Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-07-19 / 28. szám

Vasárnap 1981 július 19. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 4.52, nyugszik 20.30 Közép-Szlovákia: 5.00, nyugszik 20.38 Nyugat- Szlovákia: 5.08, nyugszik 20.46 órakor A HOLD kel - 22.07. nyug­szik 7.10 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük EMÍLIA ÉS DUáANA nevű kedves olvasóinkat 1761-ben született Vaszilij Vlagyimirovtcs PETROV orosz fizikus, az elektrotech­nika egyik ielentós úttörője (t 1834) • 1896-ban született Archibald Joseph CROWN angol Író • 1921-ben szüle­tett Sussman Rosalyn YA- LOV Nobel-díjas amerikai orvos-fiziotógus. AZ ÚJ SZÓ J0VÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK . TARTALMÁBÓL A KOMMUNISTA MOZGALOM FEJLŐ­DÉSE ÉS AZ ANTI- KOMMUNIZMUS JE­LENLEGI TAKTIKÁJA ÍRTA: IVAN HUVKA HARCOS FORRA­DALMÁR SZARKANÉ LÉVAI ERZSÉBET RIPORTJA KORSZERŰ MÓDON - NAGY ÜZEMI SZINTEN LALO KÁROLY ÍRÁSA JÓ ÉTVÁGGYAL, DE MÉRTÉKKEL PÉTERFI SZONYA RIPORTJA AZ ELHIVATOTTSÁG TUDATÁBAN SZILVÁSSY JÓZSEF INTERJÚJA DUBA GYULÁVAL ÓNOSESÓ BEATA MORGENSTERN ELBESZÉLÉSE ALMA MATER A VOLGA MENTÉN JURU FROLOV ÍRÁSA Bizonyára mással is elő­fordul a fővárosban, hogy a lakóhelyéhez közeli üzle­tekben bevásárlás közben, az autóbuszmegállónál, vagy a paikban többször meglát egy embert, akit az­tán ismeretlen ismerősként tart számon. Két esztendeje ismerek egy idős bácsit. Bottal jár, de azzal is igen nehezen. A nap nagy részét a lakó­házak előtti parkban tölti. 01 a pádon, nézelődik. Olvas­ni nem szokott. Több mint negyven évvel ezelőtt tűz­oltás közben elvesztette egyik szemevilágát. Olva­sás nékul nehezebben tel­nek a napjai, örül ha elbe­szélgethet valakivel. Néha nyugdíjasok társaságában látom, máskor a kisgyer­mekes anyákkal beszélget. Észrevettem, hogy szereti a gyerekeket. Nem gorom- báskodik velük, ha olyat tesznek, ami nem való. Olyankor odahívja őket és türelmesen magyarázza: „A fáknak, bokroknak, virágoknak ugyanúgy fáj ha cibáljátok, mintha a ti haja­tokat, fületeket rándgálnák. Bármilyen furcsán hang­zik is, ezt a kifejezést vélem a legtalálóbbnak. Akkor ju­tott eszembe ez a különös szókapcsolat, amikor a mi­nap megálltunk gépko­csinkkal az egyik útszéli büfében hogy a rekkenó hőségben felhajtsunk egy- egy pohár üdítő italt. Pon­tosabban szólva akkor, amikor leültünk az út menti büfé ekerített udvarának egyik asztalához. A székek ugyanis egymáshoz, illetve az asztalhoz voltak láncol­A padokat azért tették ki, hogy legyen hol megpihen­ni Ha rátapostok, nem ül­het rá rendes ruhában az ember, meg kárt is tesztek benne. “ Az én ismeretlen ismerő­söm nemrégen kapával a kezében csoszogott ki a Bieloruská utca 56-os, hétemeletes házból. A há­zak előtt a zöld pázsiton tucatnyi nyírfa sorakozik. Oda igyekezett, de beteg lábai erősen gátolták a já­rásban. Amikor célhoz ért, jól szemügyre vette az ága­kat, megnézte a leveleket, aztán kapájával belevágott a keményre gyúrt földbe.- Ki ez a bácsi? - kér­deztem egy bevásárlótás­kás asszonytól.- Feri bácsi. Azok meg ott a nyírfái. Jól ismerem, egy házban lakunk. Ó ápol­ja, gondozza, védi a fákat. Igen rendes ember, min­denki szereti, becsüli. A földszinten lakik a fiával meg a lányával. FOLG- SZINGER Ferenc a neve. Látja, milyen nehezen iár, de a fák körül gyakran fel­kapálja a földet. Nyolcvan- éves és még most sem tud tétlenül ülni... Sok fia­talember él itt, de a fákat, virágokat csak a középko­va. Méghozzá elég nehéz lánccal. Bevallom, nyomasztóan hatott ránk (négyen vol­tunk) a lábunk alatt ékte­lenkedő, rozsdás lánc. Szégyelltem a totális bizal­matlanságot, melyről a a gúzsba kötött vasszékek és vaslábú asztalok árul­kodtak. Az illetékesek talán azért folyamodtak ehhez a megalázónak is nevezhe­tő megoldáshoz, mert el­tűnt egy-két székük vagy asztaluk. Vagy azért, hogy rúak, meg az azon túliak ápolják... Amikor hozzá léptem, el sem csodálkozott, hogy a nevén szólítottam. Nyil­ván egy lakónak tartott a sok közül. Megkérdez­tem, nem fárasztja-e a munka. Azt mondta, hogy inkább az ücsörgés Iáraszt­ja, meg aztán, nem jó, ha elhagyja magát az ember. ,,Munkás voltam, mindig szerettem dolgozni. Szíve­sen pepecseltem a ház kö­rül, meg a kertben is. Fák és zöld nélkül szomorú az élet... Mennyivel jobb ki­nézni az ablakon, ha szép, sudár lombos fákat is lá­tunk, nemcsak emeletes házakat, ablakokat...“ Hány ilyen Feri bácsi él közöttünk a lakótelepeken, akik helyettünk is ápolják, öntözik a fákat, virágokat. Óvják, szépítik környeze­tünket. Egyszerű és jószí­vű, többnyire faluról felke­rült emberek, akik maguk­kal hozták a föld, a termé­szet iránti szeretetet, és ott­honra találtak a kerítés nél­küli lakóházak rengetegé­ben... Becsüljük, tiszteljük őket és tanuljunk tőlük..» I megelőzzék az esetleges kellemetlen meglepetést, Akárhogy is van, a bizal­matlanság teljes és félre­érthetetlen. A látvány nyil­ván nemcsak számomra volt lehangoló. Aligha kép­zelhető el, hogy olyan italt mérjenek a büfében, amely a láncra vert tárgyak közt felüdítené az embert. FERI BÁCSI NYÍRFÁI... LÁNCRA VERT BIZALOM IDŐSZERŰ GONDOLATOK Szocialista rendszerünk, amely maga is megtestesíti korunk ifjúságát, nap nap után gondoskodik a fiatal nemzedékről. Pártunk és szocialista államunk rendszeresen megte­remti a fiatalok harmonikus fejlődésének fel­tételeit. Azt akarjuk, hogy ifjúságunk egész­séges, müveit, az életre jól felkészült le­gyen, elsajátítsa mindazt, ami népünkben bölcs, nemes, becsületes és szép s az embe­riség által alkotott minden haladó érték felé orientálódjon. Az élet azonban mind nagyobb követelmé­nyeket támaszt a fiatal nemzedékkel, hiva­tásbeli felkészültségével, eszmei fejlettségé­vel, erkölcsi szilárdságával, s azzal a képes­ségével szemben is, hogy megbirkózzon az új feladatokkal. Azt akarjuk, hogy az ifjúság élete tartalmas és boldog legyen, beleértve az elegendő szórakozást, de egyben a szoci­alizmus javát szolgáló tetteket is. Nem erkölcscsöszködés a fiatal embert sze­rénységre, munka iránti tiszteletre és arra nevelni, hogy megértse, nem támaszthat csupán követelményeket, hanem hozzá is kell járulnia a közös műhöz. Jól tudjuk, hogy csak utasításokkal nem teremthető meg a kötelességek iránti öntudatos viszony. A fiataloknak van saját szervezetük, a Szo­cialista Ifjúsági Szövetség, de egyidejűleg tevékenységet fejtenek ki a Nemzeti Front egyéb szervezeteiben is, a politikai rendszer minden láncszemében. A Szocialista Ifjúsági Szövetség a fiatal nemzedék elismert képvi­selője, a párt közeli harcostársa. A párt szerveinek és szervezeteinek gondoskodása kell hogy övezze a jövőben is a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek és Pionírszervezeté­nek munkáját. A fiatal nemzedék egészséges fejlődése a jövőben is a kommunisták, a párt- és a társadalmi szervek, illetve szervezetek és egész államunk figyelmének homlokterében fog állni. Ügyelni fogunk arra, hogy növeked­jen a fiatalok részvétele a további előrehala­dás biztosításában, a fejlett szocialista társa­dalom építése nagy feladataink megvalósítá­sában és ellenőrzésében. Szüntelenül arra kell törekednünk, hogy az ifjúság tisztában legyen a jövővel szembeni felelősségével, a szülőföld iránti szeretetét a szocializmus javát szolgáló hasznos munkával fejezze ki, a szocialista hazafiság mély érzését egészít­se ki a proletár internacionalizmussal s legyen kész a szocialista haza építésére és védel­mére. A párt megbízik a fiatal nemzedék erejében és képességeiben és ügyelni fog arra, hogy a fiatalokra felelősségteljes fela­datokat bízzanak. (Részlet Gustáv Husák elvtársnak a CSKP XVI. kongresszusán mondott beszédéből) Gépe körül szorgoskodik, mikor közelébe érünk. Tekin­télyt teremtő megjelenése, ha­tározott mozgása rögtön felráz a gyárszemle egyhangúságá­ból. Látható meglepetését mintha mosollyal próbálná elűzni. Van kedve beszélgetni, csak éppen a zajos környezet miatt kell máshova mennünk. A dohányzóhelyiségben kö­tünk ki, ahol munkatársai szül; asztaltársaságába vegyülve kezdődik beszélgetésünk. Bozena Kalistová egészen fiatalon lépte át először a Ces- ké Budéjovice-i KOH-i NOOR ceruzagyár kapuját. Alig volt tizenöt éves; s neki sokat je­lentett, hogy munkát kapott, mert akkor még javában dúlt a háború. Mégis örömmel tér vissza élete e szakaszába, melyben fiatalsága emlékei so­rakoznak. — Amint megtudtuk, hogy végétért a háború, nem kellett már félnünk, örültünk a sza­badságnak; annak, hogy dol­gozhatunk. S a munka után szórakoztunk, táncolni jártunk, úgy mint a mai fiatalok, csak éppen nem diszkó- meg beat­zenére. És mit dolgoztam? Munkásnö voltam én mindig; betanultam valamit, s azt elvé­geztem. Aztán lassanként más munkákat is elsajátítottam és gyanánt elég, ha rápillantok, s tekintetünk találkozása után újabb gondolatsorait közli velem. — Mikor visszakerültem az üzembe, a csomagolórészlegre osztottak be, az automata gép­sorok mellé. Onnan jutottam ide, a csomagolóanyag-készí­tők közé, és huszonkét éve dolgozom egyazon vágógép­pel. Megszerettem a „masiná­mat“, e hosszú évek alatt szí­vemhez nőtt. Kezelésen kívül, törődök is vele, s négynapon­ként magam cserélem ki a mástél' méter hosszú késeit. Hogy monoton-e a munkám? Dehogy, inkább változatos. Kartonpapirból vágok ki meg­TOLLBA MONDOTT ÉLETPÁLYA bátran mertem vállalni bármit. Később férjhez mentem; jöttek a gyerekek, s velük néhány éves kihagyás a gyárban. A nevelés rám maradt, mert férjem autóbuszvezető, kevés ideje jutott rájuk. Azóta már felnőttek, sót unokáim is van­nak, s a legfiatalabb fiam pedig nemrég szerelt le; ö szintén itt dolgozik. Es áradnak belőle a szavak, a mondatok. Néha már kérdés felelő nagyságúakat, attól füg­gően, hogy mire van szükség. Egyszerre több is aláfér. Elég­gé nehéz munka, amit végzek; azért, mert sokat kell emel­getnem. Másoktól tudom meg, hogy gyakran túlórázik, szombato­kat dolgozik le, munkatársait helyettesíti.- Bármelyik helyett oda tu­dok állni; köztünk ilyen kapcso­latok alakultak ki, és nem csak a munkahelyen. Tizenegyen dolgozunk a részlegen, mind­nyájan szocialista munkabrigá­dunk tagjai, vezetőjük pedig én vagyok. Mondja, hogy ezek után alig marad szabad idői i? Ez igaz, de nem sajnálom. Fontos, hogy nyugalom, béke van; rosszabb lenne, ha akar­nánk ezt és mégsem tudnánk elérni; mert nyugodtan dolgoz­ni csak békében lehet. Azért, ha az otthoni kötelességeimet letudom, a fennmaradó kevés szabad időt kedvteléseim üzé- sére használom ki. Imádom a kézimunkázást, szeretem a zenét, beleértve a modernet is, szívesen nézem meg a ho­ki- és focimeccseket. Mert amikor összeül a család, min­dig vitatkozunk e sportágakról, s én szeretek felkészülten hoz­zászólni. Miután szóáradatából kira­gadva lejegyzem, hogy néhány társadalmi szervezetben veze­tőségi tagként dolgozik és munkája elismeréséül néhány éve megkapta az ágazat leg­jobb dolgozójának járó kitünte­tést, visszaballagunk kedvenc gépéhez, hogy folytathassa abbamaradt tennivalóit. Bú­csúzó kézszorításából a fizikai munkát végző ember ereje érződik J. MÉSZÁROS KÁROLY I (Felvétel: archív)

Next

/
Oldalképek
Tartalom