Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-01-25 / 3. szám

* * Moszkva, Karlovy Vary, Nyu- gat-Berlin, San Sebastian, Párizs fesztiválközönsége már tetszéssel fogadta, a nemzetközi zsűri predig magas elismerésben részesítette azokat a filmeket, amelyeket most nálunk is műsorra tűznek a mozik; kiváltképrpren azok örülnek majd ezeknek az alkotásoknak, akik Ingmar Bergmant, Nyikita Mihal- kovot, Rainer Werner Fassbindert, Mihalisz Kakojanniszt, Ermanno Olmit, Robert Altmant, Krzysztof Kieslowskit, Konrad Wolfot vagy éppen Mészáros Mártát tartják napjaink legizgalmasabb rendező- egyéniségének. A január 23-tól február 22-ig tartó téli filmszemlén 17 ország 21 alkotását mutatják be. Az alábbi összeállítás ebből ad ízelítőt. Vendula bakfis, mégsem tekint­hető a mai fiatalok jellegzetes tí­pusának Tizennégy éves, ám öt merőben más kérdések foglalkoz­tatják, mint kortársait. Nincs ideje és lehetősége szép ruháról, isko­láról. szórakozásról ábrándozni. Neki három kistestvéréről kell gondoskodnia, anyjuk ugyanis az ital rabja, olyannyira, hogy egyál­talán nem törődik gyermekeivel, kicsapjongó életet él, s szűkös ott­honukba hazatérve tehernek érzi őket. Vendula elkövet mindent, hogy a kicsiknek anyjuk helyett anyjuk legyen... Égető kérdések­re; a zilált családi viszonyokra, az alkoholizmus következtében hajó­törést szenvedő házasságokra, a korán felnőtté kényszerülő gyer­mekek sorsára hívja fel a figyelmet Jifi Svoboda szomorú, megható filmje, a Lány kagylóval. Alkotásá­nak szereplői bármennyire is mos­toha körülmények között élnek, a nézőben mégsem sajnálatot, in­aki szenvedélyesen keresi a vá­laszt az élet értelmével kapcsola­tos kérdésekre. Oblomov nem fo­gadja el a nagyvilági élet kínálta hamis csillogást, de elutasítja a te­vékeny életvitelt is. Lustaságából, álmos hangulatából csak a szere­lem természetes, tiszta érzése ké- p>es kiragadni. Oblomov szereprét Oleg Tabakov, a kiváló szovjet jellemszinész játssza. Sunny arról ábrándozik, hogy igazi propénekesnö lesz, s egyszer szólószámot fog énekelni. A sike­rért azonban meg kell küzdeni, de a harcot többször is feladja, míg végre megtalálja önmagát. Sunny rettenetes erőfeszítéssel gyűri le testi-lelki kiszolgáltatottságát, s valóságos poklot jár meg, míg sikerül kifejeznie önmagát és vég­re elénekelheti a szólót, amely már nem egy popdal a sok közül, hanem a csalódásokon és szen­vedéseken felülkerekedő, a gyöt­relmeken úrrá lett Sunny dala. Konrad Wolf kegyetlenül őszinte alkotása, a Solo Sunny igazi film­élmény. Főszereplője, Renata Krössner, a nyugat-berlini feszti­vál legjobb női alakítás diját nyerte el. Egy kisvárosi fiatalember a hő­se Krzysztof Kieslowski lengyel rendező moszkvai nagydíjas alko­tásának, az Amatőrnek. A férfi Színvonalas alkotások a műsoron újszülött gyermeke kedvéért felve- vőgépet vásárol, hogy majd meg­örökítse életének jelentős állo­másait. Hobbijáról értesül a gyár igazgatója is, s felkéri, filmezzen a vállalati ünnepségen A fiatalem­ber a kulisszák mögé keveredik és a hátsóajtókon, külön bejáratokon át rögzíti az eseményeket. A veze­tőség nem túl lelkes az eredmény­től, de egy amatórfesztivál-díj elal­tatja hiúságukat. Hősünk pedig egyre megszállottabban filmezi az Liv Ullmann az Őszi szonáta főszerepében kább csodálatot és tiszteletet éb­resztenek. Favágók közé vezeti el a nézőt Martin Tapák Óra című filmjében. Erkölcsi kérdéseket vet fel, azt elemzi: a szlovák falvak megválto­zott élete, az emberek jobb életkö­rülményei hogyan hatnak a csalá­di kapcsolatokra, a harmonikus együttélésre és az emberek közti viszonyokra. A rendező - vonzó szerelmi történetet elbeszélve- hitelesen és színesen ábrázolja a szlovák falvak és erdei munká­sok életét. Oblomov - Ivan Alekszandro- vics Goncsarov regényének hőse- a semmittevő, ábrándozó, közö­nyös ember megtestesítője; Nyiki­ta Mihalkov rendező felfogásában a múlt század közeprén megjelent mű közpronti alakja viszont a ha­zug, üres világban önmagát meg­valósítani képtelen ember típusa, öt körülvevő világot. Magával ra­gadja a dolgok megismerésének és kimondásának izgalma. Az amatőr filmes rövidesen szembe­kerül azzal a dilemmával, hogy az igazság kimondásának ára van. S eljön a pillanat, amikor el kell döntenie, megfizeti-e az árat Érdekes vállalkozásnak ígérke­zik Mészáros Márta alkotása, az Útközben című magyar-lengyel koprodukciós film. Egy Magyar- országon élő, lengyel származá­sú asszony körül minden harmoni­kusnak tetszik. Munkahelye, egy biológiai intézet, meghitten csön­des, felettese már-már a család­hoz tartozik, munkatársa a legjobb barátnője. Otthona kellemes, csa­ládja szeretetteljes, férje gyöngéd, lánya és fia dédelgeti. Barbara mégis boldogtalan, élményekre, meglepetésekre vágyik. Váratla­nul elindul hát szülőhazájába, ahol Lány kagylóval - jelenet a filmből (Ivan Minár felvétele) egy zavaros életű, lengyel szí­nésszel hozza össze a sors... A főbb szerepeket a francia Delphi­ne Seyrig és a lengyel Jan Nowicki alakítják. Rainer Werner Fassbinder egy fiatalasszony talpra állásának tör­ténetében megfilmesítette az NSZK második világháború utáni talpra állását. Maria Braun a nyo­morból indul, kiszolgáltatott. Pá­lyaudvarokon táblával a nyakában keresi a háborúban elveszettnek hitt férjét. Maria Braun szép, kék szemű és német Tehetségtelen- ségén tehetséggel ad túl. A túl­élés, a fennmaradás, kibírás érde­kében alkalmazkodik. Miközben férje a börtönben, Maria Braun egy gazdasági vállalkozó oldalán buk­kan föl: kereskedik, pénzügyekkel, hitellel, beruházásokkal foglalko­zik. Nem vár csodát, hanem szá­mít, kalkulál. A kiszolgáltatottból mások fölé kerekedő lesz. Csak közben a lelke roppan bele. Három világhírű nagyság: Ing­rid Bergman és Ingmar Bergman (csupán névrokonok) valamint Liv Ullmann neve fémjelzi az Ószi szo­náta című svéd filmet. A kiváló rendező akárcsak korábbi filmjei­ben, ezúttal is a legintimebb em­beri kapcsolatok természetét vizs­gálja. A valódi, őszinte kapcsola­tok hiányát tárja fel, anya és lánya viszonyát boncolgatva. Nem mentség, legfeljebb csak magya­rázat az anya számára, hogy mű­vészi elhivatottsága, zongoramű- vészí pályája akadályokat gördített az elé, hogy valódi érzelmi szálak­kal kötődjék gyermekeihez. A tör­ténet elején hosszú idő után talál­kozik az Ingrid Bergman megfor­málta anya a lányával, akit Liv Ullmann alakít. A várakozás örö­me, a kíváncsiság, az első percek boldogsága azonban ködbe vész és a hideg őszi norvég tájban az érzelem jeges szelei fújnak már, hiába minden közeledési kísérlet, az anya menekülve utazik el ismét. TÖLGYESSY MÁRIA „Egyedül nem megy“ A FŐSZEREPBEN: KERN ANDRÁS- Ha jól számoltam, éppen tíz éve dolgozik együtt Sándor Pállal. A Sárika, drágám című filmjében egy rendezetten életű fiatalembert ját­szott, csapattag volt a Régi idők focijában, tragikus sorsú forradalmár a Herkulesfürdói em- lekben, majd ezt követte a Szabadíts meg a go­nosztól, amelyben kabátot loprott, hogy egyetlen éjszakára Fuszbaum Aranka vendége lehessen. A most készülő Ripacsokban milyen szerepet kapott?- Két bártáncosról, Dezsőről és Andrisról szól a film - az egyiket Garas Dezső játssza, a másikat én akik egy ócska éjjeli mulatóban azzal szóra­koztatják a közönséget, hogy „összenőve“, há­rom nadrágszárban állva énekelnek az elvá- taszthatattanságról. Közben persze táncolnak is - kínosan, rémesen, aztán egymás kalapját kap­kodják és nevetgélnek; egyszer felszabadultan, máskor elkeseredetten. És Andris, az életigenlő és agresszív komikus egyszerre csak elárulja a haverját és a főnök szereföjével énekli tovább, hogy „egyedül nem megy“, vele mosolyog, vele fogadja a viharos tapsot.- Ezek szerint a film egy árulás története...- Árulásé, amely nem reménytelenséggel, hanem optimizmussal végződik, mert a drámai szétválást örömteli találkozás követi.- Ezek szerint Dezső és Andris kapcsolata úgy folytatódik, mintha semmi sem történt volna köztük?- Az újratalálkozás korántsem eredményez igazi boldogságot, hiszen a korábbi barátságot nem lehet „felmelegíteni.“ A film azzal a céllal készül, hogy kimondja: nem lehet és nem is érdemes egymásba vetett hit nélkül élni.- Sándor Pálról közismert, hogy igényessége miatt nem enged az elképzeléseiből, ugyanak­kor önről sem állíthatja senki, hogy könnyű eset. Négy közös film után azt hiszem, elmondhatja, mi is élteti valójában ezt az állandósult kapcso­latot? A választ feszült csönd és megtört tekintet előzi meg.- Nehéz ezt piontosan megfogalmazni. Egy biztos: az ízlésünk majdnem egyezik. De aki mindkettőnket ismer, az azt is tudja, hogy renge­teg köztünk a vita. Gyakran megesik, hogy a munkánkat is az indulatok fűtik. Én például ma is szentül meg vagyok győződve, hogy a Szaba­díts meg a gonosztól humorosabb is lehetett volna. Ö meg úgy érzi, így a jó. Most is megígér­te, hogy a Ripacsok realista hangvételű lesz, én mégis azt tapasztalom, hogy más irányba hajlik a film. Ha kész lesz, úgyis kiderül, melyikünknek volt igaza. (g szabó) .. rengeteg köztünk a vita“ (Máté Magda felvétele) 1981. I. 25. 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom