Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-08-30 / 34. szám
GONDTALAN ÜDÜLÉS- HÁTTÉRI GONDOKKAL Minden szék foglalt, sokan a folyosón sétálnak. Egyesek az újságot böngészik, mások beszélgetnek, tréfálkoznak, mintha nem is orvosi váróteremben lennének. Többnyire fiatalok, de akadnak közöttük idősebbek is. Akinek a nevét szólítják, az elszántan lép be a rendelőbe, majd feltörve az ingujját, fekvő helyzetben, a nyíláson át a karját nyújtja a nővérnek. .Szocialista munkabrigád a javából Prága 10. városkerülete egyetemi kórházának vérátömlesztö állomásán egymást követik az ehhez hasonló jelenetek.- A kórházaknak, klinikáknak, kutatóintézeteknek, gyógyszergyáraknak, tehát nekünk is egyre nagyobb mennyiségben vem szükségünk ebből a pótolhatatlan, életadó folyadékból, amely egyelőre mesterségesen nem állítható elő- mondja a belgyógyászati klinika vezetője, dr. Vlastimil Víéek professzor, az orvostudományok doktora, a Csehszlovák Vöröskereszt Cseh Központi Bizottságának elnöke. Az állomás igényes feladatairól beszél, amelyeket a szocialista munkabrigádban tömörült dolgozók áldozatkészségének köszönhetően rendszerint túlteljesítenek. Akkor sem szünetelt náluk a munka, amikor a helyiségeket festették. Éjjel takarítottak, hogy reggel már dolgozhassanak. Az 1973-ban megalakult munkabrigádot, az ezüstérem tulajdonosát, a csehszlovák-szovjet barátság kollektíváját hatékony, színvonalas munkájáért az idén a CSSZK kormánya és az SZKT elismerésben részesítette. Az orvosokból, nővérekből, laboránsokból, biokémikusokból álló 22 tagú csoport ma már az aranyéremért vetélkedik és egy további kollektívát - a fiatalok munkabrigádját nevel.- Az idei terv rendkívül igényes - utal a klinika főnöke a főváros négy vérátömlesztö állomásának teendőire, az összesen mintegy 30 ezer vérátömlesztésre, amely azonban előreláthatóan alig 75 százalékban lesz teljesíthető. Kevés a véradó Legalább öt százalékkal több egészséges véradót kellene nyilvántartanunk, hogy rendszeres legyen a vérutánpótlás és a bizonyos vércsoportúakat szükség szerint behívhassuk. Ez lenne az eszményi állapot de azért, ha fogytán is a vér, a műtétek nem halaszthatók el és valamiképp segítünk magunkon - folytatja az orvos, további nehézségeikre utalva. Ezeknek egyike a jelentős évfordulók alkalmával, vagy az év végén gyakran bekövetkező rohammunka. De az sem téveszhetö szem elöl, hogy az adományozók nagy része csak egyszer hajlandó vért adni. Tekintettel arra, hogy az első véradást alapos kivizsgálásnak kell megelőznie, lényegesen több így az egészségügyi dolgozók munkája és a költségek is nagyobbak. Ma például - betegség miatt - három nővér hiányzik a munkahelyen. Az ittlevő nyolcnak tehát van mit tennie, hogy a beidézett véradókat ellássa. Ahhoz, hogy valaki vért adhasson - erről az üzemi, vagy a körzeti orvos hivatott dönteni -, elsősorban egészségesnek kell lennie. Csak ezután jelentkezhetik a Vöröskeresztnél, vagy a vérátömlesztö állomáson, ahol teljes kivizsgálását követően, kedvező eredmény esetén először mintegy 300, később 400 köbcentiméter vért adhat. Ezt a mennyiséget ugyanis a szervezet 24 órán belül pótolja. A véradók sorába a 21-55, kitűnő egészségi állapotuk esetén pedig a I960 évesek léphetnek. A nők káros következmények nélkül évente legfeljebb háromszor, a férfiak négyszer adhatnak vért. A legfőbb követelmény, hogy az adományozók és a megajándékozottak egészségét ne veszélyeztessék. Kik az állandó véradók? - Mindenekelőtt a fiatalok - hangzik a válasz. Közülük elsősorban katonák, üzemi dolgozók, illetve a szocialista munkabrigadók tagjai. A véradók között A vérátömlesztö állomáson a Prága- jinonicei Motorlet vállalat fejlesztési osztályának a dolgozóival beszélgettünk. A gépészek és esztergályosok a munkájukkal kapcsolatos kötelezettségvállalásaikon kívül az ingyenes véradást is felajánlották.- És amit megígértünk, azt újabb véradók toborzásával is teljesítjük - mondja Bohuslav Filipi. - Igaz ugyan, hogy fáradozásunk nem mindig eredményes. Egyesek ugyanis félnek az injekciós tű szúrásától, már egy csepp vér láttán is ájulás kerülgeti őket, mások elfoglaltságukra, vagy betegségükre hivatkoznak. De azért nincs okunk panaszra, a többség teljes megértésről tesz tanúbizonyságot. Jan Koten elmondja, hogy először azért határozta el magát erre a lépésre, mert viszonozni akarta a betegsége alkalmából kapott vért. Ez azonban régen volt. Ma már tizenötödször járt itt és a bronzérem tulajdonosa, csakúgy mint Kares Krabs, aki embertársai kötelességének tekinti ezt a segítséget. Petr Flazimot először a kíváncsiság hozta ide. Tudni akarta, fájdalmas-e a véradás, de az is megnyugtatta, hogy alapos kivizsgálásakor megállapították, alkalmas a véradásra, tehát makkegészséges. Egy további dolgozó bevallja, hogy a háború után önző célok vezették ide. Kevés volt akkoriban az élelmiszer és a véradásért húsjegy is járt. Idővel azután ingyen adta és adja ma is a vérét, de nem bánta meg. Tudja, hogy ezzel valamelyik betegnek az egészségét adja vissza, vagy akár az életét menti meg. Mondottuk már, a vérből sohasincs elég. Egyre nagyobb mennyiségre van belőle szükség, mert nemcsak a műtéteknél, hanem a különböző gyógyszerek előállításához is felhasználják. Ezzel indokolható az átömlesztő állomás szoros együttműködése az egészségügyi központokkal csakúgy, mint a Szérumok és Oltóanyagok Intézetével. Az intézet egyik terméke például, az immunoglobulin gyártásához nélkülözhetetlen plazma, a tetanusz, a fertőző sárgaság, a veszettség és több más komoly betegség megelőzését teszi lehetővé. Erkölcsi kötelességünk Tervfeladataikon kívül se szeri, se száma az egészségügyi dolgozók önként vállalt rendkívüli feladatainak, amelyeket ugyancsak hiánytalanul, becsülettel teljesítenek. Fáradhatatlanok, mert - amint mondják - humánus munkájukat erkölcsi kötelességüknek is tekintik. A véradókhoz hasonlóan, ők is tisztában vannak ugyanis azzal, hogy a nélkülözhetetlen folyadék - az emberi vér - biztosításával legdrágább kincsünk, az életünk menthető meg. Ezért toborozzák ők is a véradókat. Egyben valamennyiünk kötelessége is, hogy e nemes célról meggyőzzük környezetünket, különösen a fiatalokat, akiknek java része - tekintettel kielégítő egészségi állapotára - megengedheti magának az áldozatkészséget, azt, hogy embertársi kötelességét teljesítse. KARDOS MÁRTA Nyár, forróság, szabadság, üdülés. Mi minden rejlik e négy szó mögött. A tervezés gondja, a hol és mikor megválaszolása, a lázas készülődés, a csomagolás és végre a várva várt utazás. Az ország különböző részeiből ki személyautóval, ki vonattal érkezett a Lip- tovsky Jánban lévő Május szakszervezeti üdülőbe, hogy ott, családja körében töltse megérdemelt szabadságát. Az Alacsony-Tátra egyik csendes völgyében épült fel 1977-ben Szlovákia legkorszerűbb, a legnagyobb igényeket is kielégítő üdülője. Télen hetenként, a nyári hónapokban kéthetenként váltja itt egymást háromszázharminc üdülóvendég. Az üdülőben a téli vendégek sífelszerelést, szánkót kölcsönözhetnek ki, s azok szórakozása is biztosított, akik a nyarat szintúgy szívesen töltik a hegyekben. Az üdülő két kultúrfelelőse és sportfelelóse állítja össze a változatos programot, kérdés-felelet esteket, társas összejöveteleket, a gyerekeknek rajzversenyt, álarcos bált, stb. Természetesen a részvétel nem kötelező, de mivel az ajánlatok csábítóak, a vendégek nagy része állandóan együtt van. Sokan az üdülést csak a víz mellett tudják elképzelni. Itt ez is lehetséges. 1979 óta, májustól szeptemberig, az üdülők és a környező falvak lakóinak örömére, üzemel a nyári, termálvizü strand. Az ilyen nagy üdülő üzemeltetése, * ennyi vendég étkeztetése, teljes ellátása, az igények kielégítése nem kis gonddal jár. A feladatokat ellátó 96 alkalmazott irányítása, vezetése sem mindig gondmentes. Mégis, az üdülő vezetőjén, Miroslav Nemceken ezt nem látni meg. Mosolyogva jár-kel a vendégek között, megáll egy-két szóra, igaz, közben állandóan figyeli, hogy minden rendben van-e, az üdülő vendégei elégedettek-e.- Valóban szép az üdülő - irodájában e szavakkal vezet be a témába -, csak.. .Majdnem százmillió korona beruházással, 13 évig épült. S ennyi év alatt bizonyos dolgokat korrigálni kellett volna az eredeti tervrajzokon. Ez, sajnos, nem történt meg. Ezért kell vendégeinknek két turnusban étkezniük, mivel az ebédlőben egyszerre nem férnek el. A nagy társalgó is kicsinek bizonyult, néha a tv-szoba is. Igaz, aki megelégszik a fekete-fehér képpel, esténként máshol is nézheti az adást. A tervekből kimaradt a gyerekek részére egy külön társalgó. így, rossz idő esetében nincs hova menniök, az üdülő folyosóin játszanak, és bizony néha zavarják a nyugalomra vágyó idősebbeket.- Folytassam? - kérdezte a vezető. Az igenlő válaszra megtudtuk, hogy az alkalmazottak a szomszédos önkiszolgálóban étkezhetnek csupán, mert az üdülőben nincs hol. Hogy a termál strand csatornájának javítását társadalmi munkában, esténként, szombat-vasárnaponként, saját maguk végezték. Hogy kevés a kitanult szakács, hogy az ellátás néha akadozik, hogy az üdülő vendégeinek szánt gyümölcsöt, paprikát, paradicsomot gyakran nem szállítja az őket ellátó Liptovsky Mikulás-i Zelenina. Az ilyen nagy üzemek örökös gondja a csekély létszámú felszolgáló, illetve a konyhai segédszemélyzet.- Nekünk, szerencsére, ilyen gondjaink nincsenek. Igaz, a konyhai munkát nyugdíjasok végzik, ők mossák el a rengeteg tányért, evőeszközt, és végzik a többi tennivalót is. Naponta kora reggel szállítjuk őket ide és késő este ismét haza, a környező falvakba. Van saját mosodánk is. A környéken ugyanis nem vállalt minket senki sem, hát, megoldottuk így - magyarázza a vezető' Közben bejött az irodába a helyettese, Ludovít Filo, aki közli, hogy megbetegedett az egészségügyi nővér. A vezető látva csodálkozásunkat, magyarázza a helyzetet:- Az itt dolgozó nők gyermekei részére mikrobölcsödét létesítettünk és annak a nővére betegedett meg. Lehetetlen, hogy most hat anyuka ne jöjjön dolgozni, valakit találnunk kell, aki a gyerekekre felügyel. Amíg intézkedik, a helyettesével folytatjuk a megkezdett beszélgetést.- A falu óvodája felépítéséhez is hozzájárultunk, hiszen öt gyerekünk jár oda. Megoldottuk az itt dolgozók lakásgondját, 42 ágyas korszerű munkásszállásunk van, és nyolc családnak lakást adtunk. Mi is a feleségemmel, aki az üdülő egyik kultúrfelelőse, és hathónapos fiunkkal ott lakunk — mutat a nem messze levő házakra. - Igaz -, mondja mosolyogva -, otthon csak ritkán tartózkodunk, hiszen mindketten kora reggeltől késő éjszakáig az üdülőben vagyunk. Szerencsére, a felszolgáló lányok szívesen vigyáznak gyermekükre, örülünk annak, ha a vendégek elégedettek, de sok a gondunk is. Az üdülőben 27 fogyasztó berendezés működik, az üdülő „gyomra“ és bizony, nem könnyű megtölteni. Vendégeink maguk választják ki kosztjukat, a kétféle reggeliből, a hatféle ebédből és az ötféle vacsorából. Mi pedig, a többi szakszervezeti üdülőhöz hasonlóan, összeállítottuk az ésszerű táplálkozás alapelveinek megfelelő étrendet, s a tapasztalatunk szerint egyre többen ezt választják. Közben visszatér a vezető is. Fejbólin- tásából megértettük, hogy minden elintéződött. (smét ö vette át a szót.- Ma már az számít jó üdülőnek, ahol a vendéget nem hizlalják, hanem segítenek abban, hogy felesleges kilóit leadja. És nemcsak gyalogtúrákkal, reggetli tornával, de a helyesen kiválasztott étrenddel is. Mert rossz idő esetén a rendszeres koszt és a semmittevés párosítása nem tesz jót senkinek.- Ha már átvehetnénk a fedett uszodát! - sóhajtanak fel szinte egyszerre. Az üdülő tőszomszédságában áll a már teljesen kész, csak éppen át nem vehető fedett uszoda, ahol egy 25 méter hosszú medence, egy kisebb ülőmedence, két szauna, rehabilitációs és pihenőhelyiségek és majd a 16 tagú személyzet várja a vendégeket. Tavaly szeptemberben lett készen az uszoda, amely földalatti folyosóval egyenesen az üdülőből közelíthető meg. S miért nem vették még át ezt a létesítményt? A válasz: Itt a termálvíz kéntartalmú. Ez nem lenne baj, annál inkább az, hogy nagy a széndioxid-tartalma is. A kinti strandon a széndioxid elszáll, a fedett uszodában azonban megmarad. S tudjuk, mennyire mérgező.- Mi a teendő?- Gázelszivó berendezéseket kell elhelyezni több helyen, hogy az üzemeltetés veszélytelen legyen. Azt tervezzük, hogy ha november végéig ezeket beszerelik - ugyanis ez az ígéret -, akkor vendégeink nagy megelégedésére az uszodát télen már használhatjuk... Érthetetlen, hogy a tervezők, a kivitelezők és mindannyian, akik belekezdtek az uszoda építésébe, nem számoltak ezzel. Pedig az ilyen uszoda felépítése nem kis ráfordítással jár, s a költségek csak üzemelés közben térülnek meg. Tavaly télen nemcsak hogy üresen állt az uszoda, hanem a fűtése még költséget is jelentett, havonta körülbelül harmincezer koronát... Most még nyár van. A Május szakszervezeti üdülő vendégei élvezik a jó időt, kedvükre fürödnek a nyári strandon, kirándulnak pihennek. Nem ismerik a gondokat, ők elégedettek. Mindannyiuk nyugodt pihenése az itt dolgozók készségének, kedvességének és áldozatkész munkájának köszönhető. PÉTERFI SZONYA
