Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-02-01 / 4. szám
ÚJ szú 19 81. II. 1.- Én mégis azt ajánlom, ha a gyárunkról akarunk beszélni, próbáljuk meg ezt kevesebb szám említésével - mondja Andrej Spolecnlk mérnök, a külső épületelemeket gyártó részleg vezetője. - A számok nyelve pontos ugyan, de legtöbbünk éppen egyértelműsége miatt túl merevnek, kategorikusnak, s ezáltal az élettől elvontnak érzi.- Engem főleg az érdekel, hogyan vált be a néhány éve Dániából vásárolt gépsor?- Ügy látom, mégsem ússzuk meg számok nélkül. Előzetesnek annyit, hogy jó üzletnek bizonyult a dániai import. Az építő üzemek velünk együtt örültek az új gyártóegységnek, hiszen a folyamatos munkát biztosította számunkra is. Alighogy kielégítettük mennyiségileg megrendelőink igényeit, jöttek is egy új kéréssel. Nem tudnánk-e megoldani, hogy a panelek belső fele legyen a sima. Tudniillik, a dániai eljárásnál a forma sima alja képezi az elem külső felét. Könnyű a vereknyeieknek, ahol a panel álló helyzetben készül, ott sima mindkét fele. Nálunk, amint látja, fekve készül az épületelem. Az építők tehát azt kérték tőlünk, hogy elméletileg is, gyakorlatilag is állítsuk feje tetejére az eddigi eljárást. Számokkal bizonyították, mennyit tudnának megtakarítani időben, pénzben, munkaerőben, ha nem kéne vakolniuk a lakások belsejét, hanem azonnal tapétázhatnák a panelek sima felületét. Jóformán meg sem térült a gépsor értéke, máris azt kérték tőlünk, hogy vásároljunk egy újat. Érthető, hogy vonakodtunk az Fél óra bolyongás után a szerencse végül is kisegít a bajból. Panelekkel megrakott teharautó halad el mellettünk a sűrű ködben. - Jó az irány fiúk - szólal meg valaki a kocsiban. Válaszra csupán a gépkocsivezető méltatja, ö is inkább csak mintegy magának jegyzi meg, hogy ilyen időben legokosabb otthon ülni, nem mozdulni. Jómagam már a témával foglalkozom. Hogyan lehet, hogy paneleket szállítanak a vereknyei (Vrakuna) házgyárból, holott tegnap, Földes József mérnök, a házgyárvezetője azt mondta a telefonba, hogy náluk a termelés már csaknem három hete szünetel. Most éppen az időszaki karbantartás végén tartanak.- Úgy lehet - mondja pár perc múlva az irodában -, hogy október végére nemcsak hogy teljesítettük évi tervünket, de csaknem száz lakásegységgel túl is léptük. Ennek köszönhetően olyan készleteket halmoztunk fel, amelyből még ma is szállíthatnak az építők.- Két hónappal az év vége előtt teljesítették az évi feladatot? - hitetlenkedem.- Az úgy volt - mondja -, hogy év elején felkértek bennünket, ha lehet, próbáljunk nagyobb ütemben termelni. Persze hogy nem voltunk elragadtatva a kéréstől, hiszen maximális kapacitással dolgoztunk addig is. Úgy tűnt, hogy az előírt feladatokkal is lesz elég gondunk, bajunk év végéig. Nemet mégsem mondtunk. Ha most tetszelgő pózt választanék, akkor azt is mondhatnám, megértettük a felhívás fontosságát, együttéreztünk a lakásravárókkal, akik, úgy látszik, egy végtelen sort képeznek. Mindezzel persze tisztában voltunk mi is, hiszen gyárunkból többen kivettük részünket a lakásravárás „gyönyöreiből". Voltunk albérlők, laktunk sufniban is... Amikor igent mondtunk, akkor elsősorban saját képességeinkre, munkabírásunkra, berendezéseink termelőképességére és megbízhatóságára támaszkodunk. Két műszakban dolgoztunk, összehívtuk dolgozóinkat és megbeszéltük, bírnánk-e a három műszakot. Akkor került ki a nézetek összevetéséből győztesen az igen. Nagy fába vágtuk a fejszénket, tudtuk, sokat kockáztatunk. Azzal, hogy huszonnégy órán keresztül megállás nélküi dolgoztunk, a rendszeres, napi karbantartást is menetközben kellett elvégezni. Ha ebben az időszakban egy komolyabb hiba keletkezik, ami ilyen megterhelésnél nem is lett volna csoda, akkor lemondhattunk volna talán az eredeti terv feladatainak teljesítéséről is. Szerencsére ilyesmi nem fordult elő, így az egész második negyedévben három műszakban dolgozhattunk. Ennek az időszaknak köszönhetők eddigi eredményeink is. Még néhány nap és a karbantartással is végzünk. A lényeg viszont az, hogy novemberben marad elég időnk bejáratni a felújított berendezéseket és így decemberben jó pár lakásegységet gyárthatunk még.- Mióta üzemel a házgyár?- ötévesek vagyunk, ami házgyári viszonylatban már felnőttkornak számít. 1976-ban kezdtünk termelni, akkor berendezéseink országos viszonylatban a legmodernebbek közé tartoztak. A tervezők négy új hazai szabadalmat alkalmaztak ennél a házgyártípusnál. A tervdokumentációt egyébként a Magasépítő Vállalat Termelési-Gazdasági Egység Kutatási és Fejlesztési Intézete készítette. Ezek alapján építette fel vállalatunk, a Bratislavai Magasépítő Vállalat az itt látható épületeket - mutat ki az ablakon a felszállni nem akaró átláthatatlan ködfátyolon. Ezen jót derülünk, majd azonnal elhatározzuk, közelebbről nézünk körül a terepen. Nem a csarnok köti le az idelátogató figyelmét. Látnivaló inkább a berendezéseken van. Mindebből talán az acélból készült forma az, amit érdemes körüljárni, megcsodálni. Szokatlan külsejére, robusztus méreteire azonnal felfigyel az ember.- Ez az egyik szabadalom az említett négyből - mutat a formára Földes mérnök. - Szokatlan külsejét az itt használt szokatlan gyártási folyamat tette szükségessé. Figyelje meg, hogy benne a panelek álló helyzetben készülnek. A forma tehát több elemből áll össze, amelyekben külön-külön egy-egy panel készíthető el.- Mi az ön véleménye erről az újfajta technológiai eljárásról és a házgyár öt évi működéséről.- öt év után mondhatnék rengeteg jót is, rosszat is. Ebben is, abban is közösen osztozunk a gyár tervezőivel, építőivel. Jónak tartom, hogy ezzel az eljárással kisebb helyen többet tudunk termelni, növekedett a munkatermelékenység és javult a panelek minősége is. A gépesítés itteni szintje csaknem -kizárja a nehéz fizikai munkát. Sok gondunk van viszont a szállító berendezésekkel. Például ez a miniatűr bakdaru nem elég erős arra a munkára, amire tervezték. Gyakran megesik, hogy az emelendő súly alatt elferdül a váza. Azután már lehetetlen vele pontosan dolgozni. De itt van például a forma egyes elemeit összekötő kapocsrendszer is. Ez sem szolgál úgy, ahogy azt szeretnénk.- Az önöké nem az egyetlen ilyen típusú házgyár Szlovákiában. Nem lenne egyszerűbb és gyorsabb az ilyen nehézségeket tapasztalatcsere útján elhárítani?- De igen. Az említett kapcsok baján épp így akarunk segíteni. Állandó kapcsolatban vagyunk a többi ilyen házgyárral, mert a tapasztalatcsere itt valóban nélkülözhetetlen velejárója a folyamatos üzemelésnek. A miénk, és az ehhez hasonlók az első generációhoz tartozó házgyárak ebben a típussorban. Megszületett, sőt már az első gyakorlati próbán is túljutott a második generáció. Ilyen például itt, Bratislavában a Bajkalská utcai házgyár. Ennek tervezéséhez is kihasználták a tapasztalatainkat, amelyeket ennél a termelési eljárásnál szereztünk.- Mit várnak az elkövetkező időszaktól, az új évtől?- Megszoktuk, hogy rendszerint tőlünk szoktak elvárni valamit. Leggyakrabban sok és jó minőségű épületelemet. Ha most mégis nekem kéne megfogalmaznom, hogy mit várunk mi a következő időszaktól akkor meglépetéssze- rűen én is több és jó minőségű panelt kívánnék magunknak. Hogy ez meglegyen, arról most gondoskodunk ezzel a karbantartással. Miért fontos ez nekem? Elsősorban azért, mert ha minden rendben megy nálunk, akkor elégedett lesz a megrendelő is. Másodsorban viszont azért, mert ha folyamatos a termelésünk, mi is elégedettek lehetünk. Végül is az elvégzett munka után fizetnek bennünket. Komoly változásokat akarunk bevezetni a komplex intézkedések értelmében. Hogyan lehet egy gyárban legjobban nyomon követni az idő múlását? A számokon. Napról napra növekednie kéne, mondjuk, a kitermelt áru összértékének, a darabszámnak, a nyereség összegének. Itt van például a petrzalkai házgyár, amiről ugyancsak sok minden kifejezhető számokban. Vegyük példának csak a termelést: ezerötszáz lakásegység évente. ötlettől. Nem úgy szakembereink egy csoportja. Ök más úton próbálták megoldani a problémát. Elhatározták, hogy maguk, üzemen belül találnak megoldást. Rövid időn belül jöttek is a tervekkel, amelyek lényege az volt, hogy bizonyos módosításokkal a dániai gépsort teszik az igényeknek megfelelővé.- Bevált az elképzelésük?- Igen, sőt az új megoldással itt a gyártásnál is csökkent a munkaigényesség, főleg az anyagmozgatás terén. Tudniillik egy tömlőben több panelt is készíthetünk egyszerre. Ennek köszönhetően jobban kihasználjuk a gözalagutat is.- Milyen az esélye annak, hogy ez a megoldás nagyobb méretű alkalmazást nyer hazánkban?- Az esélyek jók. Eredeti dániai gépsorok működnek a libereci és a presovi házgyárakban is. Náluk probléma- mentesen bevezethető az eljárás.- Érdeklődtek már a technológia iránt?- Igen jártak már itt nálunk, szemrevételezték a módosított gépsort, és úgy láttam, nekik is tetszett az ötlet.- Az építők nem jelentkeztek ismét, hogy most már jó lenne, ha az elem mindkét oldala sima lenne?- Sőt, külön örülnek annak, ha a külső felület nem olyan tökéletesen sima, mert arra jobban tapad a malter, vagy a sima spricc. Most viszont mi jöttünk egy ötlettel. Az idén maltergyártó részleget építünk itt a házgyárban, és magunk végezzük el az elem külső vakolását. Sokat ígérő vállalkozásnak tűnik ez. Szeretnénk színes cementet is használni a maltergyártáshoz. Előnye lesz, hogy tartósabb és élénkebb színeket tudunk majd a falakra vinni, továbbá, az építkezésen a vakolással is csökken a munkaigényesség és nő az építés üteme.- És a számok? Vagy mégiscsak megleszünk nélkülük?- Jó, ha megemlítjük őket, nagy a meggyőző erejük. A már említett évi termelésünk mellett 28 normaórát takarít meg az eljárás. Egy tizenkét emeletes háztömböt átlagosan tíz nappal gyorsabban építenek fel az építők, mint azelőtt. Mindent összevetve, évente csaknem három és fél millió korona a megtakarítás összege. Az új évtől kezdve nálunk megszűnk a minőség szerinti osztályozás. Csupán első osztályú paneleket engedünk ki gyárunk kapuján.- Tettek is ezért valamit, vagy úgy gondolják, ezt elég elhatározni?- Még tavaly elkészítettük az új és nagyon pontos formákat. Egyébként, ha már a számoknál tartunk: tőkés importot helyettesítettünk a hazai formákkal, s ezzel több mint egy millió százezer devizakorona maradt az államkasszában más célra.- Végül is, milyen tanulságot vontak le a dániai gépsor esetéből?- Több tanulság levonható belőle. Ami viszont nagyon időszerű, s szinte legjobbkor jött, hogy újra felfedeztük, idehaza is vannak jó, a kor igényeihez igazodó és értő szakembereink. Ebből a tanulságból szeretnénk tőkét kovácsolni az elkövetkező időszakban. KESZELI BÉLA A felvételek a vereknyei házgyár karbantartásakor készültek (A szerző felvételei) 19ÖÜ uuVLHiibéi; ...... • ^ ''' V- ' x¥ . ■ 1901 Uiiiuói
