Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-06-28 / 25. szám
ÚJ szú 4 fi ngen Roth publicista nemrég leszögezték, hogy a nyugatnémet „alkotmányvédelem“, amely minden baloldali mozgalomra rögtön lecsap, egyszerűen „mérsékelt szervezetként“ tartja nyilván a Türkes- pártot és a kommandóit. „Kipróbált fasiszta Türkes-emberek, közönséges gyilkosok és katonailag már kiképzett kommandótagok, a »Szürke Farkasok« szervezetének jó néhány tagja él itt közöttünk megbújva“ - írta nemrég Jürgen Roth, aki egykor az ifjúszocialisták egyik vezetője volt... Május derekán egyébként megtörtént már a katonai ügyész ítélet-követelő beszéde is annak a pernek a során, amely a kelet-törökországi Erzerumban folyik egy szélsőjobboldali fegyveres csoport (Türkes híveiről van szó itt is) ügyében. Ezt a pert afféle próbának tekintik: itt kell kiderülnie, elég határozott-e a katonai bíróság... Az erzerumi pernek kétszáz- nyolcvankilenc vádlottja van, közülük a tizennégy vezetőre halált, a többiekre két és harminc év közötti fegyházbüntetést kért az ügyész. A vádlottak tizenegy ember (elsősorban baloldali értelmiségiek és munkások) meggyilkolásáért, és mintegy ötezer lakás, üzlet, üzem ellen elköAz erzerumi próbaper és más perek török földön Mehmet Ali Agca olasz rendőrök között A pápa merénylőjének, Mehmet Ali Agcának figurája ráirányította a figyelmet a törökországi terrorista-csoportokra, tevékenységükre, lehetséges kapcsolataikra Európa szélsőjobboldali alvilágával. Kenan Evren, a török államfő abban a különnyilatkozatban, amelyet a pápa elleni merénylet után adott a világsajtónak, külön is hangsúlyozta: túl azon a mély megdöbbenésen és felháborodáson, melyet Ankara érez, ezentúl, még határozottabban és keményebben csapnak le a török terrorista-csoportokra. Az első hírekből már látható volt, miféle környezetből, „politikai altalajból“ származik Mehmet Ali Agca. Rögtön első képének a televízió képernyőjén való feltűnése után Nyugat-Európában ^lö török újságírók közölték: olyan elítélt gyilkosról van szó, akit török hatóságok szökött rabként régóta köröznek. Akkor már tudta a világ:Agca a Nemzeti Akciópárt nevű szélsőséges, nyíltan fasiszta csoport tagja volt, s az Alparslan Türkes volt ezredes által vezetett fasiszta szervezet fegyveres részlegéhez, a ,,Szürke Farkasok " néven ismert gyilkos-különítményhez tartozott. Ő volt az, aki meggyilkolta az isztambuli Milliyet nevű napilap főszerkesztőjét, Abdi Ipekci profesz- szort. A gyilkos 1979-ben megszökött egy isztambuli börtönből, úgyhogy csak távollétében ítélték - 1980 áprilisában - halálra. (Agca Maiatya városában született, egy ideig közgazdaságtant tanult, aztán Türkes fasiszta rohamosztagosa lett. A török börtönből való szökése után egy ideig Ulmban, Nyugat-Berlinben, Pa- lermóban és Spanyolországban élt; a nemzetközi fasiszta szervezetek által adott okmányokkal és pénzen...) 1980 őszén egy török igazságügyi tisztviselőkből álló küldöttség járt a Német Szövetségi Köztársaságban, hogy az ott menedéket talált (és a török hatóságok által keresett) fasiszta terroristák kiadatását elérje. Az Ankarából érkezett •igazságügyi emberek pontos adatokkal rendelkeztek. Tudták például, hogy az otthon, török földön fasiszta tevékenység, gyilkosság miatt keresett Serdar Celebi nevű férfiú Frankfurtban egy olyan török egyesület elnökeként tevékenykedik, amelyről a nyugatnémet hatóságok pontosan tudják: fasiszták szervezete. Az ugyan csak most derült ki, hogy a pápa merénylője, Agca szintén a kikértek között volt - de most már tudjuk, hogy az isztambuli börtönből megszökött gyilkos, akárcsak a kiadatási listán szereplők többsége, nyugodtan alhatott: az NSZK- ,előírások miatt nem lehetett hozzájuk nyúlni. ,.Német nőt vett feleségül, ki nem adható“ - volt a válasz Agca és jó néhány társa esetében, amikor az ankarai kiadatási kérelemre Bonn felelt... Ezt a trükköt: névházasság megkötését alkalmazta szinte minden olyan török terrorista, aki az NSZK-ba költözött. Egyébként a nyugatnémet hatóságok mind több olyan bűntett aktáit kénytelenek mint „kinyomozhatatlant“ félretenni, amelyet a török vendégmunkásokat is szüntelenül fenyegető,, Szürke Farkasok ‘ ‘ követnek el. Zsarolják a török kereskedőket, szabályos adót vetnek ki rájuk, s ha nem fizetnek, felgyújtják boltjaikat. Több olyan baloldali gondolkodású török vendégmunkást leszúrtak, lelőttek, aki szembeszegült a fasiszta szónokoknak, nem akad belépni Türkes pádjának NSZK-beli szervezetébe. Manfred Coppik szociáldemokrata Bundestag-képviselö és Jürvetett pokolgépes merényletéé kerültek a bíróság elé. A mai török vezetés - a katonák hatalomátvétele, 1980. szeptember 12-e óta az országot „a nyugalom és alkotás felé vezetni akaró csoport - persze nem csak az erzerumi perben akar kemény, szigorú ítéletet. A török belpolitikát elemző külföldi újságírók világszerte megállapítják: az ország közvéleménye megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy a hadsereg annak idején átvette az irányítást, mert a polgári politikusok egymás közti harcai, a szélsőjobboldal egyre ellenörizhetet- lenebb beszivárgása az államapparátusba, milliók számára igen súlyos fenyegetést jelentett. A londoni Times írta a szeptemberi eseményekről, a hadsereg hatalomátvételéről: ,,A dolgok ilyen fordulatát végül is a hihetetlen méretet öltő terrorizmus váltotta ki, med az társadalmilag tűrhetetlenné vált - naponta átlag harminc embed gyilkoltak meg. Amennyiben a parlamentben kiáltozó politikusok komoly jelét mutatták volna annak hogy készen állnak a terrorizmus elfojtására, a fegyveres erők, a nagy társadalmi feszültségek ellenére, tadózkodtak volna a beavatkozástól. De a politikusok többsége inkább egymást sédegette, a maga érdekeit figyelte-őrizte, minthogy erőit a közjó érdekében vesse be. A szélsőjobboldal és a jobboldal nem mást akart, mint a kemalista török állam kialakult és megszilárdult rendjét vagy egy szélsőségesen, fanatikusan egyházi, iszlám jellegű állam rendjére, vagy - s ezt nem is titkolták - egy szélsőjobboldali, a Hitler alatti nácivilághoz hasonló állam rendjére változtatni. Törökország tábornokainak a szeptemberi hatalomátvétellel három céljuk volt. Először is nem csupán az elnöki hatalmat megerősítő új alkotmányt akartak, hanem a török politikusoknál új gondolkodási mód kialakítására törekedtek, hogy aztán úgy alkalmazzák az alkotmányt, hogy bizonyos stabilitást és folyamatosságot biztosítsanak Törökország polgári intézményei számára. A második cél: ki kell dolgozni annak módját, hogy a fegyveres erők - a török integritás elismert őrei - megtarthassák az átalakulási folyamat alatt semlegességüket és hírnevüket. A harmadik cél: Turgut özal szigorú gazdaságpolitikájának támogatása. Azt mondják: özal tervei öt-hat év alatt kihúzzák Törökországot az adósságok, az infláció és a hatékonyság-hiány mély mocsarából. De ehhez mindenekelőtt a terrorizmus felszámolása, a szélsőséges vezetők ártalmatlanná tétele kell. Jelenleg börtönben várja ügye tárgyalását a betiltott fasiszta Nemzeti Akciópád vezetője, Alparslan Türkes volt ezredes, több koalíciós kormány egyik oszlopa, gyilkos-különítmények főnöke, vezére. Az ellene elkészült vádirat 950 oldalon sorolja fel, milyen bűncselekmények részese, felbujtója vagy éppen tettese - a legfőbb vád ellene, hogy összeesküvést szőtt az állam ellen, a legfőbb hatalomra tört. Rácsok mögött, magánzárkában ül a Nemzeti Üdv Pádja egykori vezetője, Necmettin Erbakan professzor is. Az érvényben lévő törvények szerint harminchat évi börtönre ítélhetik, mert „meg akarta dönteni a Kemál Atatürk által megr alapított világi államot, hogy helyére egyházi vezetésű államot szervezzen“, azaz a szélsőséges iszlám-hivöket és papjaikat juttassa hatalomra. Még egy sokat emlegetett rab pere hozhat érdekességet. Tárgyalásra vár Dogu Perincek, a maoista szélsőbaloldali fegyveres terroristák egyik vezetője is. Ennek az ügynek a teljes felderítésétől várják, hogy a szélsőjobb és a szélsőbal eddig ismeretlen kapcsolatait feltárva mutassa meg a török közvéleménynek, milyen veszélyek fenygették 1980 szeptembere előtt. A világ pedig, Agca büntette, a pápa elleni merénylet után megérti majd, milyen veszélyt jelent a fasiszta szervezetek burjánzása és a maoista-anarchista csoportok felbukkanása, különösen akkor, ha az előbbiek is nem ritkán „baloldalinak" álcázzák magukat. A valódi baloldal, a haladás hívei - nemcsak Törökországban! - mindig is elítélték, politikai küzdelmen kívüli, búnö- ző-csoportoknak tekintették az esztelen, fékevesztett terroristák a progresszió és a szocializmus ellen is fellépő bandáit. GÁRDOS MIKLÓS 1981. VI. 28. AZ IGAZAT ÉS CSAKIS AZ IGAZAT ÍRNI Dymphna Cusack ausztrál írónő szovjetunióbeli útjáról Dymphna Cusack nevét sok országban ismerik. A Ketten a halál ellen és a Hőhullám Berlinben című regényeit több nyelvre lefordították. Műveiben az írónő arról szól, hogy minden ember felelős a béke ügyéért és megőrzésért. < A 78 éves Dymphna Cusack ma is sokat utazik. Többször járt a Szovjetunióban. Legutóbbi útiélményei a SZOVJETSZKAJA ROSSZIJA című lap hasábjain jelentek meg. Férjemmel, Normannal mindig örömmel látogatunk a Szovjetunióba. Szinte az egész országot beutaztuk, összesen 80 ezer mérföldet tettünk meg. Az idén Ukrajnában, Belorussziában, Karéliá- ban és a balti köztársaságokban jártunk. Kazahsztánban szemtanúi lehettünk, miként hódította meg a szúzföldet az ember. Kö- zép-Ázsíában Szamarkand és Subára évszázados emlékeit csodáltuk meg. Aztán irány a Kaukázus - Grúzia, Örményország. Végül pedig három hónapig üdültünk a Krímben, egy jaltai szanatóriumban. A Szovjetunió minden tájáról érkeztek ide pihenni vágyók. Találkoztunk jakut vadásszal és kazah íróval, szibériai fizikussal és uráli lakatossal. Itt mindenki egyenlő volt. A legmegragadóbb számomra a szovjet emberek szenvedélyes békevágya volt, ilyet sehol a világon nem tapasztaltam. Szembetűnő, mennyire őrzik a múlt emlékeit. A múzeumok pedig egyszerűen lenyúgözöek. Sok meglepőt tapasztaltam. Például az utóbbi húsz évben a lakbér egy kopejkával sem drágult. A telefon pedig nevetségesen olcsó a mi díjszabásunkhoz képest. Az ausztrál háziasszony megpukkadna az irigységtől, ha tudná mindezt. Gyakran mondják, hogy a szovjet munkás fizetése alacsonyabb, mint a kapitalista országokban. Ez igaz, de csak ha a puszta számokat vetjük össze. Honfitársaimnak csak egészen homályos elképzeléseik vannak arról, hogy a Szovjetunióban ingyenes az oktatás, az orvosi ellátás, és az élelmiszerárak is meglehetősen stabilak. Az üdülői és szanatóriumi beutalók költségeit jobbára a szakszervezet vállalja magára. Örömmel tapasztaltam, menynyire kedvező a nők helyzete. A férfiakéval azonos bért kapnak, s az egyenlőség mégsem megy nőiességük rovására. Kellemesen meglepődtem, hogy könyveim ismertek a Szovjetunióban, nagy példányszámban jelennek meg. A Szovjetunióban népszerű müvek iránt Nyugaton is nagy az érdeklődés. Ez is bizonyítja, hogy az emberek, bárhol éljenek, egyformán fogadják a könyveket, ha gondolatvilágukat tárják fel, mindazt, ami izgatja, örömmel vagy félelemmel tölti el, őket. Az egyszerű emberek békét akarnak. Gyermekeiket munkásoknak, tudósoknak, orvosoknak, földműveseknek szánják, de katonának soha. Minden érdekel, amit a Szovjet- • unióról írnak. Türelmetlenül vártam egy fiatal ausztrál újságíró - aki egyébként tanítványomnak vallja magát - hazatérését a Szovjetunióból. Izgatottan vettem kezembe az újságot, amelyben élményekről ír, aztán felháborodva dobtam félre. A cikk hazug volt. Semmi sem emlékeztetett arra, amit tulajdon szememmel láttam. Miért nézi ez a fiatalember sötétén az országot? Hogyan lehet, hogy nem vett észre semmi jót? Az újságíró nemsokára személyesen is felkeresett, hogy megtudja véleményemet a cikkről. Megkérdeztem, honnan vette mindezt? Honnan a rosszakarat, a szakmai tisztesség hiánya? Zavarba jött, mindent elmondott. Kiderült, hogy az utazás előtt részletes utasításokat kapott főnökétől - mit írjon, hol nézzen körül, mit keressen. Előítéletekkel telve járta be az orosz városokat... Kár, hogy már fogytán az erőm. Nehezemre esik naponta meghatározott számú oldalt írni. Minden nappal terhesebbé válik a világ összes tájáról otthonunkba érkező levelekre válaszolni. Az öregség az életnek nem valami szép szakasza. Ám a mi mesterségünk olyan, hogy nem vonulhatunk nyugalomba. Harcolunk az utolsó leheletünkig, hogy az igazat, és csakis az igazat írjuk. Terroristák a bíróság előtt
