Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-08-30 / 34. szám
ozsrn or a délutáni perzselő napfényben sorra gördülnek be a rendszeres járatok autóbuszai az üzem előtti megállóhoz. Délutáni műszakra igyekeznek az emberek a gömöri városkából és közvetlen környékéről. A revúcai Textilipari Művek portáján ilyenkor sűrű emberáradat tart befelé, majd rövidesen fordított irányban már a műszak után lévők sietnek haza. Soraikban szembetűnően sok a fiatal. Textilüzemről lévén szó, így már természetesnek veszi az ember, hogy többségüket lányok, asszonyok alkotják. Ajkukról magyar és szlovák szófoszlányok jutnak az arra járók fülébe. MAJDNEM 30 ORSZÁGBA EXPORTÁLNAK Nemsokára az emeleti irodában Andrej Múdry vállalati igazgatóval beszélgetünk. Szavaiból megtudjuk, hogy a revúcai textilüzem — igaz a legnagyobb - mégsem az egyedüli, mert vállalatuk irányítása alatt üzemel még három, méreteiben kissebb üzem: Hlinnén, Koka- va nad Rimavicou-ban és Vajánban (Vojany). A revúcai központú vállalat üzemei a februári eseményeket követően Szlovákia iparosítása során épültek. így a textil- gyártás Gömörben mindössze huszonnyolc éves múltra tekinthet vissza.- Sikeresnek mondható vállalatunk elmúlt évtizedes fejlődése - foglalja össze értékelés gyanánt az igazgató -, mert a termelés fokozatos korszerűsítésével és kemizálásával, valamint dolgozóink munkakezdeményezésének felkarolásával figyelemreméltó gazdasági eredményeket könyvelhettünk el. Kiragadva mindebből csak azt jegyezném meg, hogy tavaly már december 20- án teljesítettük a hatodik ötéves tervidőszakra megszabott feladatainkat. Általában ismert, hogy szőnyegeket gyártunk. Közülük a vásárlók körében már jó ideje közkedvelt a REKOS szönyegfajta. Elsősorban jó minősége, praktikus használhatósága, kivitelezési és színezeti gazdagsága miatt a piacon nagyon keresett ZAKATOLÓ SZÖVŐGÉPEK, SÜPPEDŐ SZŐNYEGEK portéka. Mind a hazai, mind a nemzetközi szinten már több elismerést érdemelt ki. De a szőnyegeken kívül más is készül termelőrészlegeinkben. Megemlíthetem a lenrostot és -fonalat, a fésült rostot, a ponyvaanyagot és az üvegszövetet. Ezekből legtöbb jelentősebb külföldi megrendelőink országaiba jut; mégpedig a Szovjetunióba, az NSZK-ba, Dániába, Angliába, Svédországba, Olaszországba, Marokkóba és a világ további 21 államába. Vállalatunk gazdag hosszú távú fejlesztési programjába beletartozik a lenfeldolgozás korszerűsítése. Ennek következtében bővíthetjük majd az elektrotechnikai ipar számára készülő üvegszövetek és dekorációs textíliák gyártását. De ugyanúgy több szintetikus ponyvaanyaggal, REKOS-szőnyeggel és további újfajta padlóburkolókkal gazdagítjuk választékunkat, amit feltehetően hazai és külföldi megrendelőink örömmel fogadnak. SZŐNYEGEK - MŰSZÁLBÓL Percekkel később Ivan Ő/apa/y, üzemrészlegvezető már a szőnyeggyártó csarnokban kalauzol bennünket, üj, légkondicionált és tágas helyiségekben modern gépsorokat látva gyűjtjük tapasztalatainkat. A látvány könnyen magával ragad, szinte kizárja a szóváltást az amúgy is gépzajjal teli csarnokban. Kísérőnk mégis szöveggel próbálkozik. Mondanivalójának lényege foszlányokban jut el hozzánk: 1981. /III. 30. a Mindössze néhány mozdulat és eltűnik a megszakadt szál helye- A hetvenes évek elején - addig csak a len szolgált alapanyagul - megkezdtük a műszálak feldolgozását. Ekkor épült fel ugyanis az új előkészítő műhely és a szövődé, melyekbe korszerű gépsorok kerültek. Alapjában véve kétfajta süppedő padlóburkolót gyártunk: a színnyomású szintetikus REKOS-szőnyeget és a klasszikus mintázott fajtát, mely két színskála három árnyalatában készül, ami e téren technológiai lehetőségeink maximumát jelenti. A REKOS egyébként 7 színnyomásban kerülhet ki innét. Alapanyagot a strázskei Chemkóból, a sviti Chemosvitből és a bratislavai Dimitrov Vegyiművekből kapunk. Nézzék csak, ezeken a szövő- és rotációs gépeken készül az előregyártott alapkelme, melyet aztán különböző módon mintázunk és színezünk. Csupán egy gép munkáját szemléljük huzamosabb ideig, mert a csarnokban mindegyik úgyszólván ugyanazt végzi. Feltűnő, hogy a megszakadt szálak miatt a szőnyegen mutatkozó hibákat szinte láthatatlanul el tudják távolítani. Mindössze néhány mozdulat az egész, és az ügyes kézbe került javítópisztoly pillanatok alatt eltünteti a begyógyíthatatlannak vélt „sebet“. * - Nincs más kiút - állapítja meg csodálkozásom láttán Ivan Slapaty -, a szálak elszakadhatnak és csakis így tudjuk eltüntetni a hibát, jelenleg a javítópisztoly használata minden szempontból a legmegfelelőbb. Ha már itt tartunk, még egy érdekességre felhívom figyelmüket. Kísérleteink bizonyítják, hogy e szőnyegek élettartalma 10 év. Ez tény. Hazai piacra és exportra a szocialista országokba készül. Egyelőre! A kapitalista államokban csak abban az esetben tudnánk értékesíteni, ha az élettartama mindössze a fele, tehát öt év lenne. Egyszerűen ők ezt így követelik meg. Ilyen szempontból nagy dilemma előtt állunk, ami megoldásra várna, ha a tőkés piac is igényelne szőnyegeinkből. A modern gépsoron mind ez idáig kétműszakos munka folyik. A folyamatos termelésre való áttérés akadályokba ütközik. Kevés a feldolgozásra kerülő alapanyag, így a korlátozott mennyiségben szállított műszálak miatt a múszakszám a megkívántnál alacsonyabb. Azt pedig nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy ez semmi esetre sem előnyös a revúcai üzem számára. A szomszédos csarnokban már a szőnyegek színnyomását néztük végig. Majdnem teljes hosszában a gépsor különböző magasságban elhelyezett hengerein kerül tovább az egyre tarkább mintás anyag. Előbb a jellegzetes minták és színek, majd fokozatosan a kevésbé feltűnő árnyalatok kerülnek rá. A festékanyagot a gépsor mellett egy arra kijelölt helyen készítik elő. Itt vezérlőpulton ellenőrizhető az összes festéktartályban levő mennyiség. A színnyomáshoz naponta 17-20 tonna festéket használnak fel. Ha már a számoknál tartunk, még két érdekesség: az első műszak alatt 8-10 ezer négyzetméter nyomtatott szőnyeg kerül le a gépsorról, és azokat 100 méter hosszúságban feltekerve csomagokba rakják. A gyártás végső szakaszában a felületre szőnyegbevonat vagy habszivacs-réteg kerül. Nagyobbrészt az előbbit alkalmazzák, viszont a habszivaccsal bevont szőnyegnek jobb tulajdonságai vannak, szigetelőképessége kiváló, és rálépéskor jólesően süpped, de ennek megfelelően ára is magasabb. KORSZERŰSÍTIK a lenfeldolgozast Kevésbé látványos, de annál inkább elgondolkoztató a lenfeldolgozás művelete. Bárhova megyünk, mindenütt olyan erős szénaillat csapja meg orrunkat, hogy már majdnem valamelyik rét szénával teli világa tárul elénk, pedig csak a len feldolgozásának első lépéseinél tartunk. Innen a lenrost két módon hasznosítható. Vagy száraz, vagy nedves feldolgozással. Még kérdezősködni sem kell, hogy a gépek közt járva észrevegyük: a revúcai üzemben a nedves módszert alkalmazzák. Nem szívesen, hiszen ez itt a legnehezebb munka és higiéniai szempontból sem a legmegfelelőbb. Az sem véletlen, hogy az üzemkorszerúsítés következő lépése éppen ide irányul. A szövődében ahol megállás nélkül zakatolnak a gépek, emberi hang alig tör magának utat a fülekbe; mármint azokéba, akik fülvédó nélkül dolgoznak. Olyan erős itt az ütemes zaj, hogy még a csarnokon végigrohanva sem könnyű elviselni. Hát akkor hogyan dolgozhatnak ilyen környezetben? Ilyen és ehhez hasonló kérdések motoszkálnak a fejemben, mikor a többségben fiatal lányokat a szövőgépek körül látom szorgoskodni. Egyszerre többet is kezelnek, pontosabban azok szabályszerű működését ellenőrzik. Kijutva a szövődéből még jó ideig búg a fejem a zajtól. Kísérőnk mintegy magyarázatképpen megjegyzi:- A szövődében elég kevés az állandó munkaerő. Ezért szakmunkástanulókat helyezünk ide, napi négy órára. Nekik úgy is fokozatosan el kell sajátítaniuk bizonyos műveleteket a gyakorlatban is, a szövődéi munka ennek részét képezi. A zajcsökkentés lehetőségei felől érdeklődve mégiscsak valamit megtudunk. Olyan textilipari nagyhatalom, mint Anglia, eddig körülbelül már egymillió dollárt áldozott a zajártalom megszüntetéséért tett kísérleteire. Kutatnak, próbálkoznak, de máig nem sikerült olyan szövőgépet összehozniuk, melyben ne ütközne fa a fának, vagy pedig fém a fémnek. Mert a zaj forrása éppen itt van; ha ezt sikerülne megoldani, megszüntethető, vagy legalábbis csökkenthető lenne a szövőgépek zaja. Jelenleg azonban csak a megoldás körvonalait tapogatják világszerte. És Revúcán - úgy mint Angliában vagy másutt - tovább zakatolnak a „zajos- kodó“ szövőgépek. J. MÉSZÁROS KÁROLY A szövőgépek zakatolása még sokáig cseng az ember fülében (Nagy László felvételei) A mintázott szőnyeget a gépsor végén 100 m-es hosszúságban feltekerve csomagolják
