Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-07-19 / 28. szám
Vasárnap 1981 július 19. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 4.52, nyugszik 20.30 Közép-Szlovákia: 5.00, nyugszik 20.38 Nyugat- Szlovákia: 5.08, nyugszik 20.46 órakor A HOLD kel - 22.07. nyugszik 7.10 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük EMÍLIA ÉS DUáANA nevű kedves olvasóinkat 1761-ben született Vaszilij Vlagyimirovtcs PETROV orosz fizikus, az elektrotechnika egyik ielentós úttörője (t 1834) • 1896-ban született Archibald Joseph CROWN angol Író • 1921-ben született Sussman Rosalyn YA- LOV Nobel-díjas amerikai orvos-fiziotógus. AZ ÚJ SZÓ J0VÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK . TARTALMÁBÓL A KOMMUNISTA MOZGALOM FEJLŐDÉSE ÉS AZ ANTI- KOMMUNIZMUS JELENLEGI TAKTIKÁJA ÍRTA: IVAN HUVKA HARCOS FORRADALMÁR SZARKANÉ LÉVAI ERZSÉBET RIPORTJA KORSZERŰ MÓDON - NAGY ÜZEMI SZINTEN LALO KÁROLY ÍRÁSA JÓ ÉTVÁGGYAL, DE MÉRTÉKKEL PÉTERFI SZONYA RIPORTJA AZ ELHIVATOTTSÁG TUDATÁBAN SZILVÁSSY JÓZSEF INTERJÚJA DUBA GYULÁVAL ÓNOSESÓ BEATA MORGENSTERN ELBESZÉLÉSE ALMA MATER A VOLGA MENTÉN JURU FROLOV ÍRÁSA Bizonyára mással is előfordul a fővárosban, hogy a lakóhelyéhez közeli üzletekben bevásárlás közben, az autóbuszmegállónál, vagy a paikban többször meglát egy embert, akit aztán ismeretlen ismerősként tart számon. Két esztendeje ismerek egy idős bácsit. Bottal jár, de azzal is igen nehezen. A nap nagy részét a lakóházak előtti parkban tölti. 01 a pádon, nézelődik. Olvasni nem szokott. Több mint negyven évvel ezelőtt tűzoltás közben elvesztette egyik szemevilágát. Olvasás nékul nehezebben telnek a napjai, örül ha elbeszélgethet valakivel. Néha nyugdíjasok társaságában látom, máskor a kisgyermekes anyákkal beszélget. Észrevettem, hogy szereti a gyerekeket. Nem gorom- báskodik velük, ha olyat tesznek, ami nem való. Olyankor odahívja őket és türelmesen magyarázza: „A fáknak, bokroknak, virágoknak ugyanúgy fáj ha cibáljátok, mintha a ti hajatokat, fületeket rándgálnák. Bármilyen furcsán hangzik is, ezt a kifejezést vélem a legtalálóbbnak. Akkor jutott eszembe ez a különös szókapcsolat, amikor a minap megálltunk gépkocsinkkal az egyik útszéli büfében hogy a rekkenó hőségben felhajtsunk egy- egy pohár üdítő italt. Pontosabban szólva akkor, amikor leültünk az út menti büfé ekerített udvarának egyik asztalához. A székek ugyanis egymáshoz, illetve az asztalhoz voltak láncolA padokat azért tették ki, hogy legyen hol megpihenni Ha rátapostok, nem ülhet rá rendes ruhában az ember, meg kárt is tesztek benne. “ Az én ismeretlen ismerősöm nemrégen kapával a kezében csoszogott ki a Bieloruská utca 56-os, hétemeletes házból. A házak előtt a zöld pázsiton tucatnyi nyírfa sorakozik. Oda igyekezett, de beteg lábai erősen gátolták a járásban. Amikor célhoz ért, jól szemügyre vette az ágakat, megnézte a leveleket, aztán kapájával belevágott a keményre gyúrt földbe.- Ki ez a bácsi? - kérdeztem egy bevásárlótáskás asszonytól.- Feri bácsi. Azok meg ott a nyírfái. Jól ismerem, egy házban lakunk. Ó ápolja, gondozza, védi a fákat. Igen rendes ember, mindenki szereti, becsüli. A földszinten lakik a fiával meg a lányával. FOLG- SZINGER Ferenc a neve. Látja, milyen nehezen iár, de a fák körül gyakran felkapálja a földet. Nyolcvan- éves és még most sem tud tétlenül ülni... Sok fiatalember él itt, de a fákat, virágokat csak a középkova. Méghozzá elég nehéz lánccal. Bevallom, nyomasztóan hatott ránk (négyen voltunk) a lábunk alatt éktelenkedő, rozsdás lánc. Szégyelltem a totális bizalmatlanságot, melyről a a gúzsba kötött vasszékek és vaslábú asztalok árulkodtak. Az illetékesek talán azért folyamodtak ehhez a megalázónak is nevezhető megoldáshoz, mert eltűnt egy-két székük vagy asztaluk. Vagy azért, hogy rúak, meg az azon túliak ápolják... Amikor hozzá léptem, el sem csodálkozott, hogy a nevén szólítottam. Nyilván egy lakónak tartott a sok közül. Megkérdeztem, nem fárasztja-e a munka. Azt mondta, hogy inkább az ücsörgés Iárasztja, meg aztán, nem jó, ha elhagyja magát az ember. ,,Munkás voltam, mindig szerettem dolgozni. Szívesen pepecseltem a ház körül, meg a kertben is. Fák és zöld nélkül szomorú az élet... Mennyivel jobb kinézni az ablakon, ha szép, sudár lombos fákat is látunk, nemcsak emeletes házakat, ablakokat...“ Hány ilyen Feri bácsi él közöttünk a lakótelepeken, akik helyettünk is ápolják, öntözik a fákat, virágokat. Óvják, szépítik környezetünket. Egyszerű és jószívű, többnyire faluról felkerült emberek, akik magukkal hozták a föld, a természet iránti szeretetet, és otthonra találtak a kerítés nélküli lakóházak rengetegében... Becsüljük, tiszteljük őket és tanuljunk tőlük..» I megelőzzék az esetleges kellemetlen meglepetést, Akárhogy is van, a bizalmatlanság teljes és félreérthetetlen. A látvány nyilván nemcsak számomra volt lehangoló. Aligha képzelhető el, hogy olyan italt mérjenek a büfében, amely a láncra vert tárgyak közt felüdítené az embert. FERI BÁCSI NYÍRFÁI... LÁNCRA VERT BIZALOM IDŐSZERŰ GONDOLATOK Szocialista rendszerünk, amely maga is megtestesíti korunk ifjúságát, nap nap után gondoskodik a fiatal nemzedékről. Pártunk és szocialista államunk rendszeresen megteremti a fiatalok harmonikus fejlődésének feltételeit. Azt akarjuk, hogy ifjúságunk egészséges, müveit, az életre jól felkészült legyen, elsajátítsa mindazt, ami népünkben bölcs, nemes, becsületes és szép s az emberiség által alkotott minden haladó érték felé orientálódjon. Az élet azonban mind nagyobb követelményeket támaszt a fiatal nemzedékkel, hivatásbeli felkészültségével, eszmei fejlettségével, erkölcsi szilárdságával, s azzal a képességével szemben is, hogy megbirkózzon az új feladatokkal. Azt akarjuk, hogy az ifjúság élete tartalmas és boldog legyen, beleértve az elegendő szórakozást, de egyben a szocializmus javát szolgáló tetteket is. Nem erkölcscsöszködés a fiatal embert szerénységre, munka iránti tiszteletre és arra nevelni, hogy megértse, nem támaszthat csupán követelményeket, hanem hozzá is kell járulnia a közös műhöz. Jól tudjuk, hogy csak utasításokkal nem teremthető meg a kötelességek iránti öntudatos viszony. A fiataloknak van saját szervezetük, a Szocialista Ifjúsági Szövetség, de egyidejűleg tevékenységet fejtenek ki a Nemzeti Front egyéb szervezeteiben is, a politikai rendszer minden láncszemében. A Szocialista Ifjúsági Szövetség a fiatal nemzedék elismert képviselője, a párt közeli harcostársa. A párt szerveinek és szervezeteinek gondoskodása kell hogy övezze a jövőben is a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek és Pionírszervezetének munkáját. A fiatal nemzedék egészséges fejlődése a jövőben is a kommunisták, a párt- és a társadalmi szervek, illetve szervezetek és egész államunk figyelmének homlokterében fog állni. Ügyelni fogunk arra, hogy növekedjen a fiatalok részvétele a további előrehaladás biztosításában, a fejlett szocialista társadalom építése nagy feladataink megvalósításában és ellenőrzésében. Szüntelenül arra kell törekednünk, hogy az ifjúság tisztában legyen a jövővel szembeni felelősségével, a szülőföld iránti szeretetét a szocializmus javát szolgáló hasznos munkával fejezze ki, a szocialista hazafiság mély érzését egészítse ki a proletár internacionalizmussal s legyen kész a szocialista haza építésére és védelmére. A párt megbízik a fiatal nemzedék erejében és képességeiben és ügyelni fog arra, hogy a fiatalokra felelősségteljes feladatokat bízzanak. (Részlet Gustáv Husák elvtársnak a CSKP XVI. kongresszusán mondott beszédéből) Gépe körül szorgoskodik, mikor közelébe érünk. Tekintélyt teremtő megjelenése, határozott mozgása rögtön felráz a gyárszemle egyhangúságából. Látható meglepetését mintha mosollyal próbálná elűzni. Van kedve beszélgetni, csak éppen a zajos környezet miatt kell máshova mennünk. A dohányzóhelyiségben kötünk ki, ahol munkatársai szül; asztaltársaságába vegyülve kezdődik beszélgetésünk. Bozena Kalistová egészen fiatalon lépte át először a Ces- ké Budéjovice-i KOH-i NOOR ceruzagyár kapuját. Alig volt tizenöt éves; s neki sokat jelentett, hogy munkát kapott, mert akkor még javában dúlt a háború. Mégis örömmel tér vissza élete e szakaszába, melyben fiatalsága emlékei sorakoznak. — Amint megtudtuk, hogy végétért a háború, nem kellett már félnünk, örültünk a szabadságnak; annak, hogy dolgozhatunk. S a munka után szórakoztunk, táncolni jártunk, úgy mint a mai fiatalok, csak éppen nem diszkó- meg beatzenére. És mit dolgoztam? Munkásnö voltam én mindig; betanultam valamit, s azt elvégeztem. Aztán lassanként más munkákat is elsajátítottam és gyanánt elég, ha rápillantok, s tekintetünk találkozása után újabb gondolatsorait közli velem. — Mikor visszakerültem az üzembe, a csomagolórészlegre osztottak be, az automata gépsorok mellé. Onnan jutottam ide, a csomagolóanyag-készítők közé, és huszonkét éve dolgozom egyazon vágógéppel. Megszerettem a „masinámat“, e hosszú évek alatt szívemhez nőtt. Kezelésen kívül, törődök is vele, s négynaponként magam cserélem ki a mástél' méter hosszú késeit. Hogy monoton-e a munkám? Dehogy, inkább változatos. Kartonpapirból vágok ki megTOLLBA MONDOTT ÉLETPÁLYA bátran mertem vállalni bármit. Később férjhez mentem; jöttek a gyerekek, s velük néhány éves kihagyás a gyárban. A nevelés rám maradt, mert férjem autóbuszvezető, kevés ideje jutott rájuk. Azóta már felnőttek, sót unokáim is vannak, s a legfiatalabb fiam pedig nemrég szerelt le; ö szintén itt dolgozik. Es áradnak belőle a szavak, a mondatok. Néha már kérdés felelő nagyságúakat, attól függően, hogy mire van szükség. Egyszerre több is aláfér. Eléggé nehéz munka, amit végzek; azért, mert sokat kell emelgetnem. Másoktól tudom meg, hogy gyakran túlórázik, szombatokat dolgozik le, munkatársait helyettesíti.- Bármelyik helyett oda tudok állni; köztünk ilyen kapcsolatok alakultak ki, és nem csak a munkahelyen. Tizenegyen dolgozunk a részlegen, mindnyájan szocialista munkabrigádunk tagjai, vezetőjük pedig én vagyok. Mondja, hogy ezek után alig marad szabad idői i? Ez igaz, de nem sajnálom. Fontos, hogy nyugalom, béke van; rosszabb lenne, ha akarnánk ezt és mégsem tudnánk elérni; mert nyugodtan dolgozni csak békében lehet. Azért, ha az otthoni kötelességeimet letudom, a fennmaradó kevés szabad időt kedvteléseim üzé- sére használom ki. Imádom a kézimunkázást, szeretem a zenét, beleértve a modernet is, szívesen nézem meg a hoki- és focimeccseket. Mert amikor összeül a család, mindig vitatkozunk e sportágakról, s én szeretek felkészülten hozzászólni. Miután szóáradatából kiragadva lejegyzem, hogy néhány társadalmi szervezetben vezetőségi tagként dolgozik és munkája elismeréséül néhány éve megkapta az ágazat legjobb dolgozójának járó kitüntetést, visszaballagunk kedvenc gépéhez, hogy folytathassa abbamaradt tennivalóit. Búcsúzó kézszorításából a fizikai munkát végző ember ereje érződik J. MÉSZÁROS KÁROLY I (Felvétel: archív)
