Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-02-01 / 4. szám
SZIGETI LÁSZLÓ ilúzt kell húznia és máris (, már meg is békéit ez- ma este, talán egy-két furcsa női lény tulajdon- talan, ellenszenves, szá- , a golyva egyelőre még cétségtelen jeleivel, rikító al, fehér csipkeblúzban, sz blúza, erről már első leggyozni, milyen nevet- 3y ezt az olasz csipkét így tartott ez évekig, és legjátszotta évekig, mint- í olasz selyem olcsó, és ig az is, tekintet nélkül szélgetés, mindig Fedora n a végtelenül unalmas fékén, vendégekkel vagy vendégek nélkül, hangversenyekről, arányosan gyönyörű férfitestekről, mindig imaginá- rius „gyönyörű férfitest“ volt az, amiről álmodozott, férje Leone úr Fedora szemében mindig köpcös, a kelleténél vagy három centiméterrel rövidebb volt. Fedora ábrándjaiban a férfiak tulajdonképpen szebbek a nőknél, „lehetnek-e a férfiak egyáltalában szépek, talán mégsem, madame“, ellenkezett akkortájt udvarlás közben Fedor úr, amikor kölcsönösen bájolgatták egymást, ám ő azt válaszolta, hogy igenis lehetnek, ö olyan tudatosan hangoztatta a valótlanságot, hazudott, és kinek is nem hazudott, az ö szemében Fedor úr, esetleg pillanatokra, valóban csinos volt, női szemmel nézve minden, ami férfias - gyenge pillanatokban a klasszikus szépség fogalmává alakul, persze bizonyos körülmények között, a férfiakat pedig úgy kell nézni, ahogy az újoncokat nézi a sorozóbizottság, végül is ízlés dolga, tulajdonképpen borzalmas. Ezenfelül Fedora asszony azt is mondta a férfiakról, hogy bolondok, neki minden férfi bolond volt, bolond a szerelemben, bolond, ha iszik, bolond, amikor felszarvazza a feleségét, bolond, ha kártyázik, Fedora asszony különben is bőbeszédű, az ő társalgása bizonyos fajta karattyolás, szárnykerepelés, és csak az ördög tudná, minek ül fel az ember, ha nőkről van szó? Nők, nő, és mi az, hogy nő, most sok szó esik a libidóról, de mi az a libidó, a libidónak is egyszerre vége szakad, és mindannak, amit nőnek és nőiességnek neveztek, elérkezik az ősze, összeomlott óvások, a test buta bomlásának nyitánya, amikor a fej zúg, mint az öreg petróleumlámpa, füstölög az agy, minden ízületben dobog a szív, ver a talpban és a nyakszirt- ben, hámlik a bőr, lecsukódnak a szürke, szurkos, zavaros szemek, kialszik a tekintet, fúj a légcső, mint a kivénült klarinét, oda a mi férfiszépségünk, úgy ragad minden, mint a szétfőtt kása, pedig olyanok voltunk, mint a fiatal kutya, szimatoltunk itt is, ott is, jobb és bal kéz felöl, átugorva kerítéseken, most meg döglődünk, most újságot hoznak szórakoztatásunkra, hogy még indulás előtt elolvashassuk, mit írnak az idegenforgalomról, a turizmus, az idegenforgalom, ezek varázsszavak, voltak mindenkor, erről olvastunk naponta, évekig, ez kétségtelenül igen fontos a népgazdaság szempontjából, úgy tetszik, valóban így van, még ebben a pillanatban is, a szív harangja meg ver, bim-bam bim-bam, a nap és a rétek, a nap a fasor ágaiban, nem vagyunk egyedül, menet kísér, utazunk, a fehér csipkeblúzos hölgy meg fagylalttal dörzsöli a talpunkat, harmatos rózsaszín eperfagylalttal, ez kellemesen enyhít, átadjuk magunkat az alvásnak, köszönet mindnyájuknak, a régi torony körül fecskék lengenek, elbűvölök, mint kis denevérek, ver a harang, bim-bam bim-bam, mindez valahogy ziláltan, nyugtalanul, széthányva, függetlenül városoktól, utcáktól, mozgástól és kocsiktól, a tolongás pedig mind gyorsabb, sok a nagynéni, az unokatestvér, a koma, a rokonság furcsa szerzet, lakodalomra érkeztek, hangosak, kacagnak, pezsgőznek, ez Fedora asszony lakodalma, a bankett véget ért, elhangzottak a pohárköszöntők, likőröket isznak, a forró kávét szürcsölik, úgyhogy hallatszik is a szürcsölés, örülnek, el kell őket kergetni, rájuk kell kiáltani, fel- üvölteni, szét kell ugrasztani ezt a víg lakodalmat, Fedora pedig fehér csipkeblúzban sír, a megboldogult férjét siratja talán, ó nem, nem, a boldogságtól sír, amiért újra férjhez ment, elfogyott a kenyér, van kolbász és nincsen zsemle, micsoda piknik ez, és senki sem gondolt a kiflire, töltik a sört, sötét erdő ez, valahonnan fekete szajkó szállt le, a mind homályosabb barna alkonyatban, a mind sötétebb éjszakában feketén, mint az éjszaka, a szajkó megtépetten, ingerülten károgja, amit károg, „hol vagy - hol vagy“, mire a nagy angol óra azt válaszolja: „Vár-jon, vár-jon, úgy-úgy, vár-jon...“ BÁCSKI GYÖRGY fordítása A sírás fehér fogakkal visszafordul a számba Egyedül maradok minden oldalról Tőzsér Árpád / Ma egy éve, hogy itthagytál, Antal. Nem, nem haragszom rád, nincs miért. Csak egyedül, nagyon egyedül érzem magam azóta. Egyetlen örömöm; ha látom a fiainkat, de az is ritkaság. Kará- osOnykor sem volt együtt a család. Pedig, hogy vártam őket. Szuszi- val ünnepeltem. Ő is magányos. Ftettenetesen magányos. Hiszen emlékszel, minden éjszaka voltak vendégei... Olyan kedvesen vonított a boldogságtól. Nappal ugatott, ugrándozott, pacsit adott, a kaputól behozta az újságot. Mióta elmentél, és a gyerekek is bevonultak, már ö sem a régi. Jobban szeret, sokkal jobban. Éjszaka a lábamnál alszik. Ő is fél a magánytól. Már csak négy kiló, tán még annyi sem. A hóval együtt fogy, néha úgy érzem, nem éli meg a tavaszt... Reggel levelet kaptam, Gyuri fiunk írt. Erőt önt bélém, holott, esküszöm, mindig azon voltam, ne éreztessem vele gyengeségemet. Hol követhettem el hiöát? Talán az utolsó levelemben, amelyben azt írtam, hogy az éjszakáim hihetetlenül üresek? De hát óz az igazság! Ez nem vall gyengeségre! Vagy igen?... Nem tudom... Nem tudom! Egy kicsit nyugtalan vagyok, de ne törődj vele, fiam, elmúlik. Fő, hogy jössz, hogy látni foglak. Ne félj, nem fogok pityeregni... Istenem, péntek... Holnap lesz péntek? Nem, csütörtök! Vagy szerda? ... Jaj, nem tudom... Várj csak, ma egy éve, hogy meghalt az apád... Igen, igen! Holnap harma- dika, és péntek! Péntek! Holnap érkezel! Holnap, mert te mindig csak pénteken kapsz eltávozást. Péntektől vasárnapig, röpke órákra. Este kilenckor érkezik a vonat, de már hétkor kiállók a kapuba, hadd lássa a világ, várok valakit. Szeretnélek meglátni, mielőtt észreven- nél, hogy eltitkolhassam, mennyire vártalak. Mert a találkozás első pillanata a legárulkodóbb... Aztán elmondom, mi újság idehaza. Kivágtam a ház tövében nőtt ecetfákat, mert boldogult apád sosem szerette őket. Szuszinak elkészítettem a keresztfáját, mert lehet, a halál nem fáj annyira, ha várja az ember. A szomszédokkal képtelen vagyok beszélgetni, mintha más, valami idegenül hangzó nyelvre váltottak volna át. Ámbár lehet, nagyanyád nyelve girhesedik, magamra hagyottságomban rosszul táplálom... Éjszaka, amikor a lányokról álmodol, kiosonok a kertbe, leülök a kútkávára és megidézem az öcsédet. Ne nevess ki! Az anyja vagyok!... Már itt is van, hallom huszáros lépteit. De néked aludnod kell!... Pszt, Péter, Peti fiam, jöhetsz már... Ó, hát valóban te vagy az? Add az arcod, érezzem melegét... Gyere, feküdj a bátyád mellé, csendesen, mint az álom, nehogy felébreszd, mert azzal szertefoszlik minden... Jó reggelt, Antal! Vasárnap van. Megint nem jöhettek haza a gyerekek. Pedig Gyuri fiunk írt. Azt írta, hazajön. Nem jött. Nem, ne aggódj, nem fáj, hogy nem jöttek. Tudhatnád, hogy hozzászoktam. Már sírni sem tudok. Lehetetlen örökké sírni... Tudod, Antal, különös telünk yan az idén. Ha láthatnád... Alig van hó. Pénteken szinte tavasziasan sütött a nap... Ha követnélek, nem hiányoznék senkinek. Itt feküdhetnék a tisztaszobában, a nagy csendben, senkinek sem tűnne fel, hogy már nem vagyok. Vagy két hónapja nem járt a házban idegen. Senki sincs, akinek az eszébe jutnék. Meglátod, Antal, ez lesz a fiaink, ne adj isten, az unokáink sorsa is. Minél többen lesznek, annál magányosabbakká válnak. Sebaj... asJaaw olykor meglepődött a ravaszságon, amellyel /egtelen állítását egymással összehasonlítani igyeke- yan volt ez, mint amikor egy öreg ember beszél csak gondolatai tárgyról tárgyra kalandoznak anélkül, hogy g felszínre kerülne. „Amikor Simlában voltam“, mondta >gva, mintha csak a kaszárnyaudvaron állna és ny ellen védekezne, de lehet, hogy csak a hideg, a köd, íomályos szoba hatására kuszálódtak össze gondolatai. arcú hallgatóit mindenáron arról igyekezett meggyőzni, lélek nem hal meg a testtel együtt és a test mozgatója lélek lehet. „Kitartónak kell lenni és megragadni...“ talmas, gondolta Crashaw, hogy ez a beteg ember re ragaszkodik elveihez. Olyan ez, mintha az egyetlen, ó fiút jelentené, akivel valamilyen formában meg sze- trtam kapcsolatát... illgatóság soraiból valaki rövid levelet juttatott el Cra- )z. Dr. Braun volt az. Alacsony, éber kis ember, aki ladik sorban ült. Úgy ismerték öt, mint a társaság c kételkedőjét. A levélben az állt: „Nem tudná rábírni, agyja abba a beszédet? Hiszen nyilvánvaló hogy ez az beteg. És egyáltalán van értelme annak, amit mond?“ haw körülnézett és amint Weaver gúnyos, el-elkalan- íkintetét megpillantotta, sajnálata semmivé lett. Kiáb- tták a hazug szavak, az édeskés bűz, a zsebkendő, leaver biztos valami szagos anyagba mártott. Ez az nem közülünk való, gondolta és elhatározta, ha haza- a régi katonai lajstromban feltétlenül megnézi Weaver pozitív bizonyíték", mondta éppen Weaver nagyot a és a kimerültségtől zihálva, sipítva szedte a lélegze- ishaw kitette az óráját az asztalra, de Weaver nem vett domást. Egyik kezével támaszt keresve az asztal í kapaszkodott. „Én megajándékozom önöket“, mondta ö nehézséggel fejezve ki magát, „a pozitív ..." Hangja rekedtebbé vált, végül elcsendesült, akár- gramofontú, amikor a lemez végére és, de a csend ártott sokáig. Kifejezéstelen arca, hangja, amelyet inkább nyávogásnak lehetett nevezni, figyelemre késztette a hallgatóságot. Folytatta beszédét még mindig az értelem és érzelem legkisebb jele nélkül. Zűrzavaros, értelmetlen hanqok követték egymást, torz suttogás és közben ujjaival az asztalon dobolt. Ezek a különös hangok szeánszokra emlékeztettek, transzban levő médiummal, tamburinok csörgésére a szférából, forrón szeretett szellemek sötétben elsuttogott banalitásaira, elhanyagolt és fülledt szobákra. Weaver csendesen leült, feje hátrahanyatlott. Egy idős hölgy idegesen kiáltozni kezdett, dr. Braun pedig felmászott az emelvényre és föléje hajolt. Crashaw ezredes észrevette, hogy amikor a doktor kivette a zsebből a zsebkendőt és elhajította, keze reszkedett. Crashaw még az előbbinél is kellemetlenebb szag terjengését érezte a levegőben, amikor meghallotta dr. Brown suttogását: „Küldjön el mindenkit, ez az ember halott.“ Hangja lehangoltságot árult el, ami meglepő volt egy orvostól, aki hozzászokott a halál minden fajtájához. Crashaw - mielőtt a kérésnek eleget tett volna -, dr. Braun vállán keresztül egy pillantást vetett a halottra. Weaver őrnagy külseje nyugtalansággal töltötte el. hosszú életpályáján sokfajta halállal találkozott. Látott embereket, akik önkezükkel vetettek véget életüknek, látott embereket a harcmezőn meghalni, de a halál ilyen mély benyomást még soha nem gyakorolt rá. A test olyannak tűnt, mintha a tengerből húzták volna ki, jóval a halál bekövetkezése után, arcán a hús szétesöben volt, akárcsak egy túlérett gyümölcs. így hát számára nem okozott nagy megrázkódtatást, mikor dr. Braun suttogva ^jelentette: „Ez az ember már legalább egy hete halott.“ Az ezredes gondolatait Weaver állítása foglalkoztatta: „Pozitív bizonyíték“. Bizonyíték-valószínűleg ezt úgy értette, hogy a lélek túléli a testet és megízleli az örökKévalóságot. De a valóságban csak azt bizonyította be, hogy a test nélkül a lélek egy hét leforgása alatt semmivé válik. PERTL ETELKA fordítása TÓTH LÁSZLÓ Az első napon a legkisebb fiú elment szolgálni. A második napon kitépett a földből egy fát, amelyik rögvest megrázkódott, szétterjesztette szárnyait, karmai közé kapta a legkisebb fiút és fölrepült. A harmadik napon letelt az első esztendő. A negyedik napon nagy fekete bogár telepedett rá a fára. Az ötödik napon a legkisebb fiú megfogta a bogarat, a szájához emelte, megcsókolta, majd az inge alá rejtette. A bogárnak több se kellett, rágni kezdte a legkisebb fiú mellén a bőrt, a húst, a csontokat. A hatodik napon letelt a második esztendő. A hetedik napon a király vadászni indult. A nyolcadik napon megcélozta, s lenyilazta a fát.Miután az holtan hullott le a fűre, észrevette annak karmai közt az elalélt legkisebb fiút. Kiszabadította öt, s amint élesztgette, megpillantott a mellén egy nagy fekete lyukat. Benyúlt a lyukba és kivette onnan a nagy fekete bogarat. A legkisebb fiú ekkor felnyitotta a szemét, s amikor látta, hogy a király el akarja taposni az ö bogarát, így szólott: - Uram, királyom, ne tedd ezt az éh szépséges-szép szerelmemmel. - Még jóformán ki se mondta ezeket. a szavakat, a bogár már vissza is változott a király szépséges-szép lányává. A kilendódik napon letelt a harmadik esztendő. A legkisebb fiú meg a bogárból visszaváltozott szépséges-szép királylány ekkor olyan, de olyan lakodalmat csapott, hogy annak azóta sem találni párját. Még máig is élnek, ha meg nem haltam. 9 Varga Lajos illusztrációja
