Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-08-09 / 31. szám
OZSfíl V 19 81. Vili. 9. a mmfísme EREJE ÚJ KORMÁNYPROGRAM • AZ NDK - NSZK VISZONY Az NDK-ban sincs másképp, akkor vált igazán „össznépi üggyé“ a mikroelektronika, amikor felbukkant Berlinben az első „mikroelektronikus" vicc: azért jobb a számítógépes jegykiadás mind több vasútállomáson, mert véget vet a bizonytalanságnak. A komputernél ugyanis biztosan tudja az ember, hogy nem köszön vissza, a jegypénztárosnál viszont nem. A mikroelektronika - amely az NSZEP Központi Bizottságának egy, az elektronika fejlesztésével foglalkozó határozata alapján már néhány éve napirenden szerepel - éppúgy nagy súlyt kapott Willi Stoph miniszterelnök június 26-án előterjesztett kormányprogramjában, mint ahogyan kulcsszerepe van az 1981 -85-ös népgazdaság* tervben, a 80-as évek gazdasági stratégiájának az első öt évre szóló szakaszában. Ez, a párt áprilisban megtartott X. kongresszusán elfogadott stratégia tűzte ki célul az NDK gazdasági erejének folyamatos és dinamikus továbbfejlesztését az új évtized hazai és nemzetközi-világgazdasági körülményei között is. Az ötéves tervnek ugyancsak a kongresszuson elfogadott irányelvei ebből kiindulva határozták meg az intenzív fejlesztés erősítésében a nemzeti jövedelem emelésének és a gazdaság anyagi-műszaki bázisa további bővítésének fő útját. Ez magában foglalja a termelés hatékonysági és minőségi elemeire fordítandó minden korábbinál nagyobb figyelmet is. Ennek megvalósítása követeli meg az energiahordozók, a nyersanyagok és egyéb anyagok nagyobb fokú hasznosítását, s ez teszi szükségessé azt is, hogy a mikroelektronika, a robottechnika a stratégiai fejlesztés középpontjába kerüljön. A tervtörvény Az előzetes elképzelések szerint 1981-85-ben „csak“ mintegy 9000 ipari robotot terveztek munkába állítani az NDK-ban. Az ötéves terv irányelvei azonban - a dinamikus fejlesztés követelményeiből kiindulva, s kulcsfeladatnak 'minősítve a munka termelékenységének nagyfokú növelését - már mintegy 40-45 000 robottal számolnak a tervidőszak végén. (Ez - amint a berlini Die Weltbühne, Heinz-Oskar Vettert, a nyugatnémet szakszervezet elnökét idézve megállapította - meghaladhatja az NSZK-beli fejlesztés méreteit is, ahol 1986-ra mintegy 30 000 robot beállítására számítanak.) Günter Mittag, az NSZEP PB tagja, a KB gazdasági ügyekkel foglalkozó titkára az NDK-ban működő 157 ipari és építőipari kombinát vezérigazgatói számára tartott, az új ötéves terv fő feladatai elemzésének szánt négynapos lipcsei szemináriumon („kiskongresszusnak“ nevezte el a népnyelv) az NDKC-nak az egész évtizedre elfogadott gazdasági stratégiáján felül is az első helyre tette a mikroelektronika fejlesztését, aminek elő kell segítenie az NDK- gazdaság és egyéb tartalékainak fokozottabb feltárását is. Willi Stoph megfogalmazásában az NDK-kormány első számú feladata annak a biztosítása, hogy fennmaradjon a gazdaság- és szociálpolitika közötti egység, vagyis a gazdaság fejlesztése, valamint a lakosság anyagi és kulturális életszínvonalának megszilárdítása, fokozatos továbbfejlesztése, általában és egészében az NDK további erősítését szolgája. A gazdaság terén ez azt jelenti, hogy 1981-85-ben 28-30 százalékkal kívánják emelni az NDK nemzeti jövedelmét oly módon, hogy az ötéves tervidőszak összesített nemzeti jövedelme első ízben meghaladja az ezer miliárd márkát. 28-30 százalékkal kell növekednie az ipari árutermelésnek és az ipari munka termelékenységének is, miközben - s az egyik legigényesebb feladat - évi 5 százalékkal kívánják csökkenteni a fajlagos energia- és anyagfelhasználást. Az építőipar teljesítménye 18-20, a szállítási ágazaté pedig 11-12 százalékkal emelkedik. A mezőgazdasági növénytermesztésnek - gabonában számítva - 43,2 - 43,7 mázsát kell elérnie hektáronként,- s a program egyik legfőbb célja ezen a területen, hogy csökkentsék a nagy devizaterhekkel járó takarmányimportot. (Bejelentették: készül az új tsz-törvény és a mezőgazdasági árak reformja.) A beruházások lényegében az 1980-as szinten maradnak, öt év alatt 268-272 milliárd márkát tehetnek ki. A külgazdasági kapcsolatok mindenirányú fejlesztésén belül a szocialista országokkal lebonyolítandó kölcsönös áruforgalom jelentős, ennek részeként az NDK-export 50 százalékos növelését tervezik. Szociálpolitikai területen ebben az ötéves tervben is a lakásépítés áll az NDK-program első helyén: 1985-ig 930-950 000 lakást építenek, illetve korszerűsítenek, ami mintegy 2,8 millió ember lakáskörülményeinek javítását teszi lehetővé. Az egy főre jutó reáljövedelem 21-23, a lakosság nettó pénzbevétele és a kereskedelmi áruforgalom 20-22 százalékos növelését tervezik. Megmaradnak az alapvető fogyasztási cikkek ára és a lakbérek jelenlegi szintje mellett. Az árukészletet az alacsony, az átlagos és a magas árkategóriában egyaránt bővíteni kívánják. (Willi Stoph kormánynyilatkozatában külön kiemelte a kereskedelmi szolgáltatások színvonala emelésének fontosságát.) A lakásépítést, a szilárd árak és lakbérek ártámogatását és a kulturális célok kielégítését szolgáló úgynevezett társadalmi alap összege ennek megfelelően gyors ütemben növekszik, 1981 -85-ben 295 milliárd márka lesz - ez csaknem 30 százaléka a tervezett nemzeti jövedelemnek. Együttesen Az NDK új kormányprogramjában a külpolitika két vonatkozásban is sajátos hangsúlyt kapott. Egyrészt abban a megközelítésben, ahogyan a párt és az állam külpolitikája az NDK számára a belső építés külső feltételeinek biztosítása szempontjából a feszültebbé és bonyolultabbá vált világhelyzetben, ha lehet, még az eddiginél is nagyobb fontosságú. Másrészt pedig abból az „európai közérdekből", hogy az NDK léte, következetes békepolitikája s az ezt szolgáló, az elmúlt években jelentős mértékben felerősödött, s hatásfokában is megnőtt nemzetközi aktivitása éppen ma mennyire fontos eleme a nemzetközi biztonságnak. A parlament elé terjesztett kormánybeszámoló ennek megfelelően, nem újdonságként, hanem megerősítésként húzta alá, hogy „a kormány a békére és a népek megértésére irányuló külpolitikában abból a történelmi igazságból indul ki, hogy az NDK létérdekei összhangban állnak a Szovjetunió és a szocialista közösség többi államának érdekeivel“, ami a gyakorlatban a szocialista testvérországokkal fennáló szövetség további elmélyítését jelenti. (Belpolitikailag világosan ehhez a felismeréshez kötődik a kormányprogramnak az az eleme, hogy a minisztertanács „mindent megtesz a szocialista állam- hatalom megszilárdítására és erősítésére minden területen. Határozott visszautasításra talál a jövőben is minden, az államrend gyengítését szolgáló próbálkozás“.) Jószomszédság Nem kevésbé fontos Willi Stoph-nak az a megfogalmazása sem, hogy „tegyünk meg mindent azért, hogy soha többé ne induljon ki német földről háború“. (Klaus Bölling, az NSZK állandó NDK-beli képviseletének vezetője fejtette ki többek között e sorok írója előtt. Bonn-nak nincs oka Rostock - előtérben a Kröplein-torony, háttérben az egyik modern szálloda (ŐSTK-felvétel) kételkedni abban, hogy az NDK komolyan veszi ezt a békekötelezettséget.) Az NDK ennek alapján kívánja tovább szélesíteni a békés egymás mellett élés elve értelmében kapcsolatait a tőkés országokkal is. (A népi kamarában tapsot kapott az a megállapítás, hogy Honec- ker május végi, Berlinben és Tokióban egyaránt sikeresnek minősített első hivatalos látogatása Japánban „teljes egészében a békés egymás mellett élés jegyében állt“.) Ennek teljes és maradéktalan érvényességét hangsúlyozta a kormányprogram az NDK-NSZK viszonyra vonatkozóan is. Érezhetően Bonnban s a nyugatnémet és nyugat-berlini sajtóban sem keltett meglepetést az, hogy Willi Stoph nagy nemzetközi jelentőséget tulajdonított az NDK-NSZK viszonynak, de az sem, hogy kijelentette: „Az NDK a jövőben is jószomszédi kapcsolatokra törekszik az NSZK-val. A nagyfokú fegyverkezés erőltetése, és az 1937-es határok szerinti német birodalom fennálása revizionista doktrínájához való ragaszkodás azonban nem csupán nehezíti a kapcsolatok további normalizálását, hanem a már elért eredményeket is veszélyezteti.“ (Aligha szolgálta például a kapcsolatok további javítását az a kampány, amit Bonnból és Nyugat-Berlinből indítottak azért, mert a június 14-i választásokon első ízben az NDK főváros parlamenti képviselőit is közvetlen szavazással választották meg.- Az NDK részéről most újból megerősítették a hivatalos jó szándékot, de a kormányprogram súlyával húzták alá, hogy kizárólag a nemzetközi jog jól ismert és sokszor ismételt normáinak szilárd megtartása vezet új, pozitív eredményekhez a két német állam kapcsolatában. Ezen az alapigazságon semmit sem változtatnak azok a nyugati vélekedések - mivel például június 30-án átadták a berlin-hamburgi autópálya első szakaszát az NDK-ban, s nem szünetelnek a különböző szintű NDK-NSZK érintkezések, sőt újból emlegetik egy Honec- ker- Schmidt találkozó lehetőségét is -, amelyek szerint a Der Tagesspiegel című nyugatberlini lap megfogalmazásában, „a maximális követeléseknek tekinthető előfeltételek keretein belül marad játéktér a gyakorlati megállapodásokra.“ Berlinben ezúttal is pontosan fejezték ki magukat: „a Pershing-ll rakéták árnyékában nehezen fejlődik a jószomszédság“. KOCSIS TAMÁS AZBESZT VÁROS GYERMEKEI A Középső-Urálon túl már Szibéria kezdődik. Azbeszt városa mellett emelkedik a Reftyinszki Hőerőmű. A város létrejöttét a gazdag azbesztlelőhelynek köszönheti. A külszíni fejtések gigantikus méretű folyóvölgyekre emlékeztetnek, és szinte az égig emelkednek... A fejtés menti földpadkán villamos vontatók kapaszkodnak felfelé: a dúsítómüvekbe viszik az ércet. Jóllehet ezek a hatalmas üzemek egymástól meglehetősen messze találhatók, összehangoltan dolgoznak. A levegőt megreszkettetö robbanások itt éppoly természetesek, mint a hajókürtök bugása Novórosszijszkban vagy Nahodkában. Az óriási bányaüzem méltó párja a nemrég létesült Reftyinszki Hőerőmű, amelynek teljesítménye 3 millió 800 ezer kilowatt. Ez látja el energiával az Urál és a környező szibériai területek jó néhány vállalatát. Azbeszt lakosságának túlnyomó többségét bányászok, ércdúsítók, vegyészek, a közlekedés és az erőmű dolgozói, valamint tanárok alkotják. Azbesztben maholnap a gyermekkocsi lesz a legnépszerűbb közlekedési eszköz. Az évszázadokig tartó nehéz és kilátástalan élet megtanította az uráliakat arra, hogy a legdrágább kincs a gyermek, még akkor is, ha nehéz őket felnevelni. Azbesztben ma minden ezer lakosra száz bölcsődei és óvodai férőhely jut. Korszerűen felszerelt iskolák működnek. Számtalan sportklub (Sugár, Szikra, Napocska, Rubin és mások) várja a sportolni vágyó fiatalokat. Vannak zeneiskolák is. A munkára neveléssel és a pályaválasztási tanácsadással külön intézmény foglalkozik. Néhány gondolat a pályaválasztás előtt álló fiatalok számára kiadott füzetből: „Rossz szakma nincs. A munka értéke és jelentősége egyedül a te munkád eredményétől függ.“ „Ne keresd a mutatós szakmákat. Minden munkának megvannak a hőstettei és a szépsége.“ “Amikor pályát választasz, vedd figyelembe barátaid, hozzátartozóid véleményét, de végső soron magad dönts.“ A gyerekek felkeresik a termelő üzemekkel összekapcsolt Szerjozsa harmadikos. Még ráér eldönte- szakmunkásképző központot, és megokosodva jönnek el onnan. ni, hogy mi akar lenni... (Szovjetunió)
