Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-10-04 / 39. szám
TUDOMÁNY ÜK TECHNIKA SZAVAKAT ÉRTŐ SZÁMÍTÓGÉPEK AZ UNIVERZUM VILÁGÍTÓTORNYAI A brit Nemzeti Fizikai Laboratórium (NPL) hangfelismerési projektje keretében mintegy 10 éves munka eredményeként kifejlesztett egy kereskedelmi forgalomba hozható mikroelektronikai hardware-t. Ez a termék nagyobb teljesítményű és rugalmasabb a legtöbb hangfelismerési technikánál. Képes például kulcsszavak azonosítására folyamatos beszéd közben, míg más rendszerek csak elszigetelt szavak, illetve kifejezések megértésére képesek. Input egysége több személy hangját is felismeri és szótára is elég bő. A legtöbb hangfelismerési rendszer csak annak a személynek a hangját ismeri fel, akiéhez előzőleg már „hozzászokott“. Az NPL klubot szervezett, és ennek tagjai felhasználhatják a kutatási eredményeket. Az új NPL klubba - a tagsági díj 8000- 10 000 font - elsőként a Ferranti, a Dlessey, a Systems Desinger Ltd. (SDL), a Nexos és a Quest Automation cég lépett be, az utóbbi már használja az NPL kézírást felismerő rendszerét is. Nagy az érdeklődés olyan technikák iránt, amelyek felhasználásával a számítógép közvetlenül megérti a verbális információkat. Az idősebb munkatársak és a szakemberek ugyanis nem szívesen viszik be billentyűzetről a számítógépbe az információkat, ami egyébként az információbevitel legelterjedtebb módja. Sok esetben a szóban kiadott utasítások egyszerűbbek és megfelelőbbek lennének. Az NPL legjelentősebb hangfelismerési eredménye a bemeneti egység kifejlesztése. A készülék a beszélő hangját olyan kóddá alakítja át, amely speciális hangelemzési technikával feldolgozható. Ez a hangelemzés a beszédben előforduló hangokat a nyelvészek által megállapított 16 alapformációra bontja le. Az alapformációk, mint például nevezetes vagy sziszegő hang, hasonlítanak a fonémákra, de míg ez utóbbiak nyelvspecifikusak, az alapformációk minden nyelvben ugyanazok. A hangfelismerés hagyományos módszere az egyes szavak hullámformájának azonosításán alapszik. Egy jó minőségű HiFi- berendezésből származó beszéd információtartalma mintegy 80 000 bit/s. A bemeneti egység az alapformációktól különböző beszédhangok és háttérzajok kiszűrésével ezt az információtömeget 1600 bit/s-ra redukálja. A mikroprocesszoros kivitel következtében a készülék olcsó és nagy teljesítményű. Ez azt jelenti, hogy a készülék egy mikroszámítógéppel összekapcsolva mintegy 64 szót képes felismerni. A mikroelektronika fejlődésével a szótár is bővülni fog. A hangfelismerés mini-, illetve mikroszámítógépes megvalósítása volt az a vonzerő, ami a cégeket belépésre késztette a klubba. A következő 5-10 évben a hangfelismerési technikának csak korlátozott számú alkalmazása várható. Az egyik ilyen lesz a pilóta kapcsolata a navigációs műszereket ellenőrző számítógéppel. (Technology) A második világháború után teljesen új ága alakult ki a csillagászatnak - a rádiócsillagászat. Bár a rádióhullám a fénnyel rokon elektromágneses sugárzás - csak hullámhossza nagyobb - teljesen más körülmények között keletkezik, mint a fény, ezért olyan fizikai folyamatok hírnöke lehet, melyekről a látható fény nem mond el semmit. Lényegében a rádiócsillagászat nem olyan ága a csillagászatnak, mint az égimechanika, vagy a kozmogónia, hanem csak módszertanilag, a kutatási módszer különbözősége miatt beszélhetünk optikai és rádiócsillagászatról. Az alig negyvenéves múltra visszatekintő tudományágnak máris sok érdekes csillagászati felfedezést köszönhetünk. Aligha sejthette felfedezésének jelentőségét a Jocelyn Linden-Bell rádiócsillagászati obszervatórium fiatal csillagásznője, mikor a Sas csillagkép egyik részéből pulzáló rudiósugár- zást észlelt. Nemsokára a világ más csillagvizsgálójából is érkeztek hasonló felfedezésekről szóló tudósítások. Ezek olyan rádióforrásokról adtak híradást, melyek tized- sót századmásodperces periodicitással - a kvarcórákat megszégyenítő pontossággal - hullámoznak. 1968-ban a Pulsar nevet adták nekik az angol „pulsating radio source“ (lüktető rádióforrás) kifejezés rövidítéseként. A felfedezésüket követő néhány hónapig a meglepett kutatók komolyan foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy ezeket a hihetetlen pontosságú rádióimpulzusokat értelmes lények sugározzák a csillagközi térbe. A további kutatások azonban bebizonyították, hogy erről szó sincs. A kisugárzott jelek periódusideje rendkívül állandó. A legszaporábban a Rák ködben talált PSR 0532 pulzár sugároz 33 ezredmásodperces idővel. Erről a pulzárról később az is kiderült, hogy nagyon erős röntgensugárzása, sőt optikai fénylése is van, melyek erőssége az impulzusokkal megegyezően változik. Maga a Rák köd mintegy 3 fényév kiterjedésű, ritka gázfelhő, amely a kínai krónikások által is feljegyzett, 1054-ben felrobbant szupernóva maradványa. A pulzárok vizsgálatakor a csillagászoknak két fő kérdést kellett tisztázniuk: egyrészt azt, hogy honnét ered a pulzárok sugárzása, másrészt, hogy mi az a mechanizmus, amely a pulzálást oly fantasztikus pontossággal képes évezredeken keresztül fenntartani. A csillagászok nagy többsége az addig csak feltételezett neutroncsillagokkal próbálta azonosítani a pulzárokat. Ezt az elképzelést valóban sok érv támasztja alá. Mik is azok a neutroncsillagok? A csillagok fejlődésük során fokozatosan elhasználják nukleáris „tüzelőanyag“-készletüket, s amennyiben a csillag tömege nem haladja meg a Naptömeg másfélszeresét, „fehér törpe“ állapotba kerül. Ezek nem sokkal nagyobbak a bolygóknál, 105-106 g/cm3 sűrűségű, igen alacsony abszolút fényességű égitestek. Belsejükben már nem megy végbe a nukleáris energiafelszabadítás, a gravitációs összehúzó erővel az elektronok kinetikai nyomása tartja fenn az egyensúlyt. Ha viszont a csillag kezdeti tömege nagyobb a Nap másfélszeres tömegénél, az elektronok nyomása nem képes a gravitációs erőt egyensúlyozni, mely egyre jobban és jobban összetömöríti a csillag anyagát. Amikor a sűrűség eléri a 101° g/cm3-t, megindul az úgynevezett inverz bétabomlás, ami nem más, mint elektronoknak az atommagba való „préselödése“, ahol protonokkal egyesülve neutronokká alakulnak át, ugyanakkor a mag is neutronokra esik szét. Mivel azonban a csillag egyensúlyban való maradását az elektronok nagy kinetikai nyomása biztosította, az elektronok befogása során ez az egyensúly a gravitációs erő javára felbomlik. A roppant tömegű csillag anyaga néhány másodperc leforgása alatt hirtelen összeomlik. Ezt a folyamatot a csillagászok gravitációs kollapszusnak hívják. A csillag elképzelhetetlenül kicsi, mindössze néhány kilométer átmérőjűre zsugorodik, miközben sűrűsége ugrásszerűen megnövekszik. Kb. 1014 g/cm3 sűrűségnél a neutronok kinetikai nyomása lefékezi és megálltíja a kollapszust. Az iszonyatos központi nyomás egy kifelé induló lökéshullámot indít el, mely végül is gigantikus erejű, szupernóva-robbanáshoz, a csillag külső burkának leszakításához vezet. Ebben az explózióban visszamaradt csillag egy igen kicsi, de rendkívül sűrű, teljesen neutronokból álló, valamint tengelye körül igen gyorsan forgó képződménnyé válik. A neutroncsillagok, vagyis a pulzárok felszíne a feltételezések szerint szilárd halmazállapotú. Igaz, ez a szilárd (inkább kristályos) kéreg nem sokban hasonlít a Földön megszokott szilárd anyagokhoz. Trilliószor (1018) merevebb az acélnál, és elképzelhetetlenül jó hővezető. A neutroncsillag, százmillió fokos hőmérséklete sem olvasztja meg, olvadása csak tízmilliárd fokon következne be. A gyorsan pergő neutroncsillagok jó magyarázatot adnak a pulzárok impulzusainak a periódusosságára, de a mai napig pem sikerült eldönteni, hogyan jönnek létre az impulzusok. Egy elmélet szerint, melynek megalkotója P. Sturock angol elméleti fizikus, a pulzárok mágneses pólusai közeléből villamos töltésű részecskék távoznak, melyek az erővonalak mentén haladva nagy energiájú fotonokat bocsátanak ki, ezek viszont elektron-pozitron párokat hoznak létre. Ez a töltésfelhő egy rövid ideig leárnyékolja a felszínt, azután a folyamat megismétlődik. Az elmélet szépséghibája, hogy nem ad magyarázatot az impulzusok pontosságára. Egy másik elmélet szerint feltehető, hogy a neutroncsillagok impulzusai nyalábolt sugárzás eredményeképpen érkeznek hozzánk, amikor minden körbefordulás alkalmával egyszer 'a nyaláb éppen felénk irányul éppúgy, mint egy világítótorony fénycsóvája. A pulzárok világának a megismerésében sok még a tennivaló, s lehet, az igazi meglepetések csak azután következnek. A sok száz napvilágra került elmélet korántsem oldotta meg a pulzárok problémáját, de egy dologban mindenki egyetért: kétségtelen, hogy a pulzár-kérdés megfejtése döntő szerepet játszik a világ- egyetem múltjának és várható fejlődésének a megértésében. BÖDÖK ZSIGMOND A kis riasztókészülék életmentő lehet idősek vagy betegek számára. A szilícium chip felhasználásával készült segélykérő készülék adóját egy karórában helyezték el, amelyből szükség - és persze egy gomb lenyomása - esetén azonnal kiemelkedik egy antenna és leadja a jelzést. A kibocsátott rádiójelzés hatására autódudaszerű szaggatott éles riasztóhang szólal meg és egy vörös fény gyullad ki a vevőkészülék doboza tetején. Mindkét jel addig működik, amíg az ablakban, a szomszéd lakásban, esetleg a gondnok (rendőr) irodájában elhelyezett vevőkészüléken le nem állítják. A mindössze 60 grammos, elegáns karórának jól látható számlapja és nagy másodpercmutatója van. A normál beállító és felhúzó csavar az óra tokjának oldalán van a riasztógomb és a vörös jelzőfény között, ez utóbbi a gomb benyomásakor gyullad meg és csak akkor alszik ki, amikor a jelzés beindította a riasztóberendezést. A készülék hatósugara több mint 100 méter, speciális kódrendszer küszöböli ki a rádióadás Zavarását. A vevőkészüléknek szintén teleszkópikus antennája van, öntöltő telepe áramszünet esetén is biztosítja működését. A 27,45 MHz frekvencián működő szerkezet elsősorban időseknek és betegeknek készül, de hasznos életmentő eszköz lehet például veszélyes körülmények között dolgozó emberek számára is. M. É. JUBILEUMI VERSENY A Természet és Társadalom havi folyóirat az idén ünnepli megindításának 20. évfordulóját. A CSSZSZK Szocialista Akadémiája Szlovákiai Központi Bizottságának kiadványa immár húsz éve népszerűsíti a csehszlovákiai magyar olvasók, sőt, külföldi olvasók körében is a tudomány és technika világának újdonságait, érdekességeit, a társadalomtudományi ismereteket. A folyóirat tartalmát képes riportok gazdagítják, hazai és külföldi tájakra kalauzolva az olvasót. Megjelenése 20. évfordulójának esztendejében a Természet és Társadalom jubileumi versenyt hirdet, amelybe mindenki benevezhet, aki három új előfizetőt szerez a folyóiratra. Minden további három előfizető szerzéséért ismételten bekerül a sorsolásban résztvevők névsorába. Az új előfizetők megrendelését a lakóhelyükön működő Postai Hírlapszolgálat fogadja el, s a megrendelésről szóló igazolást az Obzor Kiadóvállalat folyóirat propagációs osztályára kell beküldeni (Cím: Vydavatel'stvo Obzor, propa- gacné odd. casopisov, Gorké- ho 13., 801 00 Bratislava).- ez Uránusz - halott világ. Tömören így összegezhető az a kép, amely a brit Királyi Csillagászati Társaság és a Nemzetközi Csillagászati Szövetség Bath-ban tartott legutóbbi tanácskozásán alakult ki a „legkülönlegesebb bolygó“ról. Naprendszerünk többi planétájától eltérően az Uránusz forgási tengelye csaknem a Nap körüli keringésének pályasíkjában van. S minthogy az Uránusz forog, alakja nem pontosan gömb alakú, hanem el van lapulva. A Stratoscope nevű léggömb távcsövével készített felvételek és az Uránusz fogyatkozásának mérései azt mutatják, hogy e bolygó lapultsága a forgási pólusokon 2,3 százalékos, és ebből elméleti úton az következik, hogy a forgási ideje 16,7 óra lehet, fél óra eltéréssel. De az adatokból ennek ellentmondó következtetések is levonhatók. A „halott“ Uránusz Két kutatócsoport Doppler-méréseket végzett ugyanolyan teleszkóppal és számítógépes elemzéssel, s az egyik 16,2 míg a másik 24 órás forgási időt kapott eredményül. Az előbbi adat csaknem az elméleti becsléssel egyezik, míg a másikat az az észlelés támasztja alá, amely szerint a bolygó fényessége - csekély mértékben - 23,87 órás időközökben változik. Talán majd csak a Voyager-2 dönti el a vitát, amikor 1986- ban az Uránusz közelébe ér. Az Uránusz az egyetlen olyan óriás bolygó, amelynek nincs nagy holdja. Ot kis holdja a jéghez hasonlóéin veri vissza a fényt, miként azt a Szaturnusz kis holdjai teszik. A Szaturnusz holdjaiéhoz hasonló fényvisz- szaverést föltéve a látszólagos fényességből számításokkal a legkisebb Uránusz-holdnak, a Mirandának az átmérőjére 320 km, míg a legnagyobbéra, a Titanáéra 1940 km adódott. Az Uránusz legújabban fölfedezett és legrejtélyesebb vonása az, hogy - úgy látszik - a látható felülete (azéiz légkörének a teteje) nem mutat változást, aktivitást. Hasonló következtetésre jutottak a Stratoscope nagy felbontóképességű felvételeinek elemzéséből is. Légköre 890 nanométeres hullám- hosszúságot nyel el, s eszerint metán lehet a fő alkotórésze. Légkörének mozdulatlansága azzal magyarázható, hogy e bolygónak nincs belső hőforrása: kihűlt bolygó. (New Scientist) (Archív-felvétel) 1981. X. 4.
