kapcsolatok és a nemzetek közti kapcsolatok új típusának reális gyakorlatával, a példa erejével a legbonyolultabb problémák megoldása során, melyekkel a kapitalizmus nem képes megbirkózni. A Szovjetunió, ez az erős szocialista állam más országokkal kapcsolatait magas - Lenin szavaival élve -, az egyenlőség emberi elve alapján építi és nem a kiváltság alapján, amely megalázó lenne a nagy nemzet számára. Most, hatvan évvel a Szovjetunió megalakulása után a szovjet nép jogosan büszke vívmányaira, arra a forradalmi történelmi feladatra, amelyet becsülettel teljesít hazánk a békéért, függetlenségért, szabadságért és a népek boldogságáért küzdők élén haladva.
