Új Szó, 1982. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-11 / 8. szám, hétfő

„A költő bízzék a képekben“ Szófiai beszélgetés Ivan Canewal 1941-ben született a Rusze megyei Osztricában. Filozófikus-pszicho- lógikus verseivel, drámaiságával új irányzatot képvisel a mai bolgár lírában. A Pálmák című irodalmi folyóirat szerkesztője. Verseit magyarul a Margarétás záporok és a Fénykerék című antológiában, valamint folyóiratokban olvashattuk. A magyarországi Dozvald Já­nost nemcsak a diaporáma kedvelőinek szűk köre ismeri. Mint a műfaj legjobbika hazáján kívül többek között Bratislavában is be­mutatkozott. Több nemzetközi fesztiválon is részt vett, a Hambur­gi Európai Fesztiválon első díjat nyert. De mi is az új „műfaj“, a diapo­ráma lényege? Két diavetítőgépet kell összekapcsolni egy átúsztató berendezéssel. így ugyanarra a helyre egyszerre két vetítőgép­pel lehet vetíteni, miközben az objektívek előtt egy speciális len­cserendszer működik. Ez a rend­szer vagy az egyik képet hagyja teljesen szabadon vagy a másikat. Amikor a két vetítőgép felcserélő­dik, úgynevezett átúszási hatás jön létre, ami egy rendkívül érde­kes asszociatív tartalmat hordozó, vizuálisan is jól élvezhető mozgé­kony jelenség. Ez tulajdonképpen a diaporáma lelke. A diaporámá- nak van a filmmel egy nagyon hasonló tulajdonsága. Az, hogy időben helyezkedik el, tehát pon­tosan úgy, mint a film valahol el­kezdődik, és valahol véget ér. Et­től az egy tulajdonságától eltekint­ve azonban a diaporáma teljesen eltér a filmezés lényegétől. Az él­ménykeltés egy újabb lehetőségét kínálja. Érdekes hatásokat lehet vele létrehozni, azáltal, hogy egy­másba úsznak a képek, de talán még érdekesebb az összhatás, ha a képek hanggal is találkoznak. Zenével, zajjal, szöveggel kapcso­latos érzelmek hátterét lehet elő­csalni, ezzel az új módszerrel. így például, ha eldördül egy lövés, vele párhuzamosan megváltozik egy szín a képen, érezzük, hogy azok a dolgok, amik hangban tör­ténnek, mintha parancsolnának a képek változásainak. De ellen­kező irányban is érvényes ez a hatás. A látvány is követelhet hangi változást. Dozvald Jánostól tudtam meg, hogy Magyarországon már elég sokan foglalkoznak diaporáma ve­títéssel. Hogy hogyan indult? 1968-ban a francia Koda filmgyár egy reprezentatív diaporáma be­mutatót tartott Magyarországon, amit nagyon sok lelkes amatőr nézett meg. Talán ekkor szeret­tek bele sokan ebbe a kifeje­zési formába. Jelenleg mintegy öt­ven amatőr hódolója van e műfaj­nak. Dozvald János személyében egy művelője hivatásszerűen is foglalkozik vele.- Tulajdonképpen a véletlen szerencse hozott össze Budapes­ten a reklámmal, ahol az egyik legújabb diaporáma műsoromat mutattam be. Itt akadt egy lelkes és vállalkozó szellemű propagan­dista, aki rám bízott egy reklámfe­ladatot, amit öt évvel ezelőtt vetí­tettem le a nemzetközi vásáron. Sikere volt az összeállításnak. El­sősorban azért, mert a közönség a kiállításokon is mindig valami újat keres. Ez valóban új eszköz volt, a reklám egy abszolút játékos és szabad formája. Nem holmi film, amit befűznek és levetítenek, amit archiválni lehet, hanem való­jában egy rögtönzött előadás. így indult el a diaporáma népszerűsé­ge és azóta a kiállításokon is meg­maradt a becsülete. Sőt, nemcsak a diaporámáé. Most már nagyobb képfelületeket multi víziónak neve­zett diavetítéssel létrehozott látvá­nyokat is készítünk. E kiáliítás után határoztam el, hogy ennek szentelem az életem. Megélek be- íőíe, és amennyire lehet, megőr­zőm magamban azt az amatőr lelkületet, amely a hivatásos mű­vész célszerű előnyei mellett az amatőr leikével, ábrándozva ku­tatja az ismeretlent.- Milyenek a bemutatkozási le­hetőségek?- Lehetőségeink jócskán akad­nak. Európában körülbelül húszé­ves hagyománya van a diaporá- mának, így gyakran rendeznek fesztiválokat. En is amatőrként je­lentkeztem az első fesztiválon, ahol Sajnovics Sándorral és Wil­pert Imrével közösen készített mű­sorunkat mutattunk be. Nem mondhatom, hogy az első hely teljesen véletlen volt. Nagy tuda­tossággal és művészi fegyelme­zettséggel készültünk erre a be­mutatóra. Felmértük azt, hogy mi jelenti az európai színvonalat, és ehhez igazodva láttunk neki a munkának. . - Terveid?- Nagyon sok tervem van, hisz Európa-szerte sok ilyen fesztivált rendeznek. Például Franciország­ban, Belgiumban, Hollandiában, Svájcban, Olaszországban, Angli­ában és az NSZK-ban.- Mi a helyzet Magyaror­szágon?- Nálunk is minden évben ren­deznek diaporáma fesztivált. Két évenként pedig olyan országos fó­rumot szerveznek elsősorban Pé­csett, ahol főleg ennek a most kialakuló műfajnak a mibenlétét kutatjuk. Nagyon ráfér, hogy ezt tisztázzuk, mert mint új kifejezési eszköznek, tulajdonképpen na­gyon bizonytalanok a körvonalai. El kell különíteni ezt a műfajt a többi audiovizuális eszköztől, a filmtől a televíziótól, s más isme­retterjesztő célokra használt esz­közöktől. Tisztázni kell, hogy mik a mi sajátságos lehetőségeink. Mi az, amivel meg tudjuk úgy külön­böztetni a többi kifejezési eszkö­zöktől, hogyha valaki eljön a vetí­tésünkre, akkor nem merül fel benne a gondolat, hogy miért nem inkább a televíziót nézi vagy egy mozielőadást. Olyasvalamit kell nekünk mutatnunk, amit máshol nem kaphat meg a közönség. Ez az a bizonyos diaporámás hatás, ami egyfajta versszerü tömörségig sűrített, audiovizuális kép és hanghatásokból montázsszerűen összehozott speciális gondolat­sort, gondolatkölteményt alkot. LANGSTEIN ERZSÉBET • Hogyan vált költővé?- Falun születtem. A dolgok és a jelenségek nagyon egyszerűek voltak: napraforgó, domb, ló, pa­csirta, fellegek, látóhatár. A felnőt­tek megismertettek velük, de gya­korlatias magyarázataik számom­ra nem voltak elegendőek. Mindig az volt az érzésem, hogy van még valamilyen titok, amelyet vagy nem akarnak felfedni előttem, vagy maguk sem ismerik azt. Meg akartam ismerni mindent, hogy szétoszlassam ezt a titokzatossá­got. Elkezdtem könyveket olvasni, firkantottam néhány verset is, epi- pongversek voltak, persze. Ké­sőbb egyetemista irodalmi körök­nek lettem a tagja, publikálni kezd­tem. Három verseskötetem jelent meg. a Hét, a Vasárnapi földren­gés és a Távirat, és kiadták gyer­mekeknek szóló versgyűjtemé­nyemet Nappali tücsök címmel. • Mi az alapgondolata költé­szetének?- A legfontosabb számomra az ember belső élete. A természet, a hétköznapok, a történelem és visszhangjuk az emberben. Ami a kifejezésmódot illeti, annak va­gyok a híve, hogy a költő a konkrét érzékitől a gondolati felé haladjon. Kétkötetes elbeszélés-gyűjte­mény jelent'meg az Aufbau-Ver­lag Berlin und Weimar gondozá­sában Hetvenöt NDK-beli elbe­szélő (Fünfundsiebzig Erzähler der DDR) címmel. Az antológia kiteljesíti és továbbvezeti az 1974- ben megjelent - Richard Christ és Manfred Wolter által szerkesztett - Otven NDK-beli elbeszélő (Fünf­zig Erzähler der DDR) című kötet anyagát. A most kiadott gyüjtemeny het­venöt szerzőt vonultat fel rang- idősségi sorrendben, az olvasó ke­zébe adva legsikerültebb írásaikat (a kötetben szereplő legidősebb Az erkölcs és az eszmék magá­ban a valóságban léteznek: a líri­kus tehát ne siessen kinyilatkoz­tatni őket, hanem bízzék a képek­ben. A metaforák reflektorfényei majd megvilágítják a valóság azon részleteit, amelyek a költő szán­dékának megfelelő lírai hatással vannak az olvasóra. • Mi jellemzi a fiatal bolgár költészetet?- A nemzedék sokfélesége mellett néhány dolog egyesíti kor­társaimat: a retorika kerülése, a régi és az újabb költői klisék diszkreditálása, pszichológiai hite­lű ábrázolásra való törekvés. Ars poeticájuk az igazság. A fiatal bol­gár költészet mezején sok arató dolgozik, és mindenki a maga rendjét vágja. Itt, a közös mezőn a tehetség ismérve a magányos­ság. Csak izzadságcseppjeink ugyanolyanok. • És mi az ön helye a bolgár költészetben?- Csak azt mondom el, milyen helyet foglal el a költészet az éle­temben: a legfényesebb lehetőség arra, hogy legyőzzem fáradtságo­mat, csúggedésemet és halálfélel­memet. A költészet az a telefonká­bel, amelyen tovább adhatom elő­író 1888-ban, a legfiatalabb 1951- ben született). A korábbi "kiadásokból már is­mert novellák mellett szép szám­mal található olyan elsőkötetes szerzők írása is, akik az utóbbi években léptek csak nagyközön­ség elé, így, Fritz Hofmann, Erich Köhler, Karl Hermann Roehricht, Christa Müller, Elke Erb, Angela Stachowa, Bernd Wagner és má­sok. Természetesen fölmerült a kérdés, miért éppen ezeket a szerzőket, és miért éppen eze­ket az elbeszéléseket vették be a kötetbe. A kiadó fenntartja a té­vedés jogát*- elismeri, hogy min­denkinek joga van ellenvetéseket deim végrendeletét gyermekeim­nek. A költő helye pedig ott van, ahol az iránta való baráti és ellen­séges érzések keresztezik egy­mást. Számomra a legfontosabb, hogy vannak, akik úgy gondolkod­nak, mint én, s ez megnyugtat. • Hogyan vélekedik a fiatal kelet-európai költőkről? Országaink fiatal írói azok az új emberek, akik művészetükkel egy új valóságot kell hogy kifejezze­nek. A kultúrában, a közerkölcs­ben, az irodalomban közös gond­jaink vannak. Ezért is tartom fon­tosnak egymás jobb megismeré­sét és a fordításokat. Nyersfordí­tás alapján lefordítottam a fiatal magyar költők antológiájába Utassy József és Nagy Gáspár verseit, Kiss Benedekkel is megis­merkedtem, tőle is fordítottam. Köl­tészetük a barátság közvetítője lett, s a barátság még jobban me­gértette velem lírájukat. Tudom, hogy ez mind kevés. Nagy költőnk és műfordítónk, Atanasz Dalcsev szavai szerint is: ,,A költészetet, mint egyes gyógyvizeket, magánál a forrásnál kell inni. Az anyanyelv forrásától távol már sokat veszít csodatevő tulajdonságaiból. “ Még sincs jobb módja annak, hogy az olvasók széles köre megismer­kedjék egy idegen költészettel A költő-műfordító tenyerében viszi határokon és távolságokon át a forrás cseppjeit. DUDÁS GYULA tenni, az ellenvetések meghallga­tása, tekintetbevétele is helyénva­ló, ám az antőlógia terjedelme kor­látozott... , Az irodalom - ez a gondolat nem új - a történelemírás egyik formája. Gondolatokat és érzése­ket közöl: történelem okozta em­beri félelmedről és reményekről, tapasztalatokról szól. A proletár osztályharc, az antifasiszta ellen­állás, a fasizmus ideje alatti ren­delkezések gyötrelmei, a konflik­tusokkal teli újrakezdés az élmény­alapja az idősebb nemzedék erőteljes elbeszéléseinek. Elemzik az NDK történelmének (és előtör- ténelmének) fontosabb momentu­mait, a szocialista fejlődés stációit; az ember felemelkedését a törté­nelemben, a roppant erőfeszítést és fáradságot, a kemény szellemi munkát, amelynek eredménye a filozofikus, szólamokon való túl- jutás. Ennek a hosszan tartó folya­matnak a leírását tükrözi az NDK irodalma. 'Minden hahgsúlyváltás, újrakezdés vagy megszakítás után egyre inkább érezzük fejlődé­sük folytonosságát, épp amiatt, hogy az írók társadalmilag tevéke­nyek, s céljuk a társadalmi viszo­nyok áttekintővé tétele. Elbeszélése­ik központi alakjai legtöbbször: al­kotó emberek, és azok szociális körülményeinek, kapcsolatainak a bemutatása. Úgy tetszik, hogy a fiatal próza­írók alaptörekvése is hasonló. El­beszéléseikben a változó realitá­sok elemzik, fejtegetéseik terem­tő, alkotó jellegűek. A két generá­ció között feltűnő a művészeti esz­közök használatának a külömbö- zősége. Hogyan és milyen eszkö­zökkel élnek a fiatalok? Ezt mutat­ja be az antológia. Az előszóban Maxie Wander ezt mondja: ,,Én minden életet elegendően érde­kesnek találok a bemutatásra.“ Ezzel a mondattal az ifjú próza egy fontos " momentumát is jelöl­hetnénk. Ez program, és komo­lyan vett humanisztikus ideáljaik kifejezése is egyben. Volke Braun A színpad ’című elbészélésében írja. „Egy társadalmat arról lehet mgítélni, milyen lehetőségeket te­remt a legutolsó polgárának is. “Épp azok až emberek, akik nem állnak rivaldafényben, érdemesek a figyelemre.'Ilyen gondolatokkal találkozhatunk Harald Gerlach, Wolfgang Müller és a többi fiatal prózaíró elbeszéléseiben. CSANAKY ELEONÓRA A szocialista társadalom fejlődéséről Néhány hete Bukarestben tanácskoztak a szo­cialista országok tudományos akadémiáinak dele­gációi. A küldöttségek a szocialista társadalom struk­túráinak fejlődése; a társadalmi szervezés és prog­nózis című téma megvitatásán kívül részt vet­tek A szocialista társadalom strukturális fejlődésé­nek szociológiai elmélete és gyakorlata című szim- póziomori is. A résztvevő delegációk vezetőihez az alábbi körkérdéseket intézte 42. számában a romániai A Hét című társadalmi, politikai és művelődési hetilap: Melyek a szociológia legerőteljesebben fej­lődő ágai? Kutatásaik alapján milyen fő következte­téseket vontak le hazájuk társadalmi struktúrájának fejlődéséről? A munkásosztály fejlődésében melyik az erősebben kirajzolódó folyamat, a differenciáló­dás vagy a homogenizáció? Hogyan alakul a pa­rasztság osztály szerkezete? Miként valósul meg a szociológiában magában rejlő kritikai funkció? Milyen párt- vagy kormányhatározat született szoci­ológiai kutatás eredményeként? Saját szociológiai munkásságában milyen kérdéseket tekint nagyon időszerűnek? A kérdésekre Ion Drágán román, Wladislaw Adamski lengyel, František Charvát csehszlovák, Kulcsár Kálmán magyar és Rudi Weidig NDK-beli szociológusok válaszoltak. Szemlénkben helyszűke miatt nem térhetünk ki minden megkérdezett válaszára, ezért František Charvát válaszainak kapcsán térünk ki a többi szocialista ország szociológiai kutatásának helyze­tére. Nálunk elsősorban a társadalmi szerkezet, az életmód, a társadalmi tervezés és ellenőrzés, illetve a nemzetiségi kérdés megoldásának társadalmi háttere szerepel a kutatások homlokterében. Ugyan­ezek kisebb-nagypbb súllyal megtalálhatók a többi szocialista országokban is. Ezenkívül Romániában a család és a vallás, Lengyelországban a szükség­letek és a magatartás, Magyarországon a jog és a munka, az NDK-ban pedig az ifjúság és az oktatás áll a szociológiai kutatások középpontjában. Hazánk társadalmi struktúrájának fejlődésében Charvát akadémikus a falusi és a városi lakosság életszínvonalának azonos szintjét tartja a legfonto­sabbnak. Jelenleg munkásosztályunk belső diffe­renciálódása sokkal hangsúlyozottabb, mint az osz­tályok közötti, viszont ezt a belső folyamatot szocio­lógusaink a távolabbi egynemüsödés feltételének és előkészítőjének látják. Parasztságunk életmód­jában a nemzedéki különbségek a döntőek. Valamennyi szocialista országban, így hazánk­ban is fontosnak tartják, hogy tárgyilagosan fel kell tárni a valóságot és olyan javaslatokkal, eredmé­nyekkel kell jelentkezni, amelyek felhasználhatók a szocialista társadalom építésében. Ehhez kap­csolódott a hatodik kérdésre adott válasz is, amely­ben František Charvát említette azt a társadalmi prognózist, amelynek elkészítésében a tudomá­nyos akadémia szociológiai intézete is részt vett. Ebben ajánlatokat dolgoztak ki kormányunknak a jövőbeli fejlesztésekhez. Végül érdekes összehasonlításokra ad lehetősé­get az, amivel a megkérdezettek foglalkoznak. Ion Drágán a kultúra a tömegkommunikáció, a propa­ganda és a közvélemény szociológiai kérdéseivel foglalkozik. Wladislaw Adamski az ú. n. szubjektív tényezőknek (az emberek szükségletei, vágyai, érdekei, magatartásai) az objektív tényezőkre (tár­sadalmi szerkezet, intézményi struktúra) gyakorolt hatását vizsgálja. František Charvát a matematikai modellek, módszerek alkalmazásán, az adatfeldol­gozás pontosításán dolgozik. Kulcsár Kálmán a jog szociológiájával foglalkozik. Rudi Weidig pedig az ipart, a társadalmi cselekvést, a közösségi munka fejlődését és a tudományos-műszaki alkotás kér­désköreit vizsgálja. (d-n) •, , v A /y*, .. ■ ■ TWVniiiirTWff1“düTWirr KÉPHATÁSOK DIAVETÍTŐVEL Hetvenöt NDK-beli elbeszélő ÚJ PRÓZAANTOLÓGIA ÚJ SZÚ 4 1982.1.11. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom