Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-12-20 / 50. szám
ÚJ szú K or unk embere gyakran tehetetlenül szemléli a tudományok gyors fejlődését, a tudományt túl bonyolultnak tartja, nem érti azt. Lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy óriási szakadék tátong a tudományok mai szintje és a gyakorlat között. Az átlagos tudású ember elfogadja, hogy a tudományos ismeretek igazak, sőt néha misztifikálja őket. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy a tudományos elméleteket, feltevéseket és ismereteket - beleértve a természettudományosakat is - gyakran tévedések kísérik. így olyan helyzettel állunk szemben, hogy az új és a már meglévő tudományos ismereteket csak azok az emberek képesek kritikailag is elfogadni, akik maguk is műveltek, egy-egy tudományággal foglalkoznak és képesek azokat továbbfejleszteni. Gyakran találkozunk olyan szemlélettel is, hogy egyáltalán szükség van-e például a korszerű természettudományos műveltségre, hogy a tudományos-műszaki haladás mire jó? Erre a kérdésre a válasz egyértelmű: a ma emberét nem vihetjük vissza a mécsesek által megvilágított sivár életkörülmények közé. Azok a tudósok és szakemberek, akik a tudományos-technikai forradalmat megvalósították, ugyanolyan emberek, mint a többiek, azzal a különbséggel, hogy minden új tudományos nézet, feltevés, elmélet, törvény vagy jelenség iránt az átlagos értelmi képességű emberekhez viszonyítva élénkebben érdeklődnek és az új ismereteket magasabb szinten sajátítják el. a természettudományos és műszaki műveltségű szakembereknek, vezetőknek, a kultúra fáklyavivőinek mindenekelőtt azt kell szem előtt tartaniuk, hogy az új technikai vívmányok az embert a munkától ne idegenítsék el. Napjainkban gyakran hallunk arról, hogy különösen a fejlődő országokban 300 milliónál is több a munkanélküli ember. Az egyes kormányzatok e nagyfokú munkanélküliségnek úgy igyekeznek gátat vetni, hogy kisebb leányvállalatokat létesítenek, amelyekben több embert foglalkoztatnak. így például Sri Lankában, régi nevén Ceylonban, a kisebb cukorgyárak több embert foglalkoztatnak, mint egy korszerűen felszerelt nagy cukorgyár. A természettudományosán is művelt emberi társadalomban részben olyan kérdésekre is választ kaphatunk, hogy modernizáljunk-e mindenáron. A mechanikusan végzett munka további problémákat is felvet. Ilyen például az ember önmegvalósulásának a kérdése. Sokan elmarasztalják az iskolát, hogy csakis az adatokat kéri számon és nevelőink csekély figyelmet fordítanak a korszerű természettudományos műveltség és kultúra kialakítására. Az ilyen szemlélettel azonban teljesen nem érthetünk egyet, mert elég szép számban akadnak olyan nevelők és oktatók, akik az iskolában a természettudományi ismeretek számonkérésen túl formálják a fiatalság szemléletét is, ennek mértékét azonban semmiféle digitális módszerrel, vagy verbális számonkéréssel nem lehet lemérni. A mindennapi életben a korszerű természettudományos műveltség társadalmi haszna szinte felbecsülhetetlen. Ebből a felismerésből knnauiva az egyes országok vezetői, tudományos szervezetei, társadalmi és kulturális intézményei a természettudományos ismereteket a gyakorlatban ma már módszeresen alkalmazzák. Ismeretes, hogy a különböző társadalmi berendezkedésű államok külpolitikai tevékenységük összehangolására természettudományos műveltségű szakembereket is igénybe vesznek. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének lassan már több természettudományos albizottsága működik, mint társadalomtudományi. A korszerű természettudományos műveltség minisztériumi, szakágazati, vállalati szinten a helyes döntéshez és a határozatok végrehajtásához okvetlenül fontos lehet. Ma olyan törekvések tanúi lehetünk, hogy az oktatási intézmények egyes nyugati országokban egyetemi szinten integrált természettudományos műveltséget nyújtsanak hallgatóiknak. Értesüléseink szerint ezek a törekvések azonban még gyermekcipőben járnak. Hasonló kísérletek a szocialista országokban is vannak, így például már 1975-ben a Szovjetunió Oktatási Minisztériumának tudományos tanácsa foglalkozott a természettudományok integrált oktatásának kérdésével. A Magyar Tudományos Akadémián pedig Marx György akadémikus vezetésével folynak a természettudományokat egységbe foglaló oktatási kísérletek, melyek társadalmi haszna minden valószínűséggel a jövőben megmutatkozik. Az olvasó felteheti a kérdést: hogyan lehetne tovább emelni a széles néprétegek természettudományos műveltségét? Erre a kérdésre a válasz nem olyan egyszerű. Elmondhatjuk azonban, ha oktatási és nevelési intézményeink még fogékonyabbá teszik a fiatalokat a tudományágak eredményeinek a befogadására és továbbfejlesztésére és munkájukat kellő elismerés is követi, a befektetett energia nem vész kárba. Az állandó önművelés és a jól átgondolt s megszervezett tudományos ismeretterjesztés is emelheti a korszerű természettudományos műveltséget. Szakembereink szakképzettsége, kulturális fejlettsége igen bonyolult áttételeken keresztül visszahat az ország gazdasági életére, az életszínvonalra is. Túlzott követelményeket állítanánk magunk elé, ha azt várnánk, hogy a természettudományokban mindenki egyformán művelt legyen. Szükségesnek mutatkozik azonban az az igény, hogy a társadalom hosszú távon a természeti környezetben saját érdekeit biztosítani tudja. E nemes szándék megvalósításához viszont művelt és okos emberekre van szükség. Ez azt jelenti, hogy a szaktudományokat, az irodalmat, a művészeteket felölelő korszerű műveltség az oktatás és közművelődés segítségével az emberek agyában egységgé álljon össze. Társadalmi szinten az ilyen szintetikus gondolkodásmód kialakítása feltételezi a határozatok előkészítői és megvalósítói temészettudományos műveltségének a fokozását. Az ilyen műveltség megalapozásában nagy szerepük van a folytonos eszmecseréknek és a vitáknak. Valljuk be őszintén, hogy e téren van még tennivaló. E gy másik kérdés is ide kívánkozik. Sokszor tapasztaljuk, hogy az egészségtelen környezet nem kedvez a természettudományos műveltség kibontakozásához. Ugyanakkor a túlzottan specializált kutatók a természettudományos műveltség gyakorlati terjesztésében szinte hasznavehetetlenek lehetnek. Az ipari szakemberek körében gyakran hiányzik a kellő távú természettudományos előrelátás. így azután a távlati fejlesztés lehetőségét óhatatlanul másoknak engedik át. Ezáltal például más országok előnyre tehetnek szert, amelyet később nagyon nehéz behozni. A természettudományos műveltség fokozásához nagyban hozzájárulnak a szakmai véleménycserék, viták, mert a klubokban, egyesületekben zajltf rendezvényeken általában nincsenek különbségek a beosztást, végzettséget illetően. Ezek a fórumok igen jó példái a közéleti demokráciának. Az egyes országok vezetői mind jobban építenek azokra a lehetőségekre, amikor az együttműködés természettudományos látásmódot igényel. Csak egy példát említek. Az utóbbi időben igen sokat foglalkozunk a környezetvédelem kérdéseivel. Ha például egy vegyi üzem felépítésének a kérdéseit tárgyaljuk meg, akkor a vegyészek véleményén kívül figyelembe kell venni a hidrológus, a gépészmérnök, a közlekedési szakember, a biológus, az agrármérnök, a meteorológus és más szakemberek véleményét is, hogy a döntés a jövő érdekében helyes legyen. Olyan tendenciával is találkozunk a természettudományokon belül, hogy az átfogó ismertekre való törekvést csökkenti a nagyfokú információözön és a megnövekedett ismeretanyag. A cél nem az hogy minden ember minden területen képes legyen szakember lenni, akár néhány könyv vagy folyóirat olvasása révén. Azt azonban elvárhatjuk, hogy az a szakember, aki saját tudományának részterületét jól ismeri, a saját tudományával rokonterületeken ennél alacsonyabb szinten megfelelő tájékozottsággal rendelkezzen. Úgy tűnik azonban, hogy az átfogó szemléletre törekvő embereknek mintha kisebb lenne a megbecsülésük. Érdemes a közvélemény figyelmét felhívni arra, hogy az 1869 óta Magyarországon megjelenő nagymúltú természet- tudományos folyóirat, a Természettudományi Közlöny mai utóda, a Természet Világa ez év januárjától tíz hónapon keresztül cikkek és hozzászólások formájában vitát folytatott a természettudományos kulturáltságról és műveltségről. Érdemes megszívlelni azokat a gondolatokat, melyeket Csaba György mondott. A kulturáltság határa lehet például, hogy valamely természeti jelenségről tudunk, vagy hogy azt felfedezték, hogy a felfedezés részleteit ismerjük, azokat társasági szinten alkalmazni tudjuk, vagy munkánkban felhasználjuk. Sokan feltehetik a kérdést, hogy minek foglalkozunk ilyen és hasonló jellegű kérdésekkel? Válaszunk erre a kérdésre az, hogy társadalmunk nem kis erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a közoktatást korszerűsítse, beleértve a természettudományokat is. Ha sikerül olyan természettudományos és humán műveltséggel rendelkező középiskolai és egyetemi képzettségű értelmiséget kinevelni, amely a meglévő és új tudományos ismereteket gyorsan és megfelelő színvonalon képes befogadni és továbbfejleszteni, akkor ennek a haszna minden bizonnyal abban is megnyilvánul, hogy a társadalmi javak előállítása magasabb fokúvá, az önművelődés igénye belső indítékká válik. Különösen egy-egy döntés meghozatalakor kívánatos, hogy kiket kell meghallgatni, kit miről kell faggatni, esetleg kiknek a nézetét, véleményét kell ütköztetni vagy ellenőrizni a helyes út megválasztásához. Ehhez a követelményhez a jól felfogott természettudományos műveltség társadalmi szinten is igen jó támaszként szolgál. B efejezésül talán még annyit, hogy az utóbbi évtizedek rohamos tudományos-műszaki fejlődése a mindennapi életben ma már nyilvánvaló. Csak rajtunk múlik, hogy ismereteinket tudjuk-e gazdagítani úgy, hogy azok mind az egyén, mind a társadalom számára hasznosak legyenek. DR. SIMON LÁSZLÓ docens C yril Bouda háza Prága egyik legszebb részén áll, s olyan, mintha csak a neves illusztrátor valamelyik könyvéből vágták volna ki. A körülötte elterülő hangulatos kert, az omladozó kőfal, s az az ódon patina, amely minden restaurálási remeklés és ragyogó vakolás ellenére csak úgy árad az évszázados falakból, meseszerűvé teszik az egész épületet. Az ember óhatatlanul arra gondol, hogy egy meseillusztrátor nem is lakhatna másutt. Igaz, hogy Cyril Bouda jóval több meseillusztrátornál. Azonkívül, hogy hétszázötven könyvet látott el rajzaival (ezek között, persze, akad szép számmal felnőttek számára íródott is), tervei alapján ötvenöt bélyeg, egy bankjegy és tucatnyi gobelin is készült. Vagy négyszáz tempera- és olajfestmény, ezernél is több grafika viseli szignóját. Kísérletezett mozaikkal, plakát- és színpadképtervvel,mesefiguráinak felhasználásával gyermekrajzfilm készült.- Édesapja rajztanár volt, édesanyja művészcsaládból származott és jómaga is ügyesen rajzolt. Keresztapja a híres festő, Mikolás Aleé volt. Mindez nem kis szerepet játszhatott abban, hogy ön is képzőművész lett.- Igazán nem tehetek arról, hogy Ales volt a keresztapám. A szülök foglalkozása sem döntő, kétkezi munkások gyermekéből is lehet kiváló művész. Én a bátyám hatására kezdtem rajzolgatni, aki három évvel idősebb és jóval tehetségesebb volt nálam, de 21 éves korában meghalt. Ót tekintettem példaképemnek, mindenben igyekeztem utánozni. AZ ILLUSZTRÁLÁS SZÉPSÉGE LÁTOGATÓBAN A NYOLCVANÉVES CYRIL BOUDÁNÁL- Az Akadémián Max Svabinsky osztályába járt. Milyen pedagógus volt a neves festő?- Rendkívül szeretetreméltó, de szigorú tanár volt, aki egy-kettőre kiismerte tanítványait. Észrevételeit, megjegyzéseit gyakran ironikus formában közölte, de ha valami megnyerte a tetszését, dicsérni is tudott. Tanítványai nagyon adtak a véleményére, elismerték és szerették.- Milyen könyveket illusztrál a legszívesebben?- Leginkább kortárs szerzők műveit, mert velük megbeszélhetem a dolgokat, megvalósíthatom esetleges elképzeléseiket. Nagyon szeretem Adolf Branald barátom regényeit, fordulatokban gazdag cselekményük szinte kívánja a képeket. Úgy látszik, ő is elégedett a munkámmal, mivel egyszer különös meglepetéssel kedveskedett. Olyan ifjúsági regényt írt, amelyben egzotikus állatokat és megannyi különös dolgot szerepeltetett, tudván, hogy megrajzolásuk örömet szerez nekem. Szeretem a humoros írásokat, azt vallom, vidámsággal mindig többre megy az ember, mint szomorúsággal. Talán ezért illusztráltam olyan nagy kedvvel Václav Cibula bájos könyveit, a Prágai mondákat és az Új prágai mondákat. Legutóbb Karel Capek Történelmi görbetükréhez és egy novellásköte- téhez készítettem képeket. A klasszikusok közül Andersen világa nőtt nagyon a szívemhez.- Megtörténik, hogy az illusztrálásra való könyv nem nyeri meg a tetszését?- Olyan szerencsém volt, hogy csaknem mindig jó szerzők műveit illusztrálnattam Megtörtént már az is, hogy megkérdezték, mihez lenne kedvem, mit szeretnék csinálni? De azt hiszem, minden könyvben akad valami jó is, s akkor ez jelentheti a kiindulópontot. Van, amikor csak a borítólapot kell elkészítenem, olyankor mindig az adott mű legdrámaibb pillanatát ábrázolom.- Ahogy elnézem az Internationál szálló számára készített gobelin-tervét, nem csodálom, hogy önt gyakran a részletek mesterének nevezik. Első szempillantásra szinte áttekinthetetlennek tűnnek az ínycsiklandozó aprólékossággal megrajzolt különféle ételek.- örülök, ha a nézőknek tetszenek a munkáim. A gyerekek számára is ez a fontos, ezért részesítik előnyben a felnőtt képzőművészek által illusztrált könyveket a gyermekrajzokat vagy azok utánzatait tartalmazókkal szemben.- Milyen technikával dolgozik a leggyakrabban?- Többfélével, de a rézkarcot szeretem a legjobban. Nem könnyű technika, de ez a legtisztább munka, ennél nem lehet csalni. Ugyanezért kedvelem a fametszetet is.- A kritikusok, szakemberek rajzainak kifejezőerejéért Daunier-hoz, tökéletes kompozícióiért Puvis de Chavanneshoz és biztos vonalvezetéséért, Ingres-hez hasonlítgatják. ön mit szól ehhez?- Látja, ezért nem bízom soha hivatásos művészettörténészekre a kiállításaim anyagát ismertető prospektusok megírását. Ha hízelgő is, amit mondanak, örökké csak hasonlítgatnak és skatulyáznak. Inkább valamelyik íróbáráto- mat kérem meg rá, s bizony, a szakmán kívüliek gyakran fogékonyabb, értőbb kritikusoknak bizonyulnak a hivatásos műítészeknél. Cyril Bouda nem a legideálisabb beszélgető partner, a leghosszabb kérdésekre is csak pár szóval válaszol. Inkább a képeit mutogatja. Tudja, hogy azok helyette is elmondanak mindent. VOJTEK KATALIN Könözsi István felvétele
