Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-09-13 / 36. szám

Vasárnap 1981. szeptember 13. A NAP kel - Kelet-Szlová- kía: 6.09, nyugszik 18.54 Közép-Szlovákia: 6.17, nyugszik 19.02 Nyugat- Szlovákia. 6.25, nyugszik 19.10 órakor A HOLD kel - 19.08, nyug­szik 4.59 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük KORNÉL ÉS CTIBOR nevű kedves olvasóinkat 1506-ban halt meg Andrea MANTEGNA padovai festő, az észak-olasz quattrocento legnagyobb alakja (szül. 1431) • 1876-ban született Sherwood ANDERSON ame­rikai író (f 1941). SZIGORÚ MÉRCÉVEL DR. JÁN MACHYNIAK CIKKE RÉZVIRÁGOK AZ ÓRAGYÁRBAN SZABÓ G. LÁSZLÓ RIPORTJA HERCEGI „HAGYATÉK“ ÉS HÓBORT gály ivAn Írása SZIMBÓLUM, ALLEGÓRIA, TÁRGYVERS ZALABAI ZSIGMOND TANULMÁNYA LÓHÁTON MESSZIRE OMEGA AGÜERO ELBESZÉLÉSE UTAZÁS JENYISZEJ­ORSZÁGBAN CSÁK ELEMÉR ÚTIKÖNYVÉNEK MÁSODIK RÉSZE Csak aludni szeretnék, vagy legalább elnyúlni egy fekhelyen. Huszon­három óra telt el a nap­ból. Alkalomszerűen pró­bálkozom, hátha akad még hely a hálókocsiban. törvénybe ütköző csele­kedetet követnék el, mi­vel hazánkban büntetik a bigámiát. Már álmodni sem sze­retnék, csupán feküdni egy puhának nem mond­ható nyugágyszerű (leve­rőn, akár a hatszemélyes fülke legfelsőbb emeletén is. Vágyaim netovábbja teljesül: kezembe nyom­ják a harmadik emeletre szóló számot. A fülkében a cipők alapján tájékozódom: két Hálófülketitok Mutatom a jegyemet, s a kötelességtudó „szál­lásmester“ (jobb szót nem tudok rá és az angol steward-ot túl nagy képű­nek tartom, készégesen szólítja kollégáját. Ő saj­nálattal közli, hogy van hely, ám kénytelen leszek megelégedni, a heverővei a másodosztályú kocsi­ban. Indok: Két fülkében egy-egy nő alszik, s mivel ők az utazási irodánál váltották jegyeiket, az összetelepités után bepa­naszolhatják őt, mivel nem az eredetileg kijelölt fülkében kaptak helyet. Ráadásul mindketten az emeletes ágy alsó szek­torát kedvelik (nonál). Próbálok érvelni, de közük velem: ne is ál­modjak arról, hogy eset­leg az egyik fülkébe tele­pítenek. Most az sem se­gítene, hogy leadnám a személyi igazolványo­mat, becsület szavamat adnám, hogy nem köve­tek el közerkölcsökbe üt­köző cselekedetet. A szállodák törvénye is törvény: előbb házassá­got kellene kötnöm egyi­kükkel. Sajnos, ezzel újra nő és három férfi nyug­szik a heverőkön. Mivel a nők általában félénk természetűek, én pedig szokásaim és szen­vedélyeim rabja vagyok, pakolásom zörejeire felri­adnak, pedig még pizsa­mába kell bújnom. Sajnos nem tudtam megállapíta­ni hármunk közül ki a szégyenlősebb, mivel férfi létemre lesütött szemmel öltöztem át előttük. Miután beverem a fe­jem, sikerül a két méter hosszú, hetven centimé­ter széles és ugyanolyan magas heverőre lefeküd­nöm. Aludni, aludni, be szép lenne! Sóhajomat elnyomja magaslati szomszédom horkolása. Orvosbará­tomra gondolok, aki az én horkolásomról megálla­pította, hogy nem kóros eredetű, majd bevezetett a horkolás kórtanába. Magaslati szomszédom­nak polip (nyálkahártya­daganat) nehezíti az éle­tét. Pontosabban: most az én életemet. Keserűségemben már nem vagyok egyedül, az Csekélység lenne? Ha netalán tűz támad valahol, a tűzoltók azon nyomban a szertárba sza­ladnak, mert ott tartják a felszerelést, és onnan in­dulnak tüzet oltani. Egé­szen bizonyos, hogy abban a gömöri falucskában is a tűzoltók oltják a tüzet és nem szertár, ahol a szertár homlokzatára ez a felirat került: Tűzoltó szertár. Szó­ról szóra így, pedig már az alapiskola alsó tagozatá­nak évfolyamaiban tanítják, magyarázzák, hogy miért kell helyesen így írni: tűzol­tószertár. És már az ötödik, hato­dik osztályosoknak is meg­magyarázzák a szlovák nyelv óráin, hogy melyek a válogatott szavak, mikor kell pontos i betűt, mikor kell y-t írni. Az egyik csalló­közi városban az egyik köz­épület elé mégis olyan tábla került, melyen pontos i-vel díszük a felirat: Vihra- dené pre vozidla... Holott helyesen így kell írni: Vyhradené.Egyik helyen is, a másikon is megkérdezték tőlem, hogy miért bosszan­kodom ilyen csekélység fö­lött, majd nyakatekert logi­kával így magyarázkodtak: Lehet, hogy az egyiket szlovák anyanyelvű, a má­sikat magyar anyanyelvű ír­alattam heverő utitárs bátrabb, mint én. Megráz­za a hegyvidéki levegőt rezegtető hegymászót il­letve ágymászót, aki vég­re megfordul és elhallgat. Egy, kettő, három... tíz... húsz... harminc... hatvan­nál már aludni szoktam... ötven... és ...hrrk! hrrk! Hangosabban, mint előbb. Tudatosítottam, hogy ez a fülke nem háló­fülke, ez még szó szerinti fordításban is csak heve­rőfülke. A valószínűség­számítás és a nagy szá­mok törvénye alapján hat ember között mindig akad legalább egy, aki horkol, így az utasnak ne legyenek igényei. He­verjen! Végre eljött a reggel! Elsőnek rohanok a mos­dóba, majd felöltözve vá­rom sorstársaim ébredé­sét. Utolsónak a magas­lati heverőtárs ébred. Mo­solyog és vidáman vál­lonvereget:- Jól aludtunk? Nem is vettem észre, hogy ve­lünk aludt! - A boldog ember vállamon végzi reggeli tornáját. A kialvat­lanság kábulatában már mindent elviselek. Kivé­telesen. „Happy end nincs?“ - Jut eszembe egy régi sláger. - „De van!“ - Az utas egy kicsikét butács­ka, s ha ezt nem tudnám, közli velem a szállás­mester:- Kollégám összetele­pítette volna a két höl­gyet, ha ad neki néhány korona borravalót. - Visz- szakérdeztem:- Számlát is adott vol­na? Ugyanis szolgálati úton vagyok. QuJzCL ta, megbocsátható tehát a tévedés, a hiba. Lehet, mondtam én, bár nem való­színű, de ha mégis így tör­tént, hát egyik sem volt okos. És érveltem: az okos ember feltétlenül tiszteli a másik nyelvét, nyelvének szabályait, s ha nem biztos a dolgában, hát tanácsot kér másoktól. Érvelésemet ezzel utasították el mindkét helyen, vegyem tudomásul, az Illetékesek, (a nagy kez­dőbetűvel írandó Illetéke­sek) írták így, tehát kár és felesleges is vitatkozni. Itt az új tanév... az Illeté­keseket melyik évfolyamba kellene beíratni? IDŐSZERŰ GONDOLATOK Csehszlovákia Kommunista Pártjának 1981. január 1 -én 1 538 179 tagja és tagjelölt­je volt, akik 45 564 alapszervezetben tevé­kenykednek. A legutóbbi kongresszus óta tovább gya­rapodott a párt tagsága. 321 ezer tagjelöltet vettünk fel Csehszlovákia Kommunista Párt­jába. 61 százalékuk munkás, 7,8 százalékuk szövetkezeti földműves, 22,1 százalékuk ér­telmiségi. A tagjelöltek több mint 90 százalé­ka 35 évesnél fiatalabb volt. A tagok átlagos életkora 46 évről 44-re csökkent. Nőtt az anyagi termelésben dolgozók részaránya, megszilárdult a párt munkásmagva. A nők részaránya 27,5 százalékra nőtt. A következő időszakban is élenjáró mun­kásokkal, szövetkezeti parasztokkal és értel­miségiekkel, vagyis azokkal bővítjük a párt sorait, akik példát mutatnak a munkában és a magánéletben, elkötelezett közéleti és poli­tikai tevékenységet fejtenek ki. Továbbra is komplex módon és céltudato­san kell irányítani a tagállomány javításának folyamatát, a szociális és korösszetétel ala­kulását. Ez a pártszervezetek mindennapi munkájának elválaszthatatlan része. Megkö­veteli, hogy aktívabban hassunk a munka­kollektívákra, megismerjük az embereket, politikai, munkahelyi helytállásuk s erkölcsi tulajdonságaik alapján készítsük fel őket a tagjelöltségre. Ezen a téren több kezdemé­nyezést várunk el a SZISZ-szervezetektől és a szakszervezetben dolgozó kommunis­táktól. Az a tény, hogy a tagság több mint 40 százalékát az utóbbi tíz évben vettük fel a pártba, megsokszorozza a politikai nevelő munka színvonalának, elsősorban a járási pártbizottságok és a pártszervezetek politi­kai nevelő munkájával szemben támasztott elvárásokat. A politikai nevelő munka elmé­lyítésével párhuzamosan nagyobb figyelmet kell szentelni annak, hogy a fiatal kommunis­ták konkrét feladatokat teljesítve fejlődjenek, s megszilárduljon meggyőződésük a pártpo­litika megvalósításáért folytatott küzde­lemben. A párt vezető szerepe aszerint mélyül el, hogy a párt hogyan tölti be szerepét mint a munkásosztály, a széles néptömegek való­di élcsapata, milyen következetesen tartja szem előtt a marxista-leninista tanítást, s en­nek alapján hogyan egyesíti a tömegeket a szocializmus és a kommunizmus építése folyamatában, a kommunisták milyen áldo­zatkészen és példamutatóan harcolnak min­den területen a párt programjáért, és hogyan szilárdítják meg a párt és a nép egységét. A párt vezető szerepe betöltésének fontos feltétele, hogy az összes pártszerv és -szer­vezet munkájában érvényesítsük a pártépí­tés és a pártmunka alapelvét - a demokrati­kus centralizmust és a párton belüli demok­ráciát. (Részlet Gustáv Husák elvtársnak a CSKP XVI. kcfhgresszusán mondott beszédéből) Találkozásunk óta vala­hányszor kezembe veszem ébresztőórámat, mindig eszembe jut a távolban élő órásmester. Talán azért, mert együttlétünk néhány perce a sternberki Chronotechna ha­sonló órákkal teli vitrinjei előtt telt el; s hiába próbáltam kér­déseimet többször is énjére irányítani, néhány szó után gondolataival minduntalan az időmérők belső, fogaskerekek diktálta világába vezetett. Tu­lajdonképpen ezekben a pilla­natokban érezte jól magát, mert megszállottként beszél­hetett a szakma érdekességei­ről, fonákságairól; s olyan hall­gatóra talált, akinek mindez- az óragyáriakkal ellentétben- még nem éppen a könyökén jön ki. Tehát jobbára a szak­maszeretet szóbeli megnyilvá­nulásain keresztül ismertem meg Ján Kriváneket, aki jelen­leg ugyan kutatóként dolgozik a vállalatban, de korábban már tevékenykedett a termelésben is, ezért ott szerzett tapaszta­latait sokat érően kamatoztat­hatja jelenlegi munkahelyén.- A prototípusok részlegén dolgozva úgyszólván minden­be beledugom az orromat, ami részben vagy teljes egészében érint bennünket - árulja el a néhány önmagáról szóló mondata egyikében. És nem is akárhogyan végzi el tennivalóit. Mások beszélték róla, hogy élvonalbeli szakem­ber, sokat tesz a rugalmas gyártmányfejlesztés érdeké­ben és abban munkatársait is magával tudja ragadni.- Szüleimmel falun éltem, innét kerültem Stenberkbe, ahol a vállalat szaktanintézeté­ben a műszerész szakmát ta­nultam ki. Ekkor már tudtam, nem kerülök sehogy sem visz- sza a föld megművelői közé. Valójában az iparosítás hullá­ma sodort a szakmába, ami megtetszett, s a zöld ruha vise­leté után örömmel tértem visz- sza az óragyárba. Ne gondolja, azért, mert a műszerész szak­ma volt gyermekkorom sok­szor megálmodott vágya. De­hogyis! Nagyon szerettem a fát, annak megmunkálása pedig már kamaszkorom óta érdekel. Ezért akartam mindig asztalos lenni. Csakhogy a kö­rülmények másképpen alakul­tak... így csupán kedvtelés­nek, hasznos szabad idő-töl­tésnek maradt meg számomra a fafaragás. Közben elszáll­tak az évek, s a Chronotechná- ban ledolgozottak száma bi­zony már évtizedekben mérhe­tő. A fiam is felnőtt, nemrég jött háza a katonaságtól. Így jelen­leg az egész család - felesé­gem a mezőgazdasági felvá­sárló központban hivatalnoknö - naponta reggel munkába in­dul, hogy este közösen üljünk az asztalhoz, felelevenítve a napközben velünk történ­teket. Kezén digitális karóra, mely­re szűkre szabott beszélgeté­sünk vége felé rá-rápillant, ez­zel is jelezve; sietős dolga van. Mintegy ráadásként hozzáfűzi;- Szívesen viselném a hazai gyártmányút, de sajnos ideha­za nem gyártunk digitális kar­órákat. Még ébresztőket sem, mert nagyon költséges lenne az alkatrészek beszerzése. De a Prim márkájú órák is jól meg­állják helyüket, csalódást nem okoznak, még külföldön sem. Minden mintát kiváló mi­nőségben fejlesztünk ki. Annak megtartása pedig már a soro­zatgyártásban lép elő minden­napos feladattá. Ján Krivánek párttag, képvi­selő, népbíró. A szocialista munka úttörője — a szó szoros értelmében. J. MÉSZÁROS KÁROLY Mindenes az órásmesterségben 1981. IX. 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom