Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-07-19 / 28. szám
az ammónia-lepárló berendezést és több más hasznosnak bizonyuló munkát végeztünk. Akkor már csupán négy hónap maradt az év végéig. Ezt azért hangsúlyozom, mert még sokan vannak, akik azt hiszik, hogy nálunk egy jó ötlet gyakorlati alkalmazása évekig is elhúzódhat. Nos, itt úgymond hetek alatt napvilágot látott valahány.- Gondolom, ebben nem kis szerepe volt a kényszerítő körülményeknek is.- Valóban, de az év végéig mindenképpen alkalmaztuk volna ötleteink javarészét a termelésben. Ezek segítségével akartuk a vállalást túlszárnyalni. De hadd folytatom az előbbi témát. Szóval, fokozott figyelemmel kísértük minden megoldás sorsának az alakulását. Másodszor már nem volt szabad veszítenünk.- Hogyan alakult végül is az eredmény?- Valamivel több mint tizennyolcezer kétszáz tonna kőszénegyenértékű tüzelő megtakarításáról számolhatok be. Egy tavaly nyári találkozásom emlékét idézem. Akkori jegyzeteimre támaszkodom, nehogy hibás adat kerüljön közrésre. Ludovit Mikula mérnökkel, a vágsely- lyei (Sala) Duslo főenergetikusával beszélgettünk az energiatakarékosságról, mégpedig az acetiléngyártó részlegen. „Az energiatakarékossággal úgyis az a részleg függ össze a legszorosabban“ - mondta az energetikus.- Van ennek valamilyen különösebb oka, hogy éppen ettől a részlegtől várnak az idén energiamegtakarítást?- Igen, mert ezt a részleget felújítjuk, s egy modernebb, hatékonyabban termelő részlegtől, úgy gondolom, lehetnek nagyobb eljárásaink is. Ez az oka, hogy éppen az acetiléngyártó részleg szerepel terveinkben is az állami tüzelőanyag- és energiatakarékossági program sikeres teljesítésének fő szavatolójaként. Csökkentett teljesítménnyel ugyan, de a felújítás alatt is üzemelünk. Amint látja, ez a párhuzamos munka még ilyen bonyolult berendezéseknél is megoldható.- Mikorra tudják ilyen feltételek közt befejezni a félújítást?- Úgy ütemeztük be a teendőket, hogy itt a harmadik negyedévben elérjük a maximális termelést, persze, már az új gépekkel.- Gondolom, akkortól érvényesül majd' a takarékosság elve a gyakorlatban is.- Igen, és szeretném még azt is hangsúlyozni, hogy a felújítástól még ennél is többet várunk. Az, hogy kisebb költséggel több és jobb minőségű terméket állítunk elő, a fő cél ugyan, de számunkra nem kevésbé fontos az sem, hogy milyen előnyei lesznek a felújításnak környezet- védelmi szempontból. Rengeteg gondot és bajt is okozott számunkra például, hogy az acetilén gyártásánál hulladékként leválasztódó kormos-olajos hulladékként a szennyvízzel együtt hagyták el az üzemet. Ez a jelenség az idén megszűnik.- Ez nagyszerű, most viszont beszéljünk konkrétabban az energiatakarékosságról. Mire kötelezte magát a gyár ezen a téren?- Az állami ésszerűsítési program igényeihez igazodva a Duslónak az idén tizennyolcezer tonna kőszénegyenértékü tüzelőt kell megtakarítania. Ennek a nagy részét, amint már mondtam volt, az acetiléngyártó részlegnek kell törlesztenie. Egészen pontosan azt reméljük, hogy tizenötezer háromszáz tonna kőszén- egyenértékű tüzelő megtakarítását érjük el a felújítással. Már eddig is sikerült eléggé jelentős megtakarítást elérnünk azzal, hogy a már felújított részeket, amint lehetett, nyomban visszakapcsoltuk a termelésbe. A takarékosságnál, persze, a dolgozók igyekezetére is nagy szükség van. xxx Közel egy év telt el azóta, s most ismét Mikula mérnökre várok a gyár portáján. Közben szemlélődöm, és azon tűnődöm, hogy mi változott itt az elmúlt hónapokban. A portáról panoráma kilátás kínálkozik a gyárra, ami most is a megszokott képet nyújtja. Csövek, tartályok, különböző nagyságú és formájú épületek, kémények, füst és gőz vegyesen. Külsőre tehát minden a régi. Vagy mégsem? Közben megérkezik Mikula mérnök, s vele testet ölt a remény is, hogy megtudom, mi van a látszat mögött.- A portáról bizony nagyon keveset látni abból, ami változott - mondja pedig az elmúlt kilenc hónap alatt rengeteg dolog történt. Sok szép sikerben, de kudarcban is volt részünk.- A tavaly nyári beszélgetésünk folytatását remélem ma - mondom. - Az érdekelne, hogy vajon az energiatakarékosság terén elérték-e a tervezett szintet.- Ha megengedi, visszapergetem az időt, egészen augusztusig. Ebben a hónapban értékeltük ki ugyanis a már felújított acetiléngyártó részleg működését. Kiderült, hogy az energiatakarékosság terén nem elégíti ki az elvárásainkat. Problémák mutatkoznak a bejáratásnál, és a termelékenység sem alakult úgy, ahogy azt mi szerettük volna. Ily módon veszélybe került a vállalásunk is, miszerint szerettük volna megtakarítani azt a bizonyos tizennyolcezer tonna kőszénegyenértékű tüzelőt. Gondolhatja, hogy nehéz- helyzetbe kerültünk, hiszen az utóbbi években a termelés mellett épp a mi szakaszunk, az energiagazdálkodás került legjobban a felügyeleti szervek és a közvélemény érdeklődésének központjába. Kiutat kerestünk, olyan megoldások után kutattunk, amelyek gyakorlati alkalmazásával pótolni tudtuk volna a kiesést.- Sikerült megtalálni a megoldást?- Igen, kiderült, hogy több jó ötlet van a tarsolyunkban. így például felújítottuk A Duslóban tavaly 18 ezer tonna kőszénegyenértékü tüzelőt kellett megtakarítani- Érezhető ez az igyekezet a termelés hatékonyságában is?- Hogyne. Erről legtöbbet az energia- igényesség mutatója árul el. Ez egy új mutató, ami az energiaigényesség és a bruttó termelés közti viszonyról ad számot.- Ne haragudjon, de ismét kételkedem, ugyanis a bruttó termelés mutató már az idén, a komplex intézkedések érvénybe lépésével érvényét vesztette. Hogy is van ez tehát?- Megpróbálok pontosabban fogalmazni. Ha mi egy bizonyos árumennyiséget kevesebb energiával állítunk elő, mint azelőtt, vagy ugyanannyi energiával több árut termelünk, ez minden bizonnyal a termelés hatékonyságának növeléséről is tanúskodik. Beszélgetés közben a hármas számú üzem egyik termelőrészlegének vezérlő- termébe értünk. Itt csatlakozik hozzánk Stefan Ondrus mérnök, az üzem technológiai osztályának vezetője. Őt a minőségről faggatnám, de maga vált vissza az eredeti témára.- Az energiatakarékosságról és az ésszerűsítésről beszéltek, ezért szeretném előrebocsátani, hogy rossz szakembereknek bizonyulnánk, ha e két fogalmat a minőségtől elvontnak, öncélúnak tekintenénk. Azzal is tisztában vagyunk, hogy megrendelőinket, vagyis a mezőgazdászokat is elsősorban az általunk termelt műtrágyák minősége érdekli. Kötelességünk tehát az energiatakarékosságot és a minőséget egy tető alá hozni.- Hogyan alakult a minőség görbéje az elmúlt ötéves tervidőszakban? Gondolom, ez sokat elárul az energiatakarékosság és az ésszerűsítés színvonaláról is.- Úgy vélem, ezt két számmal tudom a legjobban kifejezni, mégpedig a következőkkel: az ötéves tervidőszak első évében termelésünknek teljes 2 százaléka nem érte el a kívánt minőségi szintet. Ez a szám 1980 végére már 0,5 százalékra zsugorodott. Ehhez nélkülözhetetlenek voltak bizonyos gyártás-technológiai változások. Ilyenekről tudnék számot adni mondjuk a szervezésnél. Ehhez járult hozzá még például a tavaly óta alkalmazott új módszer, ami a szemcsék felületének kezelését érinti.- Ezek szerint a megrendelőknek nincs mit kifogásolniuk a minőségen?- Sajnos van, és ami a legbosszantóbb, hogy ennek könnyen elhárítható oka van. A probléma ugyanis a szállításban keletkezik. Mi előállítjuk a jó minőségű műtrágyát, de történetesen nem kapunk elegendő vagont az elszállítására. így kénytelenek vagyunk raktárra termelni, ami egy ideig nem lenne baj. Csakhogy a raktáraink is véges befoga- dóképességüek, ezért sokszor kénytelenek vagyunk megszegni az előírást, és a megengedett szintnél is többet tárolni egy rakáson. Ennek következtében előfordul, hogy a műtrágya összesül, és ez ellen viszont tehetetlenek vagyunk.- És nem próbáltak valamilyen megoldást találni?- De igen, mégpedig úgy, hogy fölkértük a megrendelőinket, szállítsák el maguk a kívánt mennyiségű műtrágyát, ha van rá módjuk. Ezzel sokat segítenének nekünk. Megfelelő ez a módszer olyankor, amikor a műtrágyát azonnal szét lehet szórni a földeken. Viszik a mezőgazdasági üzemek egyrészt, mert szükségük van rá, másrészt így nekik sem kell raktározniok. A köztes időszakban viszont ismét mi vagyunk bajban. Többféle szemszögből részletezhetném ezt a problémát. Például van olyan megrendelő, aki nem jön maga a műtrágyáért, és ha mi nem szállítunk időben, jogosan veri el a port rajtunk. Van olyan, aki viszont nagy távolságról küldi szállítóeszközeit hozzánk. Üzemanyag-Ínséges korunkban mennyivel egyszerűbb lenne vasúton, egy fuvarral elszállítani az egész mennyiséget, mint így apránként traktorokkal, gépkocsikkal. Itt is érvényes, hogy a sok kicsi sokra megy.- Üj raktár építése nem oldaná meg a problémát?- Raktárt építeni, amikor annyi a megrendelésünk, hogy ha folyamatosan szállítanánk is alig bírnánk kielégíteni minden igénylőt. Másrészt a túl nagy raktárkészletek a komplex intézkedések értelmében a gazdaságosságot is veszélyeztetnék. A megoldásnak mindenképpen a vasúttól kell jönnie. Látogatásom másnapján egy ismerőssel futottam össze, aki ugyancsak a Duslóban dolgozik. Az csupán véletlen, hogy épp a salétrom gyártásánál. Arról faggatott, hogy milyen benyomásokkal távoztam tőlük, és hogy mit láttam. Miután elmeséltem friss tapasztalataimat, csak legyintett.- A raktárban persze nem jártál - mondta. - Ahhoz még magyarázatra sem lett volna szükséged. Ott a megengedettnél jóval magasabb műtrágyahegy fogadott volna. Hogy mennyi a megengedett tárolási szint? ...négy méter. Azt is megmutathattuk volna, miképpen kell csákánnyal műtrágyasziklát törni, mert a terméket végűi is el kell valahogyan szállítani. KESZELI BÉLA A gyár most is a megszokott képet nyújtja Ugyanannyi energiával több árut... A takarékoskodásnál a dolgozók igyekezetére is nagy szükség van