Új Szó, 1982. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-08 / 6. szám, péntek

ÚJ szú 5 1982.1. 8. Lenini politikai napokat szervezünk Felvétel előtt és után A politikai nevelés háza tervszerű munkával segíti a párttaggá válást A zvoleni járásban 1978 júliusában kezd­tük szervezni a lenini politikai napokat abból a célból, hogy a gyakorlatban valósítsuk meg a gottwaldi jelszót: Arccal a tömegek felé! Úgy tapasztaljuk, módszertani szempontból ez a forma biztosítja legjobban az SZLKP tisztségviselői, a Nemzeti Front társadalmi szervezetei, a nemzeti bizottságok, a jogi szervek és a lakosság, párttagok és párton- kívüliek közötti párbeszéd folyamatosságát. Ezek a találkozások széles teret biztosítanak a nyílt, tárgyilagos és konkrét vita számára, mintegy fórumaivá válnak a pártpolitika meg­magyarázásának, mivel az állampolgárok itt kifejtik nézeteiket, elmondják véleményüket és javaslatokat tesznek. Ez emeli a lenini napok jelentőségét. A lenini politikai napokat a következőkép­pen szervezzük meg: a hónap minden ne­gyedik szerdáján a járási pártbizottság, a já­rási nemzeti bizottság, a Nemzeti Front járási bizottsága, a járásbíróság, a járási ügyész­ség, a közbiztonsági szervek és a gazdasá­gi szervezetek tisztségviselőinek két cso­portja találkozik az üzemek, vállalatok, szö­vetkezetek és iskolák dolgozóival, a városok és falvak lakosaival. Az idén szeptemberben a Doprastav útépítő vállalatnál és a Zvoleni Vasúti Ipari Középiskolában szerveztük meg a lenini politikai napokat. Egy-egy csoport­nak rendszerint nyolc tagja van. A csoportot a járási pártbizottság titkárai, a járási nemzeti bizottság elnökségének tagjai, vagy a járási pártbizottság aktivistái vezetik. A résztvevők nagyon alaposan felkészülnek, erre elég időt biztosítunk, mivel a lenini politikai napok tervét mindig egész évre előre kidolgozzuk. Ezeken a találkozókon a tisztségviselők tájé­koztatják a dolgozókat arról, hogyan teljesítik járásunkban a tervet, s nem kerülik meg a legközelebbi időszak megoldásra váró ké­nyes kérdéseit sem. A vita során a találkozón résztvevők kifejtik álláspontjukat a felvetett kérdésekkel kapcsolatban, jelzik a megoldá­sokat és a lehetőségeket. A kiküldött csoport minden tagjának kötelessége, hogý még a lenini napok megszervezése előtt megis­merkedjen a helyi viszonyokkal, mert így elvárható, hogy a vitában felvetett kérdések­re érdemleges választ adnak. Néhány fel­szólalónak a csoport tagjai mindjárt a hely­színen válaszolnak, de vannak olyan kérdé­sek is, amelyeket megoldás végett írásban terjesztenek fel az illetékes intézmény, gaz­dasági szervezet, vagy a jnb tisztségviselői elé. A pártszervezetnek, amely hatásköré­ben a lenini napok lezajlottak, legkésőbb egy hónapon belül írásban kell megkapnia a vá­laszt arra vonatkozóan, milyen módon intézik el a vitában felvetett kérdéseket. Ennek alap­ján tájékoztatja aztán a pártalapszervezet a felszólalót. A pártbizottság legközelebbi ülé­sén értékeli a lenini politikai napok előkészíté­sét és lezajlását, általánosítja a javaslatokat és tapasztalatokat, esetleg a pártbizottsági ülé­sek és tagsági gyűlések tervébe is besorolja a jelentősebb kérdéseket. A jövőben el kell érnünk, hogy a felszólalók többsége azzal foglalkozzon, hogyan biztosítható munka- vagy lakóhelyén a tervfeladatok teljesítése. Jelenleg az a helyzet, hogy a felszólalók kilenctizede nem reális, vagy éppenséggel megvalósíthatatlan követelményeket tá­maszt, s felszólalását egyenesen a felsőbb párt, illetve állami szervekhez címezi. Ezt mi nem tartjuk helyesnek. Az 1981-es évben novemberig járásunk­ban 19 alkalommal tartottuk meg a lenini politikai napokat, s ezeken 1500 dolgozó vett részt. A vitába 200-an kapcsolódtak be. A felszólalók sokféle kérdéssel foglalkoztak: munkahelyi problémákkal, a sportélettel, a szabad idő helyes kihasználásával és egyéb kérdésekkel. Zvolenban például Teren elvtárs felhívta a figyelmet a Liesovec- Lukové közti útszakaszon uralkodó tarthatat­lan áľapotokra, a környezet szennyezésére. A járási szervek azonnal intézkedtek, s kikü­szöbölték a hibákat. Fokozatosan megoldják valamennyi kérdést. Különösen feszült légkörben tartottuk meg a lenini politikai napokat Hriňován. A falu lakosai több észrevételt tettek. Kritizálták például, hogy a Járási Útépítő Vállalat ne­hézkesen és lassan építi az úthálózatot, kicsi az utak teherbíró kapacitása. A lenini politikai napok után - amint azt Imrich Baláž elvtárs, a Hriňovái Hnb elnöke is megerősítette - a vállalat dolgozóinak munkafegyelme lé­nyegesen javult, az ügy elmozdult a holt­pontról. A vitában rámutattak a felszólalók arra is, hogy nem megfelelő a helyi Jednota fogyasztási szövetkezet áruválasztéka, aka­dozik az áruellátás. A község lakosai e terü­leten is elkönyvelhették az első kézzel fog­ható eredményeket annak ellenére, hogy a belföldi piac helyzete országos viszonylat­ban nem könnyű. Nem hagyták figyelmen kívül azokat a megjegyzéseket sem, amelye­ket a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat­nak címeztek a község lakosai. Ugyanis a gyerekek biztonsága érdekében követel­ték, hogy az autóbuszok ne a forgalmas főúton álljanak meg, hanem közvetlenül az iskola előtt. Bár a lenini politikai napokat még csak rövid ideje szervezzük, elmondhatom, hogy nagyon hatékony formái a tömegpolitikai munkának. A járás vezető tisztségviselői és dolgozói ilyen jellegű találkozóit nagyra érté­kelték maguk a politikai napok résztvevői is. A járási szervek vezető dolgozói és tisztség- viselői viszont azt értékelik, hogy részletesen megismerhetik a munkahelyek, községek és városok helyzetét. A találkozókon kialakul a bizalom légköre és ez szilárdítja az emberi kapcsolatokat, a dolgozókat is ösztönzi a fel­adatok teljesítésére. A lenini politikai napok szervezése járá­sunkban jól bevált. Annak ellenére, hogy még dolgozni kell tökéletesebbé tételén, pél­dául a kiküldött tisztségviselőket alaposab­ban fel kelLkészíteni, a találkozóknak ezt a formáját más járásoknak is javasoljuk. JÁN SELECKÝ, a járási pártbizottság titkára A kommunisták sorai évről-évre egyre több fiatallal bővülnek. Párttagjelöltekkel, akik a szocializmus eszméi iránt elkötele­zettek, részt vállalnak a politikai életből, a tudományos világnézet pozícióin áll­nak, és aktívan bekapcsolódnak a min­dennapi termelő munkába. Eszmei-politi­kai nézeteik továbbfejlesztése ennek el­lenére szükségszerű, párttaggá nevelé­sük gondos és tervszerű munkát igényel. A párttaggá nevelésben sokrétű fela­dat hárul a politikai nevelés házaira. Ezt bizonyítja a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Politikai Nevelés Háza dolgozói­nak munkája is. Erről beszélgettem Éliás Ferenc pártelőadóval.- A fiatalokkal kapcsolatos pártmun­kánk tervszerű és alapos és állandóan javul. Például az előző pártoktatási évben 600 fiatallal foglalkoztunk, ma már az egyes köröket 960 tagjelölt, ifjúkommu­nista és olyan fiatal látogatja, akiknél adott minden feltétel arra, hogy párttagje­löltek lehessenek.- Azt valljuk ugyanis, hogy a párttaggá neveléshez hasonlóan a kiválasztás sem egyszeri feladat - mondja -. A kiválasz­tott fiatallal a jelölést megelőzően már egy-két éven keresztül foglalkozunk. Fi­gyelni kell munkáját, életét, rendszeresen szükséges vele elbeszélgetni nézeteiről és természetesen az eszmei-politikai ok­tatásba is be kell vonni. A 960-ból 501 az olyan fiatal, akik esetében az alapszerve­zetekkel együtt azon fáradozunk, hogy jó tagjelöltek legyenek, A tagjelöltségre kiválasztott fiatalok tervszerű nevelésének szembetűnő eredménye a párttagjelöltek kisebb ará­nyú lemorzsolódása. Azok között, akik­nek az egy-két éves próbaidő letelte után adják oda a párttagjelölt igazolványt, ugyanis már alig akad olyan, aki ne lenne méltó a párttagságra. Ebben persze a tervszerű oktató-nevelő munkának is része van. «- Az előkészítő időszak nem növeli a tagjelöltekkel kapcsolatos pártmunka' jelentőségét. Sokat jelent, hogy a tagje­löltekkel differenciáltan foglalkozunk. Az iskolai végzettség alapján, - feltéve per­sze, hogy az illető a beszélgatések során megfelelő ideológiai és politikai meggyő­ződésről adott tanúbizonyságot - a mar- xizmus-leninizmus esti egyetemére is be­soroljuk a jelöltet. Arra is ügyelünk, hogy a tagjelöltek csoportjába a legjobb párt­előadókat osszuk be. Olyanokat, akik a beszélgetéseken aktivizálni tudják hall­gatóikat. A tagjelöltek így megszokják, sőt megtanulják a nyilvános szereplést, és a taggyűléseken sem fognak passzí­van üldögélni, hanem bekapcsolódnak a vitába.- Ez is munkánk egyik része - folytat­ta, miután előkeresett egy kimutatást. - Attól kezdve, hogy egy fiatallal, mint tagjelölttel, foglalkozni kezdünk, ilyen nyilvántartó lapon pontosan vezetjük, hogy az illető milyen oktató-nevelő tanfo­lyamokon, szemináriumokon és beszél­getéseken vesz részt. Ez egyrészt azért jó, hogy politikai-eszmei nevelésben semmit se mulasszunk el, másrészt a felesleges duplicitásoknak is elejét vesszük, vagyis a tagjelölttel folytatott pártmunka valóban az egyénhez szabott. Itt említem meg, hogy a járási pártbizottság elnökségének már negyedik éve havonta részletes je­lentést készítünk a pártoktatásról, s ezen belül külön értékeljük a fiatalok nevelé­sét. Ez megköveteli a folyamatosságot, hiszen beszámolót csak akkor készíthet valaki, ha munkát is végez. Azt is tudatosítják a politikai nevelés háza dolgozói, hogy a fiatalok nevelését és oktatását célzó munkájuk csak akkor lesz igazán eredményes, ha igyekezetü­ket szervesen kiegészíti az alapszerve­zetekben folyó, hason ló cél ú tevékenység. így figyelmüket azok sem kerülik el, akik az alapszervezetekben dolgoznak a fiata­lokkal. Rendszeresen szerveznek szemi­náriumokat például az ajánlók számára, s ezekre a SZISZ-alapszervezetek és egyes pártalapszervezetek elnökeit is meghívják. A fiatalok nevelése és oktatása során elért eredmények egyrészt a tervszerű munkának, másrészt következetes és bí­ráló értékelésének tudható be. Ennyi konkrétum és pozitívum után a pártelőa­dó nyugodtan elhallgathatta volna prob­lémáikat, mégsem tette. Sőt, éppen for­dítva, kérés nélkül is kitért a hiányossá­gokra.- Vannak népgazdasági ágazatok, ahol a pártalapszervezeteket a fiatalok nevelésében a korábbiaknál következe­tesebb munkára kell nevelni. Elsődlege­sen a mezőgazdasági üzemek, a Cseh­szlovák Autóközlekedési Vállalat és az egyes építővállalatok mellett működő alapszervezetekről van szó. Az előbbi két helyen a mezőgazdasági csúcsmunkák, elsősorban az őszi betakarítás idején, míg az utóbbin, sajnos általában mutat­kozik hiányosság a fiatalok nevelésében. Nem szólva arról, hogy az említett ágaza­tok keretében működő alapszervezetek tagjelöltjei a legtöbbet hiányoznak az elő­adásokról és szemináriumokról. A közel­jövőben ezt mindenképpen szeretnénk megszüntetni, hiszen a fiatalok nevelése csak akkor lesz sikeres, ha mindenki és mindenkor messzemenően felelősségtel­jes munkát végez EGRI FERENC D ecember végi estén toporog­tunk a bratislavai Tomašík utcán, egy autóbusz-megállóban. Szerencsére nem havazott, külön­ben a várakozók egy részét mi sem védte volna ellene. Ugyanis a megállóhelyre épített csővázas, műanyag bódé falának s tetejének jó egyharmadát valakik szaksze­rűen lebontották a tartóvázról. (Csak gyanítom, hogy otthoni hasznosításra, mivel divatos moz­galom a házi barkácsolás.) Talán leszerelték volna az egészet is, ha valamilyen zavaró körülmény nem hiúsította volna meg további sötét ténykedésüket. Erről árulkodott, hogy miután nemigen lehetett már idejük minden csavart meglazíta­ni, egyszerűen letépték az utolsó műanyag lemezt - s egy jó tenyér­nyi darab ott maradt belőle, a csa­var rabságában. Nem nagy eset, legyint a föld­szintes gondolkodású, felületes ítéletű ember. De mert ismerős, sőt már-már megszokott, éppen azért elgondolkodtató látvány a tönkretett közhasznú létesít­mény. Meg egyéb okokból is. Va­lahányszor megrongált köztéri pa­dokat, utcai telefonfülkéket, lám­pákat, új lakótelepek parkosított területein letördelt facsemetéket, megtiport díszcserjéket s gondo­zott gyepszőnyegein kitaposott gyalogutakat látok, nemcsak a vá­sott suhancokat, netán ködös agyú részegeket vagy minden közvagyont képező érték iránt kö­zömbös felnőtteket juttatják eszembe, akik feltételezésem szerint az ilyen garázdaságokat művelhették. Sokkal inkább azo­kat a tisztességes, jóérzésű - vagy annak tartott - embereket, akik, ha látják, eltűrik a kíméletlen­ségnek és a romboló -hajlamok kiélésének eme megnyilvánulása­it. Mert azért nem minden effajta garázdaságot okvetlen a késő esti vagy az éjszakai órákban követ­nek el - olykor fényes náppal, mások szeme láttára is. Tulajdonképpen nem is ezekkel a felszíni jelenségekkel van dol­gunk, még ha összességükben esetleg számottevő kárt jelente­nek, vagy mégoly züllesztő hatá­súak is. Az általánosítás legcseké­lyebb szándéka nélkül szólva, a megrongált várakozó hely olyan tendencia külsőleges kifejezője, ’ amelyet meghatározatlan számú egyedek kollektív személysigtor- zulásának nevezhetnénk legin­kább. A látvány: cseppben a ten­ger. A puszta viszolygáson kívül képzettársításra ingerel. Mert ha továbbgondoljuk, az ilyen - ko­rántsem sűrűn, de azért nem is elvétve - előforduló, kisszerű gaz­tettek mellett olyan jelenségek is felötlenek bennünk, amelyek az említetteknél nagyobb hatókörben és több tanulsággal szolgálva pél­dázzák a társadalmilag megen­gedhetetlen önzés változatos for­máinak meglétét. Eléggé ismerjük - közvetlenül vagy hallomásból -, mert közszájon forognak. Az egyiknek lopás a neve, hivatalos nyelven: jogtalan eltulajdonítás; a másikat mondjuk kapzsiságnak, harácsolásnak, finomabban kife­jezve az is megszelídül: anyagi javak oktalan halmozásának ne­vezzük. De vannak olyanok is, amelyeket inkább idegen nevükön emlegetünk, mint a korrupció, azaz a közéleti megvesztegethe­tőség, vagy a protekció, azaz be­folyásos személy, személyek elv­telen pártfogó közbenjárása, továb­bá ikerpárja, a nepotizmus, ma­gyarul: a családtagokkal, rokonok­kal való kivételezés állások betöl­tésében, hivatali előnyök juttatá­sában stb. T isztában vagyok vele, hogy nem én találtam fel a spanyol- viaszt, mégis úgy érzem, minden­napi életünk e kóros jelenségeihez fűzött reflexiók ma is szüksége­sek. Főleg mert nem jelentéktelen probléma tisztázásának és megol­dásának társadalmi igényét vetik fel: az egyéni és a közösségi érde­kek elkülönülésének, ütközései­nek megszüntetésére irányuló tö­rekvések fontosságát. Hiszen eléggé köztudomású, hogy a fen­tebb már említett visszásságok különböző területeken s közegek­ben milyen szívósan érvényesül­nek ma is, tovább fertőzve a külön­ben tisztességes emberek más ré­tegeit is. Érthetően, mivel nem a nagy nyilvánosság előtt mennek végbe, hanem körültekintően rejt­ve, csak a közvetlenül érdekeltek tudomásával. Ennek ellenére még­is napfényre kerülnek olyan sötét üzelmek, amelyek olykor okkal keltenek közfelháborodást. Leg­gyakrabban az építkezések körül, vagy a szövetkezeti lakások kiuta­lásában, elosztásában, de nem ritkán a kereskedelemben fordul­nak elő gazdasági bűntetteknek s más törvénytelen eljárásoknak számító esetek. Csak találomra: nem túl régen az egyik keiei-szio­vákiai járásban lepleztek le egy bűnszövetkezetet, amelynek tag­jai nagyjából 300-300 ezer koro­nát loptak ily módon, s „ügyirata­ik“ közt félmillió-koronás szabály­talan nyugták is szerepeltek. Vagy mintegy jó fél éve az egyik bratis­lavai városkerületi nemzeti bizott­ság lakásügyi osztályának vezető­jét állították törvény elé hasonló váddal. Amikor lakásigénylök ez­rei futkosnak fühöz-fához jogos ké­relmükkel a megvesztegetés szándéka vagy egyáltalán lehető­sége nélkül - a törvényes és mél­tányos ügyintézés reményében. De az élet más területein is létezik, korrupció és protekcionizmus. Idézni lehetne azokat a szintén nem ritkán, de közvetlenül alig bizonyítható eseteket, is, amikor befolyásos emberek megfelelő csúszópénz ellenében - mondjuk a fővárosban vagy más előnyös helyen - soron kívül álláshoz jut­tatnak jó ismerősöket. V an ebből a társadalmunk életét mérgező, közérzetünket ron­tó bűvkörből az eszményi közálla­potok, a szó szerint értelmezett közéleti tisztaság eléréséhez, tö­kéletesítéséhez vezető út? Két­ségtelenül van, csak hát az emlí­tett példákból kiindulva nem kép­zelhető el direkt módon, bizonyos áttételek és megkülönböztetett el­járások nélkül. Mert bár mindnyá­jan a szocialista társadalom építé­sén fáradozunk, amelyben törvény bünteti az élősködést, sokan mé­gis úgy vélik, hogy túlhaladott szemléletre vall még ma is folyton kistulajdonosi mentalitásként, plá­ne kispolgári csökevényként meg hasonló megbélyegző elnevezé­sek alatt felhánytorgatni a társa­dalmi javak afféle burkolt formájú újraelosztásának szóban forgó eseteit. Pedig akik a becsületesen dolgozó, csak a fizetésükből, legá­lis jövedelmükből élő milliók közt meghúzódva, embertársaik szo­rult helyzetét kihasználva, befo­lyásuk, netán tisztségük latbave- tésével ilyesmit müveinek, nem­csak a kispolgáriság túlélő képvi­selői, hanem társadalmunk ki- sebb-nagyobb vámszedői. Elle­nük, ahogy azt sok pártdokumen­tum is hangoztatta már, csak tár­sadalmi összefogással lehet fel­venni a harcot. Magától értetődik, hogy ebben is a pártszerveknek és -szervezeteknek, a nemzeti bizottságok, a tömegszervezetek s a társadalmi szervezetek kom­munista vezetőinek és tisztségvi­selőinek kell kezdeményezőknek lenniük. Mert csak akkor lehet számítani a becsületes dolgozók tömegeinek határozott támogatá­sára, nyílt állásfoglalására is, ami nélkül egyetlen társadalmi, közös­ségi vagy munkahelyi probléma megoldása sem képzelhető el. E rre többek közt a mostani idő­szakban az év eleji pártgyülé- sek is'megfelelő lehetőséget nyúj­tanak, amivel élnie is kell minden kommunistának, akinek ilyen üzel- mekről tudomása és kimondásuk­hoz kellő bátorsága is van. Kell olyan erősnek lennie minden párt- szervezetnek, hogy a bírálat és ónbírálat lenini értelmezése és ér­vényesítése alapján megfelelő légkört teremtsen a megalapozott, jogos és társadalmi érdekű bírá lathoz és vélemény-nyilvánítás­hoz, amely többek közt a munka­helyi demokrácia megszilárdításá­nak is kulcsfontosságú tényezője és feltétele. MIKUS SÁNDOR Enyém - miénk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom