Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-10-11 / 40. szám

A titkárnő jelentette Ézsiásnak, hogy az üzemorvos vár bebocsátásra. Az igazgató lapos pillantásokkal méregette a teltkarcsú asszonyt, aki ma reggel hiva- talkezdése előtt fodrásznál bodorítatta ki paradicsomszőkére festett haját.- Ez meg mit akar? - kérdezte mogorván.- Nem tudom. Azt mondta, jelentsem be.- Jó. Küldje be.

Az orvos harminc körüli fiatalember, utcai ruhában, jól szabott Eszterházy- kockás öltönyben, kezében kemény fedelű irattartóval, akár egy pedáns hivatalnok, udvariasan köszönt:- Tiszteletem, Ézsiás elvtárs.- Mit óhajt, dokikám? - kérdezte az igazgató rögtön a tárgyra térve. Mai napja különösen zsúfolt lesz.

Horváth doktor úgy tett, mintha nem érezné ki Ézsiás szavaiból a sürgetést, szelíd mosollyal, kérés nélkül leült az íróasztal előtt álló székbe, kibontotta az irattartó szalagját, majd így szólt:- Kérem, Ézsiás elvtárs, az ön elődje évente egyszer beszámoltatott az üzemorvosi rendelő tevékenységéről. Vártam, hogy tetszik hivatni. Miután a beszámoló a mai napon esedékes, bátorkodtam intézményünk egészségügyi kimutatásaival felkeresni.

Ézsiás először rámeredt csodálkozva, majd mosolyogni kezdett.- Ugyan, dokikám, csak nem akarja nekem elmesélni, hogy ki kapott hasmenést, melyik beosztottam nem tud aludni, vagy hogy nődolgozóink közül hányán kerültek áldott állapotba?

Az üzemorvos rezzenéstelen arccal válaszolta:- Eddig ez volt a rend.

Az igazgató, hatvan felé járó, medve termetű férfi, legyintett.- Lehet, hogy az elődöm részletesen beszámoltatta magát, de engem nem érdekel, és időm sincs rá. Természetesen, ha valami járvány ütné fel a fejét az intézetben, elvárom, hogy közölje velem.- Kérem, én három hét óta készülök erre a beszámolóra - szólt önérzetesen a fiatalember. - Pontos statisztikával szolgálhatok a táppénzesek, a kórházba utaltak, az apró megbetegedések számát illetően... Tálán meg tetszene hallgatni.- Nem! - mondta határozottan az igazgató, majd barátságosabban hozzátette: - De ha valamit alá kell írnom, adja ide a paksamétáit.

Az üzemorvos csalódottan bámult maga elé, majd lassú mozdulatokkal kezdte az aktatartót összekötni. Ézsiás, hogy valamennyire enyhítse a rideg fogadtatást, szükségét érezte, hogy még egy-két szót mondjon.- Érdekes. Magát most látom először. Bevallom, azt sem tudom, merre van az üzemi rendelő.- A C épületben - felelte a fiatalember.- Pedig mindennap járok arrafelé.

Az orvos most felállt a székből, majd meghajtotta a fejét.- Ézsiás elvtárs olyan, mint a vas.- Gondolja?- Az ön közvetlen elődjének gyakran volt migrénje, az azt megelőzőnek pedig fulladásos rohamai. Ha leszóltak telefonon, máris jöttem.

Újból biccentett.- Ha egy dolgozó egészsége közügy, akkor egy igazgatóé százszorosán az.

Ézsiás odalépett az orvoshoz, vállára tette széles, izmos tenyerét, és barátságosan mondta:- No hiszen, rajtam nem sokat kerestek az orvosok...

Kihúzta magát, tüdejét teleszívta levegővel. Ebben a pillanatban olyan lett, mint a maradandóság szobra.

Horváth doktor most, hogy testközelbe került igazgatójához, fürkészve, akár egy viziten, méregette Ézsiást.- Ne tessék haragudni, de egy apróságot megemlítenék.- Említse csak - biztatta az igazgató.- Úgy tűnik, mintha aritmikusan lélegezne... Talán attól a néhány kilócska súlyfeleslegtől van.

Ézsiás szemöldöke homlokára szaladt.- Aritmiásan? Feleségem szokta mondani, hogy Emil, ne szuszogj olyan nagyokat.

Nevetett, de mivel a fiatalember arca komoly maradt, ő is fokozatosan elkomolyodott.- Mi a fene ez az aritmia? Betegség?

Horváth doktor mentegetőzött.- Ö, nem. Csak annyit szándékoztam megjegyezni, hogy a legjobb motornak sem árt az időnkénti karbantartás. Különben Ézsiás elvtárs olyan típus, akinek fizikai és szellemi állapota, hogy úgy mondjam, irigylésre méltó.- Köszönöm - felelte az igazgató s kezet fogott az üzemorvossal, aki az ajtónál megállva visszaszólt:- Kívánom, hogy sohase legyen önnek szüksége reám. De ha netán gyengélkednék, tessék csak leszólni. Most, hogy személyesen megismerkedtünk, bizalma jelének tekinteném, ha én lehetnék a kezelőorvosa.

Este otthon eszébe jutott az orvossal történt beszélgetés. Már ágyban feküdtek, amikor azt mondta a feleségének:- Te tudtad, hogy én aritmikusan lé- legzem?- Honnan tudtam volna?- Te szoktad mondogatni, hogy ne szuszogjak. így van?

Az asszony elnézően mosolygott.- Mindenkinek vannak hibái. Engem történetesen csak akkor zavar a szuszo- gásod, amikor krimit nézünk a tévében, és te a legizgalmasabb pillanatokban kezdesz szuszogni.

Ézsiás Emil bólintott.- Nyilván pszichológiai tényezők hatására fokozódik az aritmika.

Felesége fürkészte ugyanazzal a tárgyilagossággal, ahogyan a ma reggeli látogatója. - Mi ütött beléd? Egy perc alatt kétszer is emlegetted ezt az arif- mikát.

Az igazgató párnája csücskeit igazgatta, miközben halványan elmosolyodtt.- Furcsa, hogy közvetlen munkatársaim közül senki sem vette észre, hogy szabálytalanul lélegzem. Még a titkárnőn sem merte megemlíteni. Ebben a nagy intézetben mindössze egyetlen őszinte ember akadt.- Kicsoda?- Az üzemorvos.

Felesége meglepődve nézett rá.- Szép lassan adagolod be a dolgot. Rosszul voltál, hogy orvost kellett hívatnod?

Ézsiás felkattintotta olvasólámpáját.- Fenéket hívattam. Mindmáig azt sem tudtam, hogy nekem van egy orvosom.- Neked?- Szóval az intézetnek. Valami hivatalos dolga volt nálam, közben rám pillantott, és azonnal megállapította ezt a rendellenességet. Tehetséges, ambiciózus fiatalembernek látszik. Már sajnálom is, hogy szokásom szerint kicsit gúnyolódtam vele. Te tudod, Irénkém, mennyire rühellem az orvosokat.- Tehát megsértetted, újabb ellenséget szereztél magadnak?

Ézsiás tiltakozva emelte fel a karját.- Ellenkezőleg. Szükség esetén kezelőorvosomnak ajánlkozott.

Felnevetett.- Akkor lássam, mikor a hátam közepét.

Az asszony rosszallóan csóválta a fejét.- Emil! Nem vagy már húszéves. Én a te helyedben időnként megnézetném magam. Ha már az orvos helyben van. Végeredményben a te orvosod, a te beosztottad. És ingyen van!- Mint minden állampolgárnak.- Ez igaz. De ennek a te doktorodnak az is honorárium, ha megszorítod a kezét, ha megdicséred.

Ézsiás hümmögött, majd a bal oldalára furdult, hogy néhány percig olvasson elalvás előtt. Altató céljára a vaskos műszaki lexikont használta. Felesége el- szenderedett, de amikor leoltotta a lámpát, hirtelen megszólalt a sötétben:- Mondd, szívem, gyógyítható ez az aritmikus lélegzés?- Nem tudom. Én is pont ezen töprengtem - felelte az igazgató, majd beleszuszogott a hálószoba csöndjébe, bal- jóslóan és szabálytalanul.

Másnap reggel az első dolga volt, hogy leszólt telefonon a rendelőbe:- Dokikám, szeretnék magával beszélni.

Horváth doktor ez alkalommal fehér köpenyben jött, aktaköteg helyett orvosi táskával.- Rendelkezzék velem, igazgató elvtárs.

Ézsiás mintha egy kissé zavarban lett volna, a gyakorlatlan páciensek tétova- ságával mondta:- Beszélgetésünk óta nyugtalan vagyok. Szeretném, ha megszüntetné aritmikus légzésemet.

Az üzemorvos e kívánságra alig tudta leplezni mosolyát.- Emiatt ne tessék nyugtalankodni. Kicsivel egészségesebb életmódot javaslok. Kevesebb szénhidrát, több séta.- Csak ennyi? - kérdezte csalódottan az igazgató.

Horváth doktor néhány évi praktizálás után már megtanulhatta azt az igazságot, hogy minden betegnek a saját baja a legfontosabb. így volt ez az előző igazgatóknál is. Ha most rövidesen végez e reggeli vizittel, Ézsiás esetleg megorrol rá.

Úgy tett, mint aki hosszan töpreng.- Van egy speciális légzőgyakorlat. Indiai eredetű. - Jóga? - kérdezte az igazgató.- Nem teljesen. Bizonyos modern kombinációk vannak benne, amiket én állítottam össze. Óhajtja rendszeresen elvégezni?- Természetesen - vágta rá gondolkodás nélkül Ézsiás.- Csak orvosi felügyelet mellett lehet végezni - mondta dr. Horváth. - Néha elég egy vigyázatlan mozdulat...- Kezdjük - szólt türelmetlenül az igazgató. - Nem szeretem a lacafacát, csipkézést.

Az üzemorvos odament az ablakhoz és kitárta.- Levegő nélkül nincsen légzógyakorlat... Most pedig tessék derékig levetkőzni.

Ézsiás e felszólításra már vette is le magáról a zakót, de félmozdulat után meggondolta magát. Mi lesz, ha véletlenül benyitnak a szobába, és itt látják félmeztelenül. Bezárja az ajtót? Nem. Az még rosszabb.- Egy pillanat - mondta bocsánatkérö- en, és odasietett az ajtóhoz és kiszólt a titkárnőjének:- Ella, kérem, bárki jön, senkit se engedjen be.

Amíg az igazgató a párnázott ajtó mögött végezte a maga speciális légző- gyakorlatát, Simon érkezett nagy sebbel- lobbal, és rohant volna be a főnökhöz.- Nem lehet, főmérnök elvtárs - figyelmeztette a titkárnő. - Az orvos van benn nála.- Na és? - mosolygott a főmérnök. - Mindannyian férfiak vagyunk!- Szigorúan rám parancsolt - mentegetőzött a paradicsomszőke asszony.

Simon vigyorgott, majd sikamlós célzást tett Ézsiás betegségére:- Csak nem a rossz lányoktól szedett össze valami csúnya dolgot?

Amikor e kérdés elhangzott, a titkárságon ott tartózkodott a kutatási főosztály vezetője, az egyik kézbesítő asszony, valamint a kereskedelmi részleg egyik gépírónője, aki kávézni jött Ellához. Valamennyien félreérthetetlenül kuncogni kezdtek.

Ennél rosszabb csak az lett volna, ha nem tekintik tréfának Simon megjegyzését.

Mivel folytatódott a reggelenkénti légzőgyakorlat a fiatal és ambiciózus üzemorvos segédletével, az intézetben hamarosan elterjedt a hír, hogy az igazgató súlyosan beteg. Állapotára vonatkozóan mindössze a leprát, kolerát, himlőt hagyhatjuk ki a feltevésekből, mivel ezek a betegségek évtizedek óta nem fordulnak elő Európában.

Egyik napon az üzemorvos rendelőjébe látogatott az intézet vezető testületé, hogy megkérje Horváth doktort: társadalmi érdekből tekintsen el az orvosi titoktartástól. E nagy tekintélyű delegáció jövetele az aggódásnak, a részvétnek, valamint a helycserékre vonatkozó titkos óhajoknak kifejezője volt.- Biztosíthatom önöket, hogy Ézsiás Emil elvtárs szervezete olyan, mint a vas - mondta az üzemorvos.- Akkor miért rendeli magához minden áldott reggel? kérdezte gyanakodva a főkönyvelő.

Horváth doktor egy pillanatig habozott a válasszal, ami nem kerülte el a jelenlevők éber tekintetét.- Higgyék el, nincsen semmi ok az aggodalomra. Mindössze laza légzőgyakorlatokat végzünk, néhány felfrissítő mozgást.

h

Varga Lajos illusztrációja r

Katkó István