Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-09-13 / 36. szám

t I skolásnak lenni - bár­mennyire jó is, amit per­sze általában csak később is­mer föl és el az ember - nem könnyű, és még nehezebb azóta, hogy tévé van a la­kásban. Mikor még nem volt, mond­juk, a mi gyermekkorunkban, az iskola után hazamentünk, megebédeltünk, aztán: ki az udvarra, kertbe, mezőre, folyó­partra napszállatig csavarog­tunk baráti csapatban, és este még mindig volt elég időnk arra, hogy elkészítsük a házi feladatot, fölkészüljünk a más­napi órákra. És mi a helyzet ma, amikor nem kevésbé természetes vá­gya a gyermeknek, hogy a ta­nítás után kinn legyen a sza­bad levegőn, kinn a lakás zárt világából, kinn, ahol szabadon engedheti képzeletét, kedve szerint cselekedhet, mozoghat a saját maga által választott formákban? Nem lehet őt sem, a ma gyermekét visszatartani, ami ugyancsak természetes. (Köztudott, nem is lenne jó, sőt, egyenesen káros hatással lenne testi és lelki fejlődésére, ha a valóságban szűkre szab­Mikor eljön az este... nánk a vágyaiban mutatkozó térbeli határokat is.) Tehát megy ö is, udvarra, kertbe, me­zőre, folyópartra, napszállatig csavarog baráti csapatban, és este... Nos, este kezdődnek a problémák, melyek a lelkiis­meretesebb gyermekre tulaj­donképpen teherként nehezed­tek már egész délután, több­ször eszébe jutott, hogy más­napra sok a tanulnivaló, és ha jó jegyet akar, akkor tanulni kell, és még ott a házi feladat, írnivaló legalább két tan­tárgyból. De ott van az is, ami nem volt nekünk: a televízió, melyet nézni akar. És megkezdődik a küzde­lem - küzdelem az idővel, a szülőkkel, (már azokban a családokban, ahol nem min­degy, hogyan tanul a gyermek) és önmagával. Most vagy győ­zi a feladatot műsorkezdésig, becsülettel, vagy „elintézi“; vagy nem néz tévét, marad a könyv fölött, miközben azon jár az esze, hogy miért nem nézheti ő a tévét, dühöng, plá­ne, ha a szülők tiltottákk el tőle, mondván: első a lecke. Szóval nem könnyű ma is­kolásnak lenni, ami még akkor is valós megállapításnak tet­szik, ha a fentebbi folyamattal a problémát kissé sarkítva és általánosítva próbáltam meg érzékeltetni. Mi a megoldás? Mindenki­nek megfelelő válaszra aligha vállalkozhat e jegyzet, tanul­mányok egész sora sem tu­dott, hiszen ahány ház, annyi televíziós szokás is; no meg azért sem, mert - legalábbis egyelőre úgy látszik - még nem tudtuk a tévével rendezni „közös dolgainkat“, jóllehet régóta „élettársunk“; és gyak­ran erősebb nálunknál, nem­csak ízlésünket, magatartá­sunkat befolyásolja, olykor saj­nos negatív irányba, hanem napirendünk, szabad időnk tar­talmának az alakulásába is be­leszól. Felnőttekébe és gyer­mekekébe egyaránt; elsősor­ban az utóbbi esetében: a ta­nulás rovására, hogy az e problémából eredő kisebb és nagyobb lelki válságokról már ne is beszéljünk. (bodnár) A nyugatnémet televízió sorozatot készített az emberi esendőség- ról, a bűnről. A több részes tévéfilm egyik fejezetét Gyöngyössy Imre ren­dezte, alkotása főszerepét Szabó Éva, a világsikert aratott Angi Vera című játékfilm Muskát Máriája játsza.- Csupán annyit hallottam a szerepéről, hogy ötven perc alatt kellett érzékeltetnie egy nő átalakulását, emberré válását. Ennek alap­ján gondolom, a film is gazdag tartalmú.- A balladaszerü történet egy partizáncse- csemöről szól, aki egy kávéházban, felnőtt fejjel hallgatja végig a róla szóló „mesét“. Ez a film keretjátéka. Cselekménye pedig 1943- ban Görögországban játszódik, amikor a parti­zánok a hegyekbe menekültek a fasiszták elől. S hogy a gyereksírás el ne árulja őket, a temp­lom küszöbén hagynak egy csecsemőt. Athé­né, a esendőmé veszi magához a gyereket, ez a lelkileg elkorcsosodott, korábban erkölcste­len életet élő, önző, primitív nő, aki mindezek mellett még meddő is. Kezdetben gyűlöli a csecsemőt, csúf szavakkal záporozza, ké­sőbb babusgatja, eteti-itatja. A gyerek utáni vágy olyan változást hoz az érzelmeiben, hogy a csecsemő végül is a nő emberré válásának köszönheti az életét. Mert Athéné anyának tartja magát, ö óvja, eteti a kicsit, tehát az 6 gyereke, gondolja. Úgy harcol érte, mint egy oroszlán. Amikor a falusiak kővel dobálják, Athéné és Angelo (Szabó Éva és Savas Axiotis) Az eredendő bűnben (Mertz Lóránd felvétele) Lyukas kavicsok avagy egy asszony metamorfózisa megrohanják és megtapossák őt, felnéz a por­ból és azt mondja: neked, madaram, most már jó lesz, biztonságban vagy. A csecsemőt ugyanis egy kecskepásztorra bízza, hogy lenn a faluban véletlenül se essen bántódása.- Athénét ezek szerint nem nevezhetjük bűnösnek.- Persze hogy nem. Nagyszájú, vérbö te­remtés, mégis ő váltja meg a gyermek életét. Bűnössé ez esetben a történelmi pillanat vált. Az, hogy a viharos események egy kisember életébe szóltak bele, aki nem emlékszik az anyjára és nem is akar tudni róla, hiszen ellene nevelték.- Lehangoló történet...- Lesz egy lírai epizód is a filmben. Athéné beleszeret a falu fiatal papjába, akit szintén izgat a gyerek életben maradása, de a kedves arcú Angelo nem mer bizalmas kapcsolatba kerülni a esendőmével: félve menekül a tüzes harapófogótól.- A filmet Krétán forgatták, partnerei görög színészek voltak. Hogyan fogadták?- Kezdetben finom idegenkedés vett körül, gyorsan tudtomra is adták, hogy a déli nép más vérmérsékletű. Aztán az első forgatási napon véleményt változtattak. Azt a jelenetet vettük fel, amikor a falusiak megkövezik a esendőmét. Keményen nekem estek, komo­lyan vették a szerepüket, de én sem adtam meg magamat. Egyszerre húsz emberrel kel­lett elbánnom... Közben felfigyeltek az indula­taimra, a hangszíneimre, láthatták, hogy én sem vagyok halvérü. Másnap már virágüzletet nyithattam volna a szállodai szobámban. Kardvirágokkal, rózsákkal, leanderágakkal és citromfavirágokkal voltak tele a vázáim, a falu­siak meg gyümölccsel kedveskedtek Azt mondogatták, hogy görög vér folyik az ereim­ben, onnét a temperamentumom. Nem tudom, megadja-e még egyszer az élet, hogy ilyen boldogan térjek haza egy távoli forgatásról, ha igen, előre megköszönöm. Addig is őrzöm az élményeimet, a fehér utcák és a fekete ruhás asszonyok képét, magam előtt látom a müké­néi kaput, ahol egykor Klütaimnésztra vörös szőnyeget terített az érkező Agamemnón elé, a tücsökzenétől hangos Akropoliszt és a görög tengert, és vigyázok a lyukas kavicsokra, ame­lyek Krétán ugyanolyan szerencsét jelentenek, mint nálunk a négylevelű lóhere. SZABÓ G. LÁSZLÓ BARTÓK-MŰSOROK AZ ÉV VÉGÉIG Március elején ismertettük olvasó­inkkal a Magyar Rádió és a Magyar Televízió ünnepi Bartók-müsorait, melyeknek az év első felében lehet­tünk szem-, illetve fültanúi. Bár a két nyári hónap - július és augusztus - is gazdag volt a Bartókról szóló műso­rokban, a centenárium alkalmából to­vábbi, jelentős rádiós és televíziós adások az őszi időszakban lesznek. A rádiós sorozatok közül jó néhány tovább folytatódik, így a Miért szere­tem Bartókot? címűben még Ránki Dezső, Jevgenyij Nyeszterenko, Wi­told Lutoslawski és a Bartók vonósné­gyes tagjainak (Komiós Péter, Devich Sándor, Németh Géza, Mező László) vallomásait hallhatjuk. Folytatódik a Bartók müvek legszebb hangfelvé­telei sorozat, valamint a Népdalgyűjtö úton Bartók Béla nyomában című is. Szeptember 16-tój 23-ig naponta hallhatók majd a késő esti órákban a Kossuth adón a Pro Musica nem­zetközi rádiós verseny egyes műso­rai. Október 26-án szintén a Kossuth adón indul egy új sorozat Bartók összes zongorafelvételei címmel. A tíz adásból álló sorozat tartalmazza Bartók valamennyi zongorafelvételét, dalkíséretét, Szigeti Józseffel és Benny Goodman-nel közösen készí­tett kamarazene felvételeit, valamint a Pásztory Dittával készült kétzongo- rás felvételeit. A sorozatban elhang­zanak rádióadásokból készült, eddig nem ismert hangfelvételek is. A hangversenyközvetítések jelen­tős részét a Budapesti Zenei Hetek­ről történő közvetítések alkotják. Ez a rendezvény szintén a Bartók-cente- nárium jegyében kerül megrendezés­re. A nyitó hangverseny (és a rádió­közvetítés) szeptember 25-én lesz az Erkel Színházban. A Magyar Állami Hangversenyzenekar előadásában Bartók Táncszvitjét, III. zongoraverse­nyét, valamint Zene húros-, ütőhang­szerekre és cselesztára című müvét hallhatjuk. Vezényel Ferencsik János zongorán közreműködik Kocsis Zoltán. A további hangversenyközvetíté­sek közül külön is szólni kell a Nem­zetközi Liszt-Bartók Zongoraverseny döntőinek (szeptember 26, 27, 28) és a győztesek hangversenyének (szep­tember 30) közvetítéseiről a 3. műsor­ban. A Budapesti Zenei Hetek-et kö­vetően még további hét hangverseny­közvetítésre kerül sor a Zeneakadé­miáról, illetve az Erkel Színházból (többségükben a 3. műsorban). A Magyar Televízió szeptember 25-én az I. műsorán szintén élő adás­ban közvetíti a Budapesti Zenei Hetek nyitóhangversenyét. Szeptember 27- én szintén az I. műsoron lesz a bemu­tatója Bartók öt dal énekhangra és zongorára - Ady Endre versei című müvének Jevgenyij Nyesztyerenko (ének- és Jevgenyij Senderovics (zongora) előadásában. Október 10- én a Zenés Tévészínház műsorában láthatjuk a felújított egyfelvonásos pantomimjátékot, A csodálatos man­darint (koreográfus: Eck Imre, rende­ző: Szinetár Miklós). A televízió szin­tén közvetíti a Budapesti Zenei Hetek záróhangversenyét, amelyen Bartók Hegedűversenye és Concerto-ja ke­rül előadásra a Magyar Állami Hang­versenyzenekar előadásában Feren­csik János vezényletével és Yehudi Menuhin közreműködésével. Október 5-től 9-ig Budapesten lesz a Nemzet­közi Zenei Központ soros ülésszaka. Az ebből az alkalomból bemutatásra kerülő filmek témája: Bartók élete és művei a televízióban. November 4-én a TV Zenei Klubjának élő adásában láthatják az érdeklődők A kékszakállú herceg vára cimű müvet. Mihály And­rás beszélgetőpartnere Antal Imre, s az ő dokumentumműsora zárja a te­levízió Bartók-centenáriumi műsorait is, december 26.-án. Antal Imre doku­mentumműsorának címe: Yehudi Me­nuhin Bartókról. Az említett műsorokkal lezárul a XX. század egyik legnagyobb zenei egyénisége születésének 100. évfor­dulója tiszteletére rendezett ünnepi események sorozata S gyönyörű emberi kötelességünk, hogy az ünne­pet követő sok-sok hétköznapon se feledkezzünk majd meg századunk e géniuszának hozzánk - utódokhoz - szóló, örök értékeket, igazságokat és humánumot hordozó üzenetéről. NÉMETH GYULA A Csehszlovák Televízió kassai (Koéice) stúdiójának egyik rendezője Marcel Dekanovsky, akinek neve legin­kább az Aranykapu című műsorhoz kötődik.- Az elmúlt évben volt így. Hogy az Aranykapu a jövő­ben is magas színvonalon legyen, annak feltétele a téma, az alkotógárda és a megvalósítás módjának szüntelen innoválása. Ezért a dramaturgia, nagyon helyesen, éven­ként új rendezőt jelöl ki, aki szemléletével valamiképpen frissíti ezt a műsort.- Ez azt jelenti, hogy búcsút mondott a gyerekeknek?- Noha már harmadik éve a drámai műsorok szerkesz­tőségének törzsgárdájához tartozom, mint rendező, komo­lyabb feladathoz még nem jutottam. Éspedig azért, mert az irodalmi-drámai műsorok bratislavai főszerkesztösége, amely dramaturgiailag határozza meg a stúdiónk által készítendő televíziós játékok műsorát, elfeledkezett rólam. így a gyermek és ifjúsági műsorok szerkesztőségében éltem ki magam teljes mértékben, itt az Aranykapun kívül néhány játékos műsort és két játékfilmet készítettünk. Most, ha gyerekekkel dolgozom - mintha otthon lennék, úgy érzem magam.- ön szerint milyenek legyenek azok a műsorok, melyek a gyemiekek és az ifjúság számára készülnek?- Mint rendező, másoknak hagyom azt a kérdést, hogy mit készíteni, és megpróbálok arra válaszolni, hogy miként. Meggyőződtem arról, hogy a gyermekközönség sokkal érzékenyebb az igazság kimondására. Legyen az bármilyen drámai pillanat, ha az alkotók körülírással, formálisan és nem őszintén beszélnek, az hatástalan marad. Ezenkívül a gyermeki lélek hatalmas fantáziát és állandó változatosságot követel meg. Változatosságot a ritmusban, cselekményben és a környezetben. Ezért lenne fontos, hogy a gyermekek és az úfjúság számára készítendő műsorok kikerülnének a műtermekből, a termé­szetbe, a valóságba. És hogy a legjobb technológiával készüljenek OTTO EWIAK 1981. IX. 13. A gyermek érzékenyebb J. Hardoé felvétele í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom