Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-07-19 / 28. szám

B atislavában a dúbravkai városne­gyed lakosai sokáig találgatták, mi épül a lakótelep fölötti hegyoldalban. Mindenre gondoltak, csak egyre nem. Arra, hogy a több háztömbből álló épület­sor szociális otthon lesz. Hat hónap telt el azóta, amióta az első lakók - nyugdíjasok beköltöztek ebbe a korszerű otthonba. Mi az a hat hónap azokhoz az évtizedekhez képest, amit az otthon lakói a megszokott helyen, roko­nok, barátok, szomszédok, ismerősök közelében éltek le! Ezalatt a hat hónap alatt csak ismerkedni kezdtek az új ottho­nukkal, a lakótársakkal, egymás szoká­saival, az új körülményekkel. Sokan megszokták már, s alkalmazkodtak, so­kan még nehezen viselik a régi otthontól való elszakadást. Még akkor is, ha a régi helyen már nem bírtak egyedül, segítség nélkül élni. Az intézet igazgatónője, Albína Thur­TV-t nézők csoportja a klubhelyiségben Pobehová néni kézimunkázás közben GONDOK, ÖRÖMOK EGY ÚJ LÉTESÍTMÉNY KÖRÜL zová kalauzol végig a nyugdíjasok új otthonában, s közben fáradhatatlanul magyarázza a látottakat:- Három pavilonból áll a szállodai rész, két pavilonba helyezzük el a nehezen járó, illetve beteg lakóinkat, s egy pavi­lonban kapott helyet a gazdasági részleg. Az épületek kétemeletesek, belülről szí­nükkel különböznek egymástól; a lakók könnyebben tájékozódnak a piros, zöld vagy a drapp szín szerint. Külön van a női, a féríi és a házaspárok részlege - mondta mosolyogva, miközben beko­pogtunk egy szobába. Pobehová és Mrvová nénik örömmel fogadták a vendégeket, s szívesen szá­moltak be az itteni életről: - Mi elégedet­tek vagyunk. Itt gondtalanul élhetünk, hiszen a gondból, bajból kijutott a mi generációnknak. Sokat pihenünk, olva­sunk, kézimunkázunk. A szobában megtalálhatók a régi ott­hont idéző apró tárgyak, fényképek, térí­tők, virágok, ók már otthonukká varázsol­ták ezt a szobát, már hazataláltak.- A pavilonok minden emeletén kis klubhelyiségek vannak, TV-vel, rádióval. A földszinten található a nagy társalgó és a színházterem - folytatta a bemutatást az igazgatónő. - Szeretjük, ha a társalgó­ban tartózkodnak a lakóink, így legalább hamarabb szokják meg egymást. Az ügyeletes egészségügyi dolgozó is köny- nyebben érheti el őket. Az itt dolgozók három műszakban váltják egymást. Jó lenne, ha többen jelentkeznének erre a munkára. Viszont ide csak olyan embe­reket veszünk fel, akik türelemmel, szere­tettel és megértéssel tudják végighallgat­ni lakóink örömeit, problémáit. Nagyon sokat jelent számunkra a Vöröskereszt önkéntes dolgozóinak segítsége. Nélkü­lük nehezebben tudnánk megbirkózni a feladatokkal - mondta meggyőző­déssel. Lépteink zaját a folyosókon szőnyegek fogják fel. Az épületeket járva halk zene­szó kísér minket. - Egész nap szól a ze­ne. Lakóink szeretik hallgatni a régi dalo­kat, s mi szívesen teszünk eleget kíván­ságaiknak. A folyosókon jövö-menő nyugdíjasok­kal találkoztunk. Rossz idő esetén sem kell kimenniük az épületből, föld alatti összekötő folyosókon eljuthatnak akár­melyik pavilonba. A föld alatt kaptak helyet a mosodák, a raktárak, a szárítók, a gépház, a var­roda.- Ide is, mint mindenhova liftekkel közlekedünk. Mi is, de az otthon lakói is- mondta az igazgatónő, majd hozzátette- ha éppen működnek. Sajnos, március 16-tól nagy részük üzemen kívül van. Nálunk a felvonó életszükséglet, hiszen lakóink majdnem mindegyike bottal jár. Hogyan járjanak minden étkezéshez a földszintre, ha ezek nem működnek? Mi nem kísérhetünk le mindenkit a lépcső­kön, nehogy bajuk essék - fakadt ki az igazgatónőből a keserűség. Megtudtuk, hogy nemcsak ez a problé­ma. Február 8-a óta használhatatlanok a szállodai rész fürdőszobáiban a zuha­nyok. Ha a második emeleten megenge­dik a vizet, egy órán belül az lefolyik egészen a föld alatti raktárakba. Van más problémájuk is. A szociális otthon 241 férőhelyes. A komplett ellátáshoz tartozik a személyes holmik, és természetesen az ágynemű, törülközők mosása, vasalá­sa is. Azt a tényt, hogy a régi típusú forgódobos mosógépeken a munka fá­rasztó és időigényes, nem vette figyelem­be senki. Igaz, ezt a problémát saját maguk gyorsan megoldották. Vettek mo­dern, nagykapacitású automata gépeket. De a mosókonyhák mellé tervezett szárí­tó helyiségeket hiába kerestük. Nincse­nek. Helyettük néhány szárítógépen szá­rítanák a ruhát, ha ez lehetséges lenne. De nem lehetséges. Hogy miért? Egy szárítógépben három kiló ruha 45 percig szárad, vagyis ennyi ember számára az ilyen gépek használhatatlanok. Ezért van az, hogy a mosodai dolgozók ahova lehetett köteleket húztak, hogy a kimosott holmi gyorsabban száradjon. Arról, hogy az üvegajtók, ablakok alá eső esetében becsorog a víz, az igazga­tónő már nem is beszélt. Elég volt látni a víz nyomait a szőnyegeken. Az ilyen és ehhez hasonló hibák egész sorát láttuk.- A legfontosabb a zuhanyok és a fel­vonók használatbahelyezése. Hiába le­velezünk a kivitelező vállalattal, csak az akták dagadnak, de lakóink továbbra sem használhatják sem az egyiket, sem a másikat - mondta lehangolva. Kíváncsiak voltunk, mi erről a vélemé­nye a kivitelező vállalatnak, a Prefmontá- nak. A vállalatban Milos Dzúrik építész fogadott. Tudnak a hibákról de... A de mögött minden volt. Az, hogy az építőiparban sok a munkáját felelőtlenül, hanyagul végző munkás, hogy rossz a munkához való viszonyuk, hogy maga a terv sem volt teljesen jó, hogy a vállalat, mivel csak két éve működik, még gon­dokkal küzd stb. Megnéztük a Prefmontában össze­gyűlt levélhalmazt, a reklamációkat, a sürgetéseket, a tárgyalásokról készített jegyzőkönyveket.- A liftek szerelését nem a mi üze­münk, hanem a bfeclavi Transporta vé­gezte. A hiba bejelentése után mi azon­nal levélben kértük eltávolítását, de több­szöri sürgetésre sem jött meg a válasz. ' S amikor végül megjött, az állt benne, hogy a javítás már nem az ó feladatuk. (Arról, hogy 1980. december 19-től, az otthon átadásától március 16-ig három­szor javították a felvonót, nem szóltak). De ha a Prefmonta megrendeli a munkát a Hutné montáze vállalatnál, azok azon­nal a helyszínre mennek, és nekilátnak a javításnak.- Igaz, ezidáig húztuk a dolgot, hogy hátha mégis a Transporta javítja meg őket, de most már látjuk, hogy ez felesle­ges volt. Minket is kötnek a gazdasági iránymutatók, nem mindegy, hogy meny­nyibe kerül a liftek javíttatása. Még a hé­ten, a mi költségünkre megrendeljük a ja­vítást az említett vállalatnál - mondta az építész. S hogy, és mikor akarják megoldani a zuhanyozók javítását?- Már többször kerestük a hibát, de hiába. Megpróbáltuk úgy, hogy többszö­rösen leszigeteltük a padlót, víztaszító festékkel festettük le a csempéket, de sajnos... A napokban két próbát vég­zünk, mert most már csak két helyen kereshető a hiba. Nagy munka lesz fel­törni a betont, felszedni a csempéket, hogy a csöveket elérjük, de a zuhanyozó­kat minél előbb meg kell javítanunk - fe­jezte be búcsúzóul az építész. Az ígéret szép szó... mondja a köz­mondás. Reméljük, hogy a szociális ott­honban már folynak a javítások. Hogy napok kérdése csak, hogy a lakosok ismét lifttel járhassanak, hogy mosakod­hassanak. Azért valami mégis meglepett minket. A liftek javítása márciustól, a zuhanyozó­ké már februártól húzódott. Nem lehetett volna mellőzni a sok levelezgetést és azonnal megrendelni a munkát? Nem lehetett volna az említett két próbát előbb elvégezni, hogy kiderüljön, mi is a hiba? A szociális otthonban öreg, fáradt, né­ha keserű, kedvetlen emberek élnek. Né­melyikük számára gond az alkalmazko­dás, a megszokás, fáj nekik a magány, az öregség. Az ilyen jellegű hibákat ók sok­kal inkább érzk, mint a fiatalabbak. Az otthon 76 alkalmazottja mindent megtesz azért, hogy ez az otthon igazi otthonukká váljon. S ehhez kell a zuhanyozó, a lift, a száritó és még sok más egyéb! Delet mutat az óra. A tágas, világos étterem megtelt lakókkal. Az egészség- ügyi dolgozók és a szakácsnők tálalják az ebédeket. Az ebédlóból kijövet a bejáratnál több látogatóval találkoztunk. Az igazgatónő mosolyogva küldi őket a társalgóba, hogy ott várják meg az otthon lakóit. Látva meglepődésünket, megmagyarázza a lá­tottakat:- Lakóink nagy részét rendszeresen látogatják a hozzátartozók. Ez a szociális otthon a bratislavaiak és a környékbeliek számára épült. Talán ezért is sok a láto­gató. Az otthon lakói tudják, érzik, hogy nem azért vannak nálunk, mert a szeret­teik nem törődnek velük. Ha a hozzátar­tozók munkaviszonyban vannak, vagy ők sem egészségesek, vagy nem megfele­lők a lakásviszonyaik. ki törődjön a nap folyamán az idős, beteges, gyenge szü­lővel, rokonnal? Akik hozzánk kerülnek, és nem szakad meg kapcsolatuk a külvi­lággal, megértik ezt, s gyorsan megszok­ják az új otthonukat. Ennek mi örülünk a legjobban - mondta búcsúzás közben az igazgatónő. A bejárati kaputól még visszanéztünk. A nap meleg sugarai simogatták az erké­lyeken állók arcát, eres, kissé már resz­kető kezeit PÉTERFI SZONYA Már termel az üzem. A búzaágyba oltott sampinyoncsirák kellő hőmérsékleten ízletes gombává fejlődnek. Növekedésükről, szedésükről negyvenötén gon­doskodnak (Tóth felvétele) FRISS GOMBA AZ ÜZLETEKBEN A közelmúltban adták át Topolcianky- ban a közös beruházással épült sampi- nyongomba-tenyésztö üzemet. Az üzem beruházói a toporöiankyi fajtanemesítő gazdaság és a zvoleni fogyasztási szö­vetkezet. Az építkezésre fordított összeg 36 millió 640 ezer korona volt s ebből a gépek és a technológia több mint 5 millió koronába került. Az évi termelési kapacitás 500 tonna sampinyon. Az üzem már az idén 100 tonnányi gombát szállít a piacra, melynek egy része friss állapotban, másik része konzerválva ke­rül a fogyasztóhoz. Mind ez ideig a sampinyonfogyasztá­sunk döntő részét behozatalból fedeztük. Ezért a vásárlók nagy örömére szolgál az a tény, hogy ezentúl több friss sampi­nyongomba kerül az asztalukra. A fogyasztási szövetkezet egyes élel­miszerüzleteit egyenesen a gombater- melö üzem fogja friss áruval ellátni. Az élelmes szövetkezeti üzletkötők előre szerződést kötöttek a sampinyongomba szállítására. így várhatóan hazai termésű friss sampinyon lesz kapható a Jednota trnavai, nitrai, galántai. zilinai, krupinai és bratislavai üzleteiben, valamint a sekulei Stop vendéglőben. A topofciankyi sampinyongomba-te- nyésztö üzemnek nagy jövője van. 500 tonnányi évi termelésével az eddigi be­hozatal nagy részét pótolni tudja, s egész évben ellátja a hazai piacot ezzel a bioló­giailag értékes élelmiszerrel. A közeljö­vőben egy gombakonzerváló üzem fel­építésével is számítanak. MARIAN BARTOéOVIÓ 1981. VII. 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom