Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-08-09 / 31. szám
momm MIGOLMOK Hasznos újítások a Topol’éanyi Járási Építőipari Vállalatban Szlovákia legnagyobb lelőhelye folyami kavicsból épp a Duna mentén, a csallóközi róna legtermékenyebb részei alatt terül el, ellentétet okozva ily módon az építőipar és a mezőgazdaság között. Ennek az ellentétnek teljes elhárítására ma már aligha számíthatunk, törekedni rá viszont még így is kötelességünk. Vajon nem lenne-e jobb a termőföld megóvása érdekében a kőbányákból nyert zúzott követ használni kavics helyett? - teszi fel néhány szakember a kérdést. A válasz pedig a legtöbbször az, hogy ez az út a magas ráfektetés miatt szinte járhatatlan. xxx- A lelőhely excentrikus elhelyezése leginkább számunkra, távolabbi megrendelőkre nézve kedvezőtlen. Ugyanis ha a zúzott kő kitermelését költségesnek tartjuk, mert malmok és egyéb berendezések kellenek előállításához, akkor a folyami kavics itt a nyugat-szlovákiai kerület határrészén, Közép- és Kelet-Szlovákiában még drágább, mert azt meg ide kell valahogy szállítani - mondja Karol Klaőansky, a Topolcanyi Járási Építőipari Vállalat kisegítő termelési részlegének vezetője. - Nem ritkaság a kavicscsal megrakott szerelvény látványa, s így a szállítók nemcsak a vasúthálózatot terhelik meg jócskán, de a megrendelő költségvetését js. Visszautasítani viszont lehetetlen az ilyen megrendeléseket, hiszen a tervet teljesíteni kell, ahhoz meg alapanyagokra van szükség. Nos, ez az, amibe nem tudtunk beletörődni, s egy bátor lépésre szántuk el magunkat.- Éspedig?- Először is fölmértük a lehetőségeinket. Abból indultunk ki, hogy a járás területén gazdag dolomitlelöhelyek vannak. A kezdetben bátortalanul eljátszogattunk a gondolattal, hogy mi lenne, ha... Sokáig kísérleteztünk az anyaggal, különböző nagyságú szemcséket próbáltunk betonmasszába keverni. A mérések azt bizonyították, hogy a dolomit megfelel a célnak. Elhatároztuk, hogy kőbányát nyitunk, lesz, ami lesz. Fölkészültünk, szerény anyagi lehetőségeinkhez mérve beszereztük a szükséges berendezéseket is, végül nem egy, de két kisebb bányát nyitottunk: az egyiket a bánovcei övezetben, a másikat a topolcanyi körzetben. Ezzel is azt akartuk elérni, hogy a kitermelt nyersanyagot ne kelljen még a járás területén sem sokat „utaztatni".- Hogyan fogadták a beruházók, az önök megrendelői ezt az eddig szokatlan megoldást?- A megoldás valóban szokatlan, s ezért volt is elég bajunk a beruházókkal. Érthető módon nem bíztak a dolomitban, nem hitték, hogy kavicspótló lehet. Bizonyítanunk kellett: Őket. is meglepte, hogy az előírt mennyiségű cement alkalmazásával keményebb betont állítottunk elő, mintha folyami kavicsot használtunk volna. A hivatalos szervekkel is megvizsgáltattuk a dolomit alkalmazhatóságát. A kísérletek ez esetben is olyan jól sikerültek, hogy ajánlották, iktassák be a megoldást a csehszlovák építőipari szabványba. Rövid időn belül ezt is jóváhagyták.- Milyen a mai helyzet?- Jelenleg évente 90 ezer köbméternyit termelünk ki dolomitból. Ebből a mennyiségből elégítjük ki saját igényeinket, de szállítunk a Prefának is. Ma már a vállalat jövőjét alapozhatjuk erre a nyersanyagra. A bányáknál házgyárakat is létesítettünk, a nyersanyag felhasználását is legjobban az elöregyártott elemek mennyiségén tudom tehát bemutatni. Míg 1976-ban úgy 4,5 ezer köbméternyi elóre- gyártott elemet készítettünk belőle, a múlt évben már 15 ezerre futtattuk fel a termelést. Eredetileg csupán 30 fajta terméket állítottunk itt elő, de mert ezen a téren is nőttek a követelmények, ma már 350 fajtát gyártunk. Ezen felül egy bizonyos mennyiségű betont keverókocsikkal egyenesen az építkezésekre szállítunk. Az osztályozásnál nyert finomabb szemcsékből pedig maltert is készítünk.- Eddigi beszélgetésünkből világosan kiderül, hogy a dolomit kitűnően hasznosítható az építőiparban. Arról viszont még mindig nem vagyok meggyőződve, hogy ez a megoldás gazdaságosabb, mintha a dél-szlovákiai folyami kavicsot alkalmaznák. — Ezt is könnyen bizonyítani tudom. Amíg Komárom környékéről rendeltük meg a szükséges mennyiséget kavicsból, addig minden egyes köbméteréért 130 koronát kellett fizetnünk. A zúzott dolomit köbmétere már csupán 63 koronába kerül, itt ugyanis elmaradnak a magas szállítási költségek, a zúzást és az osztályozást viszont sikerült ésszerű megoldásokkal gazdaságossá tenni. A szükség diktálja, hogy megnyissunk egy újabb kőbányát, ezúttal a partizánskei körzetben, mert járásunknak ez a része esett a legmesszebb a szállítás szempontjából. Ha majd itt is működik a bánya, valóban a minimumra csökkennek a szállítási távolságok és költségek. Mivel a dolomit á legelterjedtebb ásványaink egyike, csaknem mindenhol, ahol hegyes-dombos a vidék,' meglelhető. Ezért is jósolok a megoldásnak nagy jövőt. Persze, nem A kőbánya után maradó pusztaságot ismét fásítják, hogy visszaálljon a természetes rend hiszem, hogy a folyami kavics kitermelését valaha is megszüntethetnénk. Ez nem is célunk, de hogy csökkenteni, mérsékelni lehetne, az biztos. xxx A hegy oldalába ejtett seb aranysárga anyagába erősen fogódzik a nap. Ahová odatűz, ott kétszeresére szökik föl a hőmérséklet, s így az itt dolgozók is meztelen felsőtesttel végzik dolgukat. Elképzelem, repülőből nézve rikító foltként jelenne meg a bánya az erdők haragoszöld abroncsában.- Nincsen rózsa tövis nélkül - mondja Jozef Klaőansky mérnök, termelési-műszaki igazgató. - De ha majd nagyobb területen termeltük ki a dolomitot, az utánunk maradó síkságot újra fásítjuk, visszaállítjuk a természetes rendet. Ügyelünk arra, hogy a bánya fölöslegesen ne terjeszkedjen el. Mindig csak annyit kanyarítunk ki a természetből, amennyire az igényeinkhez mérten szükségünk van. A múlt évben 15 ezer köbméternyi elöregyártott elemet készítettek- Most. amikor a járási építőipari vállalatot átszervezik, hogy a jövőben ki tudják elégíteni a helyi igényeket, nyilván a feladataik is változtak.- Igen, ez a változás valóban új feladatok elé állított bennünket. Ebben az ötéves tervidőszakban például kevesebb lakást építünk, mert ezt a feladatot mások veszik át tőlünk, de miénk marad a járulékos építkezés, így az óvodák, napközik, iskolák, üzletközpontok, és egyebek építése, a jövőben tehát több atipikus épületet kell felépítenünk. Köztudott viszont, hogy az atipikus épületek munka- és munkaerőigényesek. A közelmúltban, amikor az új programunk szerint fölkészültünk megváltozott feladatainkra, észrevettük, hogy nehézségeink lesznek például a nagyméretű épületelemekkel. Ezek házgyári gyártása megoldatlan volt. Ha tehát a lényeges dolgok továbbra is az előző munkaigényes szinten maradnak, akkor bizony szinte lehetetlen lesz megbirkózni a feladatokkal - töprengtünk. Az, hogy egy óvodát típusterv szerint építünk, számunkra még nem szavatolja a tipizálás előnyeit a megvalósításnál. Ezt a problémát kellett tehát megoldanunk.- Kézenfekvő a kérdésem: Hogyan sikerült megbirkóz- niok ezzel a feladattal?- Először talán pontosabban leírnám a feladatot. Amíg döntő részben lakásokat építettünk, addig megfeleltek a 270 centiméter magas épületelemek, ennyi ugyanis átlagosan egy lakás belső magassága. A járulékos létesítményeknél viszont magasabbak a helyiségek. Itt úgy 300- tól 345 centiméterig lehet számítani. Házgyári berendezéseink ilyen nagy méretű épületelemek készítésére nem voltak. Nem is lehettek, mert ilyeneket nálunk nem gyártanak. A hiányzó csaknem egy métert úgy kellett hagyományos módon befalazni. Amikor 1979-ben öt óvodát kellett felépítenünk, bizony néhány verejtékező pillanatot is átéltünk. Hirtelenjében nem is tudtuk, hogyan osszuk be embereinket, hogy sehol se álljon a munka. Féltünk, ha nem találunk megoldást, lucaszéke lesz mind az öt épület. Úgylátszik, a kényszer is jó valamire, mert napokon belül jött is az elfogadható ötlet. Nagyon leegyszerűsítve: az volt a lényege, hogy a meglévő formákra hegesztettük rá a hiányzó magasságot acéllemezből. így kezdtük el az első nagyméretű panelek gyártását. Később még állítható aljat is készítettünk a formának, amivel nagyon gyorsan és pontosan változtathattuk a magasságot, ha kellett, óráról órára igazodva az igényekhez. Azok a formák, amelyeket most lát itt, már később készültek. Megrendelésünkre és az elképzeléseink nyomán a topolőanyi Kovopodnikban gyártották őket. Már az első, még az idehaza megszerkesztett formák is bebizonyították, hogy jó irányban haladunk. Képzelje el, 1979-ben több mint 18 200 normaórát takarítottunk meg azon, hogy nem kellett ráfalazni a panelekre. Most, hogy állandósulnak e téren is feladataink, úgy számolunk, hogy évente átlagosan két millió koronát kéne az eljáráson megtakarítanunk. Gondolom, a tények hallatán elismeri: a nagyméretű panelek ügye ennyi fáradságot igazán megért. Elismerem. KESZELI BÉLA Jozef Klaőansky mérnök jobbról, Jozef Bartek a kőbánya és házgyár vezetője, valamint Karol Klaőansky a frissen beöntött forma fölött Itt ma 350 fajta előregyártott elemet készítenek 1981. Vili. 9. (A szerző felvételei)
