Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-11-08 / 44. szám

TUDOMÁNY Sh TECHNIKA ÜZEMBE HELYEZÉS ELŐTT AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI ATOMERŐMŰ Sűrűsödnek az első magyaror­szági atomerőmű látványos, a be­fejezést belátható időbeli közel­ségbe hozó eseményei. Érthető: már elkezdődtek az üzembe he­lyezési munkák az első 440 MW teljesítményű energetikai blokkon. Várható, hogy Magyarország első atomerőműve a jövő évben meg­kezdi a villamos energia terme­lését. Mint minden ország, így Ma­gyarország is keresi a helyét a mai gazdasági életben, hiszen eqvre nehezebb körülmények között kell gazdálkodnia ahhoz, hogy lépést tarthasson a világgal. Az ország energiagazdálkodási politikájának legfontosabb feladata a szénhidro­gén-igények mérséklete. Minthogy Magyarország energiahordozó készletei korlátozottak, nagy erő­feszítések kellenek ahhoz, hogy a kőolaj- és földgáztermelés jelen­legi szintjét az ezredfordulóig tarta­ni tudják, az energiabehozatal fel­tételei pedig várhatóan egyre szi­gorúbbá válnak. Ezzel ellentétben a szénkészletek - bár távolról sem érik el a nagyobb széntermelő or­szágok készleteit - jelentősek, és a jelenlegi termelési szint megkét­szereződése esetén is kb. 100 évre elegendőek. Olyan uránkészlet is rendelkezésre áll, amely egy dina­mikusan fejlődő atomerőmű-építé­si programnak lehet az alapja. Eb­ből adódóan a távlati energiaellátá­si tervekben az igényeket a szén- termelés, illetve döntő hányadában az atomenergia-termelés fokozá­sával kívánják kielégíteni. Ma Magyarországon az atom­erőmű-építésre úgy tekintenek, mint a háború utáni újjáépítésre, vagy a termelőszövetkezetek meg­alakítására a mezőgazdaság­ban. Az érdekelt magyar szakem­berek már évtizedek óta behatóan foglalkoznak az atomenergetika elméleti és gyakorlati problémái­val. Sokan keresték fel azokat a szintén WER-440 típusú atom­erőműveket, amelyeket a Szov­jetunió után más szocialista orszá­gok - Bulgária, NDK és hazánk - valamint kisebb módosítással Finnország már jóval korábban megépített és üzemeltet. Az eddigi WER-440-es atom­erőmüvek között a paksi atomerő­mű prototípusnak is számít. Új biztonsági szempontok szerint épült, s így minden biztonsági rend­szer hármas biztosítással készült. A blokk irányítástechnikai rend­szere pedig olyan fokon automati­zált, hogy az szintén újdonság. Sok új szerepet kapott a számító­gép is. AZ ATOMERŐMŰ TECHNOLÓGIAI RENDSZERE A paksi atomerőmű a teljes kié­pítés után majd négy, egyenként 440 MW teljesítményű energetikai blokkból áll. Minden egyes blokk hőforrásként egy WER-440 típu­sú nyomottvizes reaktorral lesz el­látva, amelyhez 6 db. hűtő hurok csatlakozik. A hurok tartalmaz gőzfejlesztőt, keringető szivattyút, kát villamos hajtású tolózárat, va­lamint az ezeket összekötő 500 mm átmérőjű csővezetéket. A reaktor hűtő közege a hurkokban keringő nagy nyomású sótalanított bóros-víz, amely a reaktorban fel­vett hőjét a gőzfejlesztőkben adja le, ahonnan a keletkezett száraz telített gőz a turbinákra kerül. Az atomerőmű minden egyes blokk­jába 2-2 db. -egyenként 220 MW teljesítményű - turbina kerül be­építésre. A reaktor üzemanyagául eny­hén dúsított urániumdioxid szol­gál, amely fűtőelemek formájában a reaktortartály belsejében lévő úgynevezett aktív zónában he­lyezkedik el. A reaktor teljesítmé­nyének szabályozására, valamint a reaktor biztonságvédelmi leállí­tására szabályzórudak szolgál­nak. A biztonságvédelem felépíté­se olyan, hogy minimálisra csök­kenti az aktív zóna sérülésének veszélyét, ugyanakkor megakadá­lyozza az erőmű indokolatlan leál­lítását. A reaktor hűtő közegének el­vesztésével járó üzemzavar ese­tén működésbe lép az aktív zóna üzemzavari hűtőrendszere, amelynek három független védel­mi csoportja biztosítja a reaktor­ban felszabadult hö elvezetését. Ezzel elejét veszi a fűtőelemek összeolvadásának és a vele járó esetleges radioaktív kibocsájtá- soknak. A hűtő közeg elvesztésé­vel járó üzemzavar lokalizálására hermetikus helyiségek szolgálnak. Az atomerőmű üzemelése so- Ván folyékony és szilárd halmazál­lapotú radioaktiv hulladékok is ke­letkeznek. A nagy aktivitású vize­ket ioncserélő szűrőn megtisztítva visszavezetik az erőmű technoló­giai folyamatába. A szilárd hulla­dékok tárolására a reaktorépület­ben 30 éves üzemelésre mérete­zett tároló áll rendelkezésre. AZ ATOMERŐMŰ ÜZEMBE HELYEZÉSI MUNKÁI Az atomerőművi berendezések szerelésének befejezése után kezdődnek el azok a néhány hó­napig tartó funkciópróbák, ame­lyek végeztével megtörténik a re­aktor fizikai és energetikai indítá­sa. Az üzembe helyezés részle­tes, szinte napra programozható munkák láncolata, amely megkö­veteli az összehangolt, pontos munkavégzést. Az első munkafázisban a be­rendezések funkciópróbáját vég­zik el, majd a hurkok nyomáspró­bája és cirkulációs mosatása kö­vetkezik. Ezután sor kerül a be­rendezések első ellenőrzésére. A vízzel feltöltött hurkokat leürítik és felszámolják a talált hiányossá­gokat, egyúttal elökészülnek a melegjáratásra is, amelynek cél­ja a reaktor és a hurkok ellenőrzé­se az üzemihez maximálisan ha­sonló feltételek mellett. Ekkor állít­ják be a szabályozó és védelmi berendezéseket és ezen rendsze­rek komplex ellenőrzését is elvég­zik valamennyi üzemmódban. Eb­ben a munkafázisban vizsgálják meg az illetékes állami hatóságok és biztonságvédelmi szervek a re­aktor védelmeit. A melegjáratás 20-30 napig tart. Befejezése után a berende­zések második ellenőrzése követ­kezik. Ennek során a hurkokat újra leürítik, szétszerelik a reaktort, a melegjáratás alatt észlelt hibákat kijavítják és ellenőrzik a főberen­dezéseket. Különösen ügyelnek a reaktorba kerülő berendezések tisztaságára (fehér ronggyal ellen­őrzik a tisztaságot, s olaj, piszok esetén alkohollal tisztítanak). Az eddig ismertetett üzembe helyezési műveletek a reaktor üzemanyagának berakása nélkül mentek végbe. A berakás meg­kezdésének sok feltétele van, me­lyek közül a legfontosabbak: a technológiai berendezések és helységek készenléti állapotát iga­zoló jegyzőkönyvek, az üzembe helyező és üzemeltető személyzet felkészítési jegyzőkönyve stb. Az üzemanyag berakásának engedé­lyezése után a berakási művelete­ket csak az ügyeletes mérnök uta­sítására szabad végezni. Berakás idején csak külön engedéllyel ren­delkezők mehetnek be a reaktor­csarnokba és a reaktorvezérlőbe. Berakás közben mindenképpen meg kell akadályozni, hogy víz kerülhessn a reaktorba, ugyanis 20 Celsius-fokon, ha a fűtőelemek víz (bórsav nélküli víz) alá kerülnek, a reaktor már kisszámú fűtőelem esetén is kritikussá válhat és meg­indulhat a láncreakció. Az aktív zóna betöltése és a szükséges ellenőrzések után a reaktort összeszerelik, majd le­zárják. Ezzel a reaktor fizikai indí­tásra készen áll. Fizikai indításnál a blokk fő és segédberendezéseit, valamint rendszereit üzemkész állapotba hozzák. Sorban felhúzzák az összes szabályzórudat, egyidejű­leg csökkentik a hűtő közeg bór­savkoncentrációját, s külső neut­ronforrás segítségével megindít­ják a láncreakciót. A fizikai indítás befejezésekor a reaktor teljesít­ményét a névleges teljesítmény 1 %-ra emelik és ott stabilizálják. Az energetikai indítás során fo­kozatosan 1 %-ról 100 %-ra eme­lik a reaktor teljesítményét, miköz­ben az atomerőművet bekapcsol­ják az energetikai rendszerbe. A paksi atomerőmű részére ki­dolgozott üzembe helyezési ütem­tervek szerint az első blokk nyo­máspróbájára és cirkulációs mo­satására ez év novemberében és decemberében kerül sor, míg a blokk párhuzamos kapcsolása az energetikai rendszerbe a jövő év közepén történik meg. Az üzembe helyezők előtt a követke­ző háromnegyed évben mintegy 200 főbb rendszer üzembe állítása áll. Az üzembe helyezési munká­kat a Paksi Atomerőmű Vállalat szakemberei végzik, akiknek ilyen irányú tapasztalatok hiányában nagy szükségük van azoknak a külföldi szakembereknek az is­mereteire, akik hazájukban már működő erőművek építése, üzem­be helyezése és üzemeltetése so­rán szereztek gyakorlati ismerete­ket. Ez a meggondolás vezette a Magyar Energiagazdálkodási Tudományos Egyesületet, amikor szeptember 10. és 12. között Pak­son atomtechnikai értekezletet rendezett. A tanácskozásra több külföldi szakembert hívtak meg, köztük hazánkból is. 46 előadás hangzott el, fele külföldi szerzők­től. Az előadásokban elhangzott tapasztalatokat, javaslatokat a paksi szakemberek hasznosítani kívánják az üzembe helyezési munkák során. Befejezésül az erőmű biztonsá­gáról: Magyarországon atomener­getikai létesítmények megvalósí­tásának, üzemeltetésének, to­vábbá a nukleáris anyagok tárolásá­nak, szabályait törvény szabályoz­za. Ennek következetes megtartása, együtt a megvalósított műszaki megoldásokkal, a legjobb garan­cia a biztonságra. KOVÁCS ZOLTÁN A Brnói Villamosgép Kuta­tó Intézetben új, kohászat­ban alkalmazható villanymo­torokat fejlesztettek ki, SH 800 jelzéssel. A nemzetközi összehasonlításban is jól megállják a helyüket, mert 50 százalékkal nagyobb teljesít­ményt nyújtanak az átlagnál, s 2-3 százalékkal nagyobb az energetikai hatékonyságuk. Gyártásuk és alkalmazásuk színesfém-megtakarítást és munkaigényesség-csökken- tést eredményez, s tömegük Is kisebb a szokottnál. A fel­vételen: Stanislav Kolár mér­nök (balról) és Jaroslav Bo- janovsky az SHC 814 B hen­germű-motor vibrációs pró­báját végzi (Felvétel: ŐTK - Vít Koreák) Okvetlenül kell lennie egy tizedik bolygónak? Az efemeridák olyan táblázatok, amelyek előre jelzik a boly­gók mozgását, pillanatnyi állását. A csillagászok még ma is nagy munkát végeznek, hogy minél pontosabbá tegyék ezeket az előrejelzéseket. Az Uránusz és a Neptunusz bolygók előrejelzett és valóságban megfigyelt állásának eltérése vezetett el 1930- ban a Pluto fölfedezésére. Némely csillagász úgy véli, hogy ha ezt az eljárást most már a Plútóra is kiterjesztik, remélhetőleg további bolygókat fedeznek föl. Ellenben mások már teljesnek tekintik a nagybolygók listáját. A külső bolygók nagyon lassan mozognak a Nap körül. Az Uránusz keringési ideje 84,01, a Neptunuszé 164,8, a Plútóé pedig 250 év. Fölfedezésük óta csak az Uránusz pályáját sikerült végig megfigyelni, hiszen azt már 1781-ben míg a Neptunuszt csak 1864-ben fedezték föl. Nyilvánvaló, hogy ha a pályának csak egy kis szakaszát ismerjük, abból csupán bizonyos hibával következtethetünk az egész pályára. Ezért követik különös gonddal és javítják állandóan azokat az adatokat, amelyek ezeknek a bolygóknak a pályáját írják le. A Plútó legutóbbi pályaadatait 1972-ben tették közzé; ezeket a bolygó 1914-1955 közötti megfigyeléseiből vezették le. Egy újabb pályaszámításhoz most az akkori megfigyeléseket további tizenöt év észlelésével egészítették ki. Ezzel a Plútót már pályájának egynegyed részén sikerült megfigyelni. Pályaelemeit egyre kisebb hibával tudják meghatározni, s így az előrejelzések egyre pontosabbak. Az 1972. évi adatok szerint a pályaellipszis felé nagytengelye 39,44 csillagászati egység volt, míg az új 39,718 csillagászati egység. Ennek következtében a keringési Idő 247,7 évről 250,3 évre módosult. Persze, még ezek a pálya­elemek sem egészen jók, a Plútó megfigyelését tehát folytatni kell. Egyébként az is a Plutó-pálya észlelési programjának köszön­hető, hogy fölfedezték a Plútó holdját. E hold pályájának vizsgá­latától meghatározhatták a Plútó tömegét, ennek birtokában pedig most már ismertnek vehető egy olyan adat, amelyet az Uránusz és a Neptunusz pályájának számításakor eddig isme­retlennek kellett tekinteni. A Neptunusz-pálya zavaraira alapozott becslések szerint azt hitték, hogy a Plútó tömege körülbelül ötszöröse a Földének. Holdjának fölfedezése óta azonban már tudjuk, hogy a Plútó tömege valójában nagyon is kicsiny, a Föld tömegének mind­össze ötszázad része. Ha ezt az adatot használjuk fel az Uránusz és a Neptunusz pályaszámításaihoz, a különbségek, a megfigyelések és az előrejelzések között már csak fél ívmá­sodperc nagyságúak, s nem periodikus (szabályosan ismétlődő) természetűek. Az új Plútó-pálya leírói ezt a körülményt nem valamely további bolygó vagy bolygók hatásának tulajdonítják, hanem inkább arra gondolnak, hogy a külső bolygókra már észrevehetően hat valamilyen, az eddigi elméleteikben még figyelembe nem vett erő. Meggondolásukat megerősíteni látszik hat hosszú periódlkus üstökösnek a mozgása Is. Ezeknek a pályái olyan elnyúlt ellipszisek, amelyeknek a Naptól legtávo­labbi pontja túl van a Neptunusz pályáján is. Pályájuk elemzése szintén azt mutatja, hogy létezik valamilyen, eddig figyelembe nem vett erő, amely az üstökösök pályasíkjaira merőlegesen hat. Talán a Plútón túl keringő tizedik bolygónak a gravitációs hatásáról van itt szó? Nincs kizárva, de ez inkább valószínűtlen! Clyde Tombaugh ugyanis nagyon sokáig és sikertelenül kereste már ezt az elképzelt nagy tömegű tizedik bolygót. Ha akkora tömegük volna, mint a Jupiter, s 470 csillagászati egységnél közelebb keringene, már meg kellett volna találnia a rendszeres keresés során. Lehet, hogy a tömege ennél is kisebb, de az Is lehet, hogy - nem létezik. Mindenesetre az új üstökösök pályá­jára tett hatása nem mutatható ki. Az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó mozgására vonatkozó magyarázat még nem teljes, de az új Plutó-pálya készítői óvnak attól, hogy csak az elképzelt tizedik bolygóban keressük a titok nyitját. (Nature) 1 1 1981. XI. 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom