Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-07-26 / 29. szám
Robert Benchley Azon számtalan jellemvonásom közül, amely megkülönböztet a nemzet nagy fiaitól, az egyik az, hogy képtelen vagyok végigolvasni egy detektívregényt. Nagy ügy- gyel-bajjal eljutok az utolsó tiz oldalig, ekkor azonban mindjobban fokozódó közöny hatalmasodik el egész lényemen - és a hűtőszekrényhez indulok, hogy valami italt vegyek elő. Arra képes vagyok, hogy megbirkózzam egy detektívregény első részével, azokkal az oldalakkal, amelyek telis-teli vannak hullákkal és gyanús alakokkal, és mint a detektívregény igazi kedvelője, izgatottan olvasom az utána következő részeket, amelyek szivet tépő sikolyoktól és pisztolylövésektől hangosak, és kajánul mosolygok, amikor a Scotland Yard embere a körmét harapdálja De mihelyt eljön az az idő, hogy mindent a helyére kell tenni, és a detektív megmagyarázza miért jutott arra a következtetésre, hogy éppen Scarboro követte el a gyilkosságot, akkor én ráeszméltem, hogy még a szereplők nevére sem emlékszem, és - ami még rosszabb '' - ez nem is izgat különösebben Valószínűleg éppen a nevek problémája hűti le a detektívregé- nyek iránti lelkesedésemet. A cselekmény kibontakozása során s ahogy egyre újabb és újabb hősök bukkannak fel, én mindinkább szeretném elraktározni őket emlékezetemben. Csakhogy sehogy sem sikerül öt névnél többet megjegyeznem, a többit illetően pedig azzal a reménnyel vigasztalom magamat, hogy majd eszembe jut, kicsodák, amikor újra megjelennek. No és persze mikor a regény végéig már csak hat oldal van hátra, ahol nem történik semmi, csak holmi McCartney.-kröl, Wallesekröl, Martissis-ekről meg Waldenheimekről esik szó - akkor bizony pocsék helyzetbe kerülök. Ha érdekli a kedves olvasót, hát az alábbiakban megpróbálom összefoglalni a detektívregények többségének utolsó tiz oldalát, már ahogyan én látom.- Nos, mondja meg nekem, felügyelő, mi késztette arra a gyanúra, hogy éppen Reedy, nem pedig Peroni járt azon az estén Balinto lakásán?- Pofon egyszerű volt: miután megállapítottuk, hogy Gilko semmiképp sem találkozhatott Chicagóban Matessy embereivel, O Ro- ork és Bleaker pedig, ahogyan tudtuk, súlyos anyagi helyzetben volt - ezt Gregory közölte velünk -, a bájos Maud Marston pedig megpuhította Patrickot, hogy csalja meg Maryt... Úgyhogy azon az estén, amikor látták, hogy Free- dish kilép Hancock lakásából..- De hiszen McKerrt látták, nemde? Teamy éppen ezt közölte- Teamy azért mondta ezt, mert attól félt, ha Clark megtudja, hogy Nogelet buzgón csapta a szelet Elsie-nek, akkor közli ezt Gorelli bandájával, Sheenositz pedig menten megpukkad...- Tehát nem volt bizonyos abban, hogy azon az estén Clark járt a tímárműhelyben?- Sejtettem, de addig nem voltam biztos benne, amíg meg nem találtuk Van der Hook felöltőjének zsebében a zálogcédulát, és rá nem jöttünk, hogy Duke is belekeveredett ebbe a zűrös ügybe, de nem szólhatott, mert félt McNama- rától- No és a biztosítási kötvény?- A biztosítási kötvényt, mint tudja - ha hajlandó megerőltetni az agyát - Austerville nevére állították ki, ez a kutya pedig Paster- son embere. Éppen ő fedte fel az egész ügyet.- Süllyedjek el, ha értem!- Nem, ezt egyáltalán nem ki-, vánom? Inkább fizessen nekem egy pohár whiskyt. GELLÉRT GYÖRGY fordítása (11 kp W Utolsót csillan az Álomtó tükrén a nap aranyló sugara. Az erdő imbolygón bomló árnyai nesztelen suhanással egyre messzebbre kúsznak Csend tanyája, jószagú hegyek friss leheletével megtelt óriás barázda a völgy. A fenyő, a csér, a tölgy és mindenféle fák serege, égi zuhanyban töltődnek újra meg újra, hogy aztán csintalan szellő pazarlón szórhassa szét - ami után tüdőnk és vérünk áhítozik - az oxigént. A hegyi patak árjával szemben piros húsú pisztráng edzi magát. Az erdei tisztás buja füvén vaddisznó osztozik őzek csapatával. Madarak hada fészkekre szállva készül a korai pihenőre, hogy a hajnali pírral kelve megint zenghesse életigenlő dalát. A déli fekvésű oldalon, ahonnan messze látni a völgy és a Somhegy felé, az ember birtokba vette a táj egy gyönyörű karéját. Talán száz ház lapul itt kicsiny faluba tömörülve. Csobogó csermely hosszanti irányban szeli ketté a zöld függönnyel takart utcasorokat. Mikor a templomtorony villámhárítójának aranyán az utolsó fénysugár is kihuny, művészi tolinak és ecsetnek ihletet-adó falusi alkonyat, alkonyi varázslat hullik alá. Itt-ott a kiskapun túlra kígyózik a frissen főtt vacsora illata, hogy hazaindító vágyat gerjesszen a kószáló gyerkőcökben . Minden, ami jelen van, szívet megejtő, borzas indulatokat elsimító, lélekelemző, harmonikus. A természet talán csak mutatóba hagyta meg Így, ilyen valóságosnak e darabkáját a világnak, hogy a felborított egyensúlyt érezve is legyen miben megvigasztalódnia. S talán még azért is, hogy engem egyszer ilyen valószínütlenül nagy gyönyörűséggel eltöltsön . Természet-imádatba hajló ájta- tosságomat hirtelen egy otromba kurjantás zavarja meg. A hang irányába figyelve, túl a templomsoron, egy középkorúnak tetsző, támolygó asszony alakja bukkan elő. A kocsma felől kacskaringózik hazafelé és hangját nem kímélve nagyokat rikkant bele az ittfelejtett édeni alkonyatba: ,,Kelj fel, anyám, kelj fel, kelj fel a sírodból! ..." Beleborzongok. és csak annyit tudok elmotyogni, hogy:- Minek'” KOVÁCS JÓZSEF GYÜRE LAJOS Bojtárnak lenni Tereli szavait a kóltö kutyája nincs neki- csak J. A utánérzései - pattog az írógép ostor dühös a falka nem szelíd juhnyáj barangol bitang jószágként az októberi sárban dagad a vers ólmos fütykösök verik a kussoló metaforát mert elbitangolt az esztétikum hímes mezejéről Tereli szavait a költő sűrű betonerdö a lakása- álmában Vidróckival komáz s a legszebb pej nyerítve vágtat alatta. MÁZIK ISTVÁN Mintha alkonyodna Mintha alkonyodna, már a bokroknál az ég kékje sűrűsödne. Jönne az est, itt a bokroknál jönne az est. Ajtóm fáklyás kezemmel kinyitnám, ajtóm csillagok rubintos bánatába nyitnám Lassan esteledne, .kedvem a csendnek nekifeszülne B7án «TOtwi AZ 1. SZÁMÚ TRÉFA Bugyakin apó nagyon szeret tréfálkozni kiadós esőzés után. Amikor elered az eső, Bugyakin apó elégedetten dörzsöli össze a kezeit és hahotázik Amint eláll az eső, Bugyakin apó gumi lábbelit vesz vei és kimegy az utcára - tréfálkozni. Miután talál egy jókora pocsolyát, Bugyakin apó óvatosan belelépdel, megáll a pocsolya közepén és titokzatosan nézegeti a járókelőket. Amikor a járókelők megállnak és udvariasan megkérdezik, hogy ,.Miért tetszik a pocsolya közepén állni?“, Bugyakin apó nagyot dobbant a lábával a vízben és miután lefröcskölte a járókelőket, vidáman kiáltja:- Ezért! Ezért! A 2. SZÁMÚ TRÉFA Amikor nem esik az eső és szép idő van, Bugyakin apó a városi közlekedést lebonyolító jármüveken szeret tréfálkozni csúcsforgalom idején Bugyakin apó fehér inget, utcai ruhát, fekete cipőt vesz fel. fogja a sétapálcáját és elindul tréfálkozni A Kolhoz-térre éve Bugyakin apó elöl száll fel a zsúfolásig megtelt trolira, elállja a kijáratot és úgy utazik tovább. Amikor a mögötte álló utasok udvariasan megkérdik: ,,A következő megállóban le tetszik szállni?“ Bugyakin apó hátrafordul, alaposan végigméri az érdeklődőket, majd méltóságteljesen így válaszol:- Nem mondom meg. A 3. SZÁMÚ TRÉFA Ezt a tréfát Bugyakin apó nagyon régen eszelte ki Még akkor, amikor a gyerekek korán reggel mindig megrugdosták az ajtaját, nagyot füttyen- tettek a két ujjuk segítségével, majd hangos „Hahó!" kiáltással elszaladtak. Bugyakin apó eleinte haragudott ezért, de miután kiagyalta ezt a tréfát, megnyugodott. És csak most, amikor a gyerekek már felnőtt emberek lettek, Bugyakin apó sportöltözéket és futballcipőt vesz1 fel és minden vasárnap korán reggel elindul tréfálkozni. Miután a tudakozóban megtudja a soron következő egykori gyermek címét, Bugyakin apó odamegy, jól megrugdossa az ajtót a futballcipőjé- vel, nagyot füttyent a négy ujja segítségével, elkiáltja magát: „Hahó!“, aztán elszalad, SÁGI TÓTH TIBOR fordítása Gyurák Éva: AKADÁLYUGRATÁS (Tusrajz)
