Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-02-01 / 4. szám
Szulejman LAIK-nak, az Afgán Tudományos Akadémia elnökének az OGONYOK című lapban megjelent interjújából A nyugati propaganda szüntelenül megtévesztő információkat közöl az afganisztáni eseményekről, hogy lejárassa a köztársaság népi kormányát és a szovjet-afgán kapcsolatok jellegét. Hogyan vélekednek az afgánok a hazájukban zajló eseményekről? KÉRDÉS: Kérem, röviden foglalja össze az 1978-as áprilisi forradalom okait és az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt feladatait. Szulejman LAIK: Azok, akik már jártak hazánkban, tudják, hogy Afganisztán gazdasági fejlettségét, életszínvonalát, kulturális helyzetét tekintve igen elmaradott ország. Ugyanakkor adottak a fejlő-. dés potenciális lehetőségei és az, hogy az ország a fejlett államok sorába lépjen. A nyomor és az elmaradottság felszámolását az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt már az 1965. évi első kongresz- szusán célul tűzte ki. E cél elérését a szocialista építésben látta. Természetesen a tudományos marxista-leninista világnézeten alapuló szocialista építésre gondolok. Az áprilisi forradalom a kitűzött feladatok megvalósításában mérföldkő volt. A nép legszélesebb rétegei támogatták. Legfőbb eredménye a feudális arisztokrácia érdekeit képviselő kormány megdöntése volt. A forradalom után. mint ismeretes, számos fontos társadalmi átalakítást hajtottunk végre a földhasználat, az oktatás, az állampolgárok egyenjogúsága stb. terén. Sajnálatos módon, e változtatások életbe lépésekor hibákat követtek el, amelyek komoly veszélybe sodorták a forradalom vívmányait. KÉRDÉS: Hafizullah Amin rendszerére gondol? Szulejman LAIK: Miután Amin áruló módon magához ragadta a hatalmat, lejáratta a párt politikáját, a szocializmus eszméit. Figyelembe kellett volna venni a reális helyzetet, azt, hogy országunk elmaradott, a műveltség alacsony szintű, a vallási elöljáróknak nagy a befolyásuk. Ám Amin és környezete kalandor vállalkozásba kezdett. Lényegében véve vulgarizálták a marxizmust, a végletekig leegyszerűsítették. Vajon megengedhető volt-e egy olyan vallásos országban, mint Afganisztán, szüntelenül hajtogatni, hogy a vallás ópium a népnek? Helyes volt-e erőszakkal kényszeríteni a nőket, hogy részt vegyenek az analfabétizmus felszámolására indított tanfolyamokon? Hiszen a nép még nem készült fel erre. Az Amin-rendszer nagy elégedetlenséget váltott ki az országbán. Amin uralmának megdöntése után megfelelő intézkedéseket hoztak az elkövetett törvénytelenségek orvoslására. Megnyitották a börtönök kapuit, ahol sok ezer embert bírósági ítélet és vizsgálat nélkül tartottak fogva. Sajnos, több mint két és félezer elvtársunk nem érte meg ezt a napot. Amin igazságtalanul végeztette ki őket. Erre emlékeztetnünk kell az „emberi jogok“ hamis tengerentúli bajnokait, akik krokodilkönnyeket hullattak az Amin-rendszer felszámolása miatt. Az USA, Anglia és más imperialista államok kormányainak vezetői hazugság- és rágalomhadjáratba kezdtek a demokratikus Afganisztán ellen. A régi reakciót felváltó új rendszer nem volt kedvükre való, és fegyverrel, pénzzel kezdték támogatni azokat az ellenforradalmi elemeket, amelyek a múltban megcsúfolták az elemi emberi jogokat. Ezek az hogy a nyugati imperialista hatalmak támogatják az ellenforradalmi elemeket Afganisztánban. Meg tudná-e mondani konkrétan, milyen formában történik az Afgánisztán bel ügyei be való külső beavatkozás? Szulejman LAIK: Először is, szeretném kihangsúlyozni, hogy nemcsak a Nyugat avatkozik belügyeinkbe, hanem más országok is, például Kína. Az Afganisztánba kívülről becsempészett bérgyilkosbandáktól hadseregünk nemcsak az USA-ból, hanem Kínából származó fegyvereket is elkoboz. AFGANISZTÁN elemek ma is garázdálkodnak hazánkban, fosztogatják a védtelen parasztokat, legyilkolják a tanítókat, felégetik falvaikat, az iskolákat. Ha megszabadulnánk a bérgyilkosoktól, már régen normalizálódott volna a helyzet, és a fejlődés üteme is meggyorsulna. Az áprilisi forradalmat mind a városi, mind a falusi lakosság, egyszóval az egész nép támogatta. Nagy horderejű változás alapjait raktuk le, s mindezt az emberekért, jogaik biztosítása érdekében tettük. Nyilván ez nem volt ínyére Amerika mai urainak és csatlósainak, akikhez, mint ismeretes, Kína is csatlakozott. KÉRDÉS: ön az imént arról beszélt, A beavatkozás formái nagyon is sokfélék. Mindenekelőtt említést kell tennem a fegyveres beavatkozásról. Hiszen közismert, hogy az USA és Kína támogatásával a szomszédos Pakisztánban a katonai táborok egész hálózatát építették ki. Itt folyik az ellenforradalmi bandák kiképzése. Az afgán ellenforradalom főhadiszállása az afgán határ közvetlen közelében, Peshawarban ütött tanyát. Itt készülnek a hadműveleti tervek a népi Afganisztán ellen, itt koordinálják a felforgató csoportok és bandák támadásait. Jól tudjuk, hogy Peshawarban a főkolomposok a külföldi tanácsadók, s mind ennek a mozgatója és irányítója a CIA. E 5 i 5 "C $ s co —> 0 ' 1 a *g •S t <o _ « c o :<o \\ •Q 5 * •« A külföldi beavatkozás egy másik módját is megemlíteném. Kabulba és más afgán városokba diverziós elemeket csempésznek be, akik provokációkat szerveznek, zűrzavart keltenek, rémhíreket terjesztenek. Úgy gondolom, az afgán belüavekbe való beavatkozásnak tekinthetők azok a rádióadások, amelyeket Washington és más propagandacentrumok sugároznak országunk felé. Ezeknek az adásoknak az a célja, hogy aláássák az Afganisztán törvényes kormánya iránti bizalmat. Hemzsegnek a képtelenebbnél képtelenebb hazugságoktól, különösen, amikor hazánkban tartózkodó szovjet katonai egységek kerülnek szóba. KÉRDÉS: ön, személy szerint miként vélekedik arról, hogy szovjet csapatok vonultak be Afganisztánba? Mivel magyarázza, hogy Washington és Peking oly dühödten reagált erre a lépésre? Szulejman LAIK: A szovjet egységek bizonyos korlátozott kontingensének bevonulása Afganisztán területére számunkra szükséges lépés volt. Teljes mértékben törvényes alapon történt, ugyanis országaink között erről konkrét megállapodás volt érvényben. A szovjet nép igen nagy segítséget nyújtott népünknek, államunknak, forradalmunknak. Az amerikaiak telekürtölik a világot: a szovjet katonai egységek megszállták egész Afganisztánt. De ez nem egészen így volt. Egy példát hoznék fel. Nemrégen Bulgáriában jártam. S láttam, hogy az elesett szovjet katonák emlékére Plovdivban és Szófiában emelt emlékművek talapzatánál a bolgár lakosak virágot, koszorúkat helyeznek el. Ezek az emberek elmondották, hogy a szovjet hadsereg segítsége nélkül nem győzték volna le a fasizmust. Ma viszont Bulgária szabad, virágzó ország. És hálás azért a segítségért, amit a hős szovjet katonák nyújtottak neki szorongatott helyzetében. Meggyőződésem, hogy nálunk is emelnek majd ilyen emlékműveket, hogy kifejezzék hálájukat azért a segítségért, melyet régi barátunk, a szovjet nép nyújtott történelmünk nehéz óráiban. Hadd szóljak néhány szót Washington és Peking reagálásáról is. Eszerint ezeknek az uralkodó köröknek a dühét az váltotta ki, hogy a Szovjetunió lépése keresztülhúzta számításaikat. Washington kétségtelenül megvetette volna a lábát Afganisztánban, hogy hídfőállást létesítsen ebben a körzetben saját katonai céljainak valóra váltása érdekében. Különösen akkor jött meg Washington étvágya, amikor az iráni események menete súlyos vereséget mért rá. A pekingi vezetőknek is az a vágyuk, hogy befészkeljék magukat országunkba. De mindkét hatalom tervei dugába dőltek. Országunk szilárdan a szociális haladás és függetlenség megszilárdításának útjára lépett. Most hosszabb távú terveink megvalósításához fogunk. Nehéz út elé nézünk, de meggyőződésem, hogy terveinket megvalósítjuk, bármilyen akadályokat is gördítsenek ellenségeink. 1981. II. 1. N xn A SZOCIALISTA INTEGRÁCIÓ A GYAKORLATBAN KGST: A PAPÍRIPAR FEJLESZTÉSÉNEK TÁVLATAI A legutóbbi 15 év alatt a KGST-tagországokban átlagosan 2,5-3-szorosára növekedett a cellulóz-, a papír és a kartongyártás. Különösen gyors ütemben fejlődött ebben az időszakban a cellulóztermelés. Bulgáriában például 8,5-szörösére, Romániában 7,2-sze- resére, a Szovjetunióban 2,8-szorosára bővült. Tekintettel arra, hogy számos fontos népgazdasági termékfajta termelési kapacitásai gyakran felülmúlják az ország szükségleteit, a KGST-beli partnerek nagy figyelmet fordítanak a gyártásszakosításra és a kooperációra. Az előző ötéves tervtől kezdve, a Szovjetunió cellulóz- és papíripari minisztériuma egyezményeket kötött a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Román Szocialista Köztársaság megfelelő minisztériumaival. Ezen egyezmények keretei között a Szovjetunió különféle papírfajtákat szállít a közösség országainak: újság-, kondenzátor-, kábel-, csomagoló- és zsákpapirt, különböző rendeltetésű kartont. A testvéri államok pedig speciális és technikai (címke-, piusz és egyéb) papírfajtákat exportálnak a Szovjetunióba. A kölcsönös szállítások egyenértékű alapon történnek. Az együttműködés ilyen formája módot nyújt arra, hoqv jelentősen csökkentsék az egyes cellulóz- és papírfajták harmadik országokból történő importjának volumenét. 1980 után sokoldalú egyezményt szándékoznak kötni. Ennek megfelelően a Szovjetunió az újság-, a kondenzátor és az orvosi készülékekhez szánt hőérzé- kenypapir, az NDK a nyomdai és a szűrőpapír egyes fajtái, Lengyelország a kábelpapír, Jugoszlávia pedig a cigarettapapír gyártására szakosodik. A sokoldalú, igen hatékony együttműködés nagyszerű példája a Szovjetunióban épült Uszty-llimszki Cellulózgyár, amely az Uszty-llimszki Faipari Komplexum része. Fehérített szulfátcellulóz, fűrészáruk, faforgács-lemezek, gyanta, terpentin, takarmányélesztó - így fest a komplexum jövőbeli termékeinek nem teljes listája. Az üzemben nagy egyedi kapacitású, modern berendezéseket szeretnek fel. Az új oxigén-lúgos fehé- rítési módszer bevezetése következtében felére csökken az ipari szennyvizek mérgezőanyag-tartalma. Bulgária, Lengyelország, Magyarország, az NDK és Románia az építkezésben való részvételük arányához képest minden évben sok ezer tonna uszty-ilimszki cellulózt kap majd - az üzem létrehozásához való hozzájárulásnak megfelelően. 1979 végén próbálták ki az első technológiai vonal berendezéseit, végezték az első cellulóz-próbafözést. A kővetkező években a KGST-tagországoknak a további kapacitások teremtésére irányuló, sokoldalú együttműködése tovább fejlődik. Tervbe vették például, hogy az érdekelt államok közös erőfeszítésével megépítik a Szovjetunióban az évi 370 ezer tonna újságpapír gyártására alkalmas Jenyiszeji Cellulóz-Papírkombiná- tot és az évi 500 tonna kapacitású Bogucsani Cellulózgyárat. Hasonló üzemeket terveznek Kubában (ezek a cukornád melléktermékei alapján működnek majd). Egyre intenzívebbé válik a szovjet tapasztalatok „exportálása“ a szocialista országokba. Szovjet berendezések alapján lépett üzembe Bulgáriában a szvistovi cellulózgyár, a razlogi kombinát, a belövői finompapir- fajta-gyár, a miziai papírgyár, Romániában a Turnu Severin-i göngyöleg karton-gyár, az NDK-ban a pirnai cellulózgyár fehérítömúhelye. A szovjet szervezetek és vállalatok jelenleg 36 külföldi papíripari objektum építésében vesznek részt: Bulgáriában, Csehszlovákiában, az NDK-ban, Romániában, Vietnamban és Kubában. A legnagyobbak ezek közül: a szilisztrai cellulóz-papírkombinát (Bulgária), a brailai viszkózcellulózgyár (Románia), az Adjud- Vrancea-i (Románia) és a pazardzsiki (Bulgária) kartongyár, a ruzomberoki cellulózgyár (Csehszlovákia). A szovjet szakemberek a munkák széles körű komplexumát végzik - a megrendelők igényeinek feldolgozásától kezdve egészen az objektumok átadásáig és a pótalkatrészek szállításáig. Az ágazat széles körű távlatai visszatükröződnek az 1981-1985-ös évekre szóló, sokoldalú integrációs intézkedések összeegyeztetett tervétfen. Elsősorban olyan termékekről van szó, amelyeknek gyártását tömegméretben célszerű megszervezni, valamennyi érdekelt ország szükségleteinek kielégítése végett. JEVGENYIJ SZIZOV, a Szovjetunió cellulóz- és papíripari miniszterének helyettese
