Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-11-08 / 44. szám

Egy ember most szabadul a börtönből. Visszaeső bűnöző, hosszú szabadság- vesztéssel fizetett tettéért, amellyel meg­szegte a társadalmi együttélés szabályait. Büntetése ezen a napon telt le. Szabad állampolgárként tér vissza az életbe... De hová?... Amíg a rács mögött volt, felesége elvált tőle és ismét férjhez ment, neki tehát nincs otthona. Merre vegye az útját, ne­hogy az hirtelen kanyarral újból a börtön kapuja felé irányuljon? Jelentkezését a Galántai Járási Nemzeti Bizottság szociális osztályán várják. Itt Végh Zsuzsanna szociális gondnok, ismer­tebb nevén kurátor fogadja. A szőke fiatal- asszony törődik azzal, hogy a szabadlábra helyezett ember már ma vacsorát kapjon, éjszakára hajléka legyen, segélyt utal ki neki az első napokra, s közbenjár, hogy mielőbb munkába léphessen. Az már aztán elsősorban az illetőtől függ, hogy beillesz­kedik-e a társadalom életébe, vagy pedig ismét visszatér helytelen életmódjához. Az előbbit igyekszik elősegíteni és az utóbbit megakadályozni a társadalom további gon­doskodása, amelynek közvetítője a szociá­lis gondnok Nem veszti szem elől a bünte­tését letöltött embert, figyelemmel kíséri további életét, munkáját, ha szükséges se­gít, tanácsot ad, s ha kell, közbelép véden­ce érdekében. negatív viszony nagyon káros hatással lehet azokra az egyénekre, akik egyébként is nehezen illeszkednek be a társadalom életébe - hangsúlyozza Végh Zsuzsanna. - Ezért igen nagy gondot fordítunk arra, hogy az üzemek társadalmi szervezetei, a dolgozók törődjenek a börtönvi­selt emberekkel, s minden segítséget megadjanak nekik ahhoz, hogy rendes állampolgárokká váljanak. Természe­tesen ellenőrizzük, hogy az üzemek ez irányü kötelezett­ségeiket rendszeresen teljesítsék. Ezzel összefüggésben nehezményezi, hogy a munka­helyi kollektíva a szabadságvesztési büntetés letöltése alatt nem keresi fel az elítéltet, aki azelőtt köztük dolgozott. Pedig a törvény lehetőséget biztosít a munka- és a lakóhe­lyi társadalmi szervezeteknek arra, hogy írásos és szemé­lyes kapcsolatot tartsanak az elítélttel. Sajnos, ezt nem használják ki, az üzemek megszakítják velük a munkavi­szonyt, s többé gondot sem fordítanak rájuk. Pedig a nevelő hatás szempontjából helyes és célszerű lenne, ha a börtönbe került ember érezné: volt munkatársai nem hagyják sorsára, nem zárják ki maguk közül, hanem segíteni akarnak neki. A galántai járásban öt évvel ezelőtt, 1976-ban három- százhármán szabadultak büntetésvégrehajtási intézetek­ből, tavaly pedig százkilencvenegyen. Az irányzat tehát csökkenő, még akkor is, ha az idei év első felében százhuszonnégy visszatért neve került a szociális gond­nok nyilvántartásába.- A visszaeső bűnözés nálunk is nagy gondot okoz. Szinte úgy látszik, mintha egyes recidivisták nem éreznék jól magukat szabadlábon, legalábbis erre vall, hogy rövi- debb-hosszabb idő múlva újabb bűntetteket követnek el, s ismét visszakerülnek a rács mögé. Néha olyan dolgokat lopnak el, amire nincs szükségük, s nem is édékesítik őket, hanem eldobják. Egy harmincegy éves férfi például tavaly januárban töltötte le legutóbbi büntetését. Eddig tizenegy­szer ítélte el a bíróság. A járási nemzeti bizottság gondos­kodott elszállásolásáról és étkeztetéséről. Aztán újabb GONDNOKOK VÉGH ZSUZSANNA hatodik éve szociális gondnok. Ezt megelőzően a közbiztonsági szervek járási osztályán dolgozott, mint polgári alkalmazott. Mostani munkájához már akkor sok tapasztalatot, életismeretet szerzett. - Nem volt idegen számomra ez a 'munkakör és érdekesnek, hasznosnak is tartottam, ezért választottam élethivatásul - jelenti ki.- Munkaköröm? Nagy vonásokban így foglalhatnám össze: megszervezem és végrehajtom azokról az állam­polgárokról való gondoskodást, akik nehezen illeszkednek be a társadalomba. A törődés természetesen kiterjed a közvetlen családtagokra is. Döntök arról, hogy az ilyen egyéneket szocialista gondozásba vegyék. Jó irányban igyekszem befolyásolni gondolkodásmódjukat, tanácsot adok nekik, segítek családi és személyes ügyeik elintézé­sében. Az üzemekkel és a vállalatokkal közösen biztosí­tom elszállásolásukat és élelmezésüket. Nagyon fontos a megfelelő munkahely kiválasztása. Kiváltképpen azt vizsgálom meg, hogy a munkakollektíva - amelybe a szo­ciális gondozásba vett személy kerül képes lesz-e a szükséges javító-nevelő hatás kifejtésére. Természete­sen ügyelek arra is, hogy a munkakör megfeleljen az illető egészségi állapotának, képességeinek és képzettségé­nek. Feladataim közé tartozik az önkéntes munkatársak hálózatának - a bizalmiak testületének - irányítása és módszertani vezetése is. A galántai járásban harmincöt bizalmi tevékenykedik, minden nagyobb községben megtalálhatók. A kerületi nemzeti bizottság tanácsának határozata alapján az üze­mekben és a vállalatoknál négy-öttagú testületeket hoztak létre. Feladatuk, hogy törődjenek azokkal az állampolgá­rokkal, akik szabadságvesztési büntetésük letöltése után lépnek munkába, figyelemmel kísérjék hogyan dolgoznak, viselkednek. A testület tagjai mindjárt az első nap megis­merkednek az illetővel, beszélgetnek vele, tájékoztatják a munkahely körülményeiről, s ügyelnek arra, hogy a mes­terek és a munkakollektíva tagjai megfelelően fogadják új munkatársukat, jó viszony legyen közöttük. Ha lehetséges, az ilyen személyeket szocialista munkabrigádba osztják be, mert a tapasztalatok szerint ezekben a kollektívákban érvényesül leginkább a munkatársak nevelő hatása.- A kedvezőtlen fogadtatás, a munkatársakhoz való vagyon elleni bűntettet követeti el. Most pszichiátriai megfigyelés alatt áll. A negativ esetek ellenére azt mond­hatom - szögezi le Végh Zsuzsanna -, hogy a büntetés­végrehajtási intézetekből hazatértek nyolcvan-kilencven százaléka rendes útra tér. Ehhez kétségkívül hozzájárul a javító-nevelő munka járási bizottságának tevékenysége is. A bizottságot 1979 elején szervezték meg a jnb keretében az ügyészség, a bíróság, a munkaügyi szakosztály és a személyzeti osztályok képviselőiből. A bizottság munkájában részt vesz a szociális gondnok is. Sokirányú feladatai közé tartozik a bűnözés és más társadalomellenes jelenség megelőzését célzó tevékenység is. Társadalmi szempontból nagyon veszélyes jelenség az alkoholizmus. A szociális gondnok egyik fontos feladata a következményei elleni küzdelem. A mértéktelen alkohol- fogyasztás a bűnözés egyik melegágya, családok nyugal­mának megbontója, gyermekek életének megrontója. Nehéz küzdelem ez, mely a szociális gondnok munkájának jelentős részét igénybe veszi. Megkívánja a helyszínen, a családoknál tett látogatásokat, beszélgetéseket a delik­vensekkel, iszákos családapákkal, sót családanyákkal is, a szigorú, de javító szándékú szavakat, s ha szükséges, intézkedéseket is kötelező gyógykezelés, a családok védelme, a gyerekek intézeti elhelyezése érdekében.- Az alkoholizmus okozza a legtöbb válást, zilált családi életet, a gyerekek nevelésének elhanyagolását - állapítja meg a szociális gondnok. - A járásban a nyilvántartott alkoholisták száma 1218. Számuk azonban valószínűleg nagyobb. Súlyos betegség ez, amely rendkívül behezen gyógyítható. A legtöbb alkoholista ugyanis azzal érvel, hogy nem iszik többet, mint más ember. Javulás főképpen azoknál következik be, akik önként mennek gyógykeze­lésre. Ilyen esetünk az utóbbi időben csak kettő-három volt. A többiek közül sokan visszatérnek rossz szokásukhoz. REINDL KATALIN, a galántai jnb szociális osztályának másik szociális gondnoka. A barna hajú fiatalasszony az ifjúsági ügyekkel foglalkozik.- Mi a feladatom? - gondolkodik el. - Eléggé széles körű. Nyilvántartom azokat a fiatalokat, akik szembe kerül­tek törvényeinkkel, úgyszintén azokat, akiket a ,, nehezen nevelhető“ kategóriába sorolunk. Ezt a nyilvántartást egy­részt tizenöt éves korig vezetjük, amikor büntetőjogilag még nem vonhatók felelősségre tetteikért, másrészt tizen­öttől tizennyolc éves korig, vagyis a nagykorúság eléré­séig. Végrehajtom az ifjú és a fiatalkorúak feletti felügye­letet, amelyet a bíróság, a család- és gyermekvédelmi bizottság, vagy pedig a nemzeti bizottság rendelhet el. Az ok rendszerint iskolakerülés, a szülők részéről az elégtelen gondoskodás, vagy törvények megsértése. Szereti a gyerekeket. Minden fáradozásának értelmét összefoglalja a következő szavakban: - A legnagyobb örömöt az szerzi számomra, ha eredményesnek bizonyul a fáradozás, és jó útra tér a gyerek vagy a fiatal. Sok ilyen esete van. Becses ereklyeként őrzi az egykori ügyfeleitől kapott leveleket, amelyekben köszönetüket fejezik ki az idejében kapott segítségért, a gondoskodá­sért, amely hozzásegítette őket ahhoz, hogy a társadalom hasznos polgáraivá váljanak. Néha találkozik velük. Meg­említ egy lányt, aki annak idején sok gondot okozott. Később nagyon hálás volt azért, hogy kiemelték régi környezetéből. Időközben férjhez ment és jó családanya lett. Nyilvántartásában jelenleg kétszázhuszonkét gyerek neve szerepel, ezek közül százkilenc cigánygyerek. Huszonkét fiatal felett gyakorol felügyeletet, közülük tizen­egyen cigánycsaládokból kerültek ki. A nyilvántartásban szereplő gyerekek és fiatalok több­sége zilált családi környezetben nevelkedik. Különösen kedvezőtlen hatású a szülők alkoholizmusa. Nemegyszer a fiatalok keresik fel a szociális gondnokot, hogy szeretné­nek elkerülni otthonról, ahol a légkör miatt nem érzik jól magukat. Levelet is kaptunk már, amelyben egy kislány azt írta, hogy autó elé ugrik, ha nem helyezzük el gyermekott­honban. Természetes, hogy szakosztályunk vezetőjével együtt mindent megtettünk kérése teljesítéséért, s hama­rosan megfelelő környezetbe került - közli Reindl Katalin. Sajnos előfordul, hogy rendezett családokban felnevel­kedett fiatal is a szociális gondnok kliensévé válik.- Az ok rendszerint az elégtelen gondoskodás a szülök részéről, akik - amikor rendőrségi kivizsgálás indul fiuk ellen azzal mentegetik magukat, hogy sok elfoglaltságuk miatt nincs idejük a gyerek ellenőrzésére, nem tudják, hol tartózkodik az esti órákban, milyen társaságban tölti idejét- tájékoztat Reindl Katalin. - Azf is nagyon helytelen dolognak tartom - folytatja hogy egyes szülők nem ellenőrzik, mire költi el gyerekük a tőlük kapott, nemegy­szer a fiatal normális szükségleteihez képest aránytalan pénzösszegeket. Fiatalkorúak esetében a büntető eljárás során a szociá­lis gondnok jelenlétében folyik le minden kihallgatás. Az illetékes szervek az ügy kivizsgálásáról pontosan tájékoz­tatják. - A delikvensekkel folytatott beszélgetés folyamán igyekszem megállapítani a tett elkövetésének indítékát- jegyzi meg Reindl Katalin. - Legtöbbször azt a választ kapom, hogy alkohol hatása, vagy pedig barátaik, társaik befolyására cselekedtek. Ezért lenne oly fontos, hogy a szülők figyelmét ne kerülje el: kikkel barátkozik, milyen társaságba jár gyermekük - hangsúlyozza.- Előfordul az is, hogy a szülők kérik a szociális gondnok segítségét gyerekük viselkedésével kapcsolat­ban. A szülők néha tanácstalanok, hogyan késztessék rendszeres iskolalátogatásra gyereküket. Ilyen esetben a tanköteles fiatalokat szüleikkel együtt behívom, vagy odahaza látogatom meg őket, s intő szóval, figyelmezte­téssel igyekszem javulást elérni. Úgy gondolom, ily módon nem egy fiatalt sikerült a lejtőre vezető útról visszatéríteni.- vélekedik a szociális gondnok. Találkoznak nehéz esetekkel is. Egy hatodik osztályos tanuló negyven rendbeli lopást követett el. A járásbíróság védönevelést rendelt el. A szülők sürgették a fiú intézeti elhelyezését, mert nem bírtak vele. Közben az betöltötte a tizenötödik évét, ezért az ifjúkorúak intézetében már nem helyezhették el, a fiatalkorúak intézetében viszont nincs elegendő férőhely. Az ügy elintézése ezért már másfél éve húzódik. Nem ritkaság viszont az sem, hogy a szülők akadályoz­zák a szociális gondnok és a bizalmiak munkáját. Megtör­ténik, hogy családlátogatáskor nem engedik be őket ottho­nukba, nehogy megállapíthassák, milyen körülmények között él a gyerek, hogyan gondoskodnak róla. Sajnos vannak olyan szülök, akik nem hajlandók együttműködni velük abban, hogy rendszeres iskolalátogatásra kötelez­zék a tanulót. Ha már minden más lehetőséget - felügyeletet, intést stb. - kimerítettek a javulás elérésére, akkor a szociális gondnok a gyerek erkölcsi nevelésének veszélyeztetése miatt intézeti elhelyezésre tesz indítványt a járásbíróság­nak. Az idén két esetben döntött így a bíróság.- A gyerekek és a fiatalkorúak rossz útra térésének megelőzése a legfontosabb cél - vallja Reindl Katalin. Erre irányul a személyes kapcsolat, a társadalmi szervezetek­kel, a bizalmikkal, a nemzeti bizottságokkal, az iskolákkal, a közbiztonsági szervekkel, az ügyészséggel és a járásbí­rósággal megvalósuló széles körű együttműködés. S ha mégis lejtőre téved valaki, akkor mindent elkövetnek helyes útra térítéséért. GÁL LÁSZLÓ T öbb, mint másfél száz idős ember ül a teremben, a díszesen terített asz­talok körül, tekintetük feszült figyelemmel az elnöki asztalnál helyet foglalókra sze- gezödik. Emberséget, meleget sugárzó tekin­tetek. Mélyükön a sokat megért emberek bölcsessége. Csendben ülnek és figyel­nek. Várják a szívekbe meleget lopó, simogató szót, amely útjukat, küzdelmei­ket: a gyereknevelést, a reményekből táplálkozó nekibuzdulásokat, a hosszú­hosszú munkás napokat, életútjukat mél­tatja. Tartásukból valami iskolás félszeg- ség, meghatódottság érződik. Pedig, haj, nagyon messze vannak már az iskolától! Dórcsípte, ezüstös hajuk is erről tanús­kodik. xxx Nem első ízben hívta meg az egyház- karcsai (Kostolné Kraőany) polgári ügyek testületé - fő érdeme ebben az ügysze­rető, lelkes Nagy Violának, a helybeli óvoda igazgatónőjének van - baráti be­szélgetésre a nyugdíjasokat. Többükkel ugyanebben az épületben, hasonló, meghatóan szép ünnepségen találkoz­tam tavalyelőtt, meg tavaly is. Most fel­feltűnnek köztük újabb arcok is, sajnos, néhányat hiába keresek: végleg távoztak soraikból... De sokan vannak itt azok közül, akikkel kora tavasszal a facseme­ték ültetésénél, a faluszépítési akcióban, a művelődési otthon tatarozásánál is ta­lálkoztam. Ott serénykedtek, bíztatva a fi­atalokat a munkára. Mert ők már csak ilyenek maradnak. Nem tudnak munka, alkotás nélkül élni, nem tudnak pihenni. Nézem az asztalok lapján nyugvó, ásóhoz, kaszához idomo­don eres, szép kezeket. Súlyosan, moz­dulatlanul pihennek a fehér abroszon. Nézem a szél-, meg napcserzett arcokat. Festő vásznára kívánkozó kezek, arcok. Sokat közülük személyesen is jól is­merek. Szabó Dani bácsi a legidősebb: 1894 ben született. De a többiek is az idősebbek közül: Bódis Imre bácsi, Kul­csár Kató néni is jóval túl vannak már a nyolcvanon. A szemek megtelnek meleg fénnyel, amikor a hnb elnöke, Székács László köszönti őket. Minden arc kifejezi: hálá­sak az elismerő, köszönetét, s jókívánsá­gokat kifejező szavakért. Nevek, Gódány Ferenc, Görcs Rudolf, Jankó Ferenc, Vida Vince. Viselőik - vál­lukon hetven-nyolcvan évvel - ott ülnek a kastélyból művelődési otthonná vará­zsolt épület dísztermében, a verőfényes októberi délutánon szemükben a megha­tódottság árulkodó könnyeivel. Hálásak az ajándékért, amit ügyes, gondos leánykezek csomagoltak ízléses kosárba, de leginkább az iskolások, meg a fiatalok „ajándékkosarának“, a szép műsornak örülnek. Hálásan és büszkén néznek a színpadra, ahol unokáik, déd­unokáik énekelnek, táncolnak, szórakoz­tatják őket vidám jelenetekkel. xxx A műsor után felkeresem a fiatalokat is, akiknek, Nagy Viola mellett, - Horsi Zsuzsa SZISZ-elnök vezetésével - nagy érdemük van a felejthetetlen délután szervezésében. Ragyognak az örömtől, örülnek hogy örömet szerezhettek. El­mondják, hogy még temérdek teendő vár rájuk. Az idős nénik, bácsik közül sokan betegségük miatt nem tudtak eljönni a ta­lálkozóra. Vállalták, hogy elmennek hoz­zájuk, személyesen adják át nekik az ajándékkosarat, a község lakosainak üd­vözletét. (ivanics) 1981. XI. 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom