Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-02-01 / 4. szám

ÚJ szú 19 81. II. 1. T öbb mint egy évtizede egy beszélgetés alkalmá­val Laco Novomesky nemzeti művész többek között azt nehezményezte, hogy a szlovák és a magyar értelmiségiek között nem olyan bensőséges a kapcso­lat, mint valamikor volt. Novomesky egyike volt azok­nak is, akik szorgalmazták a kortárs magyar irodalom szlovák fordítását. A szomszédságnak azt a korparan­csát, hogy a hasznos párbeszédek révén is tudatosod­jék az együvé tartozás, az egymás megismerésének és a kölcsönös tiszteletnek az igénye és szükségessége. ,.Az együttélés gondolatának munkálása - világméret­ben" - így szólt a költői krédó , i. Ha azóta sok minden változott is, a megismerés igénye azóta sem veszített időszerűségéből. Új és új nemzedékek lépnek a társa­dalom küzdőterére, ezért is elemi igény, sőt követel­mény, hogy a múlt haladó, forradalmi hagyományait ismerjék, és keressék azt, ami népeinket összeköti. Az elmúlt évtizedek kétségkívül sok mindent más­ként fogalmaztak, mint hogy azt a forradalmi mozgalom első időszakában, a huszas évek elején hitték és gondolták nálunk is. S az is vitathatatlan, hogy a válto­zások, a szocialista valóság ténye és mindennapjai másként vetik fel az egyes kérdéseket, mint korábban. Ez azonban nem zárja ki a múlt ismeretét, és azt sem, hogy a felvetődő új kérdésekre új feleletet adjunk. Annál is inkább, mivel az új nemzedék nem feltétlen elégszik meg a régi igazságokkal, elvárásai során azonban nem mellőzheti azt a történelmi, társadalmi valóságot, mely apáik tettét, cselekedeteit meghatároz­ta. Nem egyszer a feltárás, a tájékoztatás is meglehe­tősen hiányos. Két évvel ezelőtt módom volt résztvenni azon az emlékünnepségen, melyet a Sarló 50. évfordu­lója alkalmából Budapesten rendeztek. Nemcsak a mozgalom veteránjai (akik később törvényszerűen a kommunista mozgalomban kötöttek ki), hanem a fia­talabb nemzedék is egyértelműen hiányolta, hogy késik a múlt haladó ifjúsági mozgalmainak feldolgozása, marxista értékelése, népszerűsítése. Talán monda­nunk sem kell, mennyi félreértés, sőt meg nem értés kisérte nálunk is a sarló-nemzedék tevékenységét. S mennyi még ma is a bizonytalanság, a tények ismeretének hiányából eredő szubjektív mozdulat, ta­pintatlan kizárólagosság, mely útjába áll annak, hogy a mozgalom igazi hozadéka haladó hagyományként megőrződjön... Mert a mozgalom igazi tűzkeresztsé­gét nem a botladozások jelentették, hanem - ahogy Balogh Edgár irta - a hetedik, a legnehezebb: ,,lelkiis­meretünk fegyelmével beállni a pártos nemzetköziség­be, tudományos tudattá váltani a háborgó ösztönöket, kommunistává érlelődni a közös felelősség bölcsessé­gében..." Témát váltva, pontosabban mondanivalónkra térve mondjuk el azt is, nehéz ma is meghatódottság nélkül forgatni, lapozni a haladó szlovák értelmiség folyóira­tát, a DAV-ot, melynek első száma 1924 decemberé­ben jelent meg. A DAV, mely magyarul tömeget jelent, nem kisebb feladatra vállalkozott, mint arra, hogy a Nagy Október szellemében a forradalmi eszmék számára megnyerje a szlovák értelmiséget. S mivel a mozgalom célkitűzése nemcsak nemzeti, hanem osztályérdeket is képviselt, mi sem volt természete­sebb, mint hogy a folyóirat szerkesztői szorosan együttműködtek a cseh, magyar, német és más nem­zetiségű értelmiségiekkel, folyóiratokkal. Nemzetközi­ségüket bizonyítandó a folyóirat első száma eredetiben közölte a német F. C. Weiskopf: Die rote Pest (A vörös Pest), a cseh Josef Hora: Klasy a ryby (Kalászok és halak), a szlovák Ladislav Novomesky: Vo vlaku (A vonatban), J. R. Ponican: Kaviarna Dunaj (Duna- kávéház) és a magyar Kassák La/ös: Júliusi földeken című versét. A folyóirat küldetését eleve determinálta az a tény, hogy a szocialista eszmeiség elsajátítása Szlovákiában csak a munkásosztály legöntudatosabb részét érintette, mivel - Csehországgal ellentétben - az 1918 után szerveződő (a cseh polgári törekvések miatt azonban jócskán akadályoztatott) szlovák köz­életből jóformán hiányzott az értelmiség. A DAV külde­tésének nyomatékot adott az a tény is, hogy a szlovák értelmiség túlnyomó többsége elvetette vagy közöm­bösen szemlélte a forradalmi munkásmozgalom szer­vezkedését s a szocialista eszméket. Ezért a folyóirat úttörő murikát vállalt a szlovák értelmiség körében. A folyóirat - taktikai okokból - kezdetben irodalom­mal, művészettel és kultúrpolitikai kérdésekkel foglalkozott, nem kerülték el azonban a folyóirat szer­kesztői figyelmét a CSKP eszmei tevékenységével összefüggő kérdések sem. A váltásra, az eszmei harc közvetlen vállalására működésük második szakaszá­ban, 1929-től került sor. A forradalmi mozgalom új lehetőségei, a gottwaldi vezetés, valamint a világgaz­dasági válság és a fokozódó fasiszta veszély eleve nyílt állásfoglalásra, véleménymondásra késztette a folyó­irat szerkesztőit, akik között olyan később kimagasló személyiségeket találunk, mint Eduard Urx, Ladislav Novomesky, Vladimír Clementis, valamint a huszas évek végén Peter Jilemnicky és mások. A davisták szlovákiai működéséről, valamint a cseh környezetben kifejtett tevékenységéről (prágai szlovák főiskolások szerkesztik a lapot) az elmúlt években viszonylag bőséges irodalom jelent meg. A Szlovák Tudományos Akadémia jóvoltából sor került a folyóirat hasonmás kiadására, a davisták egyes tagjai levelezé­sének megjelentetésére, stb., Viliam Plevza müve mégis úttörő munka. A fiatal szlovák történész (ma már akadémikus) ugyanis 1965-ben jelentette meg először terjedelmes tanulmányát a DAV-ról, mely most felfris­sítve, s Vlasta Plevzová filozófiai vonatkozású érteke­zésével kiegészítve, jelent meg a Pravda, illetve ma­gyar nyelven a Madách Kiadónál. Tegyük hozzá ehhez a kitérőhöz azt is, hogy a részben rövidített magyar nyelvű változat - a Madách kérésére és a szerző készséges hozzájárulásával - három alfejezettel bő­vült. Éspedig azokkal, melyekben V. Plevza részlete­sen foglalkozik a Sarló működésének kezdeteivel, A Sarló és a forradalmi mozgalom kérdéseivel, illetve A Magyar értelmiség a CSKP oldalán témakörrel. Tekintettel a tárgyalt témakör és a kiegészítések szoros összefüggéseire, reméljük, hogy a magyar vonatkozá­sú kiegészítések helyet kapnak majd egy későbbi szlovák nyelvű újrakiadásban is. A tájékoztatás teljes­sége érdekében erre szükség volna. Indokolt ez azért is, hogy a szlovák közvélemény is megismerhesse a csehszlovákiai magyar haladó értelmiség szereptét, s közös harcát a szocialista eszmeiség terjesztésében. Magyar vonatkozásban sokak számára ismerős hangzású a DAV, az esetek többségében azonban inkább a név, mint a hozzá kapcsolódó tartalmi, lényegi jegyek. Ezért Viliam Plevza és Vlasta Plevzová müve, mely magyarul először foglalkozik behatóan az említett mozgalommal, nemcsak alapműnek számít (annak számított szlovák vonatkozásban is), hanem hézagpót­lónak is. Ladislav Novomesky első megjelenésekor ezt írta róla: ,,Az első olyan mü, amely teljességében és viszonylag aprólékosan végigkíséri a DAV politikai és társadalmi működését az indulástól egészen a köztár­saság München előtti napjaiig, az első publikáció, amely foglalkozik Vladimír Clementisnek a szlovák társadalmi életben betöltött jelentőségével és működé­sével. .." Erénye és érdeme a kötetnek, hogy a DAV és a szocialista értelmiség szerepét a forradalmi mozga­lom szempontjából vizsgálja, a kommunista párt politi­kája és tevékenysége részeként elemzi. Szükség volt erre az elemző, feltáró munkára (s ez jelzi egyben a vállalkozás nagyságát s a bátorságot is), hisz nemcsak az idő, hanem a közelmúlt, pontosabban az ötvenes évek hordalékaitól is meg kellett szabadíta­ni a szemléletet, s rehabilitálni a szlovák nép történel­mének olyan kimagasló fejezeteit, mint a Szlovák Nemzeti Felkelés, vagy a DAV, stb. A vád annak idején úgy hangzott, hogy a DAV „izolálni akarta a szlovák értelmiséget", elvonni szimpátiáját a párttól - holott épp az ellenkezője az igaz. Éspedig, hogy híd akart lenni az értelmiség és a munkásosztály élcsapata, a kommunista párt között. Mondjuk meg nyíltan: a ma­ga nyelvén akarta megválaszolni a kor kérdéseit, de ezekre a kérdésekre világos, szocialista választ adott. A „hamisítatlan hagyományismeret“ igényével író­dott V. Plevza műve, mely szembenéz a korabeli polgári sajtó rágalmaival (ók nemzetietlen „bolsevikin- ternacionalisták“-at, ,,zsidómarxisták“-at láttak a da- vistákban), éppúgy, mint a személyi kultusz éveiben fogalmazott „nacionalista", „burzsoá nacionalista", dekadenst és ki tudja milyen elméletek terjesztőinek vádjáival, ahogy akkor igaztalanul a davistákat illették. V. Plevza következtetése egyértelmű: a davisták ,,nemcsak hogy hűségesek voltak a forradalmi mozga­lomhoz, hanem annak elválaszthatatlan részét képez­ték." Alkotó művészi tevékenységük, valamint publiká­ciós érdeklődésük szorosan kapcsolódott a CSKP politikai tevékenységéhez. Munkásságuk a kommunis­ta mozgalom tömegpolitikai és szervezési munkájához, s azokhoz a törekvésekhez kapcsolódott, amelyekkel a munkásosztály és a dolgozók élcsapata a két világ­háború közötti drámai történelmi korszakban harcot indított a nép kizsákmányolása és a nemzeti, nemzeti­ségi elnyomás ellen. A monográfia szerzői nemcsak arra vállalkoztak, hogy a DAV munkáját, tevékenységét elemezzék, hanem arra is, hogy kimutassák azt a hatást, melyet a folyóirat a szlovák szellemi és politikai életre gyako­rolt. Ily módon - szükségszerűen - felrajzolják az irodalmi és kulturális élet, ifjúsági mozgalom és politikai élet területeit, ahol a davisták tevékenykedtek, vagy befolyásuk érvényesült. És mivel a folyóirat törekvései a CSKP törekvéseivel, céljaival azonosak voltak, sót 1929-tól a Központi Bizottság támogatásával (1930 júniusától pedig a CSKP össz-szlovákiai lapjaként) jelenik meg, természetes az is, hogy a szerzők érintik azokat a politikai küzdelmeket is, amelyeket a CSKP folytat. Behatóan foglalkoznak a davisták és a-cseh­szlovákiai értelmiség Baloldali Frontja, továbbá a Szlo­vák Értelmiségiek Tömbjének kapcsolataival, az antifa­siszta harc és az értelmiség kérdéskomplexumával, a szlovák írók első kongresszusával, stb. A kötet megkülönböztetett figyelmet szentel a davisták, vala­mint a szlovák mozgalmi és közélet kiemelkedő szemé­lyiségeinek. Külön fejezetben foglalkoznak Ladislav Szántó - a DAV legjellegzetesebb filozófusa, Ladislav Novomesky - a költő és forradalmár, Vladimir Clemen­tis - a szlovák értelmiség vezető személyisége tevé­kenységével és Gustáv Husák forradalmi munkássága első időszakával.. A Sarlóról szóló fejezetek éppúgy, mint A magyar értelmiség a CSKP oldalán című rész a marxista történelemszemlélet szempontjai szerint veszik szám­ba a magyar értelmiségiek és kommunisták tevékeny­ségét. Viliam Plevza a történészek közt egyébként is azon kevesek közé tartozik, aki az események értéke­lésekor - a történelmi hűségnek megfelelően - nem hallgatják el azt a figyelemre és megbecsülésre méltó tevékenységet sem, melyet a magyar dolgozók, értel­miségiek, kommunisták vállaltak a CSKP forradalmi céljai megvalósítása érdekében,- vállvetve harcolva cseh, szlovák, német, lengyel és ukrán osztálytestvére­ikkel. A Sarló szerepét értékelve a kötet megállapítja, hogy ez a tevékenység (a Sarló 1931 utáni munkája) ...... ne m korlátozódott az értelmiségiek kis csoportjára. Tevékenysége összeolvadt a dolgozók forradalmi har­cával, ami gazdagította a kommunista párt politikáját, és szélesítette annak hatósugarátMegállapítja továbbá, hogy a Sarló ,.hozzájárult a kommunista párt vezette forradalmi harc folyamatosságának biztosítá­sához. Az egységes és népi front politikájának meghir­detése idején, amikor nemzeti és nemzetközi méretek­ben is előtérbe körűitek az összes demokratikus erők tömörülésének sürgető feladatai, a Sarló volt tagjai frontos feladatokat teljesítettek az antifasiszta harc jelentős területén." Arról sem feledkezik meg, hogy a volt sarlósok meghatározó szerepet játszottak a nép­frontos szellemű Magyar Fiatalok Szövetsége megala­kításában is. ,,Antifasiszta aktivitásukat - állapítja meg V. Plevza - az internacionalizmus mélyen gyökerező gondolata hatotta át, ami - a kor konkrét követelmé­nyeinek szellemében - valamennyi nemzeti közösség közeledésének szorgalmazásában és elősegítésében jutott kifejezésre. “ l/iliam Plevza és Vlasta Plevzová műve (melyet V Kisslingné Sz. Eleonóra elismerést érdemlőn fordított magyarra), az elmondottak alapján joggal tarthat igényt a magyar közvélemény - a szakmait is beleértve - érdeklődésére. Tárgyszerű szemléletével, marxista elemző módszerével nemcsak felmutatja a múlt szövevényeiből a megbecsülésre méltó forradal­mi hagyományokat, melyek nélkül jelen és jövő nem épülhet, hanem példamutató ösztönzéssel is szolgál, ösztönzéssel arra, hogy feltárjuk és közkinccsé tegyük mindazt, ami tájainkon a szocialista humánum és eszmeiség előtörténetéhez tartozik. ,,Keresni a jót az emberért, az emberben, örökre“ (Novomesky) olyan korparancs ez, mely a múltat idéző tanúságtételekkel is a szocialista eszmeiség maga- sabbrendűségét, embert újító, gazdagító erejét bizo­nyíthatja. A tapasztalatok alapján mondhatjuk, rászorul a mostani nemzedék is arra, hogy megismerje apái harcát, küzdelmét, azt az önfeláldozást, melyet a hala­dás érdekében vállalt... Hogy megismerjék az egy hazában élők múltját, közös küzdelmét is. Mert csak így válhat a történelem az élet tanítómesterévé! FÓNOD ZOLTÁN A SZLOVÁKIAI ÉRTELMISÉG A KOMMUNISTA MOZGALOMBAN Gondolatok Viliam Plevza és Vlasta Plevzová könyvéről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom