Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-06-28 / 25. szám
E gy ilyen találkozás előtt a vendégként érkező rendszerint felkészül. Elsősorban a választott témából, amely Platzner Tibor esetében egyetlen lehet: a díszlettervezés. Felületesen szemlélődve akár azt is hihetné az ember, hogy világát, látásmódját, emberi és művészi tartását ismeri, hiszen a Magyar Térületi Színház bemutatóin, tájelöadásain találkozik munkájával. • Bármennyire is alkotó közösség munkája nyomán születik meg egy- egy színházi produkció, a játék hangulatát, az elénk állított jellemek megszületésének helyét a díszlettervező látásmódja formálja. Mivel a rendező a legritkább esetben képzőművész is, az elképzelt látványt legfeljebb körülírhatja, de megalkotni a díszlettervezőnek kell. Alkalmanként mennyiben jelent ez alkotói nehézséget?- A színházban minden esetben kulcsfigura a rendező. Tudásával, fel- készültségével és alkotó képességeivel kell, hogy egyfajta katalizátorként inspirálja a színészeket, mozgósítsa a műszaki és kiszolgáló személyzetet, nem utolsó sorban a jelmez- és díszlettervezőt, a koreográfust, a zeneszerzőt. Természetesen nem lehet despotikus jellem, önkényeskedésre hajlamos ember. Hiszen végül is mindig önálló alkotói meggyőződésekkel élő, cselekvő embereket kell egy elképzelt, gondolatilag meghatározott cél elérésére mozgósítania. Ez nem megy a kölcsönös kompromisszumok nélkül. • Ez minden esetben kétoldalú?- Van úgy, hogy sokoldalú is. Természetesen a díszlet- és jelmeztervező munka lényegét tekintve a rendezővel való szoros alkotói kapcsolat a döntő. A nagy kompromisszumokat ezért mi ketten kötjük, és nem utolsósorban: a lehetőségeink. A tájoló színház szükségletei, a díszletek mozgathatósága, az anyagi ráfordítás keretei. • Végül is hol marad a díszlettervező, az alkotóművész szuverenitása?- Azért végül mindig, kisebb vagy nagyobb mértékben, de érvényesül. Több rendezővel dolgoztam már együtt. A legkülönfélébb típusok voltak közöttük. Volt, aki éjjel felhívott telefonon, ha egy jó ötlete támadt. Természetesen a megvalósítás, a képi formába öntés mindig az én dolgom, s ez az a momentum, ahol szuverén alkotóként érezhetem magam. 0 Ez az önállósága milyen mértékű volt az éppen befejeződő színházi évadban?- Alig különbözött az előző évadokétól. Inkább az eredményességéről, az alkotói sikerekről és sikertelenségekről szólnék. Először is a kihasználatlanul maradt lehetőségről. Ajtmatov Fehér hajó című darabjához terveztem díszletet. A kritika is szinte egyértelműen megállapította a rendezés tévedéseit. Ennek nyomán magam is mellékvágányra kerültem, ám a tévedés mindig tanulságul is szolgál, de csak ha önmaga előtt bevallja az ember. Ennek úgy vélem, ellenkező pólusa a Naplemente Rómeóval és Júliával. Ezt jó díszletnek tartom, hiszen alkotói hitvallásom, hogy a díszGyökeres György felvétele let egy hangulatot fejezzen ki, amely jellemző a darabra. Ugyanígy elégedetten gondolok vissza a Zöld fához címzett fogadó teljesített díszlettervezői feladatára. Az elmúlt évadban elvégzett munka eredményeinek számbavételével készülök az új évad feladataira. Tud már konkrét darabokról is? — Természetesen ezek tervek, a megvalósulásukig változhatnak. Mindenesetre a legnagyobb izgalommal az Osztróvszkij- és a Lorca-be- mutatóra készülök. Úgy vélem, mindkettő izgalmas és egyben nehéz feladatot jelent majd. Ez pedig nagyon fontos a továbblépéshez, a szüntelen fejlődéshez, ami nélkül nincs és nem is lehet meg a világ. 0 Hogy érzi magát benne a művész?- Sajnos egyre nyugtalanabbul és pesszimistán. Az én pesszimizmusom inkább féltés, óvás, vagyis realista világlátás, amely figyeli és észleli a világban zajló nyugtalanító jelenségeket. A fogyasztói társadalom válsága olyan mértékű, hogy a tőkés országokban élők egy része kiábrándultságában a mindenképpen - emberileg is, politikailag is - zsákutcába vezető, terrorizmusba sodródik. Ez egyetlen művészt sem hagyhat nyugton. Állásfoglalásomat nemcsak a színházban fejezem ki, de festményeim, kollázsaim, grafikáim témáival is. 0 Alkotói világában hol találkozik, esetleg hol válik külön a színház és a festészet?- Amint azt már említettem, a díszlettervezés, a jelmeztervezés része egy elfogadott közösségi, alkotói cél eléréséért megteremtett egészséges kompromisszumnak. A festészetemben a dolog természetéből eredeztetve szabadabban, világlátásomnak, kísérletező kedvemnek, alkotói elkötelezettségemnek erőiből koncentrálódó energiák jelennek meg. Úgy vélem, ez a meghatározóbb munkámban, mindamellett, hogy a színház ugyanígy szellemi, alkotói izgalmakkal szolgál. 0 Az alkotó munka adta élmény, öröm aligha leghetne teljes visszhang, reagálás nélkül. Befejezésül szeretném, ha erről is szólna.- Mivel a színházi emberekben két helyről érkezhet visszajelzés - a nézőtől és a kritikustól - nem mellékes, hogy melyik milyen előjelű. Úgy vélem, az előbbi mindig hálásabb, mivel többnyire ösztönös. Az utóbbi helyzetéből, felkészültségéből eredően objektívebben kellene hogy ítéljen, mérlegeljen. Sajnos néha nem ezt teszi, csupán kiragad, felvet dolgokat, de nem helyezi bele az egészbe, az alkotás teljességébe. Ez óhatatlanul az egyszerűsítés és a tévedés veszélyét rejti magában. Hazudnék, ha tagadnám, hogy a kritikára nem figyelek oda, sajnos néha bosszankodom is a felületességein. xxx Egy interjú készítésekor rám nem csak a megszólaltatott személyiség gondolatai hatnak. Minden alkalommal befolyásol a környezet, az otthon, ahol él. Platzner Tibor lakása a puritán formák, az egymáshoz simuló színek otthont teremtő hangulatával hatott rám. A falon a művész régebbi és újabb alkotásai. A megragadott témához a megtalált egyszerű formák társulnak, amelyek kétséget kizáróan korunk emberének világlátását, életérzését fejezik ki. A látvány tisztasága a gondolat tisztaságával párosul. D I KÉPZŐMŰVÉSZ A SZÍNHÁZBAN Évad végi beszélgetés Platzner Tiborral Uj színház Leningrádban Egy évvel ezelőtt nyílt meg Leningrádban az új Ifjúsági Színház és azonnal általános figyelmet keltett. Előadásairól egyébként már azelőtt is tudtak: ez a színház egy népszerű műkedvelő stúdióból keletkezett (a neve is Stúdió volt), amely Vlagyimir Malisickij vezetésével működött - s ő került most az új együttes élére. Vlagyimir Malisickij ezelőtt - a Leningrádi Kulturális Főiskola rendezői karának elvégzése után - népszínházát szervezett a murmanszki területen levő Nyikel városban; a Leningrádi Színház, Zene- és Filmművészeti Főiskolán elvégezte az aspirantúrát; Jurij Ljubimov rendezői tanfolyamán tanult. Az új Ifjúsági Színház műsortervében négy előadás szerepel: A száz Besztuzsev testvér (B. Goller mítoszdrámája a dekabristákról), a Szotnyikov(a háborúról szóló példázat-színdarab V. Bikov kisregénye nyomán), A csend ára (kompozíció szovjet katonaköltők müvei alapján) és a Párbeszédek (A. Vologyin drámai novellái). A leningrádi városi tanács kulturális főosztálya helyiséget bocsátott a színház rendelkezésére, a fiatal művészek pedig maguk rendezték be. Itt nincs szokásos függöny, nincs kötelező színpad, nincsenek kulisszák. Egy kis emelvény van csupán a terem közepén - itt folyik a cselekmény. A terem nem nagy - mindössze 300 férőhelyes, de elfér benne annyi néző, amennyi ahhoz a bizalmas, meghitt beszélgetéshez szükséges, amelyet az előadás szereplői folytatnak velük.- Mindenekelőtt nem díszleteket kell alkotni, hanem megfelelő színházteret kell kialakítani a színészek és a nézők számára, mindegyik előadáshoz másfélét - így vélekedik Vlagyimir Malisickij. - Előadásaink külső kiállításához a legegyszerűbb mindennapi tárgyakat használjuk fel, zsámolyokat, asztalt, ajtókereteket.. De éppen ezek az egyszerű tárgyak mozgatják meg a nézők fantáziáját. Manapság, „a technika korában“, az emberek gyakran már nem tudnak képekben gondolkodni, elszoktak a képzelet játékától. Mi megpróbáljuk bekapcsolni a nézőket a játékunkba, különleges kapcsolatot igyekszünk találni velük... Az Ifjúsági Színház mindegyik előadásánál - a színpadképet mindig Viktor Jansons, a tehetséges lett díszlettervező formálja meg - a színpadtér valóban újszerűén fest. A ,,Szotnyikov“-nál a játéktér zárt kör, amelyet szögesdrót vesz körül, mögötte állandóan német rendőrök állnak, akik a hősök minden lépését figyelik. A száz Besztuzsev testvérnél a színpad - négyszög alakú, s csíkos útmenti prizmák, fából készült boltívek szegélyezik, amelyek a cselekmény alakulása során hol ajtónyílássá, hol tükörré, hol ablakkeretté, vagy pedig körhintává, akasztófává.változ- nak... A. Vologyina Párbeszédek című darabjához pedig kis pódiumot emelnek, ez az előadás két szereplője önvallomásának színhelye. Az itteni előadások túllépnek az egyszerű színházi látványosság keretén, a hősök izgatott önvallomásává válnak, amely a nézőtéren ülő minden emberhez szól. Itt nincs „kacérkodás“ a közönséggel - csak az a természetes kívánság érződik, hogy a nézőket ugyanolyan őszinte viszontreagálásra ösztönözzék. A leningrádi Ifjúsági Színház jelenleg az orosz forradalmárokról szóló sajátságos trilógia második részének bemutatására készül - az első rész A száz Besztuzsev testvér volt. Az a mű a narodovolecekröl szól, és a címe: Ha másként nem lehet... A trilógia befejező része pedig J. Frid és V. Dunszkij Ragyogj, ragyogj, csillagom című filmnovellája nyomán készül. A színház még ebben az idényben be akarja mutatni a Vlagyimir Viszockijról, a híres szovjet színészről és költőről szóló darabot - a premier Viszockij halálának évfordulóján lesz. A társulat tervei között szerepel N. Gogol Pétervári elbeszéléseinek színre vitele. L. Petrusevszkaja egyfelvonásos estje, M. Weller Holdkórosok - L. Pirandello Hat szerep keres egy szerzőt című színmüve, és az orosz, a szovjet, a külföldi próza- és drámairodalom más alkotásainak bemutatása. JEKATYERINA BELOVA k A Színház - hanglemezen A rendező: Kern András Egyszerűségében is figyelmet keltő a tasak címoldala: Egyperces novellák - Örkény István. Ismerős a felvétel, s a lemezen felhangzó műfajjal is találkoztunk már. S ami az első pillanatban még szokatlannak tűnik, néhány perccel később már természetes. Az, hogy a lemezt Kern András rendezte, aki a Vígszínház In memórián ö. I. című előadásában is szerepet vállalt.- Hogy honnét az ötlet? Néhány évvel ezelőtt tévéműsort rendeztem Örkény novelláiból, s akkor jutott eszünkbe, hogy hanglemezen is megszólaltathatunk néhányat. Még élt az író, amikor Radnóti Zsuzsával, a Vígszínház dramaturgjával hozzáfogtunk a szerkesztéshez, de a lemez csak most jelenhetett meg.- Milyen szempontokat vettek figyelembe a válogatás során?- Időrendi koncepciót állítottunk fel, ennek ellenére Örkény is, én is külön- külön szerkesztettük meg a lemez anyagát. Amikor elkészültünk, egybevetettük a kiválasztott egyperceseket és újabb válogatás következett. Azt akartam, hangulatilag is erősítsék egymást ezek az írások, s Örkény bele is egyezett. így került az első oldalra a magánélet, a másikra pedig a közélet szférája.- Két kiemelkedő színész egyéniség működött közre a munkában: Töröcsik Mari és Garas Dezső. Milyen volt az együttműködésük?- Lényegében zökkenőmentes. Igaz, sokszor leálltunk, sokat változtattunk a hangjátékon; Töröcsik Mari szentimentális hangszínét próbáltuk elkerülni, s ezzel ő is egyetértett. Mindketten érezték, hogy nem mindennapi játék részesei, Máté Magda felvétele Örkényt is szeretik, s azt hiszem, ez a végeredményen is érezhető.- Tulajdonképpen rádiójáték is lehetett volna ennyi egypercesből.- Ez az, amit nem akartunk. Inkább azt tartottuk szem előtt, hogy az olvasás élményét ébresszük fel a hallgatókban. Ezért is vetettük el ennek a gondolatát. A szünetek és a zörejek a lapozást helyettesítik.- Voltak kritikusok, akik éppen ezt kifogásolták.- Bevallom, sokat vitatkoztunk, mivel válasszuk el és mivel kössük össze a rö- 1981. vid novellákat, de én nem szeretem VI. 28. a steril lemezeket, s úgy éreztem, hogy a zörej is befogadói könnyebbséget jelent a hallgatóknak. Tűnődő időt teremt egyik írástól a másikig, s erre azért van szükség, mert ezek a novellák tovább rezo- nálnak az emberben. És azt hiszem, ä zene is ezt segíti elő.- Mindenről szót ejtettünk a lemezzel kapcsolatban, csak éppen Örkényről nem. Milyennek ismerte őt?- Erre igazán nem tudok válaszolni. Sokat jártam hozzá, ismertem a lakását, a környezetét, szeretem az összes írását, de többet nem tudok róla mondani, csak azt: halk szavú, zseniális író volt. (g.szabó) 14 ÚJ SZÓ
