Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-07-26 / 29. szám
L assan becsukódott mögötte az üvegajtó. Megállt a bejárat előtt, égő arccal, a nagy hideg ellenére kigombolt kabátban. Cigarettát és gyufát vett elő a kabátzsebéböl és meggyújtott egy Duettet. Mig nem gondolt rá újra, egy pillanatig mozdulatlanul tartotta kezében a cigarettát, majd gyorsan szívni kezdte A bárányprém bélésű szarvasbőr kabátban és a divatosan szabott szarvasbör sapkában kora ellenére kellemesen fiatalos benyomást keltett. Rövid horgas orra és a szemüveg mögötti parányi világos szemmel rablómadárra emlékeztetett A lazán egymáshoz érő, duzzadt ajkaik viszont gyengítették ezt a benyomást. Leejtette a cigarettavéget, széttaposta a még izzó parazsat, begombolta a kabátját, az üvegajtón keresztül még egy röpke pillantást vetett a könyvkiadó világos előcsarnokára és az óváros irányába fordult. Bár óvatosan mozgott, néhányszor megcsúszott á tükörsima járdán Hamarosan eltűnt a rosszul megvilágított utcákban. Valamivel később egy lány elhagyta az épületet. Arca gyorsan kipirult a hidegben Csúszkált a járda jegén, majd ugyanabba az irányba indult, mint a férfi Lépései úgy lassultak, ahogy közeledett a sűrűn egymás mellett álló magas, öreg házakhoz. Betért egy mellékutcába, úgy tűnt, hogy gondtalanul ballag, figyelmesen vizsgálta a szembe jövő gyalogosokat. Hirtelen mellette termett a férfi a szarvasbőrkabátban. A lány összerezzent.- Jó napot, itt vagyok. - Halkan neve-. tett.- Nem tudtam hamarabb - szólt a lány Egymás mellett ballagtak, kezüket zsebbe süllyesztve, mintha jelentéktelen beszélgetést folytatnának kollégákról, időjárásról, családról, és ez volna minden.- Már kora reggeltől iszom - mondta a férfi - Ez talán zavar téged- Észrevettem. Ugyanis elég elővigyázatlan voltál. Ha jött volna valaki... A nyílt folyosón.- Nagyot dobbant a szívem, amint megláttalak Egy pillanatig feltétlenül magaménak akartalak érezni, ma.- Engem? - kérdezte a lány. - Miért? Hiszen annyi barátod van.- Nem, nem. Ezt talán nem érted Ma egy fiatal lánnyal akartam lenni- Elég sokat ittatok. Szobád előtt egy halom üres üveg állt.- El kellett volna jönnöd. Nekem gratulálni.- Igen - mondta a lány gondolatban ezerszer voltam nálad. Valóbán. Büszke vagyok rád. Ilyen magas kitüntetés. Ezt csak olyan embereknek volna szabad adni, mint te vagy.- Ah. - Vállat vont.- Igazán tisztellek. Felháborít a gondolat, hogy egy olyan is megkaphatná, mint az osztályvezető. Úgy találom, ezzel megrövidítene téged.- Meglehetősen hideg van - mondta a férfi. - Még megfagysz.- Igen - mondta a lány -, szép hideg. Nagyon ünnepélyes, ragyogó tiszta.. A te estéd- Mégis, megfagysz. Egy ilyen vékony kabát, nem értelek. - Szemügyre'vette a lány karcsú alakját a hosszú gyapjú körgallérban. A lány éppen olyan magas volt, mint a férfi, aki inkább alacsonyabb növésű volt, és akinek egy rövid ideig úgy tetszett, mintha számára sajátosan idegen és mégis ismert fia lépdelne mellette - Körgallér - helyesbített a lány. . - A kabát még nincs soron.- Mit jelent ez?- Először jön a lemezjátszó. Aztán polcok következnek. Na igen, és utána még más dolgok.- Akár a lányom. Az öreg apjának kell, hogy kabátot vegyen neki, nehogy tüdő- gyulladást kapjon.- Kár, hogy nem vagy az apám.- Hálá az égnek, nem. - Nevetve rázta meg a fejét. „- Mennyi időd van? - kérdezte a lány, és kezét a férfi kabátzsebébe csúsztatta A férfi megszorította. Keze forró volt.- A feleségem ma nem vár. Csak holnap ünnepelünk.- Tegnap Berlinben, ma az üzemben és holnap még egyszer ..- Három napig, ahogy ez egy rendes keresztényhez illik.- Hiszen te marxista vagy, - mondta a lány komolyan.- De egy istenfélő nagyapával - Az az a falusi?- Igen, ő. Honnan tudod?- Megjegyeztem. Azt mondtad, hogy a faluban majdnem mindenkit rokoni szálak fűznek hozzátok. És amikor a háború után megjöttél a fegyházból, a faluban lázadás tört ki, mivel mindenki azt hitte, hogy a nácik kivégeztek- így van. Ezt is elmeséltem neked? De a szüleim a városban éltek.- Igen. Az apád bányász volt Mindent tudok.- Annyira érdekes vagyok a számodra? .- Igen, az vagy. Közben egy kis parkba értek A férfi erősen magához vonta a lányt és megcsókolta- Üdvözlésképp - mondta, miután újra megnyugodott. A lány nevetett - És ha látott minket valaki?- Mitévők legyünk? Hiszen nem akarsz hozzám kijönni.- A házadba? Nem, arra nem vagyok képes- Nem is kell. De azért kár. Legalább egyszer- Hogy volt Berlinben? - kérdezte a lány.- Képzeld el, odahívott maqához a banketten Megkérdezte, hogy vagyok, és mi van az újsággal. Jól, mondtam Hiszen jól is vagyok.- Ezt normálisnak találom. Ha már korábbról ismer!- De mennyi dolga van egy ilyen embernek, lányom - mondta a férfi haragosan. - Már maguk a reprezentációs kötelességek is, és ez még a legkevesebb.- Még jól néz ki. Meg te is.- Megérem a kilencvenet, megállapította az orvos. Ha felhagyok a dohányzással, százat is. De öreg sohasem leszek- Miattam lehetsz öreg is - mondta a lány, és megsimogatta a férfi kezét.- Ah te - mondta. - Akkor én aggasa fiatalok közé. Eszembe jut egy Vietnammal kapcsolatos rendezvény. Mi a feleségemmel tulajdonképpen nem akartunk odamenni. Éárasztó nap állt mögöttem. Micsoda, mondta feddöleg az anyósom, az újságodban Vietnamról tudósítasz - és aztán még egy szolidaritási rendezvényre sem akarsz elmenni? Hát elmentünk. Azt hiszen, nagyon kedvelt engem. Én mondtam a sírjánál a gyászbeszédet, ezt még régen meg kellett nekik ígérnem. A munkásokban, azokban van valami Az egyszerű embereknek helyén van a szivük meg az eszük Már - mondta a lány. - Itt azonban egész más emberek laknak. Mindenesetre most. Tönkrement alakok. Hétvégén rendőröket kellett hoznunk. Egy verekedés miatt. Az üvegszilánkok még mindig ott vannak az udvaron szétszórva Le kellene bontani ezt a negyedet - mondta a férfi.- Én az új blokkházakat sem szívelem, legalábbis nem túlságosan- Nem? - kérdezte a férfi csalódottam- A komfort biztosan kellemes. Amikor már ott lakik az ember Csak túl egyhangú, kintről is, bentről is.- Talán majd jobb megoldások is születnek később.- Te mindenért felelősnek érzed magad - mündta a lány - A te hibád, hogy az új házak olyan egyformák?- De hiszen ezt az országot én is segítettem felépíteni.- Te minden tőled telhetőt megtettél. A lakásajtó nem volt szürkéskékre tyán vagyok, egy remegő öreg ember. Akkor aztán valóban nem járhatok nők után. Harmadszor indultak körbe a kis városi parkban.- Nem tetszik ez nekem, csak itt a parkban - mondta a férfi. - Mégis elmehetnénk legalább egy vendéglőbe- Eljöhetsz hozzám - mondta a lány -, ha tiszteletben tartod egyezségünket.- És ő?- Ö elutazott a szüleihez. Dévaiéban, ne ringasd magad illúziókban.- Mert ö is itt lakik? Ne tarts ennyire korlátoltnak.- Ha más tennél, akkor egyáltalán nem akarnálak. Elhagyták a kis parkot és újra betértek a sötét utcák egyikébe. A lány majdnem egy autó elé lépett, mert egyfolytában csak a férfit nézte, és nem figyelt semmi másra. A férfi megragadta a körgallérját és csak akkor eresztette el, miután az autó elhaladt előttük. A ház, melyben a lány lakott, nem különbözött a többitől az utcában. Balkonok vasrácsokkal, melyekről zöld festék maradványai peregtek le A vakolat alól kilátszottak a téglák. Egy széles kapun át mentek a hátsó udvarba. Egy tartály tömve volt szeméttel. Papírdarabok és konzervdobozok hevertek szanaszét az udvaron. A lány felnézett.- Mégis itt van?- Nem, én mindig felnézek. Szokásból.- Innen származik az anyósom - mondta a férfi. - Egy valódi munkáslány. Mi mindent csinált az már mint tizenöt éves utcagyerek. Röpiratokat osztogatott. Tulajdonképpen mindenben részt vett. Csak a pártba nem akart belépni A háború után sem. De minden iránt érdeklődött. Mindig. Végig. Mindenekelőtt az ifjúság iránt. Itt a közelben van egy vendéglő, gyakran odament, festve, mint a többi, hanem pirosra és fehérre. Egy névtábla hiányzott. Helyette a név fehér festékkel volt ráfestve az ajtóra Ajtót nyitott, egy kis folyosón keresztül bement a szobába és felkattintotta a villanyt.- Gyere be A lány hívására csak lassan lépett be és megállt a szoba közepén. Bár majdnem négyszögletű volt, mégis öt fehérre meszelt fal határolta körül. Az ötödik falba, amely elvágott egy szobasarkot, nagy ablakot ültettek. A matracokon sötétpiros takaró lapult. A matracok mögött egy lámpa állt óriási ernyővel. A kályha felőli oldalon egy sötét szekrény. Égy csakugyan régi sötét íróasztalon az ablak közelében két könyvrakás közé hanglemezek voltak benyomva. Szemben afalon parányi kép függött. A férfi közelebb lépett a képhez és alaposan szemügyre vette.- Ez a legértékesebb ebben a lyukban- Hol vetted? - kérdezte a férfi.- Miért gondolod, hogy vettem? Valaki rámhagyta.- Úgy - mondta a férfi -, rád hagyták. A lány odaállt mellé és nézte a kövérkés rózsaszínű asszonyt, aki egy széken ült, s aki szép volt, lábánál egy macska hevert. A férfi átkarolta a lány derekát. - Tudod mit szeretnék most? A lány elpirult és gyengéden kicsúszott az öleléséből. • - Főzök teát. Az az érzésem, hogy mindig figyel minket.- Mint isten szeme - mondta a férfi kicsit komolyan, kicsit vidáman - És hol szoktak nálatok leülni?- Az ágyra. Különben hova is lehetne! Levetette a kabátját, maga mellé fektette, levette a sapkát is, rátámaszkodott a karjára és figyelte a lányt, aki egy vödröt cipelt a konyhából, kiszedte a hamut a kályhából és tüzet rakott.- Korán szoktam fűteni - magyarázta- Este aztán még egyszer begyújtok- Förtelmes. Nálunk központi fűtés van A kályha már duruzsolt, amikor a lpny bejött a tálcával; a férfi és maga közé helyezte az ágyra, és teát töltött.- Komikus - mondta a férfi.- Micsoda?- Ez itt. A lány ránézett, és a férfi felfedezte újra fiatal arcát, ragyogó keskeny szemét, mely kacér volt és kicsit ártatlan, az egyenes örrot és a s'zájat, melyen az ajkak akár dacból vagy zárkózottságból néha elvékonyodtak Most azonban a száj lágyan s alig észlelhetően kinyílt.- Nem - mondta a férfi -, már megint elmúlt.- Mi?- Nem tudom, egy pillanatig azt gondoltam, csupán rokonod vagyok.- Nem tetszik itt neked?- Talán zavar az isten szeme. - A férfi nevetett.- Szeretem, ha nevetsz. Csodálatosan zeng. Fel tudnám játszani hangszalagra és meghallgatni. És amikor mesélsz Legjobban mindazokról mesélsz, akiket ismerek. A hangod szép. Egyáltalán..- Vigasztalni akarsz?- Mesélj hát - mondta a lány. - Bármiről. Lekapcsolta az erős fényt, felkattintott az állólámpát, melyből meleg szín áradt és újra mellé ült.- Hogy éltél a fegyházban? - kérdezte a lány.- O, ez nem neked való téma. Egyáltalán, érdekli ez a mai fiatalokat?- Persze - mondta a lány. - Éppen ez. Amikor először hallottam rólad, feltétlenül meg akaralak ismerni. Mert .. Te maga a történelem vagy. Úgy találom, ez óriási Ó, olyan férfiak, mint te... És hogy még éppen van lehetőségem téged ismerni. Igazán. Mint férfit. Hiszen minden emberben ott él az apa és a nagyapa az egész emberiség. Talán ez a legtöbb embert nem érdekli. De én, én már szeretném tudni, milyen emberektől származom- Puff neki! Szóval én egy darab történelem vagyok a számodra!- Nem, ez így nem igaz. - Gyengén megérintette a karját.- Ne tégy engem öreg férfivá, kérlek- Gyengéden ránézett.- Te magad mondtad, egy fiatal lánynyal akartál ma együtt lenni. A lány mosolygott.- Persze - mondta a férfi komolyan- De nem akármilyennel... Maguk elé bámultak. Egy óra kongása hallatszott. Kerek, barátságos hangok, akár egy kicsit kövérkés ötvenöt év körüli nőé, kicsit higgadt, de még reménnyel telt hangok utánzata.- A szomszédból - mondta a lány -, már megszoktam.- Szép hangzás, valóban nagyon szép. Újra elnémultak.- Tudod - szólalt meg a férfi -, hogy egy cellában verset írtam? Azt hiszem jó vers volt. Újságbetűkből. Sokáig dolgoztam rajta.- És?- Megtalálták. Amolyan belső kiállítást rendeztek a foglyoknál talált tárgyakból Ez volt a különlegességek szobája. Ilyesmiken mulattak. Azok a disznók. És hát az én versem is ott volt. Többet már sohasem írtam De az biztos jó volt. Valami a nappal kapcsolatban, azt hiszem.- Talán valóban költővé válhattál volna. Soha többé nem próbáltad meg?- Nem, soha többé.- Ezért szereted annyira a csileit?- Igen, ezért is. Barátsága nekem sokat jelent. Amikor előadja verseit, teljes csönd uralja a termet. Ezt kellene egyszer átélned- Ugye, tiszteled őt?- Igen, ez alkalmasint így van. - A férfi felállt, nyújtózkodott egyet, majd a kályhához lépett és hátával a meleg csempének támaszkodott.- Azok az egész ifjúságod tönkretették. Ha belegondolok, hogy most elvinnének, és mire kijönnék, harminc felett lennék.- De te tanultál.- És te?- Előtte gondolni sem lehetett rá, utána pedig nem volt idő. De volt egy könyvtár, és ott voltak az elvtársak. Sokat tanultam... És te, mit akarsz kezdeni az életeddel?- Majd csak lesz valami.- Okos lány vagy. Neked sikerül- Nem mindenáron - mondta a lány elgondolkodva. Felnézett a férfira. - Tudod, néha eltöprengek azon, hogyan jutottál túl az ötvenes éveken a te állásodban?- Mikre nem gondolsz!- Nem így van? . - így- H ért már. N ' oka- Igen,- Velen nézte öt ; a tekintet* odament r hiszem, s; nagyon ha A lány r- Te m karcolt.. - I- Mit tu(- Hogy nekem me És mit. Mi ban. Van i- Azt t- A férfi át- Nem, zottan és r A férfi e- Jó, h< fiatalabb - Miért? va. - Akko- Nem Féltékeny okoznál n Hogy bírja róla9- Nem,; sége.- Én ser mindig az i mert akko Nekem ser kötne.- Nem ;- Levette i sem változ tóddal.- Igen - -, termesz*- Azt h a szem csa- Maradj- Gyorsan Kérlek... J<- Igen A lettáit. Újra felkeltették igazán mec- Egysz< szén más t- Mikor?- Felhivtí te ugyanaz^ könyvben, lasztanom zett a te na- És? H golfnak láts- Gyorsa megijedtem te! De az n máskor mei minden má: kicsit későt Még egysze- Ha sze- Akkor milyen tágra jában nem megígéred, lem a lakás hogy feljött amikor a fél- Nem. n- Azt his mennem. E Elégedetlen A férfi me a félig lehur pillákkal, a solygott.- Hálásn nek . kis a- újra a r- Igen - valamit. A lány rá nem létezet tosabb férfi- Most elm< rekedten. Felvette ; és könnyen- Ne agg volt. A lány ki resztül az arcára vetőc fitól.- Szép e magadra.- Látjuk a lány. . - Igen, ar dig nem les; A lány u amint az<v4 gyón gyorsa néha megcs Irigyelte a ★ Mai NDh Beata Morgenstern*
