Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-07-05 / 26. szám

Az utasok biztonságára vigyáznak Kora reggel van. A bratislavai Főpálya- udvarra vonat vonat után érkezik, hozzák a munkába siető embereket. A hangos­bemondó közben figyelmeztet, hogy az ötödik vágányról személyvonat indul Ér­sekújvár (Nővé Zámky), a másodikról pedig gyorsvonat Prága felé. Kinyit a bü­fé, az étterem. Mindenki siet, csak egy középkorú ember álldogál tanácstalanul, majd az arra tartó rendörjárör elé áll.- A vonaton ellopták a pénztárcámat.- Sok volt benne?- Vagy ezer korona.- Gyerünk az őrsre, a szolgálatos tiszthelyettes felveszi a jegyzőkönyvet. A járőrrel és a károsulttal tartok. Az őrsön Ondrej Scepka századossal, a közbiztonsági testület vasúti őrsének parancsnokával találkozunk, akitől meg­kérdezem, gyakori-e a hasonló eset.- A Főpályaudvaron naponta több mint 50 000 ember fordul meg, bizony sok minden történik itt. A minap egy bünteté­sét letöltött egyén betért az állomás ven­déglőjébe. Együtt ittak a pincérrel, aki az utolsó százasát, a táskáját is ellopta tőle. A vizsgálatot megindítottuk s az eset minden bizonnyal a bíróság elé került, mert a pincérnek nem ez volt az első ballépése. Megemlíthetek egy másik esetet is, amikor a gyanúsított zsebtolva­jok, akik a vonaton garázdálkodtak, cipő­jük sarkába rejtették az ellopott pénzt. Asztalánál aláírásra váró akták sora­koznak. Engedelmével belelapozok. Kü­lönös esetekről tanúskodnak. Milan B-t igazoltatta a járőr. Nem véletlenül. Hu­szonnyolc kiló festéket vitt, amelynek Ondrej Söepka eredetét nem tudta megmagyarázni. Ké­sőbb az őrsön beismerte, hogy a munka­helyéről „vette kölcsön“. A Dimitrov Vegyi Müvek egyik mestere 220 korona értékű anyagot akart hazavinni, de meg­gátolták ebben. Miloé S., húsipari dolgo­zónál négy kiló marhahúst és néhány kiló virslit találtak. Természetesen a munka­helyéről lopta. Csodálkozik az ember ezeken az eseteken. Felnőtt, meglett em­berek pár koronáért becsületüket viszik a vásárra.- Csak nem tartanak szemmel minden utast? - érdeklődöm.- Szó sincs róla. A fiúk, akik itt teljesíte­nek szolgálatot, tapasztaltak, úgymond megérzik, kit kell ellenőrizni. Egyébként munkánkban az ipari televízió is a segít­ségünkre van. A Főpályaudvar területén nyolc rögzített és két mozgó kamera őrködik az utasok biztonsága fölött. Ha s szolgálatot teljesítő operatőr a tíz ké­pernyő egyikén gyanúsat lát, rádión ke­resztül figyelmezteti a járőrt. Kíváncsian lépek a képernyők elé. Háttal felém Peter Vaco törzsőrmester ül, ö figyeli, mi történik a Főpályaudvar terü­letén.- Ha gyanús egyént veszünk észre, lehetőségünk van arra, hogy képmagnó­ra rögzítsük mozgását, azt a társaságot, amely körülötte összeverődik - mondja. Nézem a berendezéseket. Magamban azt latolgatom, hogyan is játszódik le a járőr riasztása. A törzsőrmester mintha a gondolatomban olvasna, nyomban cse­lekszik.- Hajnal hat, itt Hajnal egy. Ellenőrizék Peter Vaco a váróteremben tartózkodó utasok sze­mélyazonosságát!- Hajnal egy, itt Hajnal hat. Értettem! Két percen belül a képernyőn feltűn­nek a járőr tagjai. A váróterembe belépve egy kicsit csodálkozva néznek körül, mert ott alig fél tucat utas tartózkodik. A paran­csot azonban végrehajtják. Rudolf Holy hadnaggyal a bejárati ajtónál várunk rá­juk. Dusán Junas törzsőrmester járőrpa­rancsnok, miután jelentést tesz, afelől érdeklődik, hogy miért riasztották őket. Amikor megtudja, hogy csak vaklárma az egész, az én kedvemért történt az ellen­őrzés, megnyugszik.- Nehéz a szolgálat? - kérdezem.- Ahogy vesszük. Mi már megszoktuk. Pedig reggeltől estig, de még éjszaka is el vagyunk foglalva. Sokfajta ember meg­fordul a pályaudvaron. Este, amikor a vá­rosban bezárnak a vendéglők, a vonatra várakozók itt kötnek ki. Előfordul, hogy garázdálkodnak, sőt az is, hogy az iga­zoltató rendőrre támadnak.- Tavaly 78 személyt kellett a kijózaní­tóba vinnünk és kihágásért 2239 egyént bírságoltunk meg, 6901 -et pedig a lakó­helyi nemzeti bizottságnál jelentettünk fel - veszi át a szót a hadnagy. - Az őrs tagjainak az érdeme, hogy a múlt évben 75 körözött egyént tartóztattunk fel. Miközben beszélgetünk, egy idősebb ember halad el mellettünk. A kezében lévő kartondobozból üres üvegek kandi­kálnak ki. Vladimír Halgos törzsőrmester megállítja, majd a váróterembe mennek. Néhány pillanat múlva a rendőr az ajtból Ellenőrzés (A szerző felvételei) mutatja, hogy evőeszközt talált nála, amelyet minden bizonnyal a vendéglőből lopott el.- Ez a bácsi régi ismerősünk - mondja mosolyogva Jozef Tomka tiszthelyettes - gyakran találunk nála a vendéglőből eltulajdonított tárgyakat... Nem folytatja, mert megszólal a rádió. Felismerem az ügyeletes operátor hangját.- Az egyik pénztár előtt bőröndöt talál­tunk, helyezzék biztonságba. A helyszínre megyünk. A bőröndöt magunkkal visszük. Mintegy tíz perc múl­va egy idősebb, izgatott asszony érkezik.- Valaki ellopta a bőröndöm... Mind­járt indul a vonatom, gyógykezelésre utazom.- Máskor vigyázzon rá jobban -, mondja a járőrparancsnok és a sopánko­dó asszony kezébe nyomja a bőröndöt. Az gyorsan megköszöni, és megköny- nyebbülve siet a vonatra.- Amint látja, így telnek a mi hétköz­napjaink - viszi tovább a szót Jozef Tomka - Legnehezebb a szolgálat pén­tek délután, no meg a nyári turistaidény­ben. Az embernek csak az esik rosszul, hogy akadnak, akik megjegyzéseket tesznek, amikor kötelességünket teljesít­jük. Pedig mi csak az utazók érdekében cselekszünk. Például minket szidnak, ha megbírságoljuk azt az utast, aki sza­bálytalanul a vágányokon megy át a má­sik peronra. A közelmúltban egy ittas em­ber így került a vonat alá. Felelőtlenségé­ért fél lábával fizetett. Közeleg az est, megjött a váltás. Amíg átadják a szolgálatot, bemegyek a pa­rancsnok szobájába, aki ezúttal már túl­órázik, de amint a beosztottjaitól hallottam, gyakran van ez így,'- A munkánk egy részét látta csak. A mi őrsünkhöz ugyanis 16 vasútállomás tartozik. Épp az előbb jelentették a ren­dező pályaudvarról, hogy egy vasúti al­kalmazottat tetten értek. Újkrumplit akart hazavinni. Néhány nappal ezelőtt a te­herpályaudvaron a járőr szappan tolvajo­kat ért tetten. Sokrétű a mi munkánk, amelyet 62 segédrendőr is segít. Besötétedett, kigyúlnak az utcai lám­pák. A Főpályaudvaron azonban még mindig nagy a nyüzsgés. A pénztár előtt jegyre, a büfében frissítőre, a peronon és a várótermekben a vonatok indulására vár­nak az emberek. A jövő-menő utasok között egyenruhás rendőrjárőrt veszek észre. Nem az én délutáni ismerőseim, hanem azok, akik most álltak szolgálatba, hogy az utasok biztonságára vigyáz­zanak. NÉMETH JÁNOS 1981. VII. 5. MUNKALEHETŐSÉGET KAPTAK Kis üzlet húzódik meg a Mihály- kapu lábánál. A kirakatában levő ágyneműk, térítők, paplanok, lám­pák csalogatják a nézelődőket, akik bent szívesen vásárlókká vál­nak. Az itt kapható árucikkeket a Rokkantak Ipari Szövetkezeté­nek (LUDIB) dolgozói készítik. . A szövetkezet 1957-ben ala­kult, és immár huszonötödik éve munkalehetőséget ad a rokkan­taknak, hogy ők is hasznossá te­gyék magukat, ne legyenek sem­mittevésre kárhoztatva. A szövet­kezet jelenéről, jövőjéről, az em­berekről, a munkalehetőségekről Milan Hudeccal, a Rokkantak Ipari Szövetkezetének alelnökével be­szélgettünk.- Szövetkezetünkben 426-an dolgoznak. A városban sok helyen látható a mi cégtáblánk, van varró- és kötőgépjavító, kárpitos műhe­lyünk, paplan- és ágynemű varro­dánk, végzünk víz-, gáz- és vil­lanyszerelési munkákat, asztalos­műhelyünkben bútorokat javítunk, készítünk különböző világítóteste­ket, táskákat, subaszőnyegeket, abroszokat és sorolhatnám még tovább. A nálunk dolgozóknak van egy közös vonásuk - a határtalan munkakedv, a jó munkaszellem, a tenniakarás. De nemcsak Brati- slávában van tagjainknak munkale­hetőségük, Őatajban és Báhon­ban is foglalkoztatjuk őket. Báhon- ban 100 dolgozó, ebből 80 telje­sen vak elektroalaktrészeket készít. Látni kell a sok ügyeskezú embert, akik csak a kifinomult ta­pintásukra támaszkodhatnak, és ennek ellenére az innen kikerült termékek kiváló minőségűek. 1984-ig kb. 40 millió korona befek­tetéssel készül el az új üzem, ahol már 344-en kapnak munkalehető­séget. És mivel vakokról, vagy csökkent látóképességúekről van szó, egyúttal épül egy korszerű internátus és a házaspárok szá­mára 40 lakás is. A Báhoni Helyi Nemzeti Bizottság bölcsődét, óvo­dát épít a lakások mellé, amelyek felépítéséhez szövetkezetünk 300 000 koronával járul hozzá. Az alelnök még sokáig beszélt a dolgozók munkakedvéről, meg­említette, hogy az üzemben senki sem siet haza, mindenki szívesen dolgozna még a munkaidő lejárta után is. Ebben az üzemben is, úgy mint máshol, születnek újítások, melyek gyorsítják és megkönnyítik a munkát. A rokkantak közül, aki csak ké­pes, dolgozni szeretne. Mindegy, hogy fiatal vagy öreg. Mindegy, hogy milyen munkát bíznak rá, csak hasznosat tegyen. Ezért kell mindig új és új lehetőségekről gondoskodni.- 1981. július 1-én 35-en Levő­éért új munkalehetőséget kaptak. Az ottani szakiskola csökkent látó- képességű növendékei ott hely­ben dolgozhatnak addig, amíg a báhoni új üzem fel nem épül. A városi nemzeti bizottság és a szakiskola segítette és messze­menően támogatta a szövetkezet elképzeléseit - folytatta az alel­nök. - Nagyon rövid időn belül megadták nekünk a lehetőséget, hogy egy kiváló állapotban levő házat megvehessünk és azt átala­kíthassuk szükségünk szerint. De nemcsak hogy helyben lesz a dol­gozóink lakása, az étkeztetést is sikerült megoldanunk. Szövetkezetünkben többségé­ben látáskárosultak dolgoznak, ezért sokan közülük otthon dol­gozhatnak. Ez nagy segítség főleg azoknak, akik nemrég veszítették el látásukat, és még nem mozog-, nak biztonságosan - mondta Mi­lan Hudec. Tény, hogy sem a LUDIB sem a Bratislavában működő Sluzba és Úsvit (ahol ugyancsak rokkan­takat foglalkoztatnak) nem tudnak mindenkinek munkát biztosítani. Nemcsak ezért, mert kevesebb a munkalehetőség, hanem azért is, mert a tervmutatók kötik őket. A tervek kidolgozásakor figyelem­be kellene venni, hogy a dolgozók nem képesek minden nap egyfor­ma teljesítményt nyújtani. Ez iga­zán nem tőlük függ - ők amit lehet, megtesznek hanem az egész­ségi állapotuktól. Azt, hogy a szövetkezet minél több rászorulónak akar munkale­hetőséget teremteni, bizonyítja az is, hogy az idén felvették a kap­csolatot a városban működő kise­gítő iskolával, amelynek több vég­zős diákja az iskola befejezése után a szövetkezetben dolgozhat. És nemcsak munkát adnak, ha­nem dolgozóikkal sokoldalúan tö­rődnek is. Részt vesznek belföldi és külföldi kirándulásokon, szín­házi előadásokon, hangversenye­ken, járnak úszni, beutalót kapnak gyógykezelésekre. Az Ipari Szö­vetkezetek Szlovákiai Szövetsé­gének anyagi támogatásával az idén júliusban Sajdíkové Humeni- cén egy új rehabilitációs létesít­ményt adnak át a szövetkezet dol­gozóinak. A közelben levő Smrdákyn kezelik majd őket, hogy onnan hazaérve felfrissülve, új erővel dolgozhassanak. A szövetkezetben dolgozók tudják, érzik a támogatást, a segí- teniakarást. Nem szavakkal, ha­nem tettekkel, munkájukkal kö­szönik meg mindazt, amit kapnak. PÉTERFI SZONYA Keresett a LUDIB varrodáiban készült ágynemű (Gyökeres György felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom