Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-01-25 / 3. szám
ÚJ szú FE NYEGETI-E A NYERSANYAGHIÁNY A VILÁGOT? Mintegy kétmilliárd tonna ásványkincs került napvi- láara földünkön 1950-ben. Harminc év elteltével hatszor annyit bányásztak ki. Ezalatt az emberiség ugyanannyi ásványi nyersanyagot használt el, mint egész előző története során. Ez a mennyiség, az ENSZ szakértőinek prognózisai szerint, 2000-ig még háromnégyszeresére növekszik. Mivel az ásványkincsek nem pótolhatók, világszerte egyre erélyesebben követelik, hogy vissza kell fogni az iparfejlesztést, meg kell elégedni az anyagi javak termelésének „nullanövekedésével“. A tudományos-technikai forradalom és az egykori gyarmati országok iparosítási folyamata valóban a nyersanyag-kitermelés és a fogyasztás rohamos növekedését eredményezte. A jövő azonban egyáltalán nem annyira komor, ahogyan azt egyes nyugati futurológusok jósolják. MIN ALAPUL A DERŰLÁTÁS? A világot fenyegető nyersanyaghiány prófétái többnyire olyan adatokra hivatkoznak, amelyek az egyesült államokbeli Massachusetts! Technológiai Főiskola egy tudóscsoportja (Dennis Meadows, Jay Forrester és mások) publikált. Vajon helytállóak-e ezek a megállapítások? Elegendő megemlíteni, hogy Meadows és kollégái szerint a földön az utolsó uncia aranyat még 1976- ban kellett volna kibányászni: 1980-ban kimerülnek a higany- és ezüstkészletek, néhány esztendő múlva pedig a cink, a réz, az ón és az ólom is elfogy. Ezzel szemben az igazság az, hogy egyre nagyobb mennyiségű aranyat, higanyt, ezüstöt és más fémet bányásznak. A nyersanyag-felhasználás fokozásával egyidejűleg a geológiai kutatási munkálatok is kibővültek. A geológusok a nehezen hozzáférhető körzeteket is feltárták, és bepillanthattak a szárazföld és a tenger korábban megközelíthetetlen mélységeibe. Az ásványkincsek kutatását manapság minőségileg új szinten, légi-kozmikus, geofizikai, geokémikai és más mélységben kutatási módszerek alkalmazásával, valamint elektronikus-számítástechnika segítségével végzik- Ennek következtében - állapítja meg Jevgenyij Kozlovszkij, a Szovjetunió geológiai minisztere - a nyersanyag-ellátottság 1950-hez képest nemhogy nem csökkent a világon, hanem a fontos ásványkincsek többsége kétszeresére-hatszorosára, vagy még nagyobb mértékben is növekedett. A Szovjetunió birtokában olyan gazdag ásványi nyersanyagbázis van, amely nemcsak saját gazdaságának távlati szükségleteit képes kielégíteni, hanem még a külpiacokat is ellátja ásványi nyersanyaggal és feldolgozott termékekkel. A Szovjetunióban feltárt szén- vas- és mangánérc, kromit, wolfrám-, réz-, nikkel-,, ólom-, cink-, kálisókészletek és sok más ásványkincs hosszú időn át biztosítja a működő és a tervezett bányatermelési vállalatok üzemelését. Csupán 1976-1979-ben több mint 160 olaj- és gázlelőhelyet tártak fel a Szovjetunióban. A X. népgazdaságfejlesztési ötéves tervet (1976-1980) jóval megelőzve teljesítették az^SZKP XXV. kongresszusa által kijelölt programot, az új réz-, cink-, molibdénkészletek és számos más, igen fontos ásvány felkutatására, noha az iparnak tíz év múlva vagy még később lesz rájuk szüksége. A geológusok munkája az erdészekével rokon. Mindkét szakma képviselői már a XXI. század számára dolgoznak. Ami pedig a XI. ötéves terv (1981-1985) és a 2000-ig terjedő, hosszú távú gazdasági program teljesítéséhez szükséges nyersanyag-ellátást illeti, az ö szemükben ez már a tegnap feladata. A mai beavatatlanok gyakran csodálkozva kérdezik: „Hogyan lehet az ásványkincsek feltárását megtervezni? Hiszen ilyen természetű kutatás kudarcba fulladhat.“ A szovjet geológiai miniszter a Szocialisztyi- cseszkaja Indusztrija hasábjain így válaszolt erre a kérdésre:- A geológiai feltárásokat - mutatott rá a miniszter - nem tervezik, hanem beprogramozzák. A programok a kitűzött cél elérésére irányulnak, és rendszerint évtizedekre érvényesek. Elöfordulhat-e, hogy egy beprogramozott felfedezés elmarad? Elvben igen, ha a program alapjául szolgáló tudományos koncepció tévesnek bizonyul. A földkéreg szerkezetéről, a lelőhelyek keletkezésének törvényszerűségeiről szerzett ismeretek, a geológiai és speciális térképek azonban módot nyújtanak arra, hogy a legoptimálisabb területeket válasszuk ki a kutatások számára. Az utóbbi időben készült, nagyszabású programok sikeres megvalósításának nagyszerű példája a nyugat-szibériai új olaj- és földgáztartomány felfedezése. Tudományos prognózis alapján - amelynek nemcsak hívei, hanem ellenfelei is voltak - ezen a területen csaknem húsz éven keresztül széles körű geológiai kutatások folytak, s eredményeiket manapság az egész világ ismeri." Szó sincs arról, hogy a Szovjetunióban valamiféle különleges titok birtokában jutnak el a föld méhe rejtélyeinek megfejtéséhez. Az alaszkai, az északitengeri és a mexikói olaj első felfedezői ugyanazokat a kutatási módszereket alkalmazták, éppolyan modern berendezéseket használtak, mint a szovjet geológusok. És kutatásaik eredményei sem maradnak el jelentőségükben a szovjeteké mögött. Akkor miért terjedtek el így Nyugaton a pesszimista prognózisok? A dolog nyitja talán az, hogy a futurológusokat a nagy társaságok finanszírozzák. Érdekeik néha megkövetelik, hogy egyes nyersanyagfajták árfolyamát mesterségesen felhajtsák. Ez lényegesen befolyásolja a kereslet és a kínálat szintjét a nyersanyag- és késztermékárak alakulását, a termelők és a fogyasztók kapcsolatait. A kormánykörök is bizonyos szerepet játszanak ebben a dologban. A „jövő nyersanyaghiány" koncepcióját arra használják fel, hogy beavatkozzanak a nyersanyagtermelő országok ügyeibe. LEZÁRULT A PAZARLÁS KORA Egy ideig nyilván a jövőben is uralkodó marad az az irányzat, hogy az ásványkincsek felkutatása megelőzi a bányászás ütemét. Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy az emberiség nyersanyag-ellátottságának folyamata zökkenőmentesen fejlődik. Sok nehézség merül fel, elsősorban az, hogy a kutatási munkálatok egyre drágábbak. Ennek oka az, hogy a nyersanyagokat manapság nagy mélységekben kell keresni, lakatlan és nehezen hozzáférhető' körzeteket kell alaposan kutatni, egyre bonyolultabb és költségesebb berendezéseket kell igénybe venni. A geológiai-kutatási munka és a nyersanyag árába ma már belekalkulálják sok száz tudományos intézmény, az alap- és az alkalmazott tudományok sok ezer dolgozójának munkáját is. Mégis nehéz belenyugodni abba, hogy nem is a közeljövőben, de valamikor majd elapadhatnak az ásványkészletek. A „természeti erőforrások“ fogalmának jelentősége igen sokrétű - véli Edvard Arab-Ogli, a kiváló szovjet filozófus. - Ezt a fogalmat a konkrét történelmi viszonyok határozzák meg, a társadalom gazdasági fejlettségének színvonalát és gyakorlati szükségleteit figyelembe véve. Körülbelül fél évszázaddal ezelőtt a radioaktív elemek legjobb esetben laboratóriumi kutatások számára szolgáltak nyersanyagul. Ma pedig olyan ■ energiaforrássá váltak, amelytől az emberiség jövője függ. Másrészt, a nemrég még pótolhatatlannak tűnt fémeket az ipari technológiában egyre gyakrabban műanyagok váltják fel. Ezért eleve téves a nyersanyag- szükséglet prognosztizálása a távoli jövőt illetően. Márpedig a nyugati futurológusoknál ez a mindennapi gyakorlat. „A növekedés határai“ elméletnek megfelelően a XXI. század végén a földön élő minden egyes emberre számítva, csaknem 7000 kilogramm alumíniumot és 70 kilogramm krómot termelnek majd (az ENSZ prognózisai szerint). Felmerül a kérdés, vajon kinek és miért lesz szüksége erre az alumínium- és krómmennyiségre, ha a gazdaságilag legfejlettebb országokban manapság az egy lakosra eső fémfelhasználás nem haladja meg a 750 kilogrammot. Emellett jelentős részét, például az acél mintegy 50 százalékát, már ma is másodlagos nyersanyagból gyártják. Az emberiség energiaszükségleteit természetesen fel lehet cserélni. Egy példa: tegyük fel, hogy a Föld körül mesterséges alumíniumgyúrút kell létesíteni, és krómozott acéllal bevonni. Ebből viszont logikusan az következik, hogy a tudományos-fantasztikus szükségleteket ugyancsak fantasztikus, tegyük fel, a Holdon és a Marson található erőforrásokból elégítik ki. Az emberiség erőforrásokkal való ellátottságának helyzetét úgy kell megítélnünk, hogy felhasználásuk mennyire kifizetődő, s vajon a modern technológia segítségével kiaknázható-e. A Thomas-féle acélolvasztási eljárás feltalálása előtt például az óriási lotha- ringiai vasérckészleteknek nem volt gyakorlati értékük. Nem azért, mintha kevés lett volna a vastartalmúk, hanem azért, mert sok volt a foszfor. A XIX. században Nagy-Británniában a kitermelt ércek átlagos réztartalma 5 százalék. Ma pedig ez az arány világszerte csupán 0,7-1,5 százalékra csökkent. Számos országban a 0,5, sót még a 0,3 százalékos réztartalmú érceket is kitermelésre alkalmasnak tartják. Miről tanúskodnak ezek a tények? A szkeptikus így válaszolna: „Az erőforrások kimerüléséről“. A geológus és a kohász ezt mondaná: „A kohászat nyersanyagbázisának bővüléséről, és a technológiai folyamat tökéletesedéséről". A ma, még inkább pedig a holnap szempontjából „pazarlásnak“ nevezhető az az olajkitermelési mód, amelynél a „fekete arany" összes készletének mintegy a fele az ásványolajrétegben marad. Márpedig világszerte ez ma a helyzet. A föld mélyén marad a szénnek körülbelül egyötöde, a színesfémeknek több mint 20 százaléka, a kálisóknak több mint 50 százaléka. A Szovjetunióban ezért igen nagy figyelmet fordítanak arra, hogyan csökkenthetők az ásványi nyersanyag kitermelése és feldolgozása során a veszteségek, miképpen takarékoskodhatnak a fútoanyagenergetikai erőforrásokkal, a vas, az acél és a színesfémek, az ásványi műtrágyák, és más, a föld méhének kincseiből nyert termékek felhasználásával. Erre jellemző azoknak a színesfémtartalmú érceknek a példája, amelyekben rendszerint elegyanyagként értékes nyersanyag is van. Eddig az volt a gyakorlat, hogy' az olyan áványt, amely 15 százalék vasat és csupán 1 százalék rezet tartalmazott, rézércnek, nem pedig vasércnek nevezték. Az ilyen ásványban levő vas nemrégen még a meddőhányóra került, manapság viszont feldolgozzák. Míg a Szovjetunióban 1970-ben a színesfémércekből 34 melléktermékfajtát vontak ki, ma már több mint 70 fajtát. Semmi sem olyan olcsó, és egyúttal semmi sem olyan drága az emberiség számára, mint a megtakarított nyersanyag. Ezért gondos, ésszerű felhasználása nem kevésbé fontos probléma, mint a nyersanyagbázis fejlesztése. Ha az emberiség felismeri ezt, akkor hosz- szú időre, talán örökre megszabadul a nyersanyag- hiány-gondoktól. (A szovjet sajtó anyagai alapján) 1981. I. 25. A y Európai Gazdasági Közösség bizottsága a gazdasági növeke: dés további lassulását jósolja 1980-61 - re szóló évi gazdasági jelentésében. Az adatok szerint a bruttó belföldi termék növekedése az 1980. évi 1,3 százalékról 0,6 százalékra esik vissza. A recesszió mélypontja 1980 második felében volt, tehát 1981-től kezdve kismértékű élénkülés bontakozhat ki. A munkanélküliségi kvóta viszont tovább emelkedik 1981 -ben, ben, bár az infláció üzemének csökkenésével lehet számolni. 1980 második negyedévében az EGK gazdasági helyzete tovább jamlott. A bruttó társadalmi termék a Brüsszelben közzétett Közös Piac-i konjukturáli jelentés szerint 5,2 százalékkal esett vissza. Az év első három hónapjában még 4,8 százalékos volt a növekedés. A háztartások kiadásai 4,3, a beruházások 3,5 százalékkal csökkentek. A külkereskedelem 1980 második negyedévében is számottevően visszaesett. Az egész időszak alatt az ipari termelés folyamatosan hanyatlott. Az EGK áprilistól júliusig 7,3 százalékkel kevesebbet importált, mint az év első három hónapjában. Az export 10,5 százalékkal esett vissza. jobb gazdasági közeledésének egyidejű megvalósulása mellett: a pénzforgalom növekedésének megfelelő ellenőrzése és hatékony hozzájárulás a nemzetközi GYENGÜL A GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉGBEN Az EGK középtávú gazdaságpolitikáját a bizottság véleménye szerint új munkahelyek létesítésére kell orientálni, az ár- stabilitás és a versenyképesség javítása mellett. Ehhez a következő célokat tűzik ki: az infláció megnyugvása a tagállamok valutáris rendszer egyensúlyba hozásához: elsőség biztosítása a közületi kiadások visszaszorításának: a bevételeknek a termelési potenciál javítására történő irányítása: a beruházások meggyorsítása az energiaszektorban; az EGK versenyképességének javítása a nagy teljesítményt biztosító ágazatokban történő pótlólagos beruházásokkal; a piaci mechanizmus tökéletesítése, valamint a munkanélküliségi probléma leküzdése rendszeres akciók révén. A kereskedelmi mérleghiány is jelentős volt. Az EGK statisztikusai feltételezik, hogy ez a tendencia folytatódni fog. Csupán Nagy-Britannia tudta csökkenteni az utóbbi hónapokban kereskedelmi mérleghiányát. A közösséget sújtja, hogy az OPEC-államok egyre több pénzt követelnek olajukért, amely az EGK növekvő energiaszükségletének fedezéséhez szükséges. Emellett Európa kereskedelmi Jcapcsolatai az Egyesült Államokkal és Japánnal az eddiginél rosszabbul alakulnak. Különösen a Japánnal szembeni kereskedelmi mérleg változott számottevően a japánok javára 1979 utolsó hónapjaiban és 1980 elején. A bizottság 1981-re az EGK folyó fizetési mérlegének rekord deficitjével számol, amely a bruttó belföldi termék 1,5 százalékát fogja kitenni. (c) )
