Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-08-23 / 33. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1981. augusztus 23. VASÁRNAP BRATISLAVA XIV. ÉVFOLYAM 33. SZÁM ÁRA 1 KORONA (Gyökeres György felvétele) Lassúbb ütemben járnak közöttük. Egyedül, vagy élettársukra támaszkodva élnek velünk, melletünk. Vannak, akiket nem tört meg az idő, a bánat, a betegség és tovább dolgoznak. Hány gyermeket nemcsak a szülők, hanem a nagyszülők is nevelnek. S milyen féltő gonddal, szeretettel, fiatalos lendülettel! Ha ránk, gyermekeikre, unokáikra néznek, felragyog a szemük, arcukon elsimulnak az évek szántotta barázdák. Elfelejtik a sok nehézséget, a nélkülözést, a puskapor szagát, a tábori posta gyötrelmes várását, a bombázók vészjósló hangját, nem gondolnak könnyekre, betegségre - lényükből csak a szeretet sugárzik. Jó érezni, tudni, hogy élnek és gondolnak ránk. Azokról sem feledkezünk meg, akik nem élhetnek közel a családjukhoz, vagy akik egyedül maradtak. A városok, falvak nemzeti bizottságain tudnak róluk, számon tartják őket, törődnek velük. Pozsonypüspökin (Podunajské Biskupice) a helyi nemzeti bizottság titkárától, Ludovit Beloviőtól kérdeztük, mit tesznek ők az öregekért, a nyugdíjasokért.- Nálunk körülbelül 800-1000 idős lakos él, ezekből húszán teljesen magányosak. A polgári ügyek testületének dolgozóival közösen nyilvántartjuk és természetesen látogatjuk is őket. Havonta egyszer meglátogatják őket az egészségügyi bizottság dolgozói is, és érdeklődnek panaszaikról, bajaikról. Betegség esetén gondoskodnak szakszerű kezelésükről. Megtudtuk, hogy a szociális gondoskodás egyik megnyilvánulása az egyszeri 500 koronás anyagi segély is, ami csak itt évente 35 ezer koronát tesz ki.- Nyugdíjasaink szeretik a számukra szervezett társas összejöveteleket - folytatta a titkár. - Ezeken, azon kívül, hogy tájékoztatnak problémáikról, jól is érzik magukat. Frissítő és zene mellett, hol nevetve, hol könnyes szemmel, emlékeznek a múltra. S fontos az is, hogy találkoznak egymással, és érzik a gondoskodást. Talán nincs már az országban olyan nemzeti bizottság, amely ne köszöntené jubilánsait.- A hatvanadik életévüket betöltő nyugdíjasainkat köszöntjük először. Utána minden öt évben, egészen nyolcvan éves korig. Ezt követően már minden évben látogatjuk őket, és egy csokor virággal, kedves szóval csatlakozunk a többiekhez. Sajnos, előfordul, hogy csak a mi virágunk emlékezteti az ünnepeltet a születésnapjára. Idős lakosaink hálásak a szép szóért, a virágért, amit gyakran levélben köszönnek meg. A nyugdíjasok szívesen kapcsolódnak be a Z-akcióba is. Segítettek az óvoda, a tornaterem építésénél, sokat tettek és tesznek lakóhelyük szépítéséért. - Velük mindig számolni lehet - mondta a titkár határozottan. A nemzeti bizottság és a polgári ügyek testületé dolgozói számára kedves esemény az ezüst-, az arany- és a gyémántlakodalom megtartása. Szép és megható látni az egymás mellett álló házastársakat, belenézni tisztán sugárzó szemükbe, megfogni s kissé megszorítani már ráncos, eres kezüket. Jó érzés látni őket családjuk, szeretteik körében, jó érzés tudni, hogy a sok gond és keserűség sem választotta őket el egymástól, hogy megértésben, szeretetben, egymásban bízva és egymást támogatva érték meg házasságuk jelentős évfordulóját. Társadalmunk sokat tesz az idősekért, a nyugdíjasokért, de nem pótolhatja a család gondoskodását, ragaszkodását, figyelmességét. Széppé, boldoggá és elviselhetőbbé tenni az idősek hátralévő éveit - ez a fiatalabbak kötelessége. Hiszen csodálatos érzés kimondani: édesapám, édesanyám... S ne feledjük, csak addig mondhatjuk, amíg vannak. Szüléink, nagyszüleink nem ajándékokat várnak tőlünk, hanem elsősorban emberséget, jó szót, szeretetet. PÉTERFI SZONYA (uyoiceres uyorgy leiveieic BÍKÍS ÖREGSÉGÜKÉRT
