Új Szó, 1982. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-07 / 5. szám, csütörtök

ÚJ szó 5 1982.1. 7. Télen sem tétlenkednek Együttműködve a szövetkezettel Óriási hóvihar tombol az Ipoly mentén. Késnek a buszok, a vo­natok. A gépkocsivezetők küzde­nek, igyekeznek kikerülni a hóbuc­kákat. Türelmetlenül ül a Léváról (Le­vice) Ipolyságra (Šahy) haladó au­tóbuszban Gergely János vasutas is. Ót is hívja a kötelesség. Ráfért volna egy kis pihenés, de mégis vállalta ezt a munkaszüneti uta­zást, mert a többség érdeke így kívánta. Kora reggel indult Lévára, hogy az ipolyviski (Viškovce nad Iplom) kisállattenyésztők ügyében intézkedjen. Mint elnöknek, bőven akad tennivalója, hogy a 141 tag kedvező feltételek között végez­hesse tenyésztési és termelői munkáját. A tél még tombol, de ő már megrendelte a kisállatte- nyésztők járási bizottságán az 1400 darab napos kacsát és 50 darab napos csibét. Annyira belemerül a beszélge­tésbe, hogy már ügyet sem vett az autóbusz zötykölődésére. Részle­tesen elmondja, hogy a járási bi­zottságtól nagy támogatást kap­nak. Igyekeznek kihasználni a lé­vai keltetőt is. A helyi szervezet tagjai 80 fajtiszta tyúktól ötezer tojást adtak el keltetésre a múlt évben. Ma Jozef Ulrikkal, a keltető vezetőjével a további együttműkö-( dési lehetőségeket és a tagok számára nyújtott kedvezményeket beszélték meg. Minden tag száz tojást vihet a törzstenyészetből próbakeltetésre. A kikelt csibéket díjmentesen hazavihetik. Nagy segítség ez, mert a tenyésztők megállapíthatják, hogy a tojás mennyire alkalmas a keltetésre. Pontosan felmérhetik, mennyi to­jás kell az állomány szaporításá­hoz, és mennyit adhatnak el a fel­vásárló szerveknek. Tavaly a fo­gyasztási szövetkezetben húsz­ezer tojást értékesítettek a tenyész­tők. az élelmesebbek még a kör­nyékbeli piacokra is szállítottak friss tojást. Igaz, egyes időszakok­ban nem volt eléggé rugalmas a felvásárlás, de remélik, hogy a jövőben ezen a téren is kedvező változás lesz. Az alapszervezet tagjai jelenleg 250 fajtiszta nyúlat tartanak. Eze­ket a különböző betegségek ellen többször beoltják. Néhány te­nyésztő nyúlállománya még nem teljesen fajtiszta, de az előadáso­kon hallott szakmai tanácsok fi­gyelembe vételével a követelmé­nyeknek megfelelően határozzák meg a tenyésztés irányát. További értékesítési problémákról is szó esik. A nyitrai (Nitra) Branko felvá­sárlóinak 1400 hízó süldőt adtak el. A kínálat továbbra is elég nagy. Néhány tenyésztőt azonban felvá­sárlási nehézségek kedvetlenítet­tek el. Volt olyan időszak, mikor egy hónapig sem jelent meg a fel­vásárló a "faluban. A vágósúlyt el­érő állatokat a tenyésztőknek tovább kellett tartaniuk. Később javult a helyzet. Többszöri pa­nasztétel után remélik, a vállalat hatásos intézkedéseket hoz a fel­vásárlás rugalmasabbá tételére. A tagoknak sokat beszélnek arról is, hogy minél több gereznát ké­szítsenek elő eladásra. Tavaly már 100 darabot adtak el. A gyűléseken gyakran vitatkoz­nak arról, hogyan tovább, milyen irányban határozzák meg a terme­lési programot. A tapasztalatok fel- használása és a lehetőségek fi­gyelembe vétele alapján arra a kö­vetkeztetésre jutottak, hogy több fajta állatot kell tartaniuk. Elsősor­ban olyanokat, amelyek számára a vásárolt abraktakarmányhoz még jelentős mennyiségű tömeg- takarmányt is termelhetnek, illetve szerezhetnek.- Falunk határában sok szénát kaszálhatunk - mondja. - Legelő is akad bőven. A múltban problé­mát okozott, hogy ki őrizze a juho­kat. Végre sikerült megegyeznünk az ipolysági Vörös Lobogó Efsz vezetőségével. A kisállattenyész­tők juhait a szövetkezet juhásza legelteti. Ettől az együttműködés­től azt várják, hogy a jövőben a tagok több juhot tenyésztenek. Sok nehézség után végre meg­érkezik Ipolyságra az autóbusz. Útitársam ismét várakozik, ezúttal a csatlakozásra. Az is késik, így elég ideje jut arra, hogy még to­vábbi tevékenységükről, terveikről és a nehézségekről beszéljen. Kö- pöncei Jánossal, Bartal Lajossal és a vezetőség többi tagjával gyorsan el kell osztaniuk az állatok fajtái szerint az abraktakarmányt, jősteheneknél bevezetjük a diffe­renciált takarmányadagolást, erő­teljesen- növelhető a tejhozam, ugyanakkor jelentős mennyiségű takarmányt tudunk megtakarítani. A kutatási eredmények érvényesí­tésével 58 000 fejőstehénnél 4000 literre növelhető az átlagos évi teihozam. A MEGVALÓSÍTHATÓ KUTA­TÁSI EREDMÉNYEK nyújtotta le­hetőségek felsorolását hosszan folytathatnánk. Számos esetben szorosan értelmezett vállalati esz­közök igénybe vételével is be le­het vezetni az ismeretek gyakorlati alkalmazását. Hogy miként tesz- szük minél általánosabbá az eredmények hasznosítását? Úgy, hogy az idén és a jövő esztendő­ben termelési rendszereket alakí­tunk ki a kerületben (a fő termékek vonatkozásában), hogy ezek vé­gül is a tudományos-műszaki ered­mények gyakorlati érvényesítésének hordozóivá és szavatolóivá váljanak. Az állattenyésztésben komplex programok megvalósításával ér­vényesítjük a tudományos-mű- szaki ismereteket. Kidolgoztuk pl. a szarvasmarha-tenyésztés fej­lesztésének 1990-ig szóló komp­lex programját, és befejezés előtt áll a sertéstenyésztés fejlesztése komplex programjának kidolgozá­sa. A baromfitenyésztés fellendí­tésére is hasonló programot ké­szítünk elő. A gépesítés fejleszté­séhez, a termelési-technológiai gépsorok teljesssé tételéhez je­lentősen hozzájárul, hogy a Sadyi Efsz-ben, illetve a kerület gép- és traktorállomásain működő fejlesz­tési központok segítséget nyújta­nak a gazdaságoknak. Jelenleg a mezőgazdasági szolgáltató vállalatoknak is fontos szerepük van a tudományos-mű- szaki eredmények meghonosítá­sában. Az élenjáró vállalatoknál komplex racionalizációs brigádo­kat hoznak létre, amelyekben a gyakorlati szakemberek mellett kutatási, fejlesztési és tervezési dolgozók is működnek. Ezek a kollektívák valóban úttörő szere­pet játszanak a progresszív isme­retek gyakorlati érvényesítésében. Az újító-, illetve a feltalálómoz­galomról is csak a dicséret hang­ján szólhatunk. A Košicei Mező- gazdasági felvásárló és Ellátó Vál- lálat dolgozói 1981 -ben 350 újítási javaslatot nyújtottak be, tehát min­den tizedik dolgozóra egy újítás esik. A Michalovcei Állami Gazda­ságban dolgozók a múlt évben 41 újítási javaslatot dolgoztak ki. Ré­gebben az ilyen tevékenység itt teljesen ismeretlen volt. Az újítás­ban élenjáró vállalatokat hosszan sorolhatnánk. A kerületben 40 üzemi szerve­zete és 1592 tagja van a Cseh­szlovák Tudományos-Műszaki Társaságnak. Kár, hogy az efsz- ek mellett csak négy, az állami gazdaságoknál pedig mindössze egy ilyen szervezet működik. Sok­kal jobb a helyzet e téren az élel­miszeriparban, ahol 21 üzemi szervezet működik 930 taggal, il­letve az erdőgazdálkodási szférá­ban, ahol 22 üzemi szervezetet tartanak nyilván több mint 1000 taggal. JELENTŐS EREDMÉNYEKET értünk el eddig is, a jövőben azon­ban még nagyobb feladatok vár­nak ránk, elsősorban a tudomá- nyos-műszaki bázis dolgozóira. Az egész ország érdekében még jobban hozzá kell járulnunk a me­zőgazdasági termelés iparszerűvé tételéhez, az élelmiszertermelés fellendítéséhez. MICHAL TUŠAN, docens, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa hogy a téli időszakban is termel­hessenek. Sok a tenniakarás ebben az emberben. A tagság is igyekszik kihasználni a lehetőségeket a háztáji ter/melés fellendítésére. Úgy érzik viszont, hogy több támo­gatást is kaphatnának. Sok huza­vona után oszthatták el a kisállat­tenyésztőknek és kertbarátoknak az eddig parlagon heverő földet. Nemrég jártak ezen a vidéken a felsőbb szervek ellenőrei. Meg­állapították, hogy legkevesebb 200 hektár föld hever még parla­gon a Vörös Lobogó Efsz hatáskö­rébe tartozó város és három falu határában. Ha gyorsan szétoszta­nák, ezen is termelhetnének ta­karmányt az állatoknak. Végre megérkezik az autóbusz, és az alapszervezet elnöke a fel­szállás előtt még búcsúzóul ennyit mond:- Amint látja, gondunk-bajunk van elég, azért a termelésben je­lentős sikereket értünk el. Néhány tanfolyamon is résztvettem, ame­lyeken biztatást kaptam arra, hogy tovább fejlesztjük a háztáji kisál­lattenyésztést. Többször láttam az elnököt és társait az árokpartokon, tisztáso­kon kaszálni. Nem sajnálják a fá­radságot, hasznos időtöltésnek tartják ezt a munkát. Lelkes kisál­lattenyésztők, akik megértve a CSKP KB 4. ülésének határoza­tát, szívesen áldozzák fel szabad idejük egy részét, hogy hozzájá­rulhassanak a lakosság élelmiszer- ellátásának javításához. BALLA JÓZSEF A kollektív szerződés és a munkahelyi környezet A szövetségi kormány és a Szakszervezetek Központi Ta­nácsa határozata értelmében az 1982-es kollektív szerződéseket legkésőbb február 15-ig kell jóvá­hagyatni. Mivel egyes helyeken még ezekben a napokban is folya­matban van a kollektív szerződé­sek véglegesítése, célszerűnek mutatkozik néhány időszerű gon­dolat felvetése ezzel kapcso­latban. A kollektív szerződés kidolgo­zásánál arra kell törekedni, hogy mozgósító jellege legyen. Ennek érdekében megfelelő figyelmet kell szentelni a munkahelyi kör-, nyezetben előforduló fogyatékos­ságok felszámolásának. Elsősor­ban a munkavédelmi bizottságok' feladata, hogy javaslatokat készít­senek elő munka- és egészségvé­delmi jellegű kötelezettségvállalá­sokra. A munkahely környezeti feltéte­leinek elemzése, valamint a mun­kavédelmi ellenőrzések korábbi eredményei alapján ki kell dolgoz­ni a munkahelyi környezet hosszú távú fejlesztési tervét, figyelembe véve a munkafolyamatok feltétele­zett műszaki és technológiai fejlő­dését. E terv 1982-re vonatkozó feladatait szintén be kell foglalni a kollektív szerződésbe. Ezzel ösz- szefüggésben támogatni kell az újítók és a feltalálók kezdeménye­zését is a munkahelyi környezet javítására irányuló tevékeny­ségben. A kollektív szerződésben külön figyelmet kell szentelni a dolgozó nők, főleg a fiatal anyák munkahe­lyi feltételeinek. Számos kollektív szerződésben már hagyományo­san fel vannak tüntetve a gyermek- intézmények férőhelyeivel kap­csolatos adatok. Ez azonban ön­magában nem elégséges. Arra is gondolni kell, hogy a nők munka­helyi feltételei megkülönböztetett figyelmet igényelnek, éspedig mind a szociális berendezések, mind pedig az esztétikai követel­mények szempontjából. Ezzel a kérdéssel számos szakkönyv és tanulmány foglalkozik, amelyeket érdemes fellapozni. A legtöbb esetben üzemi pszichológus nél­kül is elég ötletet lehet összegyűj­teni a munkahelyi feltételek javítá­sára főleg azokban az üzemek­ben, ahol különösen nagy a nők százalékaránya. k. I. Hasznos kísérlet A szabályozó és mérőműszerek hőenergiát takarítanak meg Manapság sok szó esik az energia- és fútőanyagforrások apadásáról, világpiaci áruk ál­landó növekedéséről. Minden­ki számára világos, hogy eb­ben a helyzetben az energia és a tüzelőanyagok leggazda­ságosabb kihasználására kell törekedni, mert minden elpo­csékolt energia és fűtőanyag nagy veszteséget jelent a nép­gazdaságnak. Az energia és fűtőanyagok jelentős részét, (mintegy 17,3 százalékát) la­kások fűtésére, hő és melegvíz előállítására használjuk fel. A kellemes, meleg lakás tehát sokba kerül, és ismeretes, hogy - különösen új lakóházak fűtésére - az optimálist jóval meghaladó mennyiségű hőt használunk fel. Ennek okát az épületek tervezésének és kivitelezésének hiányosságai­ban, az ablakok rossz szigete­lésében, a nem kielégítő hő- szabályozásban kereshetjük. A Raffael-lakótelepen Hogy a hőszabályozás mi­lyen jelentős értékeket takarít­hat meg népgazdaságunknak, arról a Prága 10. városkerüle­tének egyik lakótelepén vég­zett kísérlet is tanúskodik. A kí­sérlet színtere a Rafael-lakó- telep 290 lakása. Átlagos, min­dennapi lakótelepről van szó, ahol különösen a legfelsőbb emeletek lakói az utóbbi évek­ben gyakran panaszkodtak hi­ányos hő- és melegvízellátás­ra. A kísérlet célja az volt, hogy az adott fűtőanyagmennyiség növelése nélkül, a fűtés racio­nalizálásával, a hőellátást sza­bályozó és mérő műszerek fel- használásával érjék el a laká­sok jobb hőellátását. A 10. vá­roskerületi házkezelőség az Állami Energetikai Felügyelői Hivatallal karöltve két fűtési idényben tett kísérletet arra, hogy a hőszabályozó- és mé­rőműszerek felhasználásában, s az ezáltal elérhető hőmegta­karításban érdekeltté tegye mind a hőszolgáltatót, mind a fogyasztót. A kísérlet eredményéről František Froňeknél, a 10. vá­roskerületi házkezelőség igaz­gatójánál érdeklődtünk.- Kísérletünk bebizonyítot­ta, hogy a hőellátást szabályo­zó és mérő műszerek felhasz­nálásával a lakások fűtésére fordított költségeknek mintegy 27,5 százaléka takarítható meg. Nagyon fontos a kazán­házban a hőszolgáltatás auto­matikus szabályozása az idő­járásnak és a konkrét szükség­letnek megfelelően. Az auto­mata az embernél pontosab­ban, megbízhatóbban, a pilla­natnyi igénynek megfelelően képes szabályozni a hőterme­lést, így elejét veszi annak, hogy a lakások túlfűtöttek, vagy ellenkező esetben hide­gek legyenek. A hővezetéken elhelyezett mérőműszerek regisztrálják az egy-egy lakóházba szállított hő mennyiségét, a fűtőteste­ken elhelyezettek pedig a fűtő­testek illetve a lakás helyisége­inek valódi fogyasztását. A fű­tőtestre elhelyezett műszer tu­lajdonképpen egy műanyag­tokba helyezett folyadékkal töl­tött ampulla. Mennél nagyobb a fogyasztás, a folyadéknak annál több egysége párolog el, így a fűtőidényben elpárolgott egységek száma adja meg a fűtőtest valódi fogyasztását. Egy fűtőtest átlagfogyasztása 7,4 részegység, de ahol nem takarékoskodtak, ott 10-11 egység elpárolgásának megfe­lelő volt a fogyasztás. Olyan extrém eset is előfordult, hogy egy radiátor fogyasztása csu­pán 0,5 egység volt. Az anonim fogyasztás megszüntetése Köztudott, hogy nálunk a fű­téssel járó költségek elszámlá­lása a lakás nagysága szerint történik. így a lakás területe után egyformán fizetnek azok, akik takarékoskodnak, s azok is, akik a fölösleges melegtől a nyitott ablakon át szabadul­nak. A szóban forgó lakótele­pen a házkezelőség a kísérleti idényben az elszámolást úgy módosította, hogy a fűtés költ­ségeinek felét a lakások nagy­sága (terület szerint), a másik felét azonban a valódi fogyasz­tásnak megfelelően osztotta el a lakók között. Akik takarékos­kodtak, 200-300 koronával ke­vesebbet fizettek, mint azok, akik a fűtőtest elzárása helyett az ablakot használták hősza­bályozóként. Kivételesen az is megtörtént, hogy valaki 400 koronával kevesebbet fizetett az átlagosnál. Ez a másik szél­sőséges eset ugyancsak nem kívánatos jelenség. Az illető lakó valószínű nem tartózko­dott a lakásban, s a fűtést telje­sen kikapcsolta. A lakásban a hőmérsékletnek 16 Celzius fok alá süllyedése azonban ká­ros, a falak átnedvesedését, gombásodását idézheti elő. Sőt, az ilyen mértékű hőmér­sékletcsökkenés már a szom­széd lakás hőmérsékletét is befolyásolja. A kísérletnek a takarékos­ság mellett még egyéb előnye is volt. A hőszabályozó és mé­rőműszerek kihasználásával a középső lakásokban a hő­mérséklet a valódi szükséglet­nek megfelelően alakult (nem voltak túlfűtve), s ezáltal több meleg jutott a legfelsőbb eme­leti és szélső lakásokba, ahol a lakók a kísérletet megelőző években gyakran panasz­kodtak. A lakások egy részében a hőfogyasztást mérő műszer mellé termosztátot is helyeztek a fűtőtestekre. Előnye, hogy önműködően a beállított hőfo­kon tartja a helyiség hőmér­sékletét. Ha például a termosz­tátot 20 Celzius fokra állítjuk, néhány órás napsütés idején e hőmérséklet megtartásához a hővezetékből kevesebb hő elvonására van szükség, mint a nap többi részében. Hason­lóan reagál a konyhában a fő­zés közben keletkezett hőre is, azonnal regulálja a hőátvételt. Itt még nagyobb méretű volt a megtakarítás, mint a mecha­nikus szabályozás esetében. Általában a hálószobában és a konyhában a legalacso­nyabb, á lakószobában pedig a legmagasabb a fogyasztás. Takarékosságra ösztönöz A 10. városkerületi házke­zelőség kísérletének jelentő­sége a megtakarított fűtőanya­gon és a lakók elégedettségén kívül főleg abban rejlik, hogy a gyakorlatban bizonyította, mire képesek a mérő- és sza- bályozómüszerek, s az új, a valódi fogyasztást is tekin­tetbe vevő elszámolási mód­szer milyen mértékben képes takarékosságra ösztönözni a lakókat. Az idén a mérőmű­szerek használatát a kísérleti lakótelepen a melegvízfo­gyasztás mérésére is kiterjesz­tették. Előreláthatólag a me­legvíz előállítására fordított költségek 20-50 százalékát si­került ezáltal megtakarítani. A hőszabályozás- és mérés kihasználásával a szövetségi kormány elnöksége is foglalko­zott. Az 1980. évi 292—es szá­mú határozata szerint 1983-tól az új épületeket hőszabályozó- és a hőellátást mérő műsze­rekkel kell ellátni. A műszere­ket gyártó Blanskói Metra šum- perki üzeme olyan mértékben fokozza majd a termelést, hogy 1987-től a meglévő épületeket is elláthassák ezzel a fútő- anyagmegtakarítást elősegítő műszerrel. MOLNÁR ANGÉLA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom