Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-09-06 / 35. szám

Vasárnap 1981. szeptember 6. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 5.59, nyugszik 19.09 Közép-Szlovákia: 6.07, nyugszik 19.17 Nyugat- Szlovákia: 6.15, nyugszik 19.25 órakor A HOLD kel - 14.00, nyug­szik 23.13 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ZAKARIÁS ÉS ALICA nevű kedves olvasóinkat 1766-ban született John DALTON angol kémikus és fizikus (f 1844) • 1781-ben született Antonio DIABELLI osztrák zeneszerző. CSALÁDI DIKTATÚRA PAPUCSEK GERGELY CIKKE OLOMOUC, LUTÍN, SIGMA J. MÉSZÁROS KÁROLY RIPORTJA ROKKANTAK REMÉNYE TÖRÖK ZSUZSA ÍRÁSA ÖREG FÁT ÁTÜLTETNI FLÓRIÁN MÁRTA RIPORTJA A TÉBOLYÍTÓ ABLAK LUIS FERDINANDO LUCENA ELBESZÉLÉSE UTAZÁS JENISZEJ­ORSZÁGBAN CSÁK ELEMÉR ÚTIKÖNYVÉNEK ELSŐ RÉSZE (Első monológ)- Nem hagyott békét a haver. Csak tíz perc mun­ka van azon a virágtartón. Ö már beszerzett mindent, csak menjek, hégesszem össze. Szólt már néhány­szor, de kitértem. Egyszer már ráfáztam egy hasonló ügyre. Akkor valaki felje­lentett. De hogy így járjak, meg se fordult a fejemben. Ha gondolok rá! Szóval tegnapelőtt feljön a Jani: - Itt állok, pajtás, a ház előtt a kocsival, gyere már, ne kéresd magad! Az üzemből sikerült beszerezni min­dent. Van oxigénpalack, hegesztöpálca. De ha hol­nap reggel nem viszem vissza, kitör a balhé. Megsajnáltam. Az asz- szonynak nem is szóltam. Elhajtottunk a kocsival. Négy-öt perc az út, a mun­ka alig tíz perc nekem. Egy félórába még két sör is be­lefér. összeállítottuk a vá­zat, hegesztem a varrato­kat, épp térdelek, egyszer- csak rám szabadul a pokol. Égve is tudtam, hogy szö­kik a gáz. Félig önkívület­ben zártam el a csapot. Az a baj, hogy műanyagból volt az ingem. Rám égett. A haveron pamuting volt, ö könnyebben megúszta. Mármint a sebesülést. Mert a java még akkor jön, ha kikerülünk a kórházból! Ajaj! Addig jó, míg itt va­gyok, az orvosok nem hagynak molesztálni. Nem kell szembenéznem senki­vel vagy egy hónapig. Csak szegény feleségem, meg a gyerekek rémült szeme ne vádolna! (Második monológ)- Nem hagyott békét az asszony. Minek az a sok cimbora mondja, ha fél TÍZ PERC FUSI éve nincs, aki ezt a nyava­lyás virágállványt összehe- gessze. Hogy békesség le­gyen, ügyesen megszerez­tem minden hozzávalót. Csak hát az autogénhe­gesztés nem kenyerem. Hogy mit istenkedtem en­nek a Lacinak, míg kötél­nek állt! Csak a keresztezé- si pontokon kellett meghe­geszteni a varratokat. Vég­re, szerencsétlenségünkre, ráállt. Valami történhetett az automatikával, de nem vettük észre. Siettünk. Ak­kor kaptam fel a fejem, mi­kor iszonyú forrósággal lángot vetett körülöttünk a levegő. A függönyt sze­rencsére félrehúztam, a balkonajtó nyitva, nem kapott bele a láng. A lakás nem égett le, se a torony­ház. Csak mi ketten, sze­rencsére. Pedig milyen jól indult a dolog! Nekem olyan becsületes képem van, jó fél éve járok ki-be a szolgálati kocsival, a por­tás oda se nézett. Baj nél­kül kihoztam mindent az üzemből a hegesztőpálcát, oxigénpalackot, még a he- gesztódinamót is. Le is fog­lalta otthon a rendőrség, hiába hajtogatta a család, hogy csak tíz percre vettem kölcsön az üzemből. Hogy ki tud róla? Na ja! Ha valakinek az orrára kö­töm, ki se hozhatok sem­mit. Az emberek szája könnyen eljár. Hát a kiho­zatal az sikerült. De a töb­bi? Tíz perc tusiból ki tudja mi lesz? Még tán bírósági tárgyalás is. Nem elég baj az, hogy összeégett a tes­tünk, gyógyulás után vár a neheze. Hajaj, csak a tör­vényeket mindig megtarta­ná az ember! Nem kínlódna a kórházban. Nem mardos- ná a lelkiismeret. A szemé­be merne nézni mindig mindenkinek. De így nem lehet. Elhisszük. 7^ „Anyagi érdekeltség“ Napsütéstől ragyogó nyári délután. A liget ár­nyas fái alatt a sétányok minden padja foglalt. Ifjú házaspár között két- oldalról kézenfogva apró emberpalánta rakosgatja ti­pegőbe bújtatott lábacskáit a sétány aszfaltján. Mosta­nában indulhatott el a csöppség, ez a séta is bizonyára afféle járásgya­korlatnak számít. Az egyik pádon ismerős idős emberpárt üdvözölnek a szülők. Feléjük indulná­nak, hogy közelebbről is megmutassák tipegő büsz­keségüket. A parányi em­berke azonban határozot­tan ellenáll szándékuknak, makacsul megveti az asz­falton a lábát, a szülök min­den unszolására sem haj­landó egy tapodtat sem kö­zeledni, s grimaszba finto- njlt arcocskája elárulta, hogy a további kényszerí­tésnek ,,hangosabb esz­közzel" is kész ellenállni. A fiatalok tanácstalanul, bocsánatkérően tekintenek ismerőseikre. A nagyama korú néni azonban a gyer­meklélektan alapos isme­rőiéként hatásosabb esz­közhöz folyamodik. Táská­jából cukorral teli zacskó kerül elő. A celofán kibon­tásának zaja ismerős lehet a kicsi fülének. Arcvonásai pillanatok alatt megenyhül­nek, s mosolyra derült kép­pel, kezecskéit elörenyújtva immár önszántából totyog szaporán a néni ölelő kar­jába. IDŐSZERŰ GONDOLATOK Életünkben pótolhatatlan szerepe van a kultúrának és a művészetnek. A szocialista forradalom hozzáférhetővé tette a dolgozók széles tömegei számára a kulturális és mű­vészeti értékeket, új, soha nem volt kedvező feltételeket teremtett a kultúra és a művészet fejlődéséhez. Csehszlovákia Kommunista Pártja kultu­rális politikájában arra törekszik, hogy állan­dóan növelje a művészet társadalmi szere­pét, amelynek feladata a dolgozók széles rétegeinek valódi értékekkel való gazdagítá­sa, az állampolgároknak a szocializmus és a kommunizmus eszméi iránti tettre kész vi­szonyának elmélyítése, a szocialista élet­mód, az emberek kulturális és társadalmi aktivitásának fejlesztése. Támogatjuk és a továbbiakban is támogatni fogjuk a kom­munista pártossággal áthatott művészi alko­tásokat, amelyek korunk legfontosabb kér­déseire reagálnak, harcolnak a szocialista erkölcsért, napjaink emberének küzdelmeit, munkatörekvését ábrázolják és az embereket a hazafiság és internacionalizmus szellemé­ben nevelik. Ilyen művészet csakis az alkotó és a nép életének szoros kapcsolatából, az alkotó ál­lampolgári felelősségérzetéből születhet. Pártunk a jövőben is figyelmet fordít a művé­szek sorai egységének megszilárdítására, sokoldalúan támogatni fogja a szocialista realizmus alkotó érvényesítését. Ebben a tö­rekvésben jelentős feladat hárul a művészeti szövetségekre. Elvárjuk, hogy továbbra is hozzájáruljanak az eszmeileg és művészileg magas színvonalú alkotó munka fejleszté­séhez. Minden művész, aki arra törekszik, hogy hűen ábrázolja az emberek sokrétű életét, minden újat, aki képességeit a szocializmus szolgálatába állítja, támogatásunkat élvezi tehetsége fejlesztésében és érvényesítésé­ben. Nem tűrhetünk meg azonban semmit, ami árt a szocialista művészetnek és társa­dalomnak, ami ellentétben áll a szocialista humanizmus eszméivel. Nem engedjük meg senkinek sem, hogy beféketítse népünk eredményeit, forradalmi múltunkat és jele­nünket. Nagy igényeket kell támasztani a műbírálattal szemben is. Az alkotó szövetségeknek, a kulturális mi­nisztériumoknak jobban kell gondoskodniuk a fiatal alkotókról, politikai és művészeti fejlődésükről, de arról is, hogy sajátságos művészeti megnyilvánulásuk keresését ne vezérelje csupán az a vágy, hogy feltűnjenek, hanem elsősorban a társadalmi felelősség­érzetük. Szocialista kultúránk továbbra is jelentős feladatot teljesít, és sokoldalú támogatást kap internacionalista feladatának megvalósí­tásában. Feladata, hogy hozzájáruljon a szo­cialista közösség országaival való testvéri kapcsolataink elmélyítéséhez, a kiváló kultu­rális értékekkel hatékonyan elősegítse békés együttműködésünket az összes nemzettel, s igazságot hirdessen a szocialista Cseh­szlovákiáról. (Részlet Gustáv Husák elvtársnak a CSKP XVI kongresszusán mondott beszédéből) % A varrógépek zúgása, zaka­tolása kihallatszik a folyosóra. A műhelyben az asszonyok szorgalmasan dolgoznak, kék munkaruhát varrnak. Az egyik munkaasztal mellett Rezes Sándorné a készárut csoma­golja. Minden darabot kézbe vesz, ahogyan itt mondják ,,le- cérnáz", megnézi nincs-e ben­ne hiba, majd összehajtja, öt darab kerül egy-egy cso­magba.- Naponta több mint három­száz kész munkaruha megy át a kezemen - mondja, miköz­ben ügyes mozdulatokkal tovább dolgozik. - A minőség­re nagy gondot fordítunk, ugyanis exportra termelünk, a megrendelő csakis hibátlan árut vesz át tőlünk. A reklamá­ció eddig minimális, s ezt a jö­vőben is tartani akarjuk. Tizenhét évvel ezelőtt került a járási ipari vállalat pelsőci (Pleáivec) üzemébe. Abban az időben kevesen voltak, női fe­hérneműt készítettek. A mun­karuha nagyüzemi termelésére - az idén csaknem harminc­ezer darabot exportálnak - az új (A szerző felvétele) tői hallottam, a közeli napok­ban megváltozik a helyzet, minden dolgozó anyagilag is érdekelve lesz a termelésben és a hibákat is az elkövetőnek kell kijavítania.- Rezesnével a jövőben is mint minőségi ellenőrrel szá­molunk - veszi át a szót Fejes János üzemvezető, - Igaz, bár ma csomagol, a minőséget is ellenőrzi közben. Az asszony helyeslőén bó­lint, de a munkát egy percre sem hagyja abba, nem akarja, Csak a kötelességem teljesítem üzemrészleg felépítése után került sor. Az első időben Re- zesné is a varrógép mögött ült. A munkaruhák gallérjait készí­tette. Pontosan, megbízhatóan dolgozott. Ezért is lett egy idő­re minőségi ellenőr.- Ügyelünk arra, hogy a mű­helyt kifogástalan áru hagyja el - folytatja -, eddig az észrevett hibákat a minőségi ellenőrnek, kellett kijavítania, a dolgozók ezt anyagilag nem érezték meg. Ahogy az üzem vezetöjé­hogy lemaradjon. Némi hallga­tás után újra megszólal: — Négy évem van még a nyugdíjkorhatárig. Bárhová is állítanak addig, úgy akarok dolgozni, hogy ne kelljen a munkámért szégyenkeznem. Talán egy-két évet még azután is dolgozni fogok. Két műszakban jár munká­ba. Ha délelőttös, Viktelkére (Vidova) hazaérve első dolga, hogy három unokáját hazavi­gye az óvodából, illetve az is-- kolából. Aztán a ház körüli és a kerti munkák következnek. Odahaza sem szeret tétlenül ülni. Ha elfárad , mesét mond az unokáknak, vagy könyvet vesz a kezébe. Bár szívesen van családi körben, ha az üzem érdeke úgy kívánja, vál­lalja a túlórákat is.- Tagja vagyok a Gresko Lászlóné vezette bronz fokoza­tú szocialista munkabrigádnak - mondja. - Arra törekszünk, hogy mielőbb megkéipjuk az ezüst fokozatot... Ha nyugdí­jazásomig az aranyat is meg­szereznénk, ugyancsak örül­nék. Tudom, ez elsősorban raj­tunk múlik. A mester, a brigád- és az üzemvezető egyöntetű véle­ménye, hogy Rezesnére min­dig és mindenhol számítani le­het. Ezért is kapta meg a kö­zelmúltban A vállalat legjobb dolgozója kitüntetést, s amint Fdjes János elmondta, újabb kitüntetésre javasolták. Amikor Rezesné mindezt hallja, csak annyit mond.- Csak a kötelességem tel­jesítem. S nem is akárhogyan. Évek óta az élenjárók közé tartozik. NÉMETH JÁNOS 1981. IX. 6. N CA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom