Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-06-28 / 25. szám

A mikor a minap első ízben átléptem Királyhelmec (Kráf. Chlmec) főutcá­ján a Jednota fogyasztási szövetkezet által létesített új vendéglátóipari létesít­mény, a Fehér Akác küszöbét, azonnal ez a gondolat fogalmazódott meg ben­nem: ebben a városban még nem volt ilyen. Kellemes benyomást tesz a vendé­gekre az ízlésesen berendezett étterem, az erkélyes kávéház és minden helyiség a régi, több mint fél évszázados épület­ben létesített vendéglő egész légköre. Mi tagadás, nagyon kellett már egy ilyen vendéglő Királyhelmecen. A Jedno­ta fogyasztási szövetkezet töketerebesi (Trebisov) járási vezetőségét dicséret il­leti, hogy Bodrogközben a közkedvelt bélyi Tiszán és a bodrogszerdahelyi Bod­rogon kívül, egy hasonló, vagy még szebb vendéglő, a Fehér Akác létrehozá­sát is jóváhagyta. Szükségesnek tartom elmondani - mert megérdemli hogy a helmeci Fehér Akác létrehozását Tóth Jánosné, az üzem vezetője kezdeményezte. Sok­sok éve dolgozik a Jednotában. Nyitás előtt - amikor már minden és mindenki a helyén volt - beszélgettünk Mária asszonnyal az általa vezetett új létesítményről.- Ebben az épületben valamikor textil­es ruhaüzlet, majd a felszabadulást kö­vető években a Jednota üzletei voltak - tudtuk meg Tóth Jánosnétól - Váro­sunk közepén, hét évvel ezelőtt egy kor­szerű áruházat épített a fogyasztási szö­vetkezet. így felszabadult a régi épület minden helyisége. Az igazság kedvéért elmondom, titokban én már akkor bejáro- gattam az épületben működő üzletekbe, körülnézni, amikor még árusítottak ott és az új áruház is csak épülőfélben volt. Addig-addig jártam ide, mígnem meg­született bennem a gondolat: jó lenne itt egy kulturált vendéglőt létesíteni. A gon­dolatot konkrét elképzelés követte, amely a Jednota terebesi járási vezetőségénél meghallgatásra és jóváhagyásra talált. Ezután kezdődött csak a dolog nehe­zebb része. Elkészíteni az átalakítási ter­vet, megfelelő kivitelezőt találni. Másoktól tudtuk meg, akadt a városban sok hitet­lenkedő: „Tóthné sokat akar, hogyan lehet ilyen épületben korszerű vendéglőt csinálni? Ebbe beletörik a bicskája!” Nem így történt. A terebesi Agrostav szakemberei elkészítették a tervet, a Já­rási Építőipari Vállalat királyhelmeci üze­me vállalta a kivitelezést és másfél év alatt - 980 ezer korona ráfordítással- elkészült s 1980 novembere óta üzemel a Fehér Akác. Milyen egyszerűen hangzik ez! Arra viszont talán kevesen gondolnak, milyen kitartó szervező munkát kellett kifejteni annak éredekében, hogy az elképzelés valósággá válhasson. Ebben Tóth Já­nosné oroszlánrészt vállalt. Naponta kora reggeltől lábon volt, járt, intézkedett, ha kellett, segítséget kért, mindig ott, ahol erre éppen szükség volt.- A legöszintébb hálával gondolok mindazokra, akik hittek elképzeléseim megvalósíthatóságában, akik - mint pél­dául Boros Géza, az építőipari üzem igazgatója, s munkatársa Szabó János- segítettek a munkák szervezésében. Enélkül nem ment volna - hangsúlyozta Mária asszony. Lassan benépesedik a nyolcvanöt fé­rőhelyes étterem. A tiszta abroszé, ízlé­ses terítékű asztaloknál elsőként a törzs­vendégek foglaltak helyet s válogattak az étlapon feltüntetett ételek között. A ven­dég ebéd után Arany fácán sört és- a helmeci vendéglők közül egyedül itt- presszókávét is fogyaszthat. A kávé és az üdítő italok kedvelői a kávéház kényelmes asztalainál időz­hetnek, egyszerre ötvenketten, ennyi itt a férőhely. Szembetűnően ízléses a helyiségek faburkolata, ezt a levocai Járási Ipari Vállalat készítette. A belső berendezést, a követelményeknek teljes mértékben megfelelő bútorzatot a fogyasztási szö­vetkezet vezetősége szerezte be. Mária asszony kíséretében a negyven férőhelyes, kisebb rendezvényekre alkal­mas borozóba, pincehelyiségbe is elláto­gattunk, majd a szolgáltatások és a forga­lom felől érdeklődtünk.- Az étteremben naponta átlagosan hatvan-nyolcvan ebédet, illetve vacsorát adunk el. Az állandó étlapon a környéken kedvelt ételek szerepelnek. Minőségi ita­lokat, többek között tokaji borokat, bel- és külföldi italkülönlegességeket, üdítőket árusítanak. Naponta grillezett csirkét, há­zi kolbászt, hurkát, a közkedvelt lángost, s egyéb tésztaféleségeket fogyaszthat­nak vendégeink. Ételeink között szerepel a borsos, a pacalleves és kocsonya is. A külön bejáratú falatozó reggel héttől este hétig áll vendégeink rendelkezésére, hideg, meleg ételekkel, levesekkel, kü­lönböző salátákkal. Nagyon közkedvelt a húsos cigánysalátánk. A falatozóban- két váltásban - négyen dolgoznak, a konyhában pedig, Stefkó József fősza­kács vezetésével öten látják el a munkát. Azt is megtudjuk, hogy összesen ti­zenhat ember dolgozik ebben a vendég­látó üzemben. A havi forgalom 330-400 ezer korona. Mária asszony szerint két éven belül megtérül a beruházási költség. Hétvégeken lakodalmat, már rendez­vények szervezését is vállalják. Az idén sikeresen rendezték meg a Jednota fo­gyasztási szövetkezet farsangi bálját is.- Nincs gond az áruellátással, nyers­anyagbeszerzéssel? - érdeklődtünk.- Gond ugyan van, de azért aránylag jónak mondható üzemünk áruellátása,- hangzott Tóth Jánosné határozott vála­sza. Azzal viszont nem dicsekedett - bár köztudott - hogy ez is az ő érdeme. KULIK GELLÉRT Tisztaság, kellemes hangulat fogadja a látogatókat (Molnár János felvétele) A SZOCIALISTA MUNKA HOSE A közösségnek él Josef Őourából édesapja- a Humboldt bánya bányásza- értelmiségit akart nevelni. Ő azonban a kereskedelmi akadé­mia helyett a lakatosmesterséget választotta. A kommunista párt te­vékenységével - édesapját nem egyszer elkísérte a gyűlésekre- már akkoriban megismerkedett. Nem véletlen tehát, hogy 1946- ban, 17 éves korában felvették a pártba. Igaz, nem voltak még tapasztalatai, nem is lehettek, de a pártnak szüksége volt megbíz­ható emberekre, elsősorban fiatal munkásokra. Édesapja ebben az időben gyakran mondogatta: - Egészsé­ges vagy, ha becsületesen dolgo­zol, megélsz a két kezed munkájá­ból. Csak arra víg ázz, hogy szé­gyent ne hozzál a fejemre! Josef Őoura nem feledkezett meg soha az atyai intelemről, amelynek már pályafutása kezde­tén, a ŐKD slanyi üzemében jó hasznát vette. A bányák számára darukat, hídszerkezeteket, szállí­tókasokat gyártó üzemben - há­rom évtizede dolgozik itt - az el­sők között alapított szocialista munkabrigádot. Feladataik közé tartozott az átadott gépek és be­rendezések szerelése is az ostra- vai bányákban.- Jó iskola volt ez számunkra - emlékezik.- A helyszínen kísér­hettük figyelemmel termékeink működését, tehát munkánk minő­ségét is ellenőrizhettük. Láttuk, hogy csak becsületes munkával érhetünk célt. Hanyagsággal, fele­lőtlenséggel nemcsak a társadal­mat, hanem saját magunkat is megkárosítjuk. Bár ő maga is fiatal volt, erre oktatta brigádja tagjait és ma is ezt teszi. Különösen ifjú munkatársai­val foglalkozik sokat, mert meg­győződése, hogy nevelésüktől, az idősebbek példamutatásától függ, megszeretik-e, egész életre szóló hivatásuknak tekintik-e munkáju­kat. Ez ugyanis helytállásuk, politi­kai elkötelezettségük legfőbb fel­tétele. Az ezen a téren szerzett gaz­dag tapasztalatainak gyümölcsöz- tetését a pártban évek során be­töltött tisztségei is lehetővé teszik. 1969 óta az üzemi pártbizottság elnöke. De önként vállalt köteles­ségei keretében segédrendőrként, a tűzoltószövetség járási bizottsá­gának tagjaként is hasznos tevé­kenységet fejt ki. Nem, nem sokallja a munkát, mert minden érdekli, ami körülötte történik. Véleménye szerint ugyan­is nem helyes csupán bírálni, a hi­bák orvoslásához is hozzá kell járulni. Josef Őoura azt is tudja, hogy a jól végzett munka alapfeltétele a dolgozók közötti baráti kapcso­lat. Ezt a jó viszonyt igyekszik meghonosítani brigádja körében, mert - amint mondja - a munka­kedv és a teljesítmények egymás kölcsönös megismerésével, a kö­zös eredmények megbecsülésé­vel fokozhatok. És hogy nem pusztába kiáltott szavak ezek, ar­ról a brigád közös akciói - a kirán­dulások, a közös sportolás, szóra­kozás - tanúskodnak.- Az ember ugyanis nincs egyedül az életben, tehát a mun­kában sem lehet magára hagyva - folytatja. - Valamennyien egy­másra vagyunk utalva, egymás segítségétől függ tehát munkánk mennyisége, minősége, megbíz­hatósága. Josef Őoura szavai szerint a pártmunka sikerének is a példa­(ÓSTK felvétele) mutatás a feltétele. Ha valaki azt állítja neki, hogy lehetetlent kíván tőle, akkor tettekkel igyekszik be­bizonyítani, hogy nincs igaza. A fi­ataloknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a társadalom a kom­munistáktól nagyobb önfeláldo­zást, lényegesen többet vár, mint másoktól: Josef Őoura boldog, kiegyensú­lyozott családi életére, megbízha­tó segítőtársára - a feleségére - tereli a szót. - Ő a járási pártbi­zottság tagja, a helyi nemzeti bi­zottság képviselője, ugyancsak igénybe veszik tisztségei - mond­ja. - Mégis mindig úgy osztottuk be feladatainkat, hogy elfoglaltsá­gunkat ne érezze meg a család. Ha a feleségem gyűlésre ment, én végeztem el a házi munkát, a gyermekeket is megetettem, megfürösztöttem. - Ma már felnőt­tek a gyerekek - a fia a számve­zérlésű gépek szerelését tanulja, a lánya pedig a slanyi óvoda taní­tónője, a szüleik tehát több időt szentelhetnek munkahelyi és köz­életi kötelességeik teljesíté­sének. Josef Őoura meghatódva vette át az idén május elsején Gustáv Husák elvtárstól a legmagasabb kitüntetést, a Szocialista Munka Hőse címét. Sohasem gondolt rá, hogy tevékenységét ilyen magas­ra értékeljék, hiszen csak azt te­szi, amit helyesnek, szükséges­nek tart. KARDOS MÁRTA 1981. VI. 28. SHU Mit vMtuen

Next

/
Oldalképek
Tartalom