Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-07-12 / 27. szám
• Sokat kézimunkázol?- Igen. Ez az egyedüli idegnyugtató. • Régen is kézimunkáztál?- Dehogyis. Csak három éve. A kultúrházban, amit vezetek, az egyik kolléganő kézimunkakört szervezett. Néha benéztem hozzájuk, s mindig megmosolyogtam őket, hogy ennyi időt elpocsékolnak, csak böködnek. Egyszerűbb, ha bemegyek az üzletbe, és megveszem, ami tetszik. De az nem az, mondták, s igazuk volt. Amit te magad teremtesz, az ízlésed szerint, az igen. Nézd ezt a keresztöltést. Ennél az a legfontosabb, hogy a szálak mind egy irányba menjenek. Mindenkinek vannak gondjai. Lefekszel, s nem tudsz elaludni. Olyankor kézimunkázom. Sokszor azon veszem magam észre, hogy reggel négy óra. A másik hobbim a bélyeggyűjtés. Nem olyan borzasztó érték, csak öröm. Abban a hajszában, amikor sokat koncerteztem, jó volt rakosgatni, gyönyörködni a bélyegekben. • Mikor kezeltél énekelni?- Ne erről beszéljünk. Én akartam énekelni. Éreztem, hogy tudnék. Felkerültem Bratislavába, itt a konzervatóriumban egy év alatt kettőt végeztem, Anna Korínská volt a tanárnőm, s az 1949/50-es tanévben a budapesti Liszt Ferenc Zenekadémián tanultam ösztöndíjasként. • Akkoriban nem lehetett könnyű külföldi ösztöndíjat kapni...- Nem az volt a nagy dolog, hogy megkaptam, hanem hogy felvettek. Olyanok ültek a bizottságban, mint Forrai Miklós, Járdányi Pál, Jászai Mária - ő tanított énekre Maleczky Oszkár, Kodály Zoltán. Ma el sem hiszem, hogy engem Kodály tanított, akkor ezt nem is tudatosítottam. Az ott töltött egy év sokat adott. Három hónapig statisztáltam a Fővárosi Operettszínházban napi huszonöt forint gázsiért, ami egy diáknak rengeteg pénz volt... de nem a pénz volt a fontos, hanem hogy Honthy Hannával, Németh Marikával, Feleki Kamilla! lehettem egy színpadon... • Az egy év leteltével visszajöttél, befejezted a konzervatóriumot és...- ... el akartam kerülni Érsekújvárból, ugyanis ott tanítottam a zeneiskolában. Operaénekesnő akartam lenni. De akkor úgy hitték, aki énekesnőnek készül, abból okvetlenül „rossz nő“ lesz. • A családod vélekedett így?- Nem. Még negyvenhatban összeült a családi tanács, hogy elengedjenek-e a fővárosba vagy nem. Egy tizennyolc éves lányt! Azt mondtam az anyámnak: anyukám, ha a nevelésben jó alapot adtál, akkor ne félts. Tibor Freso megígérte, hogy szeptembertől felvesz a kassai operába. Ez ötvenkettő januárjában volt. Elmentem Kassára, találkoztam egy ismerőssel, zenei szerkesztő állást kínált a rádióban. Elfogadtam, gondoltam, szeptemberig kibírom. Szeptemberben meg már nem akartak elengedni. Ha énekelni akarok, énekeljek a rádióban, mondták. • Mikor szerepeltél először a tévében?- Pontosan nem tudom, de akkoriban, amikor megindult az adás. Sok-sok levélre válaszoltam naponta, fényképeket küldtem. Kassától Asig énekelték a dalaimat. A Lísto- cek z brezyt, a Neklopkaj vecer möj milyt. • Kik voltak a pályatársaid?- Hermely Gabi, Bea Littmanová, Jozko Kuchár... a legkisebb faluba is eljutottunk. Gott ma nem kerül el kisebb helyekre... Kétszázhuszonhat dalt játszottam fel. Nyolcvan százalékából sláger lett. • Ezek között sok volt a magyar dal.- Nagy munkát végzett Nyitrán Mártonvölgyi László, sok dal szövegét fordította le magyarra. Akkor kezdett énekelni Csík Jancsi is. Mintegy 12-14 magyar dalt játszottunk fel lemezre, eredeti magyar számokat is. A Mézeskalácsszívet küldök neked című Majláth Júlia dalt például Csík Jancsi magyarul énekelte, én szlovákul. • Hány lemezed van?- Nem tudom pontosan, de olyan 130 dal van meg lemezen. Akkor még nem létezett nagylemez. Jártuk Dél- Szlovákiát. A közönség tudta, hogy érsekújvári születésű vagyok... Nyugati számmal mindig könnyebb sikert aratni, de én eleve nem énekeltem nyugati számot, csak szlovák illetve magyar dalokat. Azt tartottam, ha mi nem propagáljuk a saját számainkat, a nyugati énekesek ugyan nem fogják • Meddig tartott ez a nagy népszerűség?- ügy ötvenöttől hatvanháromig, hatvannégyig, sőt még azután is, hiszen a hetvenes években is felléptem, persze ritkábban. Most is fellépek. Nem dicsekvésképpen mondom, de olyan vastapsot kapok ma is... Ezt nem lehet kikényszeríteni a közönségtől, ezt csak jó munkával lehet elérni. Kimész a színpadra, s valahogy... ezt nem lehet megmagyarázni. Mindent bele kell adni, minden dalt át kell érezni. Soha nem választottam olyan dalokat, amelyek nekem nem mondanak semmit. • Sokan azt tartják, hogy ez a műfaj az egész fiataloké, hogy itt a középkorúaknak nincs keresnivalójuk...- Nézz körül Ott a Záray-Vámosy házaspár, megvan a közönségük. Ott van Katherine Valente, Frank Sinatra... de ne menjünk külföldre, nézzük a cseh énekeseket. Cortéz, aki még mindig nagyon jól énekel, Simonová, Chladil, értékelik őket, állandóan szerepelnek. • Mikor volt utoljára tévéfelvételed?- Három éve. És nagy siker volt! Képzeld csak el, mi lenne, ha a könnyűipar kizárólag magas sarkú cipőket gyártana... A középkorúak igényét is ki kell szolgálni. Mi nem veszítettük el a hangunkat! Merem állítani, hogy jobban megoldanánk mindent, mint régen. • Mikor készítetted az utolsó rádiófelvételt?- Olyan régen, hogy már nem is emlékszem rá. • Mikor készítetted az utolsó lemezt?- Hetvenegyben. Az egyetlen nagylemezem. Nem kapható. • A régi slágereidből három nagylemezre való is kitelne.- Több is. • Nem kellene elmenni az Opusba, és felajánlani?- Ez kínos volna... ugyanis ilyesmit nem szabadna, hogy elfelejtsenek... Az Opusnak egyébként hálás vagyok, amiért megjelentette a nagylemezt, a rádióra ... folytatom az utazást viszont nehéz szívvel gondolok. Sok minden fáj... mert itt vagyunk, és még nem vagyunk öregek. Csak most valahogy nem vagyunk divatosak. • Nem volt nehéz belecsöppenni ebbe az új munkakörödbe?- Nem. Egy művelődési otthon vezetője vagyok a Trnávkán. Tanulva a kultúrfelelősök hibáiból - amit korábban a saját bőrömön is tapasztaltam - igyekszem azokat kiküszöbölni. Igyekszem azt adni az embereknek, ami érdekli őket. Jó kapcsolatot tartok fenn a művészekkel, nagyon sok jeles művész lépett fel nálunk. • Nem találod furcsának, hogy táncdalénekesnőből népművelővé lettél?- Nem. Mindig vonzott, hogy sok embernek szerezzek örömet. • Nincs benned egy pici tüske, ha látod, hogy náladnál fiatalabb, de tehetségtelenebb énekeseket felkarolnak?- Sem irigységet, sem féltékenységet nem érzek. A közönséget nem lehet megvesztegetni. Miért lennék féltékeny, ha valaki jobb? Ez a fejlődés törvénye. • Kaptál-e elismerést a pályádon?- Borzasztó büszke vagyok a kitüntetéseimre, nézd meg, hetvennégyben megkaptam a tiszteletbeli Aranylírát, hetvennyolcban a kultúra érdemes dolgozója kitüntetést. • Soha nem festetted a hajad...- Soha. Most különben is divat a melírozott haj. • Vállalod a korodat?- Vállalom. Minden kornak megvan a szépsége. Csak korán maradtam egyedül. Egy éve halt meg a férjem. Most, amikor a munkánk gyümölcséből nyugodtan élhetnénk... Két gyereket szültem, az egyik huszonnégy óráig élt, a másik halva született... Rengeteget utaztunk a férjemmel, ez volt az egyetlen hobbink. Most folytatom az utazást... S a legszebb érzés tudod mi? Amikor már itt vagyok három kilométerre az otthonomtól. KOPASZ CSILLA 1981. VII. 12. A Kántor A vendéglőben megszólalt a telefon. A főnök vette föl:- Tessék, itt Kántor! A drót túlsó végén elhangzott egy indulatszó, és lecsapták a kagylót. Újabb telefon. Minden ugyanúgy ismétlődött, csak a szitkozódás volt vaskosabb. Harmadszor is csengett a készülék. ~ A főnök odaszólt a helyettesének: vegye fel ő.- Tessék, itt Harangozó! - mondta a helyettes. A telefonáló már csak artikulálatlan hangokat hallatott. Ez a néhány évvel ezelőtti történet ma nem ismétlődhetne meg, mert Harangozó László már más vendéglátóipari létesítményben dolgozik. S ami még fontosabb: A Kántor azóta fogalommá vált Zselízen (Zeliezovce) és környékén. A Mladosf vagyis az Ifjúság vendéglő, ahol Kántor József a vezető, méltán lett " híres a választékáról és a kulturált kiszolgálásáról. Az országos kulturális ünnepségek során figyeltem föl rá. Az ünnepi ebéd közben felállt, és így szólt a vendégekhez:- Most pedig különleges meglepetéssel szolgálok. Egészségükre! Aztán odaállt a népi zenekar elé és népalokat, magyar nótákat kezdett énekelni - ízlésesen. Bizsergett újságírói ösztönöm. Szabadkozott, de aztán csak beinvitált a főnöki miniszobájába.- Nincs itt semmi különös. Szeretem a munkámat, szeretek énekelni is. Ha van időm és kedvem, dalolok a vendégeknek is, mert itt az a célunk, hogy mindenki jól érezze magát. A szolgálati utakon megkóstolt temérdek generálízekre, jellegtelen ételekre, szívderítőnek bizony nem mondható környezetre gondolok. El is mondom neki, miért sóhajtozom.- Nézze, én úgy vélem, hogy nagyon sok múlik a vendéglátóipari létesítmények főnökein. Mert az igaz, hogy sok áruból hiány mutatkozik, nem mindig kapjuk meg azt, amit rendelünk, a választékunk is gazdagabb lehetne. De minden helyen el lehet érni, hogy tiszta legyen az asztal, udvarias a felszolgálás. En azt vallom, bizonyos értelemben minden vendég befolyásolható. Ha nincs az, amit kér, akkor más ételt, italt ajánlunk neki, hogy ne bosszúsan távozzék. Nyár van, és csapolt, valamint háromféle palackozott sör kapható, hatféle üdítő ital, néhány ételkülönlegesség is - ti- zenegynéhány koronáért.- A főnököt kinevezik, de jó főnökké saját akaratából, saját igyekezete alapján lehet az ember. Sokszor például saját autómba vágom magam, elmegyek a se- red'i nagyraktárba vagy Nyitrára áruért. Sikerült szereznem a messze földön híres lukanyényei palackozott borból is. Kevés helyen árusítanak ilyen borfajtát. Itt van. Sok fáradozásba, idegeskedésbe kerül, amíg majdnem mindent előteremtek, de másképp nem tudom végezni a munkámat. Talán szégyellném is magam, ha nem lennének törzsvendégeim, és sokan nem kapnák meg azt, amit rendelnek. Jegyzetfüzetemben aláhúztam az alábbi gondolatait:- Sokan úgy véljük, hogy a kultúra csupán valami nagy, ünnepi dolog. Az is, de bészélnünk kell a mindennapok, a hétköznapok kultúrájáról, a kulturáltságról. A szolgáltatások kultúrájáról, a vendéglátás kulturáltságáról. Manapság sokat emlegetjük a növekvő szabad ... többet kellene tenni - és a vendég érdekében. (Gyökeres György felvétele) idővel kapcsolatban a szolgáltatások, ezen belül a vendéglátás színvonalát. Azt hiszem, többet kellene tennünk - és a vendég érdekében. Mi a magunk munkaterületén megpróbáltuk. Itt elképzelhetetlen a nyolcórás munkaidő, ezért is kérdem a kedvteléseiről.- Odahaza szegfűket termesztek, ez sok időmet elveszi. Akkor örülök, ha a gyermekeimmel foglalkozhatok, és akkor van igazándi ünnep, amikor együtt a család. Hívnak sokfelé énekelni esküvőre, kulturális rendezvényekre, de erre nincs idő. így csak néha gyújtok nótára, ha a törzsvendégek vagy mások rászednek. Vajon itt minden szép és jó, faggatom.- Dehogy! Sok problémám van az anyagbeszerzéssel, de azt valahogy megoldom. Gondot okoz néhány hangoskodó vendég és olykor egy-egy ember kultúrálatlan viselkedése. Mert ugye mellettünk tömbházak sorakoznak, s az ottani lakók este csendet óhajtanak, és igazuk van. Látja, megint a kulturáltságnál kötöttünk ki. - Mikor már belemelegedtünk, csipkelődést is megkockáztatok: vajon nemcsak azért csillog-e itt minden, mert országos rendezvényt tartanak Zse- lizen.- Ezt a vendéglőt mindehol Kántornak hívják, s ez ugye, azért jelez valamit. Különben is, tegyen próbát, jöjjenek el bármikor, hiszek abban, hogy önök sem fognak csalódni. Megpróbáljuk. Biztosra veszem, hogy akkor sem fog kelleni a Kántor fölött megkongatni a vészharangot... SZILVÁSSY JÓZSEF
