Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-07-05 / 26. szám
MEGHÚZTÁK A TÚZOKOK LÉLEKHARANGJÁT ban alkalmazott vegyi anyagok, melyeket ma már repülőgépek segítségével nagy területeken alkalmaznak. Csallóköz túzokállományára az utolsó súlyos csapást az 1965-ös dunai árvíz mérte, amely megtizedelte egyre csökkenő számukat. Szlovákiában ma már mindössze kétszázra tehető a túzokok száma, s mintegy 10-15 egyed a dél-morvaországi síkságon található. Elgondolkodtató, hogy viszonylag rövid idő, mindössze egy emberöltő alatt csappant meg ilyen vészesen a túzokok száma. Ezt megakadályozandó, huszonöt évvel ezelőtt állami túzokvédelmi területté nyilvánították Csallóközaranyos (Zlatná na Ostrove) térségét mintegy 9 21,8 hektáron. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az eddiginél hatékonyabb védelemre szorulnak ezek a madarak, ha nam akarjuk azt, hogy jóvátehetetlenül kipusztuljanak hazánkban, ahol úgyszólván őshonosak voltak.- Erre konkrét javaslatok vannak - folytatja az ornitológus. - Véleményünk szerint az eddigi, közel 10 ezer hektáros túzokvédelmi terület helyett a Duna mentén, s elsősorban is a komáromi, dunaszerdahelyi és galántai járásban a túzokok védelmére előfordulásuk gyakorisága szerint 200-500 hektáron ún. védelmi lokalitásokat kellene A rekkenő nyári hőségben bizonytalanul vibrál a látóhatár felett a levegőég. Miközben az ekeli kanális partjáról a széles csallóközi rónát fürkésszük, meg-megpi- hentetjük fáradó szemünket az üde zöld vetéseken. - Nézze csak, ott, arra - adja át a távcsövet kísérőm, Bincer Pál mérnök, a komáromi (Komárno) Dunamenti Múzeum ornitológusa - egy nagytúzok telepedett meg a növényzet között. - S a megadott irányban a távcső látómezejében valóban feltűnik egy szabad szemmel alig látható rozsdabarna nagy testű madár. A madárvilág kiváló ismerője közben azt is megállapítja a tekintélyes távolságból, hogy kakasról van szó. Ezt a madár nagyobb termetén kívül bajusza és tollazatának jellegzetes színe is elárulja. Mellénk szegődött a szerencse, mert napjainkban a síkság végtelenjét járó vándor már mind ritkábban találhatja magát szemtől szemben hazánk legnagyobb sztyeppéi Túzoktyúk, melyet mesterségesen keltettek és neveltek fel kijelölni, összesen 12-15 ilyen kisebb területről lenne szó, melyek összesen öt-hatezer hektár területet tennének ki. Ám ezeken a kisebb lokalitásokon a mezőgazdászoknak több megértést kellene tanúsítaniuk. A kultúrnövényzetet és az agrotechnikai határidőket lehetőleg a túzokok életrendjéhez kellene igazítaniuk, nem vezetnék át ezeken a területeken a madarak életét veszélyeztető elektromos- és telefonvezetékeket, kisebb mértékben alkalmaznának gépeket, s nem használnának pusztító vegyi anyagokat. Ezt a megfelelő kultúrnövényzet megválasztásával el lehetne érni. Közben ismét útra keltünk, s a Trabant terepjáró tulajdonságait ugyancsak próbára téve megkerestük Királynérét (Král ka) közelében tanyai otthonában a túzokvédeli terület vezetőjét, Kosztolányi Dezsőt. A házigazda itt született, jól ismer minden talpalatnyi területet, s ugyancsak „védence“ szokásait és életmódját.- Még nagyapámtól örököltem ezt a tanyát - mondja melynek környékén még gyermekkoromban mintegy 1500 túzok élt. Egy évtizede már csak 60-65 egyedet számoltunk össze, s ma már csak 33 tyúkot és 11 kakast számlál az állomány, melynek védelméről rajtam kívül öt további vadőr gondoskodik. Házamból hamarosan túzokfarmot létesít a Szlovákiai Vadásszövetség, amely egyben a túzokvédelmi terület gazdája is. Jómagam családommal együtt Nemesócsára költözöm, ahol családi házunk épül. Amint azt idefelé jövet is látták, a leendő túzokfarmhoz vezető aszfaltozott út is épül már. Hogy mi a véleményem a túzokok védelmének a kilátásairól? - csapja a fejébe a vadászsapkáját a házigazda. - Talán egy kicsit késő is már. Minden eddigi erőfeszítésünk ellenére meghúzták már a túzokok lélekharangját. Utolsó szilárd reményünk a leendő túzokfarm, ahol mesterségesen keltetik majd az elhagyott és összegyűjtött túzoktojásokat, s a kicsinyeket is előnevelik majd. Valahogy úgy, mint a fácánokat, hiszen azok mesterséges keltetése már nem okoz problémát. A túzokkeltetés és előnevelés azonban ennél sokkal jobban feladja a leckét a szakembereknek. Beszélgetésünk során megtudom, hogy jó példáért és tapasztalatokért nem kellene messzire menniük szakembereinknek. Csak átrándulni déli szomszédainkhoz. Magyarországon ugyanis a Békéscsaba térségében lévő Dévaványán évekkel ezelőtt túzokvédelmi területet, s annak központjában mintegy 30 millió forint ráfordítással túzokfarmot létesítettek. Elérték, hogy a túzokállomány Magyarországon már nem csökken tovább, sőt egyes adatok szerint szaporulat tapasztalható. A mintegy 6-7000 hektárnyi területen ma már 3500 túzok él. Szaporodásukba az ember jótékonyan beavatkozott. Volt, amikor 120 elhagyott tojásból 80-at kikeltettek és sikerült is felneve- niük. A túzokfarm és a mezőgazdászok kiváló együttműködését bizonyítja, hogy az említett területen például a farm vezetőjével közösen állítja össze az agronómus a vetésforgót. Valahogy nálunk is így képzelnék el a túzokvédelmet, de addig is, amíg ez megvalósul, az eddiginél több segítségre és megértésre lenne szükség. S közben az állomány egyre gyérül... Felporzik a hepehupás dűlöút, s mielőtt a vízmosta Binder Pál és Kosztolányi Dezső gödrök kerülgetésétől tengeri betegséget kapnánk, feltűnik a vadászszövetség laposháti telephelye, ahol távol a világ zajától Vajkó János és felesége sok száz kikeltetett kis fácánt gondoz. De akad itt látványosabb érdekesség is. Három évvel ezelőtt sikerült itt kikeltetniük négy túzokto- jást. Nyílik a hálóval-kerítéssel körülvett terület ajtaja, s kísérőnkkel megszemléljük a négy túzokot. Furcsa, sziszegő hangon fogadják a látogatókat. Haragszanak az emberekre, s erre bizonnyal minden okuk megvan. Mert csakis az emberen múlik, hogy az ezredforduló táján ne csak a múzeumok porlepte tárlóiban mutogassák a jövő nemzedékének: „Látjátok, gyerekek, így nézett ki hajdan hazánk legnagyobb madara, a nagytúzok, melynek a Csallóköz volt kedvenc tartózkodási helye, s amely századunk utolsó évtizedeiben végképp kiveszett...“ K. NÉMETH ISTVÁN madarával. S különösen nyáridöben, amikor az amúgy is vészesen gyérülö túzokállomány jobban szétszéled kedvenc téli tartózkodóhelyéröl. Miután beteltünk a látvánnyal, a sztyeppék egykori büszke uráról, a nagytúzokról (Otis tarda) beszélgetünk, jövendőbeli sorsát latolgatjuk, amely a szakemberek és természetbarátok körében is aggódásra ad okot. De miről is van szó tulajdonképpen? Rohanó életünk árjában vajon felfigyel-e valaki arra, hogy fennáll a nagyon is valós veszélye annak, hogy hazánk esetleg már egy évtized múlva egy ritka és értékes madárfajjal lesz szegényebb? A zöld füszönyegre heveredve az ornitológus értő, lelkes és féltő szavait hallgatom:- A nagytúzok legnagyobb madarunk, amely nálunk kizárólag kultúrsztyeppéken él. A kakas súlya 7-16 kilogramm, de elérheti akár a 18 kg-ot is. A tyúk testének tömege ennek a fele, ,,mindössze“ 4-8 kg. Az év túlnyomó részében nemek szerint csoportosulva csatangolnak, míg télvíz idején életterük leszűkül olyan területekre, melyeken megfelelő táplálékot nyújt számukra a kultúrnövényzet. Felejthetetlen látvány a minden évben április folyamán lezajló túzoknász, az úgynevezett dürgés. Ilyenkor a kakas - tolldíszének teljes pompázatát bemutatva - szinte szertartásos táncot lejt szíve választottja körül. Ezután következik a költés 25-27 napos időszaka, amikor a félénk, csendet és nyugalmat kedvelő madár utódairól gondoskodik. A zajtól, munkagépektől megriasztott madár gyakran nem tér vissza fészkére, s bizony igen gyakran találni elhagyott túzoktojásokat. A fészkek több mint 30 százaléka pusztul el a gépekkel végzett mezőgazdasági munkák következtében. Jelentékeny, szinte jóvátehetetlen károkat okoznak a túzokállományban, továbbá a mezögazdaságBinder Pál, a Dunamenti Múzeum ornitológusa egy túzokkal barátkozik (A szerző felvételei) 1981. VII. 5. b Jr jr v I v: J mgs Éi!
