Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-09-06 / 35. szám
ÚJ szú y A CSKP-nak a revizionizmus ellen vívott harcban szerzett tapasztalatai Pártunknak a hatvanas évek során szerzett történelmi tapasztalatai, a nemzetközi munkásmozgalom, de elsősorban a Szovjetunió Kommunista Pártjának mint a világ forradalmi folyamata vezető erejének tapasztalatai teljes mértékben igazolják, hogy a szocialista társadalom építése, a marxista-leninista elmélet továbbfejlesztése elválaszthatatlanul kapcsolódik a reformizmus, az opportunizmus, a revizionizmus és a burzsoá ■ ideológia minden megnyilvánulása elleni harchoz. Csehszlovákia Kommunista Pártja forradalmi tevékenységének minden szakaszában igyekezett alkotóan érvényesíteni a szocialista forradalom általános törvényszerűségeit, építeni a szocializmust. Megalakulása óta bizonyította annak az útnak az érvényességét, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a világ első szocialista államának létrejötte nyitott meg. Pártunk valamint a többi szocialista ország kommunista és munkáspártjainak tapasztalatai a haladás erőinek és a békeerők küzdelmének nagyon fontos támasza volt és ma is az. Pártunknak az elmúlt hat évtized alatt elért sikerei megmutatkoztak elméleti tevékenységében éppúgy, mint a problémák és hiányosságok megoldásában, az opportunisták, a reformisták, a revizionisták és egyéb antikbmmunista erők ellen vívott küzdelemben. Ezek az erők igyekeztek a pártot letéríteni az internacionalista forradalmi útról, igyekeztek politikai válságot teremteni és a burzsoáziát győzelemre vinni. A CSKP számára a jobboldali opportunizmus, a revizionizmus és a dogmatiz- mus ellen vívott harc és, a marxista-lenini. nista ideológia alkotó fejlesztéséért vívott küzdelem a jelen és a jövő történelmi fejlődésének alapvető irányvonala volt, és az is marad. Harc a szociáldemokrata csökevények ellen * A párt megalakulása határozott harcot jelentett a szociáldemokrácia jobboldali opportunizmusa ellen. A párttá válás első szakasza valóban kommunista bolsevi- zációs folyamata volt, egészen a CSKP V. kongresszusáig, a Klement Gottwald vezette forradalmi erők győzelméig. Ez kegyetlen harc volt a jobboldali opportunizmus ellen. A szociáldemokratizmus elsősorban a párt ideológiai és elméleti munkájának lebecsülésében és ezzel lényegében a párt és a dolgozó nép viszonyának aláásásában nyilvánul meg. A szociáldemokrácia a II. Internacionálé opportunista nézeteinek hatására nálunk a mezőgazdasági dolgozókat ,,a reakciós tömegek egy részének“ kezdték tekinteni. A CSKP volt az első, amely a nép fogalmát valóban marxista-leninista szempontból közelítette meg. Az „Arcall a tömegek felé“, „Tanulni a dolgozóktól, tanítani a dolgozókat“ jelszavak a párt tevékenységében valósággá váltak. A CSKP elérte azt, hogy a munkások sztrájkjait támogatták a kisparasztok is, elérte azt, hogy amikor a köztársaságot a fasizmus veszélye fenyegette, a szociáldemokrata és nemzeti szocialista vezetők tiltakozása ellenére létrejött a nemzeti egységfront. A nemzeti felszabadító harc idején a kommunisták voltak Csehszlovákia haladó hagyományainak egyedüli következetes védelmezői és harcosai. A Szlovák Nemzeti Felkelésben valamint a cseh nép májusi felkelésében a gyakorlatban igazolódott be, mit jelent a párt és a dolgozó nép kapcsolata. Épp a fasiszta megszállók elleni harcban bővült ki lényegesen a nép fogalmának tartalma. A néphez tartozott minden osztály, réteg és a lakosság minden társadalmi csoportja, amely harcba indult a megszállók ellen, és nem értett egyet a hitleri fasizmussal. Csupán az árulók, a fasiszták, a kollaboránsok, a nagyburzsoázia képviselői és a társadalom perifériájára jutott elemek álltak a népen kívül. A marxiz- mus-leninizmus gottwaldi alkotó érvényesítése lehetővé tette a CSKP számára, hogy bekapcsolja a nép többségét a megszállók elleni harcba. Megnyerni a nép többségét Klement Gottwald 1945 óta nemegyszer pontosította a nép fogalmát, amikor jellemezte a Nemzeti Frontot. A nemzeti és demokratikus forradalom előrehaladásának időszakában, amikor teljes mértékben beigazolódott, hogy pártunk képes alkotó módon érvényesíteni a lenini elméletet, a párt célul tűzte ki a nép többségének megnyerését. Ezt a célt el is érte. A párt a kedvező bel- és külpolitikai feltételek között a szocialista forradalom vér nélküli útját választhatta. A reakció hiába igyekezett letéríteni bennünket erről az útról. 1948-ban a győzelmes Február bebizonyította pártunk alkotó politikájának helyességét, kapcsolatát Csehszlovákia dolgozó népével. Csehszlovákiában a dolgozó nép forradalmi, de ugyanakkor vértelen úton került hatalomra, kihasználva minden törvényes normát, és tiszteletben tartva az alkotmányt és a parlamentet. Az ellenfelek nem tűntek el A szocialista társadalom építése hazánkban a szocializmus építésével kapcsolatos lenini koncepció felhasználásával bebizonyította, hogy az ellenség, de elsősorban a burzsoázia vereséget szenvedett maradványai, az opportunisták és a revizionisták nem tűntek el.'Valamennyi hibánkat arra használták fel, hogy ismét felélesszék a Masaryk-ideológiát, a szociáldemokraták jobboldali opportunizmusát, valamint a „tiszta demokráciával“ és a „cseh“ humanizmussal kapcsolatos illúziókat. A következetlen idelógiai munka, a párt és a nép kapcsolatának lebecsülése saját pozitív eredményeink túlbecsülése táptalajul szolgált az élet minden szakaszán a revizionista hullám felébresztéséhez. Figyelmeztetők maradnak azok a tények, amelyek az ötvenes évek végén és a hatvanas években ahhoz vezettek, hogy a párt elszakadt a néptől és meggyengült vezető szerepe. A proletár internacionalizmus lenini elveitől való elhajlás, a lenini tapasztalatok nemzetközi jelentőségének lebecsülése és azok diszkreditálása a marxista-leninista ideológia erróziójához és ahhoz vezetett, hogy a revizionizmus és a jobboldali opportunizmus behatolt a pártba és egész közéletünkbe. Az említett egészségtelen jelenségek következményei a válság éveiben teljes mértékben meg- mutakoztak. A Tanulságok a párt egységéről szóló határozat valamint az 1969-es áprilisi plénum után az új pártvezetés által meghirdetet« konszolidációs program leleplezte és elemezte a válság legmélyebb okait, ugyanakkor megmutatta leküzdésük módját. A párt új vezetőségének elvi, marxista-leninista hozzáállása megteremtette a feltételeket Csehszlovákia Kommunista Pártjának forradalmi megtisztulásához és belső megszilárdításához. A CSKP-n belül aktivizálódtak és megszilárdultak az egészséges erők. Az élet minden szakaszán helyreállt a párt vezető szerepe és a további sikeres fejlődés döntő feltétele: a párt és a dolgozó nép kapcsolata. A párt fokozatosan ismét a társadalmi folyamatok irányításának meghatározó és döntő fontosságú erejévé vált. Helyreállt a társadalmi szervezetek forradalmi szerepe és egyesítette a szocialista Csehszlovákia egészséges erőit. ^ Az objektív törvényszerűségek jelentősége Az elmúlt évtizedekben hazánk politikai fejlődése megerősítette a szocialista forradalom és a szocializmus építése objektív törvényszerűségeinek jelentőségét, valamint azok nemzetközi érvényességét. Ide tartozik elsősorban a munkás- osztály és a párt vezető szerepének elmélyítése, a szocialista állam, mint a proletár diktatúra eszközének szerepe, a marxista-leninista ideológia, a szocialista társadalmi tulajdon, a tervszerű irányítás elveinek állandó elmélyítése és következetes érvényesítése, valamint a proletár és szocialista internacionalizmus elveinek következetes érvényre juttatása a külpolitikában, de elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő viszonyban. Drágán megfizetett tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a párt tevékenységének elveiből adódó törvényszerűségek figyelmen kívül hagyása vagy megsértése súlyosan károsítja a szocialista társadalom építésének érdekeit, s teret enged az opportunizmus működésének. Mindenki, aki nálunk ezeket az elveket tagadta vagy elutasította, előbb, vagy utóbb, törvényszerűen a szocialistaellenes erők oldalára került. Kísérlet az egység megbontására A revizionizmus ideológusai nálunk 1968-ban tudatosították, hogy a munkás- osztály nélkül nem jutthatják érvényre elit, hatalmi-politikai érdekeiket, s hogy az értelmiség és a tanulóifjúság felé fordulás nem juttathatja őket hatalomra. Megkísérelték ezért a szakszervezeti mozgalomba való behatolást, s a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban olyan politikai irányvonalat akartak érvényre juttatni, amely a szakszervezeteket megfosztotta volna a tervteljesítésért, a munkakezdeményezés fejlesztéséért érzett felelősségtől, s amely a szakszervezetek és a szocialista állam olyan kapcsolatát teremtette volna meg, mintha nem a munkásosztály, hanem a burzsoázia államáról lenne szó. Az ő elképzelésük szerint a szakszervezeteknek, mint önálló politikai erőnek a CSKP politikájával szemben kellett volna állniuk. A szakszervezetek tevékenységében a reformizmus felébresztése a szakszervezetek egységének aláaknázására, a proletár internacionalizmus elveinek tagadására irányult. A figyelem homlokterébe a kimondottan szakmai érdekeket állították, amelyek segítségével a dolgozók egy részét szembeállították volna a dolgozók másik részével. Elhangzott a „kommunisták nélküli szakszervezet“ ellenforradalmi jelszó. A cél világos volt. Megbontani a szakszervezetek egységét, aminek segítségével azután a munkás- osztály egységét akarták aláásni, elszakítani élcsapatától, a kommunista párttól. A reformizmus ideológusai szerint a szakszervezeteknek hazánkban a szocializmus felszámolásának eszközévé, „szocialista“ önkormányzattá kellett volna válniuk. Szerintük a termelőeszközök társadalmi tulajdonát a buzsoá demokráciának kellett volna felváltani. A csoport- tulajdon, az üzemi partikularizmus s a munkások szembeállítása volt az ö „tiszta" demokráciájuk, amely „korlátozó osztályszempontoktól“ mentes. A munkásosztály kormányának megkérdőjelezése a demokrácia demagóg •hangsúlyozásának talaján, a „demokrácia“ és a diktatúra“ közötti ellentétek felszínes magyarázata minden fajta közelebbi meghatározás nélkül, hogy milyen demokráciáról és diktatúráról van szó, „emberarcú demokratikus szocializmushoz“ vezetett volna. Az ellenforradalmárok és a jobboldali revizionisták e fajta kísérletei nem újak, és ahogy azt a lengyelországi események is mutatják, nem is az utolsók. Az a törekvés, hogy elhomályosítsák a burzsoá demokrácia és a proletár diktatúra viszonyával kapcsolatos kérdés helyes megfogalmazását, felcseréljék a fogalmakat s az egész ügyet elméletileg zavarossá, hamissá tegyék, és a dolgozó tömegeket így félrevezessék - mindez abban a pillanatban született, amikor létrejött a világ első szocialista állama. A burzsoáziától eltérően A burzsoáziától eltérően a munkás- osztály nemcsak saját érdekében, hanem a dolgozók érdekében hozza létre az államot, tehát a társadalom többségének érdekében és közvetlen részvételével. Az egész államapparátus és az egész politikai rendszer a dolgozókért van, számukra biztosítja a tényleges szabadságot, amely az alapvető jogok, elsősorban a békés élethez, a munkához, az egészségügyi és szociális biztosításhoz, valamint a művelődéshez való jog biztosításán alapul. Olyan álleim, olyan osztályuralom ez, amelynek célja az osztályok és az állam felszámolása, a kommunista társadalom megteremtése, amelyben nem lesz szükség semmilyen elnyomásra. Ez a jövő és az az út, amelyet dolgozó népünk addig megtett, míg eljutott a szocialista forradalom győzelméig. A munkás- osztálynak és kormányának nemcsak joga, hanem kötelessége, hogy védelmezze a hat évtizedes harc során elért vívmányokat. Visszaadni a hatalmat a ki- zsákmányolóknak, amelyre a burzsoázia az opportunisták és a revizionisták segítségével állandóan törekszik, visszaadni nekik a hatalmat „az emberarcú tiszta demokrácia" nevében, - olyan cél ez, amit sosem érnek el. Hiába tettek rá kísérletet 1948-ban, az eredmény csőd volt. 1968-as kísérletük is hajótörést szenvedett. Dolgozó népünk saját tapasztalatai alapján meggyőződött arról, hogy a „szocializmus új, demokratikus modelljének“, „a politikai erők szabad játékának" és a politikai programok szabad versengésének“ jelszavai mögött a burzsoázia uralmának visszaállítására, a valóban haladó erők elleni terrorra tett kísérletek rejtőznek. A „haza, a szabadság, a demokrácia és a humanizmus" jelszavával a nacionalizmust, a szovjetet lenességet és a dühödt antikommunizmust akarták érvényre juttatni. Pártunk XIV. és XV. kongresszusán elhangzott tapasztalatok azt igazolják, hogy szocialista államunk széles osztályszociális alapjának egész politikai rendszerünk osztályalapjának megszilárdítása, tevékenységének fokozása a munkás- osztály és a többi dolgozó szükségleteivel és érdekeivel összhangban szorosan kapcsolódik a szocialista demokrácia elmélyítéséhez. A párt, a nemzeti bizottságok és az egész Nemzeti Front munká- lyának javításával egyre jobban bekapcsolódnak a dolgozók társadalmunk irányításába. A CSKP története világosan bebizonyította, hogy a kommunisták kifejezik a dolgozó ember legnemesebb vágyait és céljait, s hogy erejük a néphez fűződő viszonyban rejlik. Az 1968-1969-es válság, amikor ez a kapcsolat kárt szenvedett, ezt az igazságot ismételten megerősítette. A Tanulságok joggal állapítja meg: „mélyen tudatosítjuk azt a lenini elvet, hogy pártunk ereje a néphez fűződő kapcsolatában rejlik. Csehszlovákia Kommunista Pártjának soraiba önkéntesen léptünk, és népünk, valamint a világ haladó erői előtt felelősséget vállaltunk. A kommunistáknak ezen igényes feladatát becsülettel teljesíteni akarjuk. Ebben * látjuk szent kötelességünket - a néppel, a népért harcolni és dolgozni, jólétéért és a békés életért. Ez Csehszlovákia Kommunista Pártja és internacionalista hagyományainak, a párt legjobb fiainak, Klement Gpttwaldnak hagyatéka, mind- azoké az erőké, amelyek pártunk létének és erejének sérthetetlen alapját alkották. LADISLAV HRZAL 3
