Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-02-01 / 4. szám

viszonthallást köszöntem a viszontlátás helyett.- A telefonálók általában aszerint mi­nősítik a telefonközpontosokat, hogyan sikerült a hívásuk. S ha fordítva tesszük fel a kérdést?- Én három csoportba sorolnám a hí­vó feleket - mondja Viera Borosová. - A túl kedvesek „édeském“, „angyalom“ és hasonló jelzőkkel kezdik kérésüket, nem is sejtve, hogy ezzel esetleg idegesítik a központost, mert feltartják; az illedel­mesen, normálisan hívók; és vannak ki­mondottan udvariatlanok, sőt durvák. Az utóbbiak persze rendszerint azok, akik­nek nem sikerült eleget tennünk, vagy megzavarjuk a beszélgetésüket, mert megkérjük, fejezzék be, távolsági hívás van vonalban. ö körzetébe szól. Ha nincs, a cédulát a ládába dobja, s az osztályozok to­vábbítják azt a hívott körzet kezelőjéhez. Nem sokat értek a magyarázatból, ke­vés hasznomat vennék, ha valamelyik pult mögé beültetnének váltónak. A hat­órás műszak alatt húsz perc szünetet tarthat mindegyikük, s helyüket ilyenkor a váltóként dolgozók foglalják el. Gazdát­lanul egyetlen kapcsolópult sem állhat.- Mennyi idő alatt lehet a kapcsolásba tökéletesen belejönni? - fordulok Mária Netolickához, a műszak vezetőjéhez.- Általában két hónap alatt, de egy­két hét után már meglátni, kiből lesz telefonkezelő. Az újoncok betanítása a mi feladatunk. Először a cédulákat osztályozzák, aztán a hívások felvételét tanulják meg, majd a Bratislavába érkező hívások, aztán a helyből kért beszélgeté­sek, végül a tranzit hívások kapcsolását A munka minőségének mércéje nálunk az egy műszak alatt létrehozott beszélge­tések száma, a kapcsolás minősége és gyorsasága. HÚSZ ÉVE KAPCSOLNAK Viera Borosová és Etel a Bacigálová húsz éve ül a kapcsolópult mögött. Előbbi a belföldi, utóbbi a külföldi telefonálók ismeretlen „jótevője“.- Hogyan lettek telefonos kisasszo­nyok?- A mi családunk postás család. Édes­anyám és a nagybátyám is postai alkal­mazott, érettségi után ók tanácsolták, van szabad hely a központban, próbáljam meg, hátha tetszeni fog - kezdi Viera Borosová.- Én is csak egy évre készültem ide, mert nem vettek fel a főiskolára. Aztán az egy évből húsz lett. Mivel magyarul és németül is beszélek, néhány hetes gya­korlat után a nemzetközi részlegre kerül­tem. Talán ezért is ragadtam itt - veszi át a szót Etela Bacigálová.- Mi teszi széppé ezt a foglalkozást?- Az, hogy a segítségünkkel két em­ber nagyon messziről is hallhatja egy­mást - mondják szinte egyszerre.- Könnyű vagy nehéz kapcsolóasz- szonynak lenni?- Vannak napok, amikor minden si­mán megy, minden hívást sikerül kap­csolni, ilyenkor szépnek és könnyűnek tartjuk munkánkat - mondja Viera asz- szony. - De amikor már az első ügyfél feldühíti az embert, mert ilyen is van, vagy 150-200 kapcsolás után tesszük le a hallgatót, akkor legszívesebben többé nem ülnénk a kapcsolópult elé. Ilyesmi azonban más szakmában is előfordul.- Mindenesetre nagyon sok türelem kell hozzá - egészíti ki a kolléganője. - Előfordult már, nem is egyszer, úgy kimerített a műszak, hogy az üzletben is Napjaink nélkülözhetetlen eszköze s mégis, amilyen sokszor áld­juk, olyan gyakran átkozzuk is. A telefon. Attól függ, hányadik próbálkozásra sikerül vonalat kapnunk, mennyit kell várnunk egy-egy távolsági beszélgetésre, értjük-e, halljuk-e, akivel beszélgetni szeret­nénk, vagy csak recsegés, ropogás sérti a fülünket. S dühünket bizony gyakran azok nyakába zúdítjuk, akik hivatásból „űzik a türe­lemjátékot“, a telefonálást, illetve a kapcsolást. Mária Netolická müszakvezetö (balra) és Kornélia Dornetzhuberová, a táv­beszélő-központ vezetője E véleményben s abban is mindketten megegyeztek, hogy szakmát azért ma már semmi esetre sem cserélnének. egyetlen új férfi alkalmazottunk sem volt - mondja a központ vezetője. Nem könnyű és kényelmes a telefonos kisasszonyok munkája. Ezt mindennél meggyőzőbben igazolja, hogy 1966 óta heti 36 órát dolgoznak hatórás műsza­kokban. Idegölő, hangszálakat, hallást károsító foglalkozás. HALLÓ, ITT BRATISLAVA Hazánk számos távbeszélő központja közül a bratislavai csak egy és nem is a legkorszerűbb. Dolgozói évente három­millió hívást kapcsolnak, összeköttetést teremtve az ország különböző pontjai, hazánk és a világ számos országa között. S nem kis fáradságba telik, nem is mindig egyszerű, amíg elhangozhat a „kapcsol­tam, tessék beszélni“. FLÓRIÁN MÁRTA- A személyzeti osztályról küldtek. Úgy tájékoztattak, a telefonközpontban szükség van munkaerőre.- Miért szeretne éppen telefonköz­pontos lenni?- Ülöfoglalkozást ajánlott az orvos, úgy gondoltam, ez kényelmes, nem meg­erőltető. Két érdeklődő szinte szóról szóra ugyanezt a választ adta Kornélia Dor­netzhuberová, a Bratislavai Helyközi Távbeszélő-központ vezetőjének kérdé­sére.- Sajnos, ezt általános nézetnek is mondhatjuk. A laikusok, ügyfeleink azt gondolják, ez a munka csak tárcsázás­ból, az összekötőzsinór dugójának meg­felelő helyre való beillesztéséből áll.- Milyen végzettséget követelnek eh­hez a munkához?- Érettségit, de ha a szükség rákény- szerít, alapiskolai végzettséggel is meg­elégszünk. Ez pedig gyakran előfordul, mert elég nagy a munkaerővándorlás. Női munkahely vagyunk, ismertek az okok: házasság, szülési szabadság, gye­rekgondok.- Egyetlen férfi sem dolgozik a központ­ban telefonkezelőként?- Emlékszem, amikor idekerültem - jó harminc éve -, voltak ketten. Azóta A Bratislavai Helyközi Távbeszélő­központ legnagyobb termében fej-fej mellett dolgoznak a kapcsolóasszonyok, -lányok. Fejükön afélfülü hallgató, szájuk előtt a tárcsa, kezük szinte megállás nélkül jár. Megállunk az egyik fiatalasz- szony háta mögött.- Itt a 108 harminchatos távolságja - pillanatok alatt kis cédulára jegyzi a hí­vó és a hívott adatait, s a cédulát a szom­szédja székének támlájára erősített ládá­ba csúsztatja. - Jegyeztem, visszahív­juk... Újabb lámpa villog, más helyre kerül az összekötőzsinór dugója, a követ­kező pár beszélhet. Közben belehallgat a három másik kapcsolt vonalba, s az egyiket bontja. Amennyire a hangzavar engedi, igyekszem pontosan követni Kornélia Dornetzhuberová magyarázatát.- Ezek a hívólámpák, ezek a váltó- és beszélökulcsok, ezek a lámpák jelzik, van-e szabad vonal. A hívást bármelyik asszony veheti, ha van szabad vonala, s ha a hívott körzet is szabad, rögtön kapcsol, akkor is, ha a hivás nem az A Zvoleni Bucina vállalat ipoly- nyéki (Vinica) üzemében dolgozik a részleg indulása óta. Munkatár­sai igen szűkszavú, csendes em­bernek ismerik Káplár Istvánt. Ba­rátságos, őszinte és végtelenül szerény. S tőle megszokott az is, hogy pontosan dolgozik az egész műszak alatt. Munkájáról elisme­réssel beszél mestere, Kelemen László is. Nem is lehetne itt másképp dol­gozni. Danko Sándor targoncave­zetővel általában húsz dolgozót szolgálnak ki anyaggal. Az udvar­ról, feldolgozásra, a csarnokokba hordják a fát, onnan pedig a lera- katokba szállítják a nyersparket­tát. Nagy figyelmet igénylő a mun­kájuk, hisz elsősorban rajtuk mú­lik, hogy a gépeknél mindig legyen anyag, ne kelljen feleslegesen le­állítani vagy üresen járatni a fűré­szeket. Fontos ez a takarékosság és döntő a napi norma, a terv teljesítése szempontjából. Tudja ezt Káplár István és igyekezetével is bizonyítja. Látogatásom napján még dél körül is mínusz tíz fok alatt volt a hőmérő higanyszála, hat órakor, a műszak kezdetekor pedig jóval hidegebbet mutatott. Pirosra csíp­te a fagy az arcát, tán még köny- nyet is csalt a szemébe. Láttam rajta, jól esik neki egy kis meleg, hisz reggeltől alig álltak meg: a hi­deg sem hagyta, meg a köteles­ség is mozgást parancsolt.- Ilyen zord időben nem a leg­kellemesebb kint dolgozni, de amikor esik és sár van, még rosz- szabb. Már megkezdték az udva­Káplár István (Bojtos János felvétele) ron a betonlapok lerakását, ha ez elkészül, könnyebben mozgunk majd. Jól érzem magam az üzem­ben. Műszak után vagy délelőtt van időm a házkörüli munkára és a szőlő művelésére is. Esténként meg szívesen olvasgatok újságot, könyveket. Igaz, erre csak télen, meg hét végén kerül sor. Az üzem vezetősége is felfigyelt rá. Kitüntetésre javasolta. Zarnovi- cán, a faipar megalapításának 120. évfordulója alkalmából, A vál­lalat legjobb dolgozója címet kap­ta. Akkor az elismerés ugyanolyan jól esett neki, mint a zúzmarás téli napokon a kályha melege. DEÁK TERÉZ Gyökeres György felvételei A kapcsolópult előtt Megbecsülik jft

Next

/
Oldalképek
Tartalom